Pável Márta
HÁT IGEN, LEGYETEK ÉBEREK!
Adventi evangéliumi részlet nagyon erősen felhív arra, hogy:
Mk 13,33-37 Vigyázzatok tehát, legyetek éberek és imádkozzatok, mert nem tudjátok, mikor jön el az az idő! Mint az ember, aki idegenbe készült: mikor elhagyta házát, hatalmat adott szolgáinak, mindenkinek a maga dolgában, az ajtónállónak pedig megparancsolta, hogy ébren legyen. Legyetek tehát éberek; nem tudjátok ugyanis, mikor jön el a ház ura, este-e vagy éjfélkor, kakasszókor vagy reggel; hogy amikor váratlanul eljön, alva ne találjon benneteket. S amit nektek mondok, azt mindenkinek mondom: Legyetek éberek!’’
Tudjuk, jelenleg két pápánk van. Egy – szerintem – lemondatott, akitől ezek az alábbi sorok származnak, a másik Ferenc, aki nekem sehogyan sem hiteles.(Nem kötelező hazudozni, lehetek őszinte is nem?) Részemről – aki emberekért soha nem rajongtam, csakis azokért, akik tévedhetetlenül Isten emberei, csatornái – eddig viszonylag közömbös voltam XVI. Benedek pápával kapcsolatban /aki ugye Ratzinger atya…/, mégis Őt ismerem el magamban továbbra is pápának.
Mindazon ellenére, hogy a napokban az alábbi sorait olvastam, ami nekem, Jézus Krisztus Istenségének nem éppen a legalázatosabb felfogása, erősen hiányos mindenhatósággal. Ha elolvassák az alábbi sorokat, akkor láthatják, az írásból erősen úgy tűnik, mintha az Egyház lenne elöl, és nem Jézus Krisztus! (Remélem ez csak fordítási hiba, vagy tévedés.)
J. Ratzinger A mustármag reménye /Prugg Verlag 1979/ című könyvéből, Henri de Lubac szerint 101. old.: „Tudják-e azok, akik Jézust még elfogadják, de az Egyházat tagadják, hogy végső soron az Egyháznak köszönhetik Őt? ... Jézus számunkra élő valaki. De micsoda futóhomok temette volna el, ha nem is a nevét és emlékét, de eleven befolyását, az Evangélium hatását és az isteni személyében vetett hitet egyházának látható folytonossága nélkül? … Az Egyház nélkül Krisztus párává válnék, szétmállanék, elhalna. És mi lenne az emberiség, ha nem volna többé Krisztusa?” (kiemelés tőlem) Kérdés ezzel mennyire ért egyet a Pápa? Ha nem, akkor miért idézték be?
Nos, erre mit mondjak?... Istent senki sem győzheti le, még a saját Egyházának tehetetlensége vagy rossz tevékenysége sem ölheti meg, Ő akkor is itt van. Ő mindig él, győztes és világegyetemek királya!
Nézek és ámulok, ennyire csak pap lenne a visszavonult Pápa. Ez nem gonoszság, és nem rosszindulat, hanem elképesztő elfogultság az Egyház felé. Hogyan gondolhatja bárki is, hogy bármi is Isten = Jézus Krisztus felett lenne. Aki ezt gondolja, annak súlyos baja van az istenképével.(Bocsánat, de sokkal inkább Krisztussal vagyok, mint bárkivel a Földön.) Legyetek éberek, hangzik el ma az evangéliumban, hát már ennyire? Az Egyházon belüli tanítás felől is éberkedjünk? Sajnálattal veszem tudomásul, hogy mindamellett, hogy úton-útfélen becsapnak minket, megvezetnek, még saját anyaszentegyházunkon belül sem lehetünk biztosak. Tudjuk, olvassuk, hogy Ferenc pápa miket beszél, arra jobb nem odafigyelni, de ha a klasszikus gondolkodók is – néha-ilyet írnak, az sajnálatos.
Meg kell kérdeznünk, hol a biztos, igaz pont? Életünk viszonylag rövid, de a becsapások száma hatalmas. Akarva-akaratlan megvezetnek bennünket. Kinek hihetünk? Egyedül Istennek! De az emberek többsége nincs kommunikatív viszonyban Istennel, mert erre nem nevelték, pedig lehetne. Azt nem tudhatjuk, mikor jön az el az Úr, illetve mi mikor kerülünk elé a halálunk folytán, mert nekünk az is egyfajta eljövetel...! Hivatkozhatunk-e arra, hogy rosszul tanítottak, megvezettek, vagy ami most is van…, szinte politikai érdek mentén beszélnek a vallási élet terén is. (Fogadjuk be a mohamedán bevándorlókat - csókolgatják a lábukat…-, akik majd lebontják a templomainkat, mecsetté teszik, és majd megölnek hitünkért stb.) Nem állnak ki – csak néha langyosan, azaz sehogyan sem- az üldözött keresztényekért.
Mondhatom az evangélium szavait: legyetek éberek, de ha az emberek megkérdezik, mondd, hogyan tegyem, nagyon nehéz egyszerű, rövid, gyorsan végrehajtható, hiteles, igaz választ adnom. Ez a világ nem segít ebben sem.
Prohászka O. Legyetek világító emberek: „A kereszténység ne legyen betű, fogalom, hanem szellem, élet, valósághatalom, élethatalom, újjászületés, életöröm. Az evangélium tűz, amely hegyeket domborít; felülről jövő tűz, amely apostolokat ébreszt; tavaszi szél, a végtelenségnek lehelete, amelytől megújul, felmagasztosul az emberi szellem…”
