FARIZEUS ÉS A VÁMOS

 Vasárnapi gondolatok: FARIZEUS ÉS A VÁMOS

Lukács evangélium 18.9.[1]

Az az igazság, hogy az életemben nem is tudnám megszámlálni, hogy hányszor találkoztam olyan emberrel, aki úgy viselkedett, mint a farizeus. Nagyon sok ember meg van arról győződve, hogy ő mindent megtesz az Istennek, hogy ő tökéletes, hogy ő üdvözülni fog, de én közben kapásból tíz olyan dolgot is tudnék mondani neki- ismervén őt…-, ami ezt megakadályozná. HA ezt folyamatában tenném, persze nem én lennék a legjobb, de ez engem nem is érdekelne. Az a baj, hogy az embereknek nincs önkritikájuk. Ugye ahogy itt a vámos felsorolja magáról; hogy imádkozik, tizedet ad, templomba jár, hogy ő milyen nagyon jó ember, még talán segíti a szegényeket is stb., de egy biztos, meg van magával elégedve. Egyszer meg kéne neki kérdeznie Istentől, hogy az Isten is meg van-e vele elégedve?

A farizeusok meg a többiek sem olyanok, hogy oda álljanak Isten elé.(Mi -minden évben- nagyszerdán elé fogunk állni, és megkérdezni, hogy Uram meg vagy-e velünk elégedve? Mit nem tettünk jól?) Ismétlem mi, akiket az Úr meghívott a szolgálatára, évente Elé állunk. A hierarchikus papság is odaáll-e?

Egy átlagember, aki azt gondolja magáról, hogy tökéletes. Nagyon sok embertől azt hallom, hogy nincs nekem semmi bűnöm, nem csinálok én semmi rosszat, nem megyek én sehova, én egy nyomorult, szegény ember vagyok, milyen bűnt csinálnék. Magába is tud bőven csinálni bűnt, mert az is bűn lehet, hogy az egész világot utálja, meg az embereket is és azért nem megy sehova, mert nem akar egy embert sem látni, senkinek nem segít semmit…! Szerintem soha nem lehetünk elégedettek magunkkal, mert mindig van mit javítani tisztogatni, fényesítgetni magunkon is, nem csak máson kell  ezt meglátni.

Nekem igen szép látvány - még ha közben nagyon vigyázunk-, a szinte családként működő- 6 kis hívő gyerek  öröme, akik  ebben a szörnyű időben, mindennek ellenére, örömmel vannak egymással. Én valahogy azt érzem, hogy szükség van, de nekünk Isten embereinek is az együttlétre. Gondolkoztam rajta, mert próbálják az agyamat mosni, hogy jaj mi van ha megkapom, én meg azt mondom, hogy jobban károsunk, ha most az ember a családját is kitiltja. Nekem ti harminc valahány éve a családom vagytok. Én nem tudnám elképzelni, hogy a családommal nem találkozom. Én nem tudnám elképzelni, hogy féljek a családomtól, és a családom sem fog félni tőlem. Ez egy próba, hogy ennek beugrunk-e? És azt mondom, hogy ne féljetek, mert véletlenül senki sem hal meg. Ha valaki meghal annak ott volt az ideje. Akkor befejezte a dolgát, vagy nem csinálta jól, vagy valami nagy bajból mentette meg az Úristen, nem lehet tudni. Ne bíráljuk és ne is kísértésük  az Urat, maradjunk abba, hogy ne féljünk, nézzünk vidáman az égre, és éljük az életünket, persze nem kell mindenkit megölelni, nem muszáj szájmaszk nélkül vásárolni menni, semmit nem muszáj. Vigyázzunk persze, tartsunk be mindent, amit javasolnak. De én a családomat nem engedem el. Feleslegesen ne menjünk ki, ne bolyongjunk, de a lelki vonzat nem elengedhető.

Azt mondom, amit nekünk is mond Jézus Krisztus; ne akarjuk, hogy ez járvány tovább lehessen. Akarattal lökjük el, égessük el a tudatunkban, és nagyon erősen arra koncentráljunk, nem jöhet a közelünkbe, mi Isten emberei vagyunk és erősen vizionáljuk, hogy megég, ha ebbe fénybe belejönne. De továbbítsuk Isten fényét a világba is, és űzzük el ezt a pusztító gonosz erőt.

Visszatérek az evangéliumra, a vámosra. A vámosba agyilag bele van táplálva, hogy bűnös. Végül is ő egy megvetett. Meg áll a híd egyik felénél, vagy egy út egyik felénél, és tartja a markát, mert csak úgy mehet át valaki, mert az utat az építette, aki őt megbízta és bért kap. Így tőle meg kérnek egy fix összeget, és  neki meg kell fejelni valamennyivel a fix összeget, hogy megélhessen, ha nem növelné meg, akkor ingyen állna a vámos az úton. A vámost mindenki utálja, persze vannak kapzsi és kevésbé kapzsi vámosok. Ez a vámos, aki föl se mer nézni, és csak a mellét verve könyörög Úrhoz, a jelek szerint nem a legnagyobb nyereségre törekvő volt és nem a legragadozóbb. Mélyen magába szállt, biztos sajnálta azt az embert, aki át akart menni az úton, vagy a hídon, vitt tíz tojást,s megy öt tyúkot eladni, és abból tán negyedét elvették a vámon. Hát ilyen ez a világ. A vámos közutálatnak örvendő ember volt, mégis Isten másként gondolkozik, s azt mondja, hogy a vámos megígazultan ment haza, míg a másik nem.

Ne legyünk elbizakodottak, abba se legyünk elbizakodottak, hogy Isten papjai vagyunk, meg abba se, hogy meghívottak, meg abba se, hogy Isten kiválasztottjai. Ezeket nem elbizakodottságra kell használni, hanem egy örömre, hogy a mi Jézusunk az Ő családjává fogadott minket. Isten minket minden nap Magához hív, mert az Övé vagyunk. Mi nem elbizakodottak vagyunk, hanem az Ő családja. A szeretett és szerető gyermekei. Kérjük meg az Urat, hogy mi a nagy családja könyörgünk, hogy múljék el ez a szörnyűség a Földről.

Isten adta, közvetítette Pável Márta

---

[1] Lk 18, ⁹Az elbizakodottaknak, akik meg voltak róla győződve, hogy igazak, s a többieket megvetették, ezt a példabeszédet mondta: ¹⁰„Két ember fölment a templomba imádkozni, az egyik farizeus volt, a másik vámos. ¹¹A farizeus odaállt előre, és így imádkozott magában: Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, rabló, igazságtalan, házasságtörő, mint ez a vámos is. ¹²Kétszer böjtölök hetenként, mindenemből tizedet adok. – ¹³A vámos megállt hátul, szemét sem merte fölemelni az égre, inkább a mellét verte és könyörgött: Isten, irgalmazz nekem, bűnösnek! – ¹⁴Mondom nektek, hogy ez megigazultan ment haza, az nem. Aki magát felmagasztalja, az megaláztatik, aki megalázza magát, az felmagasztaltatik.”

ISTEN ÉLŐ VIZE

 Vasárnapi gondolat: ISTEN ÉLŐ VIZE

[1] János evangéliuma 4.4-14

Ismert és nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy Júdea többi részéhez viszonyítva a Szamáriaiak háttérben voltak a zsidókkal szemben. mert a Szamáriait olyanfajta másodrangú zsidónak vették. Jézus itt tehát két dolgot is tett, leül Szamáriából való asszonnyal beszélgetni. Csak két dolgot szeg meg a zsidó szokásokból, de Jézust nem érdekli, hogy mit mondanak, mert Ő az Isten, neki lényegtelen, hogy a zsidók ezt, hogyan fogadják.

A zsidóknál  a nő – akkoriban- asszonyállat címszó alatt futott, plusz még Szamáriai is. Szegény nő milyen kisebbségi érzéssel rendelkezhetett, és Jézus milyen mélyről emelte fel őt. Jézus tudta, hogy ez a nő, hogy éli meg a mindennapjait, és azzal, hogy megszólította, gyakorlatilag a nőnek erőt adott,  visszahelyezte abba rendbe, életminőségbe, ami neki járt volna, sőt még jobba.  Jézus megszólította „Adj innom!”.  

Élő vizet adok neked…   Az Isten  maga valójában a forrás. Ezt az ember megérzi. Tegnap mikor bent voltam a tószegi templomunkban Jézus utalt K. Rahner-re, akinek egyik írásáról pénteken beszélgettünk: „…látod te testbe vagy, testbe kaptalak el benneteket. Abba a formában vagytok, amit miattatok felvettem, hogy kiragadjalak benneteket, hogy elvigyelek magammal, hogy felrepítselek.” Tudjuk, hogy így van, de volt benne egy játékosság, egy  felszabadultság is, szinte sugározta, hogy ne aggódjatok.  Az Istenből csobogott a Fény, a megváltásunkat hirdető evangéliumi örömhír. Isten az összes kiutat megmutatta és még egy csomó minden benne van az evangéliumban, amit még nem értettünk meg.

Nem feltétlenül a húsvéti eseményeket akarom most mondani, hanem azt, hogy Ő belőle egy hamisítatlan örök élet csobogott. Ember, ha te a földi élvezetek  helyett az Ő csobogó Fényéhez járulsz, akkor a világon neked semmire nincs szükséged. HA az Ő éltető Fényét, az élő vizet, ami Belőle csobog, építed be az éltedbe, az teljesen elég, egy jóllakottságot okoz, így már nem keresgeted a hamis földi dolgokat, vágyakat.

Jézust úton, útfélen kérdezgették, tán piszkálták is… ki vagy te, milyen hatalommal teszed ezt? Hogy mered ezeket tenni, mikor az embereknek a régi nagyok Mózes, Illés, Jákob mind nagyobb a szemükben, mint Jézus.

 Egyrészt nem lehet rájuk haragudni, mert igazából Jézus feltámadása után jöttek rá, hogy az Istennel voltak együtt Izraelben. Szóval az ember süket és vak, tehát az asszonynak sem lehet ezt a szemére hányni a per pillanatnyi fel nem ismerését. Valljuk be a mai napig is benne van az emberekben, hogy amikor akár A.Terézt, PIO Atyát, látták, a kérdés, nem csaló-e, hogy meri tenni? Pl. A. Szt. Terézről kijelentették; nyughatatlan nőszemély, mit képzel magáról stb., pedig hát CSAK Isten szentje volt. Tehát az emberek közül főleg a farizeusi, butább lelkületű emberek kérdőjelezik meg a szentséget, de sokszor hát a cizelláltabb is, mert az meg irigy és alázatlan.

Az örök élet forrás Isten=Jézus Krisztus, Ő az örök életre szökellő vízforrása.  Igazán nagy probléma ezzel az, hogy  az emberek nem akarják elfogadni. Ma egyre kevésbé akarják elfogadni, hogy az ember nem független az Úrtól, hiszen lelkünk miatt is Istenben élünk. Aki viszont megéli ezt és tudatosítja magában, sokszor olyan ”halleluja” érése van, legyőzhetetlennek érzi magát Istennel. Erre mondja A. Szt. Teréz: Jézus és én mi vagyunk a többség! Ha ez az igazi (nem önbecsapásos) érzés megvan, akkor úgy éli bajokat is, hogy ide nekem az oroszlánt is. Hatalmas dolog ez; ha tudom, én már iszom az Isten fényét, már belém költözött, már szót fogadok Neki, nem fogok ellenszegülni, te meg világ azt csinálsz, amit akarsz, mert az Urral vagyok.

Tehát az, amit Teréz mond, hogy Jézus és én mi vagyunk a többség, ezt szó szerint kell venni. Gondoljuk végig: ha te vagy a többség, akkor ugyan már mit lehet veled csinálni. Tudtai befolyásolások, rémisztgetések, lelki, szellemi leépítési kisérletek lesiklanak rólunk, mi Krisztus olajával vagyunk megkenve, senki sem tapadhat ránk. Ha az örök élet forrásából „iszol”, merítkezel;  akkor már te nem szomjazol a földi, mulandó dolgok után sem.  Nem szomjazol más ember dicsérete, tetszése, szerelme, szeretete után, s talán ilyenek  miatt sem alázod meg magadat. Nem nyomulsz dicsfény után, koporsóval úgyis elmúlik, a különböző pénzt, értéket senki nem viheti magával, tehát itt minden hiábavalóság, és amikor itt átmész ebbe az Isteni Fénybe, beköltözteted a lelkedbe, akkor tényleg nem hiányzik semmi. Már végre itt a földön megközelítetted azt az állapotot, ami majd a túlvilágon kiteljesedik.

Isten adta, közvetítette Pável Márta   

---

1  BIBLIA JÁNOS EVANGÉLIUMA

4. 4 -14

4 Samárián kellett pedig átmennie, 5 és így jutott el Samária egyik városához, amelynek Sikár volt a neve. Ez közel volt ahhoz a birtokhoz, amelyet Jákób adott fiának, Józsefnek. 1Móz 33,18-20 ; Józs 24,32 6 Ott volt Jákób forrása. Jézus az úttól elfáradva leült a forrásnál; az idő délfelé járt. 7 Egy samáriai asszony jött vizet meríteni. Jézus így szólt hozzá: Adj innom! 

8 Tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek. 9 A samáriai asszony ezt mondta: Hogyan? Te zsidó létedre tőlem kérsz inni, mikor én samáriai vagyok? Mert a zsidók nem érintkeztek a samáriaiakkal. Ezsd 4,1-3 

10 Jézus így válaszolt: Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki így szól hozzád: Adj innom! – te kértél volna tőle, és ő adott volna neked élő vizet. Jn 7,37-38 ; Jel 21,6 11 Az asszony így szólt hozzá: Uram, merítőedényed sincs, a kút is mély, honnan vennéd az élő vizet? 12 Talán nagyobb vagy te atyánknál, Jákóbnál, aki ezt a kutat adta nekünk, és aki maga is ebből ivott, sőt fiai és jószágai is? 13 Jézus így válaszolt neki: Aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik, 14 de aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne. Jn 7,37-39 ; Ézs 49,10 ; 55,1 

IMA SZENT JÓZSEFHEZ A KORONAJÁRVÁNY MIATT

 IMA SZENT JÓZSEFHEZ  A KORONAJÁRVÁNY MIATT

Ma van Szent József napja,  kevesen tudják, hogy milyen nagy szent ez a hallgatag József. Avilai Szent Teréznek kiemelten, különösen szeretett szentje volt, sokáig nem is igazán értettem, hogy miért. Belemélyedtem a lényébe, és rá kellett döbbennem a fénylő, tündöklő Lényre, akit Jézus Krisztus maga mellé választott.  Szent József  nagyon tiszta, nagyon misztikus/!/, magasan kiemelkedő volt, és az ő hallgatag létével védelmezője volt Jézus földi életének.

Többeknek tán ismert – amit most fel is elevenítek – egy nagyon szép kis történet, amely csodás segítő erejéről szól, apácák körében történt, de hol olvastam sajnos nem tudom. A történet szerint, ha az emberek Szent József képe alá tesznek egy kívánságot rajzban vagy írásban, imádkoznak hozzá, kérésük teljesül. A történetben kiderül, hogy az egyik kérő egy kiscicát rajzolt, aki tejet ivott, és még ez is teljesedett, így lett cicájuk.

Tudom, ez lehet kedves legenda is, és nem igazolt, nem is igazán csoda, de szívet melengető történet.

Most mi, emberek bajban vagyunk, mindent meg kell próbálni, így ezt is. Igaz, vehetjük úgy, hogy legenda, de mi, az AQUILA ezt kipróbáltuk, és az esetek többségében, igaz imával együtt, működik.  Nem akarok ilyen babonás körítést tenni Szent József köré, de nagyon sokszor megsegítette, célba juttatta az imáinkat. Most – amikor már minden veszni látszik a járvány miatt – arra gondoltam, hogyha kollektíven a névnapján Hozzá is fordulunk, akkor nem követünk el bűnt. Veszteni semmit sem vesztünk azzal, ha Szent József neve napján megkérjük őt úgy, hogy képletesen vagy valójában a képe alá tesszük az emberiséget sújtó koronavírus járványt, és őszinte szívvel kérjük, imádkozzon értünk, járjon közben az Úrnál, múljék el ez a rettenet a fejünk fölül.

 HA együtt sokan imádkozunk még ma, ha ezt kérjük, akkor reménykedek abban, hogy sikerül. Pozitív tény, hogy már az emberek picit rájöttek arra, mit mulasztottak, mit élnek meg rosszul. Magam is észreveszem a jeleket, takarékosabban főzök stb.  

Nagy a baj, itt a Húsvét nyilvános misék nélkül, hogy lesz ez? Nem akarom, hogy zárva kelljen lennünk. Látom a sok halottat és még mennyit várnak, ennek le kell állnia!

Őszintén, igaz szívvel kérjük, imádkozzon értünk Szent József, hogy megmenekülhessünk.   

Pável Márta

Esti imádság

 Szeibert Márton

Esti imádság

Istenem,
Segíts rajtam, mert nélküled
 csak por vagyok,
 hideg és szürke,
 sápadt és élettelen,
 közönyös és unott,
 kérges és durva,
 üres és lapos.
 
Gyere, és segíts, hogy újra
 éljek
 izzón és fényesen
 telve erővel és hálával,
 túlcsorduló szívvel,
 táguló szeretettel,
 finom lebegéssel
 fényes légiességgel
 nyitott edényként
 akaratod nyúlványaként,
 szent sasként.
 
 ...
 
Most egyszerre van jelen:
 test és lélek,
 távolság és egység,
 idő és időtlen,
 keserűség és boldogság.
 
Míg végül átszakad a fátyol, és minden mindenben Te leszel.

Köszönöm!
Ámen!

JÉZUS KRISZTUS SZÍNEVÁLTOZÁSA

 Vasárnapi gondolat

JÉZUS KRISZTUS SZÍNEVÁLTOZÁSA

Mt 17,1-9 Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, a testvérét, és fölvitte őket külön egy magas hegyre, és színében elváltozott előttük. Ragyogott az arca, mint a nap, a ruhái pedig fehérek lettek, mint a napsugár. És íme, megjelent nekik Mózes és Illés, s beszélgettek vele. Péter ekkor azt mondta Jézusnak: ,,Uram, jó nekünk itt lenni! Ha akarod, csinálok itt három sátrat, neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet.’’ Amíg beszélt, íme, fényes felhő árnyékolta be őket, s íme, a felhőből egy hang szólt:,,Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik, őt hallgassátok’’. Ennek hallatán a tanítványok arcra borultak és igen megijedtek.  Jézus odament, megérintette őket és azt mondta:,,Keljetek föl, és ne féljetek!’’ Amikor fölemelték a szemüket, senkit sem láttak, csak Jézust egymagát. Amint lejöttek a hegyről, Jézus megparancsolta nekik: ,,Senkinek se beszéljetek a látomásról, amíg az Emberfia a halottak közül föl nem támad.”
       Az evangéliumot olvasva ma azon gondolkoztam, hogy milyen fontos a magasság, nem azért, mintha az Alföld hátrányban lenne, ugyanis itt elsősorban nem fizikai magasságot értünk, hanem lelki magasságot. Fontos, hogy emelkedett legyen valakinek a lelke. Ha nem emelkedett egy lélek, akkor viheti Isten, ahova akarja, semmit sem fog megérteni, sem megélni az isteni közlésből. Nyíri professzor szokta mondogatni:

„hajókötéllel nem lehet hegedülni”, s ez nagy igazság, ha a vonó ilyen, akkor ennyi. Az emberen messze látszik, látszik az emelkedettség, abból is, ahogy viselkedik.  Aki pl. elveszik az apróságokban, állandóan fél az újdonságtól, az élettől is, nem mer magasra nézni, sem törni, akkor sem, ha Isten húzná, az a lélek nem emelkedett. Aki lélekben nem jár magaslatokon, az nem lesz lelkileg sem alakítható.

Menjünk vissza az evangéliumhoz. Jézus amikor felvitte őket a hegyre – megjegyzem Izraelben azon a részen nagyon nehéz igazi síkságot találni –, az valóban egy hegy volt, de ismétlem, itt inkább az emelkedettségről van szó. Jézus Krisztus uo.” …elváltozott előttük. Ragyogott az arca, mint a nap, a ruhái pedig fehérek lettek, mint a napsugár.”

     Gondoljatok bele, hogy a kétezer évvel ezelőtti embernek milyen félelmetes volt az, hogy a kedvenc mestere egyszerre csak elváltozik előtte. Igaz, a három legjobbat vitte magával, de minden bizonnyal nekik is sokkoló lehetett. Tanítványai látják, ahogy szinte vibrál, látják, ahogy olyanná lesz, mint ahogyan még embert nem láttak. De itt messze nincs vége az isteni közlésnek, mert utána megjelenik közöttük - ugye mindenki zsidó volt - a két fő zsidó: Mózes és Illés. Majd uo. „…fényes felhő árnyékolta be őket, s íme, a felhőből egy hang szólt: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik, őt hallgassátok’” 

Nos, itt elkövetkezik a megrendülésük csúcspontja, hogy még az Úr hangját is hallják. Gondoljunk bele, milyen felforgató érzés lehetett ez az egész jelenség nekik.  Ők hárman egy égi jelenséget látnak/hallanak, amire Jézus hívta meg őket. Elhiszem, hogy egyből elkezdtek volna sátrat építeni, Nos nem azért, hogy ne lássák a jelenséget, hanem azért, mert annyira megrendültek a lelkükben, hogy azt érezték, ezt ott kell tartani, ezt stabilizálni kell ebben a mulandó világban, hát legyen sátruk. Milyen emberi gondolat, ha valami szépséget, különlegességet látunk, marasztalni akarjuk, vagy legalább visszanézhetőnek. A mai legjobb stabilizálás az, hogy lefotózom, de nekik akkor még nem volt fényképezőgépük, ami „kéznél” lett volna, így gyorsan sátrat akartak volna építeni, hogy oda beköltöztessék őket, hogy el ne múljon ez a szent idő, ami szétrázta a lelküket, mert ez a szent pillanat. Tudták, hogy Uram, jó nekünk itt lenni, nem akarták, hogy vége legyen ennek a megrázó és végtelen jó időnek.   

A három kiválasztott Péter, Jakab és János, az utóbbiak a „sasfiak”, ha valamit nem felejtettek el, ezt biztos nem, mert itt már a lelkük teljesen megrendült.

Feltehetjük a kérdést, miért volt erre szüksége Istennek, hogy ezt a színeváltozást bemutassa nekik? Erre sok ötlet lehetne, a legvalószínűbb; mivel Isten nagyon jól tudta, hogy mi következik, előkészítette őket, megacélozta a másik/transzcendens lét valósága felé. Jézus Krisztus tudta, hogy azt csak úgy bírják ki ép ésszel, azt, ami bekövetkezik, ha valamit megmutat nekik a kicsit kendőzetlen Istenségéből. Előkészíti őket, hogy ne félj, remélj, bízz bennem, akkor is, amikor keresztre feszítenek. Amikor átszúrnak, mikor meghalok, láthatjátok, nem kellene hagynom, ha képes vagyok így fényleni, ha Mózes, Illés is meglátogat, és az Úr is igazol, láthattátok, képes vagyok bármire, de hagyom őket megfeszíteni engem. Egy előkészítő képet kaptak, hogy itt tényleg Isten van, hogy ezt könnyebben viseljék el, meg azután a feltámadás tényét is.

Igen, ilyen az Isten; előrelátó, pedagógus, pszichiáter, a legnagyobb emberismerő. Ez egy igen jó felkészítés volt az Úrtól, hogy ezzel kezdte. Aztán hagy mindig egy kis időt - nem túl sokat… -, hogy a maga isteni világát közölje. Az apostoloknak szükségük volt erre, jellemző módon a végén mondja a hallgatási parancsot. Nyugodjatok meg, nem hallgattak, ők egymásnak ezt bőven elmondták. Tehát előkészítő művelet volt, hogy fénybe látták, hogy még látni is fogják. A tanítványok arcra borultak uo. „…a tanítványok arcra borultak és igen megijedtek. Jézus odament, megérintette őket és azt mondta: ,,Keljetek föl, és ne féljetek!’” Jézus megérintette őket, amikor felemelték a szemüket, senkit sem láttak, csak Jézust. Jogosnak tűnő kérdés merül fel bennem – hogy amilyen cserfes vagyok… –, lehet, hogy amikor lefelé mentünk volna együtt a hegyről – mert ugye Illés és Mózes már sehol –, azért biztos megkérdeztem volna Jézustól, hogy mi lett velük, hogy lehetett ez. Sajnos ilyen részek nem derülnek ki az evangéliumból, lehet, hogy lényegtelennek tartották ezeket a kis kérdezősködéseket leírni. Vagy megtartották maguknak, János ott volt, tehát ő azért azt leírhatta volna, ha ez is cél lett volna.

A mi századunkban még jobban kellenének részletek az isteni közlésből. A mai világ igyekszik az összes misztikumot, isteni közlést a maga szintjére levinni, lecsupaszítani. Az embernek nagy szüksége lenne rá, ez olyan, mint a virágillat, megfoghatatlan, mégis gyönyörű, s az illattal teljes a virág.  A mai média, világ igyekszik ezeket a csodálatos részeket nem kifejteni, Jézus Krisztus istenségét letagadni.

Nekünk is fel kell menni és ott maradni az Istennel a lelki emelkedettség hegyén.  Közelebb kell vinni a hívőket, hogy megismerjék a valós Istent, akkor talán ezt a Húsvétot is jobban, mélyebben megélhetnék. Csak emelkedett lélekkel lehet megérteni, hogy Jézus Krisztus ki volt, és hogyan, miként történt a megváltásunk.  

Prohászka Ottokár :” Aki a hitet csak mint az ész aktusát nézi, az mindezt nem érti; az értelmi elem nem magyarázza meg az erôt. A vallás ereje az odaadás a hitben, hogy Jézus az Isten fia, aki megváltott s isteni erőkkel lát el.”

Isten adta, közvetítette Pável Márta 

Miért kezdtünk el közölni vasárnapi gondolatokat?

 Pável Márta

Miért kezdtünk el közölni vasárnapi gondolatokat?

Most tiszta vizet öntünk a pohárba.

A közlést közkívánatra tesszük.

Az ok egy hosszabb, kb. 30 éves folyamat.

Rögtön az elején megjegyzem, vannak jól és spirituálisan prédikáló papok is, csak többnyire nekünk nem ilyenek jutottak, vagy nagyon ritkán. De vannak, és jóban is vagyunk az ilyen pappal.

Mi is sokszor tapasztaltuk, hogy bármelyik templomba megyünk, néha-néha hallani egy jó prédikációt, de tartósan nagyon ritkán. Itt számít az időpont és a távolság is. Az a templom, ahol sorozatban kiváló prédikációt hallani, nekünk vagy messze van, vagy annyian vannak, hogy nem férnek be, mert az emberek vágynak rá.  Az mindenkire igaz, hogy folyamatosan senkinek sem sikerül egyforma mélyen, szépen beszélni Istenről, mert ehhez megfelelő dolgok egybeesései kellenek; például olyan evangéliumi téma, egy-egy olyan kegyelmi pillanat is kell, vagy egy olyan lelkiség, vagy olyan passzban kell lennie valakinek, hogy hol szebben, hol még szebben tudjon beszélni, de olyan előfordul, hogy ezek hiányában kevésbé szépen tud prédikálni. Ezt is értjük, így van.

 De az, hogy valaki hétről hétre teljesen mással foglalkozik, hogy semmit nem segít az emberek emelkedésén, az tűrhetetlen.

Bennem felmerült a kérdés, mi a fontosabb? Mindenben kívánalmak szerint engedelmeskedjek az egyházi papoknak, vagy inkább Istennek, aki szolgálatra küldött az emberek közé, a megmentésükre. Világos – bármily bosszantó is sokaknak – az utóbbit választottam. A folyamat elejéből (kb. 30 éve) egy példa: vasárnap az összes, kb. 60 hittanosommal misén voltunk.[1] A prédikáló összes vasárnapi mondandója ennyi volt: „...a Körtéren megállt az óra…. Lássátok ebben is Isten dicsőségét… Ámen.”[2] Tanítványaim (14-18 évesek…) alatt rázkódott a pad, úgy nevettek. Mise után közölték velem, ők ilyen misére nem járnak, tegyek valamit, vagy el fognak menni. Gondolkoztam és tettem. Bevezettük, hogy minden mise után együtt maradunk, és én elmondom, amit a pap nem közölt. Ez 3 évtizede így van. De ez a rettenet ma is így van ezen a plébánián, a másik papnál is. [3]

Jézus Krisztust imádom, meghalnék érte, ha kell, s így kimondottan  felháborítóak ezek a dolgok, hogy az odamenő embereket nem hozzá vezetik! Ezek a szememben bűntettek Isten dolgai iránt. Felháborító! Időközben be-be jöttek ismerősök is köreinkbe, és hallották, hogy milyen beszélgetés van Istenről, elszomorodtak, nekik miért nem lehet ilyen „prédikációkat” hallgatni. Lehetne, de messze vannak. „Igen így van, nem küldenéd el nekünk?” - kérleltek. Miután – ismétlem – Isten minket meghívott a szolgálatára, úgy gondoltam, megosztom a többi emberrel is, mert igényük volt rá. Akik értik és szeretnének mélyebb evangelizálást hallgatni, olvasni, már elég sokan is voltak, valamint akinek elküldtük, az tovább is küldte stb., akkor legyen már szervezett küldés, felelősséget is vállalva. Megsajnáltam az embertársaimat. S egy idő múlva megérett, rendben, foglaljuk írásba, tegyük ki, s aki akarja, növekedjen rajta az Úr dicsőségére.

Persze méregből, ego miatt stb. mindent ki lehet találni ellenem, ellenünk, de ezek nem igazak. Nem válogatunk a Biblia szavaiban, nem használunk fel kiragadott mondatokat. Direkt lábjegyzetbe is be szoktam idézni az egész szentírási részt. Egyes szavak kiragadását többnyire azok teszik, akikkel most olyan nagy összeborulásban vannak…! S érdekes módon, ez nem tűnik fel nekik (pedig Pázmány P., Prohászka foroghat sírjában).

Másik indirekten közölt vád, hogy autonómiát képzünk. Hát igen, ha autonómia volt Avilában Avilai Szt. Teréz  Szt. József kolostora, akkor ez ránk is igaz. Vagy a Meteorákon, a csúcson élő szerzetesek, vagy a pusztai atyák is ilyenek voltak? Mi mindenkinek mindent megtanítunk - ha akarja. Befogadók vagyunk azzal, aki nem akarja uralni azt, ami több mint 30 éve működik. MI Isten SASAI részt veszünk az egyházi szertartásokon, hitünket rendszeresen megvalljuk, és rengeteget dolgozunk Istenért[4]. De a piszkálódásokból, gonoszkodásból, áskálódásokból, szétszedési akciókból elegünk van. NEM!!! Békében akarjuk szolgálni Jézus Krisztust! Aki a pletykálkodást, szeretetlenséget, békétlenséget szítja, nincs vele dolgunk.

Persze ez az egyházi rendelkezéseket sérti, ha nő, világi, evangéliumot magyaráz külön engedély nélkül stb. Maguk szemében igazuk van, de Isten szemében meg nincs, mert Jézus Krisztus hívott el minket az Ő szolgálatára, mert az emberek hit, Isten nélkül halnak meg. Inkább megköszönhetnék, hogy valaki felkarolja azokat is, akiket a paphiány vagy sok pap silánysága hitetlenségig elüldöz.

Mi is az egyház része vagyunk, s nem megyünk el, mert Krisztus a feje, az, hogy belül a bűnös emberek mit csinálnak, hogy élnek vissza a hatalmukkal, az nem a mi dolgunk, azt majd Krisztus elintézi velük. Nekünk Krisztussal van dolgunk, és mindent meg is teszünk, amit kér. Krisztus mindig azt „mondja” nekünk, hogy mi ne foglalkozunk semmi mással, csak amit ő mond, hogy mihez tartsuk magunkat. Mi sasosan szeretnénk békességben lenni.

 Tehát az autonómiáról azt mondom, hogy a gyökerünk az egyházban van,     az a pont, ahol érintjük a talajt, de az ég felé kiteljesedően, egyre szélesebb sávban hozzuk Istentől a segítő fényét, erejét. Viszont semmiféle ijesztgetés nem fog eltántorítani minket.  

Így is lehetne nézni a vasárnapi Isten üzenetének közléseit, főleg, hogy Isten minket messze elvitt Magához, és visszaépülni nem szeretnénk, és nem is fogunk; DE MINDENKIT SEGÍTENI SZERETNÉNK A BOLDOG ISTENBEN LEVÉSHEZ!      

---

[1] Tanúim vannak.

[2] Ezt anno Keszthelyi Püspök úrnak is legalább 40-en elmondtuk, aki teljesen kiakadt; hogy ez miylen rettenetse. Az volt...

[3] Pl. a pap sok miséjén a prédikáció úgy, vagy megközelítőleg úgy fejeződik be, hogy szegény Jézus Krisztust a tanítványai vigasztalták(!!!JAJ!!!)

[4] Tanítunk, haldoklóknak lelkisegítséget adunk, embereket lelkileg segítünk stb.

JÉZUS A PUSZTÁBAN

 Vasárnapi gondolat 

JÉZUS A PUSZTÁBAN

 [1]  Mikor az alábbi bibliai részt elolvastam – s a misén a pap is említette a 40-es számot-, az jutott eszembe, hogy milyen fontos volt ez a zsidó népnek. Azt se felejtsük el (többek közt) az első három király uralkodásánál is a 40 év dominált. Sokat beszéltünk már erről, így most egy kicsit másként közelíteném meg.  (1) „Miután negyven nap és negyven éjjel böjtölt, végül megéhezett. „ Nekem ez elgondolkodtató, mi módon is van ez, hacsak nem úgy, hogy a 40-es szám is belekerüljön. Isten, aki most A FIÚ = Jézus Krisztus, vagy soha nem éhezik meg vagy, akár másnap is megtehette volna, vagy akár két hét múlva, meg 30 nap után stb. Látszik az evangéliumban az Ószövetség nyoma, ami nem baj, csak jelen van. Viszont, ha Isten 40 nap múlva éhezik meg, akkor meg én azt merem mondani, semmikor sem éhezett igazán, csak kellett a kerettörténethez, meg az emberi gondolkodás miatt kellett!

S lehet  nagyobb ok is, mert nagyon is emberi, ahogyan a Sátán próbálkozik Jézus Krisztussal. Látszik, hiába okos, hiába ravasz, de Istent nem ismeri, vagy az is lehet, hogy - ami manapság is van -, megpróbálja alábecsülni, s ezzel magát helyzetbe hozni. Kissé szánalmas. A hármas próbálkozás mind emberi, istentelen hibák: az éhség nagy úr, gondolja, (tán a lelkét is eladja a kenyérért), az Isten kísértése gyakori ravasz hibája az embernek, na és a hatalomvágy igen részegítő tudna lenni - de nem a megtestesült Istennek.

Itt meg is állhatunk, és a nagyböjt kezdetén el is gondolkodhatunk a magunk tettei, szokásai és kitartása felett. Mi mekkora kísértéseknek tudunk ellenállni, s ha belementünk, mennyire megfontoltan tettük? Csak akkor tudunk a sötétségeinktől megszabadulni, ha szembenézünk velük, és nem kendőzzük el. Azt nem hinném, hogy az éhség a legnagyobb bűnre vivő alkalom, de a másik kettő már sokkal jobban veszélyes ránk, emberekre nézve.

  Szeretném azt mondani - a kísértést most nem részletezzük tovább-, hogy az, hogy ki mennyire tud ellenállni a sátán cselvetéseinek, az attól is függ, mennyire uralja az ember lelkét, szívét az Isten. Ha nagyon, akkor csak szánalmasan mosolyog az ilyen kis ócska trükkökön. De ha nem, akkor akár el is hitethetné vele az ördög, hogy ő egy valaki, amit ha egyre jobban elhisz, egyre nagyobb sötétségekbe csúszik bele. Lássuk a mai politikai szereplőket, igen kevés marad tiszta.   

Kérdés: a mai ember meg van-e annyira tanítva, hogy meg tudja különböztetni a hamis hangokat az igazitól? Pl. A hamis istentelen filmeknek bedőlnek-e? Vagy elhisznek olyan szép ragadósan tálalt ideológiákat, amik valójában a pokolra visznek, de itt semmit sem kívánnak, csak pénzt kell adni a megvásárolt lelkiismeretért? Most ezt a nagyböjtöt kezdjük azzal, vizsgáljuk meg magunkat, mit teszünk. A tisztulást választjuk keményen szenvedve, megdolgozva magunkat? Őszintén el akarjuk-e engedni a matériát, rangot, az egot stb., vagy akarunk-e, vagy könnyed habos-babos hazugságokban tovább ringatózni?

Aki letette a föld markolását, és Istennel van, az ezekre a hamis hangokra nem fog hallgatni. Az ördög pedig annyira gőgös, hogy ő azt hiszi, mindenki buta (sajnos, ebben időnként igaza is van…), csak ő nem. Ne engedjük a kísértőt a mi térfelünkön játszani! Legyen az ez időszak az igazi megfordulásé, nem tudhatjuk, ki meddig él, s visz-e magával valamit!

Isten adta, írásba foglalta Pável Márta 

---

[1] Mt 4,1-11
   Akkor a Lélek elvezette Jézust a pusztába, hogy megkísértse az ördög. Miután negyven nap és negyven éjjel böjtölt, végül megéhezett. Odajött   hozzá a kísértő és ezt mondta neki: ,,Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy   ezek a kövek legyenek kenyérré.’’ De ő ezt válaszolta: ,,Írva van:   ,,Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely az Isten   szájából származik''’’ [MTörv 8,3]. Akkor magával vitte őt az ördög a   szent városba, odaállította a templom ormára és azt mondta neki: ,,Ha   Isten Fia vagy, vesd le magadat! Mert írva van: ,,Angyalainak   parancsolt felőled: a kezükön hordoznak téged, hogy kőbe ne üssed   lábadat''’’ [Zsolt 91,11-12]. Jézus ezt mondta neki: ,,Az is írva van:   ,,Ne kísértsd az Urat, Istenedet,,’’ [MTörv 6,16]. Azután magával vitte   őt az ördög egy igen magas hegyre. Megmutatta neki a világ összes   országát és azok dicsőségét, majd azt mondta neki: ,,Ezeket mind neked   adom, ha leborulva imádsz engem.’’ Jézus azt felelte neki: ,,Távozz,   Sátán! Mert írva van: ,,Uradat, Istenedet imádd, és csak neki   szolgálj''’’ [MTörv 5,9; 6,13]. Akkor elhagyta őt az ördög, és íme,   angyalok jöttek hozzá és szolgáltak neki.

RÓLUNK SASOKRÓL

 Bemutatkozásunk.

Jn 16.12-13
Még sok mondanivalóm volna,

de nem vagytok hozzá elég erősek.
 Hanem amikor eljön az Igazság Lelke,

ő majd elvezet benneteket a teljes igazságra.

Nem magától fog beszélni,

                           azt mondja el, amit hall, és a jövendőt fogja hirdetni nektek.

 

 

 

Ennek a felületnek felelős kezelője Varga Péterné/ Pável Márta katolikus hittanár.

 

Az AQUILA katolikus hitű közösséget több mint 30 éve hoztam létre, jelenleg 15 fogadalmat tett tagunk van, kissé lazább körben kb. 30 fő, és a legtágabb körben összesen kb. százan vagyunk. Ez sajnos nem olyan nagy szám, mert nagyon nehéz és kemény utat vállaltunk az Isten felé való haladásunkban, így a gyengébbek folyamatosan, de különböző okokra hivatkozva kiesnek.

Az írások többségében Pável Mártától származnak (ízelítő  sasgondolat.blogspot.com felületen olvasható), de az AQUILA minden tagjának írását megjelentetjük.  /A képen a fogadalmas csoport van, csak Kinga nincs még jelen.)

A csoport neve SAS = AQUILA, angyal szimbóluma, templomokban lehet látni különböző megjelenési formákban.

Célunk őskeresztény módon élni és az evangéliumot, a Bibliát, Isten szavát nem elferdítve, hanem Jézus Krisztus tetszésének megfelelően tovább adni. A Biblia örökéletű, szavaihoz tolmácsolni fogjuk a mélyebb megértést is.

Az egész életünk ezt tükrözi.

Saját kézzel építettünk egy templomot Tószegen (ami hivatalosan gabonatároló, ja Isten terméséé...). A főképen a templombelső látszik. Most (2019.) készül a stáció sorozat kültérre, aug. 20-án adjuk át Istennek. A templom előtti aranyozott keresztet is mi készítettük.   Célunk, hogy tartalmas, nem a világnak megfelelő, hanem Istennek tetsző életet éljünk, és erre segítsük az embertársainkat az írásainkkal (is). Írásaink sokszor kemények, de Isten igazságát mondják. Szeretnénk minden embert felrázni, és Istenhez visszavinni. 

Kérjük, nyitott szívvel és megértő szeretettel fogadják sorainkat, amiket elsősorban Önök miatt írunk, kedves Olvasóink. Azt, aki Isten felé őszintén és jó szándékkal törekszik, Őt segíteni akarjuk, hogy valóban találkozhasson Vele a végtelen boldogságban.

Lehetőségük van írásokat is beküldeni a martatsas@gmail.com címre, ugyanitt esetleg találkozót is kérni velünk. Köszönjük a figyelmüket.

Jn 15.16
Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak benneteket, s arra rendeltelek, hogy menjetek, teremjetek gyümölcsöt, maradandó gyümölcsöt. Akkor mindent megad nektek az Atya, amit a nevemben kértek tőle.