Izajás a Messiásról

Pável Márta      Izajás a Messiásról

Ez az Izajás rész Krisztusról szól, a Messiás várása jövendölésekkel. Hittek is benne a zsidók, mindaddig, míg meg nem látták, hogy Jézus nem egy harcias alkat, nem akar semmi erőszakot stb., így szépen lassan kiesett a zsidók kegyeiből, mint Messiás nem jöhetett számításba, mert ők nem ezt várták.

Amit Izajás elmond, igaz is volt; bölcsesség, értelem, erő stb., az mind isteni tulajdonságot jelképezett, hogy ilyen fog érkezni a Messiás képében. Csak az az igazság, hogy ha ilyen érkezik, akkor az ellentmondásban van a zsidó várakozással, mert ha bölcs, értelmes, Isten félelme jellemző rá, akkor nem lesz gyilkos, fegyverrel nem harcol, nem megy a római birodalom ellen. Tehát ezek a zsidó elvárások nem jöttek össze, helyette megérkezett az a szelíd Messiás, akit Izajás mond, hogy igazságos, bölcs stb..

Ezt a jézusi jelenlétet a mai napig érezzük és észleljük az életünkben, lehet, hogy néha nem így gondoljuk, de aztán rájövünk, hogy Jézus Krisztus teljesen igazságos. Tartós béke következik a Messiás eljövetelekor, ami nem vált valóra, de nem a Messiás miatt, hanem az emberi természet miatt. Nem volt béke, nem volt édenkerti állapot, mikor az oroszlán együtt legelészett a birkával, és az oroszlán megtanult füvet enni, nem volt olyan béke, hogy a farkas és a bárány igen jóban lettek volna.

Azon el lehet gondolkodni, amikor a Facebookon látjuk azokat a képeket, hogy különböző állatok mennyire szeretik egymást pl., amikor a ló kidugja a fejét a karámból, hogy az iciri-piciri kismacskát simogassa a fejével. Néha úgy tűnik, miközben ezeket látom, hogy az állatok körében talán kitört a mennyország. Ezek hirtelen jóban lettek egymással, pedig mindenkibe azt ültették, hogy ezek haragban vannak, a táplálékláncban mindenki meg fog enni mindenkit, de egészen más képeket lehet látni az állatvilágról. Az állatok lehet, hogy tudják, hogy eljön a második eljövetel, mert előre kibékülnek egymással, csak mi nem tudjuk. Furcsa jelenség manapság az, hogy körbe járnak az állatok, azt sem tudjuk, hogy miért. Mi lesz itt? Tényleg valami nagy baj lesz?

Azt is hozzá teszi az Izajás rész, hogy a Föld tele lesz az Isten uralmával. Ezek a gyanús mozzanatok az állatok körül, de a Föld nincs tele Isten uralmával. Szeretnénk, hogy tele legyen, de nincs. Isten is szeretné, de ma ettől nagyon messze állunk.

Adventkor elhatározzuk, hogy bűneinket, helytelen tetteinket megbánjuk, jók leszünk, más életet kezdünk, ha ennek egy-két százaléka sikerül, már az is jó dolog. De általában ennyi sem szokott sikerülni. Akkor most mi van? Egy dolgot nagyon figyelemben kéne tartanunk, hogy Krisztus a maga oldaláról megtett mindent. Ő ide jött megszületve közénk, megvárta, míg a mocskos kezek megölik, állandóan itt van a lelkünkben, beszél, noszogat minket. A Szentlélek Úristen sem távozott el, tehát Isten azt mondhatja, fájó érzéssel széttárva a kezét, hogy én mindent megtettem. Én itt vagyok, nem hagytalak el titeket, amit lehet, alátok hordok, de ti törődtök-e velem, odafigyeltek-e rám?

Az ember ugyanezt érzi, amikor „fényez” valakit, aki nem teljes szívvel fogadja el. Pedig az Isten fényét adod, mégsem gyógyul. Isten magát adja nekünk, ha nem fogadjuk el Őt teljes szívvel, nem fogunk belőle profitálni, nem fogunk belőle növekedni, mert nekünk azt kellene elérni, hogy teljes szívvel legyünk ott a kapcsolatban. Az nem szerelem Isten felé, ha nem teljesen Isten az első, pedig annak kéne lenni, nem jó félig-meddig, meg, ha ráérek… így nem működik. Ha valaki volt a földön szerelmes, akkor tudja, hogy milyen érzés az, hogy teljes mértékig, száz százalékig a szerelmemre gondolok, várom, nagyon jó lenne összekötni az életünket, nos így kellene Isten után vágyakozva élni. Aki ezt érzi, és nincs földi ember Krisztus elé téve, az van a helyén. Aki ezt nem érzi az nincs a helyén, annak még sokat kell dolgoznia önmagán. Annak még sok teendője van, lehet, hogy apró szikrák sikerülnek az úton, de a negatív erő be-beköszönget az életébe. Harcolni kell, kezdheti újra, és ezzel kezdődik az útja, de közben, ha bárki Isten elé kerül ebben a szerelemben, akkor ismét visszaeshet. Még nagyon sok tennivaló van, hogy sikeres legyen a hazamenetel. Nem kell elgyávulni, akarni kell, Isten segít, sikerülni fog!

Ahogyan a nagy tengert nem lehet egy kis edénybe átmerni,

éppen oly kevéssé tudjuk a végtelen Istent véppen oly kevéssé tudjuk a végtelen Istent véges eszünkkel fölfogni.

Francis Spirago 

Adventi kezdet

 

Adventi kezdet

 (Pável Márta)

Az új egyháziév adventtel úgy kezdődik, hogy egy kis fenyegetés van a liturgikus szövegben.  Legyetek jók, gondolkozzatok, mert eljön az Úr, s ha nem talál készen benneteket, „ráfáztok”. Az emberek nem szeretik, főleg ilyen háborús helyzetben, hogy fenyegetik, a végidőkre figyelmeztetik őket.

A Máté evangéliumban elhangzik (Mt 24,40-41): Akkor, ha ketten lesznek a mezőn, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. Ha két asszony őröl a malomban, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. Ez komoly figyelmeztetésnek tűnik, de a többség vállat von, nem kell komolyan venni. A többség már annyi mindent nem vesz komolyan a Bibliából, a hitünkből, azt hiszik, hogy ez már nagyon sok.

Isten sugalmazott szavai nem hazudnak, maximum az időt és módot nem teljesen értjük meg. Nem tudják a XXI. századi gondolkodással, képletesen sem elképzelni, hogy ott az orruk előtt történik valami válogatás. Az egyik égbe száll, a másik kapál, míg meg nem pusztul. Nem tudjuk elképzelni, hogy ez a szétosztás, hogy lesz. Mennyi idő alatt zajlik le, ez egy szimbolikus szöveg-e, vagy véres valóság, sajnos ezt mi sem tudjuk. Sokan nem is hiszik, nem is gondolják, hogy ez így van.

Állandóan elhangzik: Legyetek éberek, előtettek fog elválni az ocsú a búzától, ki az, akit ott hagynak kapálni, a másik meg elmehet. De hogy mehet el, kivel, mikor, hogyan, milyen formában, nos ezek megválaszolatlan kérdések maradnak egyelőre. Egy biztos, ennek megélésre senki sem vágyik, ezt senki nem szeretné megélni. Mikor erről van szó, hogy a végidőben szétválogatnak minket, hirtelen mindenki liliomosan gondolkodik, főleg magára nézve... (velem nem lesz semmi rossz), sajnos ilyenek vagyunk.

Itt megígérni nem tudjuk, mikor jön el a tolvaj/megmentő, aki elrabol minket, vagy átvisz minket egy másik létformába. A racionális ember azt kérdezi, hogy mi a fenét csinálnak velem odaát? Hogy visznek el, testben? Nincs is élhető bolygó a közelben, mondja a XXI sz. felvilágosult lénye.  

Nem tudhatjuk, hogy ez hogyan lesz, fel sem fogja a cinikus ember, mert végig sem gondolja..., hát egyik elviteli variáció sem lenne jó neki.

Mi nem szó szerint értjük a dolgokat, hanem lelkileg és kérdezzük, hogy felkészültek vagyunk-e erre a változásra, az „utazásra”, mert lehet, hogy ketten ott állnak a mezőn, az egyiknek kész a lelke – most egy hipotézist mondok csak –, s fénnyé válik, elmegy, a másik meg nézi, húú..., hogy mi lett a szomszédommal, világos lett és eltűnt. Ez a variáció is lehetséges.

Elhangzik az adventi figyelmeztetés, hogy legyünk készen, ezen az ünnepen felszólít az egyház, legyél készen, gondolkozzál el egy kicsit, mert ez így a továbbiakban nem lesz jó. Én nem azt kérem, hogy menjetek el rorátéra /persze az sem bűn😊/, de azt gondolom, hogy bármikor egy kis időre meg kell állni az életben és elgondolkozni, hogy jól csináltam-e eddig, hogy kész vagyok-e a győztes távozásra, ha most azt mondják az „égiek”, hogy itt a vége és bezárul a kapu. Ember, végig gondoltad-e, hogy te a „kapun” átkerülve hova jutsz, az nagyon komoly dolog. Kizárnak a matériába, és folytathatod a nyomorúságos életeket, vagy átmész a kapun, és megfoszthatod a testedet a matériától s már látod  Isten vár, tán kiderül nem hiába éltél. Ezt meg kellene tenni, önmagunkba nézni. Ezt nem muszáj adventkor, de próbálkozzál most is, beszéld meg magaddal, hogy ez az időszak, amit megéltél, felfogtál, amiben fölébredtél, mennyire hasznos, mennyire tudod megcsinálni, hogy sikeres legyél a lelkek birodalmában is.

 

Leonardo da Vinci: Minden példabeszéd            

  Amikor a követ megütötte a tűzsugár, az nagyon csodálkozott és

szigorú hangon így szólt hozzá: ,,Milyen őrület ösztönöz arra, hogy

kínozz? Ne okozz több fájdalmat nekem, mert tévedsz: én senkinek nem

okoztam soha fájdalmat.''

  Így felelt erre a tűzsugár: ,,Légy türelemmel, s akkor meglátod,

milyen csodálatos dolog támad majd belőled.''

  Ezekre a szavakra megnyugodott a kő, türelmesen tűrte a csapásokat,

és meglátta, hogyan pattant ki belőle a csodálatos tűz.

  Isten is így pattantja ki belőlünk sokszor, a sors csapásai által, a

Szeret Lángot!  Minden lélek a napból való.

  Az Úr, minden dolgok világossága, lesz oly kegyelmes hozzám, hogy

engem, aki a fényt kutatom, szintén megvilágosít.