PRÉDIKÁCIÓ SÍRÁK KÖNYVE … pár gondolat

 

Pável Márta Isten segítségével

PRÉDIKÁCIÓ SÍRÁK KÖNYVE … pár gondolat

Ha nem az Úrba öltekezel, és ha nem az Úrral vagy, akkor összedől a házad, bármit is csinálsz elveszett. Ez most nagyon aktuális mondat, láthatjuk a menekülőknél, rózsafüzért imádkoztak, talán előbb kellett volna.

Kemencében teszik próbára az edényt, hogy mit bír ki, s ez a kemence lesz egy félelem a háborútól, vagy ha megússzuk, az is egy próba lesz, hogy utána hogyan viselkedünk. Jelenleg humorizálni még nagyon könnyű, de amikor majd az látszik, hogy ki eszik el a másik elől és mit, vagy kinek jut kevesebb, vagy több, ki fekszik melegebb helyen, vagy ki nem, akkor mikor majd igen nyomorúságos idők jönnek ( lásd. Ukrajna), ki fog mutatkozni, hogy kiben mi van, a katarzis mit hoz elő, kiben van a sötétség vagy a fény…

Jó emberből jót hoz elő, mivel akkor a színházasdi véget ért. Lehet szemeket forgatni, meg lehet jó képet vágni, lehet jó kedvünkben jókat mondani, amikor meg fáradtak vagyunk akkor meg kiadjuk a sarat, de a pusztulás szele levetteti komédiás ruhákat.   A katarzis is kihozza az ember mélyén lévő rossz, vagy jó tulajdonságokat. Nem akkor kellett volna dolgozni a jóért vagy a rosszért, amikor baj van.  Hogy a benti rosszat adjuk át a Fénynek, hogy komolyan gondolják az isteni úton levést, ne időtöltés, bandázás legyen az együttlét, s ne színházat játszanak, mint az elmenők. S sajnos mindig lesznek a csoportból elmenők, bejövők kevesebben, mert ez az út nagyon nehéz, kevesen vállalják fel. Fontos,  legyünk valóban tiszták, Isten emberei, mert mindent el lehet tőlünk venni, csak Istent nem. Minden elhagyhat téged, csak Isten nem. Hogy Isten milyen módon nem hagy el minket, az az Ő dolga. De ha haszontalanok vagyunk, akkor nem lesz privilégiumunk, nem lesz különleges elbánásunk, mert a testünknek, a hormonjainknak, az egonknak, a pénzünknek, a rossz természetünknek, hazugságaitoknak éltek. Tapasztalatom szerint ennek nincs értelme, ez nem a jövő útja. Isten nagyon rég óta könyörög, hogy változzunk meg, tisztítsuk ki önmagunkat. Én meg azt látom, hogy aki jó volt, az jó maradt, aki rossz volt az rossz maradt, maximum a kívánságnak megfelelően, színházat játszott. Lehet, hogy maximalista vagyok, de tőlem is ezt várja el az Úr. Lanyhának, langyosnak, hazugnak nem terem isteni babér.  Ezzel nem fogsz eljutni sehova. Nem tudok vigasztalót mondani. Át kellene végre lépni magadon, hogy mennyi időd van rá, azt nem tudom. Egy napod, egy órád, egy heted, éveid…? Pl. nem tudod, hogy mikor gőzöl be a háborús az agyuk, mikor nyírjak ki a világot, milyen erők mozgatják az egészet, semmit sem tudsz. Lehet, hogy egy hét múlva a csoporttal már ott állunk Isten előtt. Mindenki bemutathatja a földi vágyait, tetteit, pénzét, egyebeket, amivel semmire sem fog menni. A megszegett parancsolatok sorát, érdemes lesz elgondolkoznotok. Nem tudjuk mikor jön el a számonkérés órája.

KÉTSZÍNŰ FELFOGÁS

 

Pável Márta Isten segítségével

KÉTSZÍNŰ FELFOGÁS

Zsidó nem engedi ábrázolni az Urat, nevét csak titokban lehetett kimondani, és így sokféle neve volt az Istennek. Ábrázolni nem lehet, de imádni Jeruzsálembe lehet. Mi az, hogy szívben imádni …, hát azt elfelejtették, erre Jézus világít rá, hogy nemcsak áldozati helyen, zsinagógában lehetséges, vagy minden évben fel kellett menni imádni Jeruzsálembe. Kép ábrázolás tilalma mellett, helyiséghez kötötték az Isten imádást. Ha az Isten bennünk van, velünk van, ez egy zsidó elképzelés, hogy imádkozni igazán templomban lehet. Ez nem igaz, ennek az oka, hogy a rabbi/pap találkozzon a hívővel, és kontaktusba legyen vele, ne ürüljön ki a zsinagóga/templom, legyen egy hely, ahol lehet kommunikálni. Az igaz, s ember gyengesége miatt kell is, de nem kizárólagos, mert Isten itt van a lelkünkben, és akár az akácfa alatt is lehet Vele kommunikálni.

Eljön az óra, amikor sem itt, sem Jeruzsálembe nem fogják imádni az Urat,. … figyelmeztetett Jézus. Azt nem tudjuk megmondani, hogy mikor jött el, de eljött ez az óra. Ma aki imádja az Urat, az egy furcsa lénynek tűnik, ha meg is vallja, sokan nem értik, hogy van még ilyen (hóbortosa, megszállott, szent örült?...), hogy imádja az Atyát?

Eljön az óra, hogy az igazi imádás lélekben és igazságban is történhet. A mi csoportunknál eljött ez az óra. Jézus bennünk, körülöttünk van, mindenhol ott van. Nem kell hozzá semmi, hogy imádhassunk az Istent, bárhol megállunk, velünk, belül is ott van. Jézus Krisztus jelzi; hogy sehol sem fogják imádni…, vagy /teszem én hozzá…/ kevés helyen fogják imádni, ez egy szomorú dolog, sokkal nagyobb baj, mint gondolnák. Az Atya olyan módon keres magának embereket, akik lélekben imádják, velük sokkal hathatósabban tud működni.  Olyan végtelen öröm, hogy bárhol vagyok, bármit teszek az Isten jelen van, velem közlekedik, állandó jelenlétet lehet érezni, de sajnos tömeg ezt nem érzi, már nem…,  s ha így sem imádják, akkor mi van? Mi lesz az emberi lelkekkel? Egyre inkább elveszítik a végtelen Istennel való kapcsolatukat, de még az emlékét is.

Isten földi szinten nem tolta arrébb a követelését, nem Jeruzsálemben, zsinagógában, templomban kell imádni Őt, hanem határokat kitágította, tudtatta; - ami addig is úgy volt, csak nem tudták -, mindenütt ott vagyok , veled vagyok, csak akard a lelkedben. Mindig is ez volt a lényeg, csak a szívek durvasága miatt volt helyhez kötve.

Miért olyan nehéz ez? Hova lett a lélekben imádás (akarása is..)? A legfontosabb, hogy működjen ez az egész, egyszerű…  szerelmesnek kellene lenni Istenbe. Ha  Belé szerelmes vagy, akkor minden elintéződött, ez az égi szerelem, ami mindig is volt Vele. Ezt legbelül minden lény tudja, ezért mindig a stabilitásra vágytunk, hogy ne legyenek durvák velünk, ne bántsanak, ne csaljanak meg, egyszóval az isteni végtelen szeretetre korrektségre vágyunk. De ezek a tulajdonságok csak Istennél vannak meg, vagy csökkentve Isten szent embereinél, de ott is lehetnek hibák. Ergo amikor mi erre vágyunk, akkor mi tudatt alatt Istenre vágyakozunk. Ha mi Istenre vágyakozunk és Ő meg ránk, akkor hol van az az akarat, amivel eltaszítjuk Őt, s ezt a vágyat kivetítjük egy-egy emberre (ugye a szerelmünk tárgyára, s sokszor szegény nem is tudja milyen tökéletességet várnának el tőle…), s az emberben mindig csalódni fogunk. Az hazudik, aki azt mondja, hogy még nem csalódott emberben, legfeljebb nem vallja be, megalkudott. Természetesen nem kell elválni pl. egy házasságnál), mert a gyerekek miatt (is) a kompromisszumot meg kell kötni, mégis csak jobb, persze ha nem életveszélyes az együttlét állapota.

Az igazi szeretet amire vágyódsz, aki soha nem fog becsapni, elhagyni, az Isten. Nekünk semmi okunk másba szerelmesnek lenni, mint Istenbe. Fiatalság, fészket kell rakjon. Ok tegye. Viszont állandóan ott a kérdés, de van-e idő  mindenre? Elég rossz idők járnak. Számíts arra, hogy a fiatalság hevében az ösztönödnek engedelmeskedsz, biztos a csalódás, a sírás, a könnyek mindig be lesznek  iktatva. Itt mindegy, hogy hetero, homo, biszexuális valaki ez mindig bekövetkezik, akárhogyan ideologizálják is. Ha valaki nem akarja elszúrni az életét, akkor egyes egyedül Istenbe lehetne igazán szerelmes, de attól még ha nagyon akar, férjhez mehet, megnősülhet, de úgy, hogy figyelje az Istent, hogy első helyen álljon, együtt nézzenek rá, kövessék, mert az Isten féltékeny, nem fog osztozkodni.

3 evangéliumi gondolat: KRISZTUSI JELENLÉT, KERESZTSÉG EREJE, KI A BŰNÖS…

 

Pável Márta Isten segítségével

 KRISZTUSI JELENLÉT

A nagy próféta Izaiás   a Messiásról jövendölt, hogy milyen lesz, s egy nagyon szelíd emberről jövendölt. Beletalált, mert Ő jött. Nem hallani hangos szavát, nem üvöltözik, nincs rossz tulajdonsága, a megroppant nádat nem töri el stb..

Jézus Krisztus mindenben a legszuperebb, és pedagógiailag is meglepő, fájóan tökéletes. Amikor az ember nagyon nagy bajban van, Ő tudja, látja, Ő „betartja” az emberi mondást is; döglött oroszlánba nem rúgunk.  Jézus látja, hogy az ember kiszenvedett, akkor kérésre lehajol hozzá, és felemeli. Nem tart ott neki egy intő, vagy na ugye beszédet. Benne van az a végtelen jóság, amit mi el sem tudunk képzelni mekkora, hogy ha megérdemelné valaki, Ő akkor sem rúgna bele még egyet. Amikor az ember megroppan – ez igen fáj Jézus Krisztusnak-, de tudja, hogy ott egy katarzis lesz, egy fordulat, ami jó irányba is mehet. A langyos emberrel nem lehet semmire menni, de egy megroppant emberrel lehet, mert a máz lejön, érzékennyé válik vagy erre, vagy arra dől. Ha az Isten felé dől, az Isten tárt karokkal várja.

 

Pável Márta Isten segítségével

KERESZTSÉG EREJE

Tanítására várnak a szigetek. Belegondoltam, hogy minden egy sziget - az ember maga is az, a Földünk is az stb.… -, az egész föld erre a tanításra vár,   a Krisztusi jelenlétre. Megjön a Messiás, akit várunk, akit Izaiás jövendölt, Keresztelő János előáll a kereszteléssel. Tudjuk, a keresztség ontológiai szentség, lemoshatatlan. Amikor a vízről beszéltünk, a keresztvíz és a bennünk lévő víz, ha Isten az Ő Szent lelkével   ad vizet nekünk, akkor annak a víznek különleges rezgésének kell lenni, nem törlődik el, és halál után is él. Az a vízzel a lelkedben tett egy olyan isteni machináció, amitől rajtad van a „keresztény bélyeg”, ami másutt (más világokban szó szerint) nem igaz , de mégis egy letörölhetetlen jel.  Ha ez így áll, akkor felértékelődik, hogy egy pecséttel, egy tagsággal rendelkezel, az Isten világában, s a te (testi) víz mivoltod miatt is ez jel, amint keresztvizet vizet rád öntenek, és ami végig folyik rajtad (az elfogadás szándéka rendkívül fontos…), átalakítja a benned lévő vizet lelkestől, testestől. Te ember valóban más leszel.

Egy keresztény ember hiába megy el a baptistákhoz, buddhistákhoz menedéket kérni, stb. nem számít, mert a keresztség ott van rajta. Az ember nem túl sokra becsülte, a kereszténységnek az erejét, sőt ezt nem is tudja, senki sem tanította meg nekik. Jézus Krisztus elmélkedésben való közlése szerint, olyan rezgő különleges erő/fény pecséttel vagyunk megjelölve a transzcendens világban, ami „messziről világít rólunk”, az igen sokat jelent. Jézusnak erre nem volt szüksége, de mikor bemerítkezett és az Atya színt vallott róla, megtette ezt az első lépést, mindenben Krisztus követők vagyunk, ebbe is, mert Ő tudta, hogy ez a keresztség mit tesz velünk. Mi megjelöltek vagyunk, majd a tömegben ez át fog világítani, hogy te a keresztények közé tartozol,  s ez egy nagy kiváltság.

Megjegyzem; ez az egész akkor érvényes teljesen, ha hiszünk benne…, ha kisgyereket keresztelnek meg, pár hónaposan – a szülei hite akarat miatt, akkor úgy is kell nevelni-, különben azt is mondhatja a gyerek, hogy jó de hát nem én akartam, a szüleim vittek oda stb. Mégis elmondhatom, mindenki nagyon el van tévedve, mert ha akarta, ha nem, rajtad van a jel. Drága szüleid rád tették és nagyon jól tették. Ez a jel lehet, hogy egyszer nagyon nagy hasznodra lesz.

 

Pável Márta Isten segítségével

KI A BŰNÖS…

A vámosról az evangéliumokban, mit a bűnös megtestesüléséről, többször van róla szó. A legérdekesebb, hogy a bűnös meghívja vendégségbe, nagy lakomát rendez Jézusnak, a farizeus meg kifogásolja, hogy miért rendezett Lévi vendégséget. (Amúgy azt is megkérdezhetnénk, miért fáj ez neki…?)

Ez olyan visszás dolog, hogy miért teszi szóvá a farizeus, hogy a másik mit rendez, ugyanakkor a Lévi sem volt jobb, sem bűnösebb, mint a többi farizeus (csak őt látványosan megítélték…), aki önmagáról azt hiszi, hogy tiszta és ezért megszól mindenkit.

Jézus mikor azt mondja, hogy kövess engem, a Lévi még követi is, meg is vendégeli, bár a farizeus is hallotta, de mégsem követi. Ez a kövess engem, egy érdekes mondat. Valakinek azt mondod, hogy „gyere köves engem”, esetleg  megyünk vele egy darabig, majd elgondolkodunk minek?  De ha Krisztus mondja, hogy gyere és kövess engem, akkor valami megmagyarázhatatlan történhet az emberekben, egyrésze követi, egyrésze meg sem akarja hallani, hogy kövess engem, pl. farizeusok nagy részét. Ez a szó azoknál, aki nincsen Istennek elkötelezve, egy komplexust okoz, nem tudjuk miért, de van bennünk valami, végigfut egy (talán tudat alatt ismert) program, hogy a Krisztus követése…, az valami  sorsot megváltoztató döntéssel jár, valamiből kimozdít, valamit elvarázsol belőlem, vagy elkér tőlem valamit, amit én (eleinte) nem akarok oda adni. Krisztus követése…, sokaknak ez a szó visszarettentő. Ha egy átlagembernek (akit nem neveltek megfelelően hitre) azt mondod, hogy kövess engem - főleg ha tudják, hogy Krisztustól jön a felszólítás…-  , nem fogja azt mondani, hogy követlek, helyette fölsorol ezer dolgot a Földön, hogy miért nem követi, hogy neki mennyi más dolga van. (Pont ahogyan az evangéliumban is van.) Arra nem gondol, hogy az Isten pillanatok alatt megoldhatja a problémáját, ennyire/eddig a megértésben, az Istenhez hajlásban nem megy el az ember.  Lévi követi (most láthatjuk mekkora nagy dolog ez…), nem hogy nem követi, hanem még vendégül is látja, egy lakomát rendez, örömmel követi.  Ez a lakoma egy különleges örvendezést jelent, abba az időben (is) ez sok pénzbe is került.  Mi - lények, szerintem - adósok vagyunk, ezzel a lakomával(is), hogy ezt az örömet, megosszam mással, hogy én követem…, s ez milyen fenséges érzés, s erre meghívjam   az embereket, hogy tanúim legyenek, az én örömömnek, hogy belevágtam Krisztus követésébe.  

Mindenkivel megéreztetni milyen az, amikor követjük a Krisztust, egy belő lakomát, örömet lehetne érezni,  hogy ez milyen boldogság  . Ehhez az kéne, hogy ez valóban boldogság legyen, ne színház.  

Pável Márta SZINEVÁLTOZÁS...hit

 Pável Márta

SZINEVÁLTOZÁS...hit

Színeváltozás hatása a tanítványokban.

Megérezték, hogy valami jó, különleges történik, "betekintést" kaptak a transzcendenciába, látták, hogy az Isten vakító lesz, áthat mindent téren és időn keresztül. Megjelenik a zsidók által ismert személy, Illés és Mózes is. Az apostolok a látvány miatt egy darabig valószínűleg nem tértek magukhoz, majd maguk között elkezdték megvitatni a történteket.

A feltámadásról is szó esik, azt sem értik mit is jelent, mi ez, mert eddig, senki még nem támadt fel, ez a jelenség (előrejelzése is) megrázta őket. 

Ez az ószövetségi rész főleg a hitről szólt. Ma látni kell, hogy az emberek milyen különböző módon hisznek, vagy nem hisznek. Nagyon különbözőek vagyunk. Valaki szeretne hinni, de nem tud, vagy nem elég mélyen, valakinek meg könnyen megy a hit, valószínűleg ez a karmának is betudható, Isten kegyelmével vegyesen. Akinek könnyen megy a hit, az döbbenten szemléli azt, akinek nem megy, s szenved ettől. Nem érti (a hivő), hogy mi a probléma, hiszen vannak tények, van Isten, csodák, van lélek, Isten folyamatosan "nyomatja" magát különféle meglepetésekkel stb…! Erre azt mondja a nem hívő, hogy vele még nem történt  semmi, soha nem történik ilyesmi. /Ami ugyan nem igaz…/ Ugyanis nem elég gyengéden figyel, nem próbál meg kapcsolatba lépni Istennel, hanem a maga vaskos 3D módján él, s így várja a „csodát”. Az ember hite -a saját szemében- akkor értékelődig fel, amikor azt látja, hogy a másiknak nincs, s aki ettől megkeseredik, utálni kezdi az embert, irigykedik; neked könnyen megy, mert van hited. Erről persze mindenki maga tehet, de ezt soha nem ismernék el, inkább eljátsszák a kivetettet. Azt elfelejtik, hogy a hitért valamikor meg kellett dolgoznia, oda kellett magát adnia, akit az Isten megszólít és elkezd hinni, akkor az illetőt elkötelezi. Nem lehet úgy hinni, hogy úgy élek ahogy akarok, azt csinálok amit akarok, rombolok a Földön, de mivel ugyan hiszek, mégis Isten Te meg segíts meg engem (szinte kötelező jelleggel gondolják-☹). Az emberek többsége így gondolkodik, hogy „beosztja” az Istennek, hogy segítsen, mert ő hívő (milyen mély hívő, s mire jut vele, azt most hagyjuk…., mert szinte semmire!)

Az igazi  hit az egy rendkívülién mély és érzékeny kapcsolat. Az apostolok, mikor Jézussal kb. 3-4,5 évet jártak  az alatt az idő alatt, szépen lassan volt valami isteni erő ami, megragadta őket Istenből, belementek a csapdába, otthagyták a családjukat, mert Krisztust követték. A meggyőződésük, a hitük, hogy tényleg Istennel vannak, az nem rögtön jött meg. Szépen lassan ért be, s ez a színeváltozás is egy hitlöket volt a számukra.

Az itt a kérdés, hogy amit  látunk,   amit mutat, megélet velünk sasokkal hétről hétre Isten, az elégséges-e ahhoz, hogy föladd az egod, az földet, a szabad akaratodat, át add magad teljesen, és majd Isten visszaoszt neked annyit, amennyit akar.  Elengedsz mindent(???), és majd csak Isten dirigálja az életedet, hogy te mit, hogyan, mikor csinálj. Elég-e ehhez a hited? Nem félsz-e közben azt mondani Istennek, hogy legyen meg a Te akaratod? Pár évtized után jutottam el addig, megéreztem; nagyon jó dolog, hogy Istennek azt mondhatom, hogy legyen meg a Te akaratod, mert már tudom ettől jobbat magamnak nem akarhatok. Isten pedig mert nem küld el, hanem  örömmel veszi, hogy átadok neki mindent, életemet, sorsomat, mert, mára már tudom, hogy egyetlen helyen van, az a jó hely Nála van, sehol máshol.

Aki a saját akaratát érvényesíti, hogy én így akarom, én ezt gondoltam, és nem adja át magát, az nem hisz igazán. A hit nagyon fontos dolog az elkötelezettség szempontjából. A hit megnyitja a szemedet, hogy láthass, hogy mi van odaát, meg tudd különböztetni, hogy mikor akarnak becsapni és mikor nem. A hittel az Isten adja beléd az Ő világosságát, egy másfajta látásmódot, így látod a hamisságokat is. 

 Nem azért vagyunk, hogy a többi embert megbíráljuk a hite miatt, hanem azért, hogy próbáljunk meg segíteni, de többnyire ellenállnak, így ritkán vagy nem is lehet. Mi csak példát mutathatunk, kis enzimet adhatunk, ami beoltja őket,  mert mindenki a saját hitéért magának kell megharcolnia, megküzdenie. Sajnos nem tudok a másik helyett meggyógyulni, ha nem hisz, üdvözülni sem, nem tudok a másik helyett, az Istennel beszélni, ha az Isten vele nem áll szóba. Előbb az embernek kell a legmélyebb hittel hozzá fordulni, hogy létre jöjjön az az oda-vissza kapcsolat.

Az apostoloknak a színeváltozás egy megrendítő tény volt, még ha nem is így írnak róla, azt gondolom, hogy az összes elmélkedésnek megrendítő ténynek kéne lenni, és nem liturgikus megszokásnak. Az ember ha bemegy a templomba és hallgatja a liturgiát, többnyire unja,   nem is tudja, hogy miről szólt. Ezen sürgősen változtatni kell  minden szinten.

A mi elmélkedésünk, Isten kapcsolatunk, nem lehet liturgikus megszokás, automatizmus. Erről Isten segítségével gondoskodunk. A legmélyebb hódolattal kell fogadnunk, hogy is beszélt velem az Isten. Alapállapot Istennek mindig igaza van-😊! Nem lehetne, hogy Neki nem lenne igaza, akkor is az van, ha sűrűn   azt érzed, hogy téged mindig megnyirbál, ami fáj, kiigazít, szembesít, stb.! Erősen, mégis gyengéden - te hittel, odaadással mentél felé-, megmutatja a nyomorúságodat, pl. ezzel miért feküdtél bele a sárba, és mit kell javítani, és nagyon nagy szeretettel hívogat, hogy állj fel, gyere velem az én világomba, az én transzcendens létembe. Szállj ki magadból, a halandóságodból, nyomorodból, én szárnyakat adok, veled vagyok. Isten ezt akarja velünk elérni. De addig amig nem hiszünk rendesen, gyakorlatnak vesszük az elmélkedést, és elfelejtjük, míg nem ráz megannyira, hogy teljesen belakjon minket, semmit sem ér.