Pável Márta Isten segítségével
KRISZTUSI
JELENLÉT
A nagy próféta Izaiás a
Messiásról jövendölt, hogy milyen lesz, s egy nagyon szelíd emberről jövendölt.
Beletalált, mert Ő jött. Nem hallani hangos szavát, nem üvöltözik, nincs rossz
tulajdonsága, a megroppant nádat nem töri el stb..
Jézus Krisztus mindenben a legszuperebb, és
pedagógiailag is meglepő, fájóan tökéletes. Amikor az ember nagyon nagy bajban
van, Ő tudja, látja, Ő „betartja” az emberi mondást is; döglött oroszlánba nem
rúgunk. Jézus látja, hogy az ember
kiszenvedett, akkor kérésre lehajol hozzá, és felemeli. Nem tart ott neki egy
intő, vagy na ugye beszédet. Benne van az a végtelen jóság, amit mi el sem
tudunk képzelni mekkora, hogy ha megérdemelné valaki, Ő akkor sem rúgna bele
még egyet. Amikor az ember megroppan – ez igen fáj Jézus Krisztusnak-, de tudja,
hogy ott egy katarzis lesz, egy fordulat, ami jó irányba is mehet. A langyos
emberrel nem lehet semmire menni, de egy megroppant emberrel lehet, mert a máz
lejön, érzékennyé válik vagy erre, vagy arra dől. Ha az Isten felé dől, az
Isten tárt karokkal várja.
Pável Márta Isten segítségével
KERESZTSÉG EREJE
Tanítására várnak a szigetek.
Belegondoltam, hogy minden egy sziget - az ember maga is az, a Földünk is az
stb.… -, az egész föld erre a tanításra vár, a Krisztusi
jelenlétre. Megjön a Messiás, akit várunk, akit Izaiás jövendölt, Keresztelő
János előáll a kereszteléssel. Tudjuk, a keresztség ontológiai szentség,
lemoshatatlan. Amikor a vízről beszéltünk, a keresztvíz és a bennünk lévő víz, ha
Isten az Ő Szent lelkével ad vizet nekünk, akkor annak a víznek
különleges rezgésének kell lenni, nem törlődik el, és halál után is él. Az a
vízzel a lelkedben tett egy olyan isteni machináció, amitől rajtad van a „keresztény
bélyeg”, ami másutt (más világokban szó szerint) nem igaz , de mégis egy
letörölhetetlen jel. Ha ez így áll,
akkor felértékelődik, hogy egy pecséttel, egy tagsággal rendelkezel, az Isten
világában, s a te (testi) víz mivoltod miatt is ez jel, amint keresztvizet vizet
rád öntenek, és ami végig folyik rajtad (az elfogadás szándéka rendkívül
fontos…), átalakítja a benned lévő vizet lelkestől, testestől. Te ember valóban
más leszel.
Egy keresztény ember hiába megy el a baptistákhoz,
buddhistákhoz menedéket kérni, stb. nem számít, mert a keresztség ott van
rajta. Az ember nem túl sokra becsülte, a kereszténységnek az erejét, sőt ezt
nem is tudja, senki sem tanította meg nekik. Jézus Krisztus elmélkedésben való
közlése szerint, olyan rezgő különleges erő/fény pecséttel vagyunk megjelölve a
transzcendens világban, ami „messziről világít rólunk”, az igen sokat jelent.
Jézusnak erre nem volt szüksége, de mikor bemerítkezett és az Atya színt
vallott róla, megtette ezt az első lépést, mindenben Krisztus követők vagyunk,
ebbe is, mert Ő tudta, hogy ez a keresztség mit tesz velünk. Mi megjelöltek
vagyunk, majd a tömegben ez át fog világítani, hogy te a keresztények közé
tartozol, s ez egy nagy kiváltság.
Megjegyzem; ez az egész akkor érvényes teljesen,
ha hiszünk benne…, ha kisgyereket keresztelnek meg, pár hónaposan – a szülei
hite akarat miatt, akkor úgy is kell nevelni-, különben azt is mondhatja a
gyerek, hogy jó de hát nem én akartam, a szüleim vittek oda stb. Mégis elmondhatom,
mindenki nagyon el van tévedve, mert ha akarta, ha nem, rajtad van a jel.
Drága szüleid rád tették és nagyon jól tették. Ez a jel lehet, hogy egyszer
nagyon nagy hasznodra lesz.
Pável Márta Isten segítségével
KI A BŰNÖS…
A vámosról az evangéliumokban, mit a bűnös
megtestesüléséről, többször van róla szó. A legérdekesebb, hogy a bűnös
meghívja vendégségbe, nagy lakomát rendez Jézusnak, a farizeus meg kifogásolja,
hogy miért rendezett Lévi vendégséget. (Amúgy azt is megkérdezhetnénk, miért
fáj ez neki…?)
Ez olyan visszás dolog, hogy miért teszi szóvá a
farizeus, hogy a másik mit rendez, ugyanakkor a Lévi sem volt jobb, sem bűnösebb,
mint a többi farizeus (csak őt látványosan megítélték…), aki önmagáról azt
hiszi, hogy tiszta és ezért megszól mindenkit.
Jézus mikor azt mondja, hogy kövess engem, a Lévi
még követi is, meg is vendégeli, bár a farizeus is hallotta, de mégsem követi.
Ez a kövess engem, egy érdekes mondat. Valakinek azt mondod, hogy „gyere köves
engem”, esetleg megyünk vele egy
darabig, majd elgondolkodunk minek? De
ha Krisztus mondja, hogy gyere és kövess engem, akkor valami megmagyarázhatatlan
történhet az emberekben, egyrésze követi, egyrésze meg sem akarja hallani, hogy
kövess engem, pl. farizeusok nagy részét. Ez a szó azoknál, aki nincsen
Istennek elkötelezve, egy komplexust okoz, nem tudjuk miért, de van bennünk
valami, végigfut egy (talán tudat alatt ismert) program, hogy a Krisztus
követése…, az valami sorsot
megváltoztató döntéssel jár, valamiből kimozdít, valamit elvarázsol belőlem, vagy
elkér tőlem valamit, amit én (eleinte) nem akarok oda adni. Krisztus követése…,
sokaknak ez a szó visszarettentő. Ha egy átlagembernek (akit nem neveltek
megfelelően hitre) azt mondod, hogy kövess engem - főleg ha tudják, hogy
Krisztustól jön a felszólítás…- , nem
fogja azt mondani, hogy követlek, helyette fölsorol ezer dolgot a Földön, hogy
miért nem követi, hogy neki mennyi más dolga van. (Pont ahogyan az
evangéliumban is van.) Arra nem gondol, hogy az Isten pillanatok alatt
megoldhatja a problémáját, ennyire/eddig a megértésben, az Istenhez hajlásban nem
megy el az ember. Lévi követi (most
láthatjuk mekkora nagy dolog ez…), nem hogy nem követi, hanem még vendégül is látja,
egy lakomát rendez, örömmel követi. Ez a
lakoma egy különleges örvendezést jelent, abba az időben (is) ez sok pénzbe is
került. Mi - lények, szerintem - adósok
vagyunk, ezzel a lakomával(is), hogy ezt az örömet, megosszam mással, hogy én
követem…, s ez milyen fenséges érzés, s erre meghívjam az
embereket, hogy tanúim legyenek, az én örömömnek, hogy belevágtam Krisztus
követésébe.
Mindenkivel megéreztetni milyen az, amikor követjük
a Krisztust, egy belő lakomát, örömet lehetne érezni, hogy ez milyen boldogság . Ehhez az kéne, hogy ez valóban boldogság
legyen, ne színház.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése