Jézus Krisztus beszélgethet is velünk, valóban él!

 Jézus Krisztus beszélgethet is velünk, valóban él!

A napokban eljutott hozzám egy levél, amely a Püspöki karnak, ezen belül személy szerint egyesével minden püspöknek címzett levél volt. Feladója – nem jegyeztem meg pontosan, mert hamarabb töröltem, mint kellett volna… –, magyarországi (stílusuk után idősebb), nemzeti vagy valami hasonló szövetség volt. Nem nekem címezték a levelet, de továbbítva elküldték hozzám is. Nem vagyok illetékes a válaszra, habár az a véleményem  – ismerve az egyházi hierarchiát –, ők erre sem fognak válaszolni. Amúgy lehet, helyükben én sem válaszolnék rá, mert hát nem egy összeszedett levél, és  – már bocsánat mindenki felé, szerintem – a levélnek nem sok értelme volt, s amit ki tudtam belőle hámozni az annyi, hogy Jézus él.  

 Ezzel egyetértek, de ezek után már semmi mással.

Ugyanis az, hogy a halott Jézus van a kereszten, az egy mementó kéne hogy legyen, nem dísznek tettük ki, hanem felmutathatjuk, ilyen barbár az ember! Az, hogy közénk jön a végtelen Isten, az ember ilyen barbár, hogy felszegeli a fára és ezt a lelki felszegelést a bűnei miatt az ember mindennap megteszi, erre emlékeztetni kell. Nem is veszik észre, hogy mit tesznek az Isten megtagadásával, a parancsolatok megszegésével, a gyengéd szeretetének semmibevételével. Mindennap kiűzik az életünkből azt, Aki miatt vannak, Aki felettük van, s egy darabig szabad akaratból az ember minden rosszat megtehet, próbálja megsemmisíteni (nihilizmus, tagadás) magához lehúzni (nős volt, gyerekei voltak stb.), vagy egyéb módokon (kiforgatni a kinyilatkoztatást, személyét természeti jelenségre alázni stb.) megalázóan viselkedni Istennel.

A kereszten függő halott Jézus Krisztus igencsak aktuális, így láthatóan a keresztút nem csak Krisztus szenvedését célozza.  Nem csak erre kéne gondolni,  hanem hogy ez az emberi barbárság mementója. Sajnálom, ha nem értik az emberek, mi miért van, annak ellenére, hogy Jézus Krisztus ÉL. Jelzem, nálunk több olyan kereszt is van a falon, ami ilyen (lásd a képet), amit az olaszoktól hoztunk.  

 Krisztus él, az egyértelmű és ezzel egyetértek, de úgy kellene tanítani, prédikálni és a dogmákat úgy kellett volna alakítani, hogy Jézus Krisztusba nem forrasztjuk bele a szót, hanem a megfelelően megvizsgált egyéneken keresztül, ha akar, üzenhessen. Mert hát ÉL és ÉLNI is fog.

Tudom, sokan, akik nem teljesen hívők, felkaphatják a fejüket, hogyan él, ha meghalt a kereszten? Röviden: Jézus Krisztus = Isten, csak a testünket vette fel és vetette le, mikor itt befejezte, de Ő a Végtelen Lélek, aki halhatatlan és nem is hagyott el minket, csak a szemnek láthatatlan/transzcendens dimenzióban van. Viszont – így kellene tanítani is…–, ha mi emberek elcsendesedünk, kizárjuk a zavaró 3 dimenziót, akkor abban a csöndben megszólal Krisztus, segít, tanít, dorgál, vezet, velünk van, egyszóval nagyon is ÉL. Aki ezt tagadja, az nem hívő, halott Isten nem Isten! Isten azt akarja, hogy egyre finomodjunk, hogy ismét közeli kapcsolatban lehessünk Vele.

Igaz, ezt az Egyháznak mindig is így kellett volna tanítania, figyelembe kellett volna vennie azokat az üzeneteket is, amiket nem papoknak adott/ad az Úr, igaz, nagy munka lett volna az autentikus kiszűrése, de ez is feladat. Talán kevesebbet tudnának a papok magukkal, meg rossz irányba gyerekekkel foglalkozni, hiúsági dolgokkal törődni, helyette lenne idő a szolgálatot növelni. Tapasztalatunk szerint az Isten folyamatosan korrigálja azokat a hibákat, amik a mi életünken előfordulnak és nem jó irányba visznek, de hallgatni kell RÁ és nem azt mondani; vége a kinyilatkoztatásnak. Nem értem, ha ÉL Krisztus, hogyan lehetne befogni egyházilag a száját, már mindent elmondtál, s ne tovább… micsoda durva hitetlenség, gőg ez. Nem akarják meghallgatni, akit hirdetnek? Azt elhiszem, zavaró, mert Jézus Krisztus nagyon kemény, de ha Isten élő hallgatói lennének, nem itt tartanánk, mohamedán veszély sem lenne, mert ők is érzenék azt az erőt, amit ez a tény sugall, nem próbálkoznának a keresztényekkel. Igen, kívülről valóban úgy látszik, mintha nem sok keresztényben élne az Isten/Jézus Krisztus!
  Nálunk AQUILA = Isten SASAINÁL erről szól a keresztény hitünk, Isten beszélő viszonyban van velünk, s mi a hallgatói vagyunk, tehát tud szólni, ha valami nem tetszik Neki, korrigál minket. Nem én vezetem a csoportot, hanem az ÉLŐ KRISZTUS, magam csak egy kis halló csatorna vagyok, aki közvetítek, vezetek, végrehajtatok, és majd összekapcsolom az embert Istennel, kiszállok, teszem a többi dolgom. Hát igen, Isten él!

Igazuk van a levélíróknak, de ahogyan tették, abban nem. Remélem, a címzetteknek annyit hat, hogy elgondolkoznak azon (is), hogy másképpen, sokkal mélyebben, az élő Krisztussal kéne megéletni a Krisztus követők hitét. Élőben kommunikálni Istennel és e szerint vezetni az Egyházát.

Prohászka Ottokár: Naplójegyzetek III 1924

„ Jan. 1. Uram, mutasd meg arcodat! Látni akarlak s többet venni tôled s meríteni belôled, mint eddig. Aki csak a maga fogalmaihoz ragaszkodik s nem fogadja el a másét, az olyan, mint akinek a nap hátulról süt, s így mindig saját árnyékába lép. Nem lelkünk s énünk vetületeit akarjuk, hanem a közvetlen fényt! Ezt add, Úr Jézus!”

Pável Márta Nyílt válasz a szép magyar nyelvért aggódónak

 Pável Márta

Nyílt válasz a szép magyar nyelvért aggódónak

Egy szelíd dörgedelmet olvastam a FB-on, ahol az író kifogásolta az ott megjelenő írások minőségét, magyartalanságát stb. Sok szempontból igazat is adok a nyelvünket védő írónak.

Lehet, hogy kissé üldözési mániám van, de helyenként úgy éreztem, hogy egy része személy szerint nekem is lett adresszálva. Igen szép a magyar nyelv, valóban, amennyire lehet, küzdeni kell érte. Igaz, hogy én sokszor magyartalanul fogalmazok, de amiről írok, az az, ami lehetővé teszi, hogy 50 év múlva is magyarul beszéljünk, amiért kritizálok, az az, hogy 50 év múlva is lehessenek valós és ájtatos (mondjuk, utóbbiak nekem nem hiányoznának) keresztények is, mert ha csak szép magyar nyelven írnak, de nincs valós üzenete, sehova sem jutunk! Nem lesz, aki beszélhesse! Én ezt ismertem fel, s bocsánat, ha nem hagyok fel az Istenhit és a magyarság védelmével sem.

 Igen, a lehetőségekhez képest küzdeni kell a magyaros kifejezésért, az esztétikus és válogatott nyelvi megfogalmazásért, valós az aggodalom.  Amit magamra vettem, s elismerem, hogy nem tudok olyan jól magyarul, mint amennyit írok. Viszont ez nem szépirodalom, erre nem is pályáznék. A szépirodalom, ami előfordul – nekem – magáért való, kérdés, jobbítja-e az emberiséget. Azok az írások, amiket írok, még ha nem is hiánytalan magyarsággal íródtak, de kritikusak, jobbítóak, társadalmunknak feltétlenül hasznosak. Én nem dicsekszem, hanem javítani akarok. Senkit sem kritizálnék, ha az embereknek lenne igazi, jó hitük, s erre hathatósan vezetnék őket, de nem így van. Én nem vagyok magamtól elszállva – senki vagyok –, de Isten munkás gyermekeként Neki dolgozom. Miért engem választott, és nem a szépen, választékosan írogató, beszélő kritikust, azt meg kellene Tőle kérdezni.

  Igen, más vádat nem, vagy nehezen lehetett volna felhozni ellenem, csak ezt. Amit írok igaz, amire figyelmeztetek, hogy baj lesz, bejön, amit írok, segíti az emberiséget, új szempontokat láttatok, és semmiben nem hazudok.

Megértem, ha a kritika talán külső indíttatásra, olyan irányból érkezett, akiknek a rossz tanítását kifogásolom, illetve az életüket jobbá tenném, s követelem a valós Krisztus megismertetését, tanításának átadását. Míg a lelkipásztorok (egy része) nem úgy látják el az embereket, ahogyan Krisztus akarja, bírálni, reklamálni, üzenni fogok, s az én számat csakis Isten foghatja be. Valóban, lehet, hogy esetleg Grétsy László vagy egy magyartanár megbuktatna, de az emberek felé való szolgálatomat nem fogom abbahagyni, még akkor sem, ha a cikk íróját ezzel zavarom. Kérem Őt, hogy a továbbiakban ne olvasson. Nem mindig jön össze a tökéletes magyarság és a fontos, embereket jobbá tevő mondandó, jó lenne, de ritkán van így.  

Részemről csak a mondandó érdekes, abszolút szándékoztam nem szépirodalmi művet írni. Célom az emberek lelki, erkölcsi, humánus felemelése, keresztény hitük megőrzése, növelése, helyes politikai gondolkodás kialakítása stb. Hazánkat, nemzetünket, családunkat, helyes Istenhitet védő írásokat írtam. Nem is vagyok rá képes, de nekem nem elsődleges az író által megfogalmazott cizellált, mindenben hibátlan magyar nyelv használata. Kevesek birtokolják ezt a tudást.   

Istentől ilyen képességet kaptam — de mindenki   döntse el, hogy kinek mi a fontosabb –, ez az én szolgálatom, ezzel fogok élni/szolgálni.

Tudom a hibám, és számíthatok a továbbiakban főleg indirekt támadásra, mert merek és tudok önállóan gondolkozni, elmélkedni, meghallgatni, hogy Isten mit akar tőlem. Tudom, ez nem megszokott és a hatalmasságoknak idegesítő is, volt ez már így többször is a történelemben. Senkit sem tudok úgy elfogadni, hogy felnézzek rá, sem dicsérgetni, aki teljes lelkével, teljes erejével nem az Isten dolgát teszi.  

A napokban azon gondolkoztam, szeretném Ferenc pápát is szeretni, ahogy életem során már volt pár pápa és szerettem őket, kivéve a mostanit; a tettei, a beszédei, a javaslatai miatt nem megy, mert Istent jobban szeretem, és a kettő nem korrelál egymással.

Innentől nem érdekelhet az, hogy kinek tetszik, vagy nem a magyarságom. Csak megmarad az a kb. 500 ember, aki naponta – 3 felületen – olvassa az írásaimat.  Úgy vélem, segítek Istennek tetsző módon élni, azt hiszem, hogy meglátásaimmal adok, lelkeket rázok fel, különben nem olvasnák, s ekkor már szolgáltam. Számszerűleg és mélységében így talán  szolgálok annyit, mint pl. egy falusi pap kb. 220 aktív főnek.

Teszem a dolgom lelkiismeretem szerint, ahogy az Úr diktálja, és próbálom vezetni a többi embert. Elnézést kérek a cikk írójától, ha úgy gondolja, nem kellene tennem. Azért én nem haragszom rá, de nem hagyom abba, szeretnék sokkal, de sokkal többet szolgálni az Úrnak, szeretnék sokkal, de sokkal több emberhez elérni.  

Köszönöm mindenki figyelmét és megértését.

SZŰZANYA NEM FÖLDANYA

 SZŰZANYA NEM FÖLDANYA

Most közeledik AUGUSZTUS 15. SZŰZANYA MENNYBEMENETELÉNEK ÜNNEPE. Ebből az alkalomból pár gondolatomat közlöm. A Szűzanya tisztelet mostanáig úgy-ahogy  megvolt, de pl. a mai /egyházi/ igyekezetek, félek, hogy károsítják az eddig helyesnek látszó irányt.   https://www.americamagazine.org/faith/2018/06/08/vatican-releases-preparatory-document-pan-amazonian-synod)

Természetesen Isten=Jézus és az összes transzcendens világi lelkek tisztelete többféleképpen lehetséges. Attól függően, hogy kinek, milyen mélységben van a hite, hogy földi síkon vagy messzire is gondol, azt részesíti előnyben.

Szeretnék egy közepes megközelítést közölni.

Gyerekkoromban Szűzanyához nagyon sokat imádkoztam. Emlékszem, egyszer anyám egy családi veszekedés után elment. Lehettem vagy kilenc éves, amikor azt mondtam a Szűzanyának; elmondom az egész rózsafüzért, csak hozd vissza anyámat. Emlékszem, tiszta szívből üvöltözve, sírva végeztem a rózsafüzérrel, már az utolsó szemeknél tartottam, amikor hallottam anyám cipőjének a kopogását, hogy megjött.   Onnantól tudtam, hogy Szűzanyában lehet bízni! A vándorló embernek Ő is segítség, hathatós, és ha őszintén kérik, jelen van, nem hagy magunkra. Egy igazi Anya! Ma sem feledem, csak jobban Krisztushoz vezetett, mint akkoriban megéltem, de ez a cél.

 A Bibliából tudjuk, Jézus, az isteni gyermek szülőanyja Mária. Gondoljunk bele, hogy Isten a Földre születik, mert már látja, hogy csak egy megoldás van, hogy minket észhez térítsen, megmentsen. Egyértelmű, Isten nem fog szülőanyjának, magának egy akármilyen testet szerezni, koszos, buta testbe nem megy, mi sem feküdnék bele. Istennek egy teljesen tiszta lélek kellett, aki ezzel a céllal született. Szűz Mária előtte is, kozmikus méretekben nézve is jelentős lélek volt, akinek univerzális tevékenységi köre van. Ő volt az, aki még „odakint” vállalta – a családjában is rendkívüli dolgok történtek – az isteni gyerek világra hozatalát, felnevelését.  Nagy tévedés és az egész meg nem értő lehúzása (talán nem véletlen, azzal a céllal, hogy keresztény hitünk omoljon szét) Szűzanyát földanyának nevezni. Botrány! Őreá, aki milliószor nagyobb ennél, nem tekinthetünk semmiféle politikai érdekből, árulásból alkotott ezoterikus, liberális és Istentől elrugaszkodott tévelméletekkel. Tán föld-anyának a GAIA elméletet mondhatnám, az is elég szép. Szűzanyánk az univerzumnak magas szellemi része, aki mintegy szellem anyaként „működik”. Ő az, aki anyai jósággal kiterjeszti a kezét az Őt kérők felé, de mindenféleképpen az Isten földi megnyilvánulását segítette és ezt folyamatosan teszi is.  

Halálát követően, mennybevétele után sem szűnik meg spirituálisan jelen lenni. Nézzük meg azt a rengeteg Mária jelenést, amelyek közül többet is az egyház hivatalosan elismert. Nem téveszméket kellene alkotni, hanem elmélyedni abban, amit Szűz Mária közölni akar a világgal, ez mindenkinek jobb lenne!  Szűzanya nem Isten, Ő egy nagyon fejlett, magasan kvalifikált szellemi lény, aki az egyik legnépszerűbb a földi világunkban is. Ami Istennek kellett, azt megtette, de nem nyugszik, ma is szolgál, ma is teszi a dolgát. Jézus Krisztus megváltó dolgában tevékenykedik. Sokan – teológiai tudatlanság miatt –összekeverik és hozzá, mint Istenhez imádkoznak, ez hibás. De aki azon a szinten áll, hogy nem fogja fel az Isten mélységét, még megközelítőleg sem, hanem egy földi, de nagyon emelkedett lénybe kapaszkodik, megértem. Nem tanították meg neki rendesen a hittant! Viszont annál, hogy semmit se tenne az Isten felé nyitott, kereső ember, ez feltétlenül jobb.

Mária mindenféleképpen Istenre mutat, soha nem istenítette magát, nem is fogja. A protestantizmusban Máriának az elvetése, illetve nem eléggé a helyén kezelése talán ilyen félreértéseken alapszik. Én azt gondolom, hogy nem lehet a sarokba dobni egy folyamatosan szeretettel működő istenközeli lényt, aki a Szűz Mária! Ő segíti, fejleszti az Istennel már egyesülni vágyó vagy Isten közelében lévő földi élőlény életét.   

Jaj lenne a földnek, ha az ő segítsége elmaradna, ezért mindenki, aki az ősegyház tiszteletében is jelenlevő Szűzanyát, vagy a már Istenhez távozott szenteket le akarja építeni, nihilizmus felé vivő engedményeket tenni…, szerintem a legsúlyosabb, Isten elleni bűnt követi el.

Fokozott alázatot, elgondolkodást kérek azoktól, akik nem kizárólag Krisztus és őt segítő szellemi lények felé akarják vinni a kereszténységet. A belső ellenség rosszabb, mint a külső, de felismerhető, s ebben kérjük drága Szűz Anya segítségét, imádkozzon a szétesőben lévő, árulókkal teli egyházért, amit Fia, Krisztus a megmentésünkért, tisztán, csakis őt imádókkal akart! Jézus Krisztus végtelen tettét semmi és senki sem rombolhatja, még a fent hivatkozott dokumentumtervezettel sem. Akkor ez az Egyház nem lesz az, amibe mi belekeresztelkedtünk, amiben két évezrede élünk! Nekünk vissza kell térni az eredeti igazi katolikus hithez, valláshoz, amiben nincsenek alkuk, meghunyászkodások, istentelenségek, az igazi Krisztust /akaratát elfelejtő, félremagyarázó, liberalizmussal bekenő, memória zavaros egyének! Az újkeletű téveszméktől mentesen Istent /Jézust, a mindenség Királyát kristálytisztán kell látnunk. Jézus Krisztus mindenek fölött van, és mindenkinek, az egyháznak is, legfőképpen előtte kéne fejet hajtania, csak az akaratát lesni, elmélkedésekben minden tettüket ellenőrizni. Tán nem jutottunk volna el eddig, hogy egyre kevesebben vagyunk, s ölnek minket  és senki sem véd meg a téveszméktől sem…, főleg az nem, akiknek kellene.  

Amit Krisztus nekünk adott, az Övé, ezt az egyházat legjobban Szűzanya segíti. Kiabálom, baj van! Kérek Mindenkit, hogy Szűz Anya ünnepén sírva, könyörögve kérje, Szűz Mária segítse vissza Egyházát, Krisztus igazi, önzetlen, politika mentes szolgálatára, arra az útra,  amiről fokozatosan letértek. Mennybevitelének napján adjunk neki egy lelkileg  

EGY RÓZSÁT.