Pável Márta ISTEN KATALIZÁTORÁVÁ KELL VÁLNUNK.

 Pável Márta

ISTEN KATALIZÁTORÁVÁ KELL VÁLNUNK.

 "…katalizátorokká kell válniuk, hogy magunkat és elfelejtett

részeinket újból össze tudjuk kapcsolni, közelebb tudjuk hozni

az egyiket (a hiányzót) a másikhoz, amely szenved nélküle.   "

"Nem kis bátorság kell ahhoz, hogy fejest ugorjunk saját félelmeinkbe.

 Akiben viszont megvan ez a bátorság, az busás jutalomban részesülhet."

 Forrás: Peter Orban / Ingrid Zinnel /Thea Weller: Symbolon

 Több mint 30 éve vezetek elmélkedéseket, s eleinte az aggasztott, amit alább leírok, mert az okot nem értettem. Majd Isten segített ebben is. A problémám az volt, hogy összekevertem a habitust/képességet a tisztasággal. A kérdésem az volt, miért sikerül: a negatív ember elmélkedése…

Visszatérően azon gondolkoztam, hogy lehet az, hogy a negatív irányba forduló ember is tud, legalább is eleinte, elmélkedni és méghozzá nem is rosszul…

Majd végigfuttattam azt, amit erről tudtam: A legfelső angyal, akinek negatív az irányultsága Lucifer. Tehát róla nem lehet elmondani, hogy nem tudja Istent, mert ha nem tudná, nem lenne a bűne ilyen óriási!!! S ha nem lenne a legfőbb negatív, akkor nem főangyal lenne, hanem pl. ember.

Innen következik, hogy itt a földön is nagyon magas szellemiségű és híg lelkületű (értem alatta, nem annyira materializált …) ember tudhat – egy darabig eredményesen – elmélkedni, mert megvan benne a potenciál a „látásra". Az más dolog, hogy képtelen hasznosítani, mert benne van a dac, felfogja, de nem építi be, nem teszi, olyan, mint aki nézegeti a cukrászboltot kívülről, de soha nem eszik süteményt: mert vagy utálja, vagy mert különböző okok miatt nem akarja stb. Ilyen a negatív irányultságú ember is. Kiüríti magából a kapott kincset, s meggyőzi magát, hogy nem igaz, holott ott éppen olyan jól tudta, hogy igaz, mint a hívő lelkületű.

Különbség az, hogy egyik épül ettől a tudástól, a másik pedig folyamatosan leépül. Ugyanis aki tudva tudja, de nem teszi, annak nagyobb a bűne, mert tudjuk, hogy tudva és akarva lehet bűnt elkövetni. A kapott tudást alárendeli a maga akaratának és vágyainak, és azért nem vesz róla tudomást, sem elfogadási, sem megélési szinten, mert akkor fejet kellene hajtania az Úrnak s ettől fél legjobban.

Nos ez valahogyan így van.

Pável Márta ISTEN ÉS AZ ELMÉLKEDÉSEK IGAZSÁGA…

 ISTEN ÉS AZ ELMÉLKEDÉSEK IGAZSÁGA…

Bármily furcsa is az, hogy engem (a kis – anno – falusi nőt), minket Isten megszólított és évek óta közli magát velünk, mi tudjuk, hogy igaz, amit lelkünkben szavak nélkül „mond”. Látható ez a Bibliával való összhangból, az életünk javulásából és az Isten kegyelméből, a folyamatos felfelé tartásunkból is.

Aztán elgondolkozom, milyen nehéz ezt azoknak elfogadni, akiknél nem működik ez a kegyelem, mert ellökik maguktól.   

Elgondolkoztam azon is, miért éppen velem/velünk teszi ezt a közlést az Isten? A nagy, végtelen Fény, aki a szívembe, az életembe közli magát megfoghatatlanul, mégis abszolút valóságosan. Mi biztos benne? Nekem minden objektíven valóságos, de nem megfogható módon. Ő MINDIG meghagyja nekem, hogy kételkedjek, ha akarok. /Persze már nagyon rég nem akarok./ Mégis, ez benne a szörnyű, minden pillanatban meghagyja a szabad akaratú döntésemet, kételkedhetek..., szinte kivet a másik oldalnak, s ha gyenge vagyok, el is dőlhetnék.

Megvallom, vagy 30 éve még néha azt éreztem az isteni közlések nagy súlya alatt, hogy egy-egy alkalomnál „szívesen lennék amnéziás Uram”. Utána rögtön az jött, de tehetem-e? Ha csak egyet is, amitől megrettentem, azt megtagadnám, nem lenne-e ez kezdete minden megtagadásának? Rájöttem, hogy az lenne, s a lejtő megindulhatna.  „Még soha semmit sem tagadtam meg, amit közöltél velem Uram.”  Hogy ez nekem hogy változtatta meg az életemet, milyen lettem? Nagyon más, de ez most itt nem érdekes…

Most is itt állok, s elfogadom, ha miattad Uram arcul vernek, megaláznak, lebolondoznak, vagy elárulnak, mert sok-sok ember erősen kétszínű. Abnormálisnak tartják, kimondják: hogy nem lehet Veled úgy beszélgetni, mert pl. a neuroteológia megírta, az ilyen eset patológiás.

De tudod jól, Isten, ez semennyire sem érdekel, nem is befolyásolnak, ezek földi, hitetlen agyalgások. Ezekkel nekem semmi dolgom sincs. Tudom, ha nem állnék ki a közölt igazságaid mellett, nem lenne folytatása a kommunikációdnak velem. Ezt pedig, nincs annyi kincs a Földön, amiért kihagynám, ez nekem a legfontosabb, e-nélkül – miután megismertelek – valóságos szenvedés, halál lenne Nélküled ez életem.

" Isten túlságosan szeret téged ahhoz, hogy valamit túl korán, vagy túl későn engedjen meg az életedben. Ő mindenről gondoskodik a maga idejében. " Lynn Cowell

Marton Janka Az Isten által vezetett lélek szabadsága

 Marton Janka

Az Isten által vezetett lélek szabadsága

„Boldog, akit az igazság maga tanít, nem képekben és

elhangzó szavakban, hanem úgy,

ahogyan ő önmagában van és szól.”

(Kempis Tamás:Krisztus követése)

Egy nagyon kedves, dinamikus hölgyet ismerhettünk meg pár héttel ezelőtt, akinek ugyanakkor az elmesélése mélyen megdöbbentett, hogy bizonyos siprituális csoportok hogyan vezetik az embereket: azt tudtam, hogy feltételekhez kötik a spirituális előrehaladást, de az nagyon megrendített, hogy különböző technikákkal nagyon hatékonyan hogyan blokkolják le a lelket, hogy az ne mehessen tovább, mint amennyire ők megengedik... Azután más csoportokról is hallottam, akik ugyanígy teszik, jó pénzkereseti és hierarchia építési lehetőség ez a lélelkben ébredők tudatlanságának kihasználásával...

Hetek óta él bennem a hála az iránt az út iránt, melyen Isten kis csoportunkat, az Aquilát vezeti. Nem mondom, hogy a mi utunk az egyetlen helyes, tudom, minden léleknek megvan a maga útja, amelyet választott, de felismertem azt, hogy Isten minket milyen szabadságra nevelt! Itt a lelki fejlődés, továbblépés nem anyagi javaktól függ, nem egy összeg befizetéséhez kötött, hanem itt csakis a szív tisztasága számít, a lélek szeretete Isten felé, csak ez határozza meg, tud-e fejlődni, magasabb lelki szintre lépni. Tőlünk Isten folyamatosan azt kéri, lépjük át a határainkat és ne ragaszkodjunk semmihez, nem anyagi javainkat kéri, hanem azt, hogy lebontsuk az ego falait, a lelkünk kérgeit - ám Ő a Mindenségét adja cserébe. Nem blokkol le, nem köt le semmilyen szintre. Arra hív, hogy Vele beszéljünk, Őt hallgassuk, Őbelé olvadjunk. Bemutatja a világmindenség gazdagságát, szeretetét minden lény iránt, a szolgálat erejét, de soha nem ragaszt le egyetlen létezőhöz vagy létsíkhoz se, hanem mindig azt kéri, az Ő végtelen valóságában éljünk.

Tegnap, egy fáradt nap után a többiek között hittanórán ülve, mély lelki téma mellett féktelen humorunk feltörései után, amit fáradtságunkból fakadó szétszórtságunk még tetézett, különösen mély érzés maradt bennem. Sokkal több köt össze minket, mint barátság vagy emberi szeretet: Isten végtelen világát együtt megélő lelkek hosszú múltra visszatekintő összekacsintása, olyan kötelék ez, mely a vágyakon vagy vérrokonságon alapuló emberi kapcsolatoknál sokkal mélyebbre nyúl. Kivételes helyzet, kivételes idő, amikor itt ülünk mindannyian, Mártával, a lelki vezetőnkkel, Avilai Szent Teréz Anyánk szárnyai alatt és megélhetjük azt a szabadságot Istenben, amire az Úr elmélkedésben és Teréz által tanított minket. Itt a lelki vezető nem áll Isten és közénk, hanem ingyen önti azt a tudást, amit Istentől kap, és elvezet a forrásához, hogy magunk tudjunk belépni abba. Szinte szédítő belegondolni, micsoda gazdagság, micsoda kincs az, amit megélhetünk. Remélem, nem herdáljuk el, hanem mindannyian meg tudjuk tenni, amire Isten hívott minket ebben az életben és valóban győztes csapatként tudjuk végigvinni az utat. Tudom, Isten mindent megad hozzá.

Bárcsak, több ember átélhetné ezt, bárcsak, meg tudnánk mutatni a kincsünk igazi ragyogását a többieknek – csakhogy ezt nagyon nehéz kifejezni szavakkal... Egyre mélyebb az út és egyre nehezebb áthidalni a három dimenziós gondolkozás és a végtelen Isteni lét megélésének a távolságait. Mégis, remélem, valahol tudunk hatni, és csak azt kívánom, minden embertársamnak, hogy ők is megélhessék azt a csodát, amelybe Isten vezet, ha neki adjuk az életünket. Bárki bármilyen úton halad: ne érje be kevesebbel, mint azzal az Istenben való végtelen szabadsággal, aminél Isten nem akar kevesebbet nekünk. Ő itt van, szól, átölel, áthat a jelenlétével – ne hagyjuk, hogy bármi elfedje előlünk ezt a végtelen csodát. Semmi nem érhet fel azzal a szabadsággal, ami a léleknek valójában adatott és megélhet az Istennel való egyesülésben...