Marton Janka Az Isten által vezetett lélek szabadsága

 Marton Janka

Az Isten által vezetett lélek szabadsága

„Boldog, akit az igazság maga tanít, nem képekben és

elhangzó szavakban, hanem úgy,

ahogyan ő önmagában van és szól.”

(Kempis Tamás:Krisztus követése)

Egy nagyon kedves, dinamikus hölgyet ismerhettünk meg pár héttel ezelőtt, akinek ugyanakkor az elmesélése mélyen megdöbbentett, hogy bizonyos siprituális csoportok hogyan vezetik az embereket: azt tudtam, hogy feltételekhez kötik a spirituális előrehaladást, de az nagyon megrendített, hogy különböző technikákkal nagyon hatékonyan hogyan blokkolják le a lelket, hogy az ne mehessen tovább, mint amennyire ők megengedik... Azután más csoportokról is hallottam, akik ugyanígy teszik, jó pénzkereseti és hierarchia építési lehetőség ez a lélelkben ébredők tudatlanságának kihasználásával...

Hetek óta él bennem a hála az iránt az út iránt, melyen Isten kis csoportunkat, az Aquilát vezeti. Nem mondom, hogy a mi utunk az egyetlen helyes, tudom, minden léleknek megvan a maga útja, amelyet választott, de felismertem azt, hogy Isten minket milyen szabadságra nevelt! Itt a lelki fejlődés, továbblépés nem anyagi javaktól függ, nem egy összeg befizetéséhez kötött, hanem itt csakis a szív tisztasága számít, a lélek szeretete Isten felé, csak ez határozza meg, tud-e fejlődni, magasabb lelki szintre lépni. Tőlünk Isten folyamatosan azt kéri, lépjük át a határainkat és ne ragaszkodjunk semmihez, nem anyagi javainkat kéri, hanem azt, hogy lebontsuk az ego falait, a lelkünk kérgeit - ám Ő a Mindenségét adja cserébe. Nem blokkol le, nem köt le semmilyen szintre. Arra hív, hogy Vele beszéljünk, Őt hallgassuk, Őbelé olvadjunk. Bemutatja a világmindenség gazdagságát, szeretetét minden lény iránt, a szolgálat erejét, de soha nem ragaszt le egyetlen létezőhöz vagy létsíkhoz se, hanem mindig azt kéri, az Ő végtelen valóságában éljünk.

Tegnap, egy fáradt nap után a többiek között hittanórán ülve, mély lelki téma mellett féktelen humorunk feltörései után, amit fáradtságunkból fakadó szétszórtságunk még tetézett, különösen mély érzés maradt bennem. Sokkal több köt össze minket, mint barátság vagy emberi szeretet: Isten végtelen világát együtt megélő lelkek hosszú múltra visszatekintő összekacsintása, olyan kötelék ez, mely a vágyakon vagy vérrokonságon alapuló emberi kapcsolatoknál sokkal mélyebbre nyúl. Kivételes helyzet, kivételes idő, amikor itt ülünk mindannyian, Mártával, a lelki vezetőnkkel, Avilai Szent Teréz Anyánk szárnyai alatt és megélhetjük azt a szabadságot Istenben, amire az Úr elmélkedésben és Teréz által tanított minket. Itt a lelki vezető nem áll Isten és közénk, hanem ingyen önti azt a tudást, amit Istentől kap, és elvezet a forrásához, hogy magunk tudjunk belépni abba. Szinte szédítő belegondolni, micsoda gazdagság, micsoda kincs az, amit megélhetünk. Remélem, nem herdáljuk el, hanem mindannyian meg tudjuk tenni, amire Isten hívott minket ebben az életben és valóban győztes csapatként tudjuk végigvinni az utat. Tudom, Isten mindent megad hozzá.

Bárcsak, több ember átélhetné ezt, bárcsak, meg tudnánk mutatni a kincsünk igazi ragyogását a többieknek – csakhogy ezt nagyon nehéz kifejezni szavakkal... Egyre mélyebb az út és egyre nehezebb áthidalni a három dimenziós gondolkozás és a végtelen Isteni lét megélésének a távolságait. Mégis, remélem, valahol tudunk hatni, és csak azt kívánom, minden embertársamnak, hogy ők is megélhessék azt a csodát, amelybe Isten vezet, ha neki adjuk az életünket. Bárki bármilyen úton halad: ne érje be kevesebbel, mint azzal az Istenben való végtelen szabadsággal, aminél Isten nem akar kevesebbet nekünk. Ő itt van, szól, átölel, áthat a jelenlétével – ne hagyjuk, hogy bármi elfedje előlünk ezt a végtelen csodát. Semmi nem érhet fel azzal a szabadsággal, ami a léleknek valójában adatott és megélhet az Istennel való egyesülésben...