APOSTOLOK MEGHÍVÁSA

 VASÁRNAPI GONDOLAT, APOSTOLOK MEGHÍVÁSA

A mai templomi prédikációban nekem tetszett az, amit a pap mondott, hogy egyik meghívott  sem kérdezte meg, hogy miért?

Ezen elgondolkodtam, ha az ember nem kérdezi meg, hogy miért választották ki, akkor szerintem; vagy buta, vagy nem gondolkodik, vagy természetesnek veszi. Vagy nem fogták fel, hogy ki Jézus és milyen óriási dolog történik vele. [1] Viszont mégis fel kellett, hogy fogják ki Jézus, mert mikor azt mondja, „hogy emberek halászává teszlek”   ezt egy sima halásznak, azok nem vonják fel a szemöldöküket, hogyan?  A halászok soha nem halásztak emberre. Tehát ott valamiféle spirituális erőnek, a Szentlélek általi működésnek kellett lenni, hogy ők elfogadták azt, hogy emberek halászai lesznek. Tovább gondolnám a pap gondolatát, de ekkor sem kérdezték meg a halászok, hogy mi az, meg, hogy hogy? Bugyuta kérdéseket sem tettek fel, hogy milyen hálóval, mikor tesszük ezt, stb.. Itt van egyfajta néma megegyezés, néma cinkosság, valami olyan működés, amiről nem ír a Biblia, amiről mi nem is tudunk? Ezen igazán érdemes elgondolkozni.

Mikor az Úr minket kiválasztott, nekem az első az volt, hogy nem hittem el, hogy kellek Neki. Ekkor  az ember megkérdezi, hogy miért engem? Miért engem, a senkit, a nőt, a falusit? Miért engem, aki méltatlan vagyok? Mikor többet kijelölt közülünk és meghívott minket a szolgálatára, ismét kérdeztük: Miért minket, akik nem vagyunk se szebbek, se jobbak, se okosabbak, mint a többi ember, akkor miért? Persze tudok rá válaszolni bizonyos válaszokat, mondhatnám azt, hogy régen így jöttem, így hoztam, így állapodtam meg, mert az Isten túl jóságos, de akkor feltehetném a kérdést, miért most?  Isten mindent tud, ismer  és azt is tudja, hogy meg fogom tenni amit akar tőlem, tudja azt, hogy nem hátrálok ki belőle, így megelőlegezte, mert tudta, hogy nem fogom elárulni.

Akkor itt van egy nagy felelősség.  Isten tudhatja, hogy te milyen vagy, és te nem tudtad, de te elfogadtad az Ő meghívását, akkor nekünk még fokozottabb felelősségűnek kell lenni. Tán úgy mondanám, hogy nagyobb félelem az embernek az, hogy ebbe a nagy kegyelembe bele ne bukjon. Ezzel vissza ne éljek, mert ez lassan bontakozik ki, hogy mekkora horderejű dolog. Eleinte az ember ebbe így nem gondol bele, hogy ezek a kiválasztások az Úrnál, milyen mélységek, milyen hosszú folyamatot vonnak maga után és milyen előre vetülése lesz ennek a jövőben. Mert mi itt csak egy másodperc töredékét látjuk ennek a végtelenített útnak. Amit mi elfogadtunk és ezen nagyon el kell gondolkoznunk, hogy ez tulajdonképpen egy nagyon szép dolog. És igazából csak hálásak lehetünk az Úristennek, hogy ennek mi SAS-ok részesei vagyunk.

Isten adta, tolmácsolja Pável Márta

---

[1]  Mt 4,12-23

   Amikor Jézus meghallotta, hogy Jánost kiszolgáltatták, visszavonult  Galileába. Elhagyta Názáretet, elment és letelepedett a tengermenti   Kafarnaumban, Zebulon és Naftali határában, hogy beteljesedjék, amit   Izajás próféta mondott: ,,Zebulon földje és Naftali földje, a tengeri  út, a Jordánon túl, a pogányok Galileája; a nép, amely sötétségben ült,  nagy fényt látott, s akik a halál országában és árnyékában ültek: fény   virradt rájuk’’ [Iz 8,23; 9,1]. Ekkor kezdte Jézus hirdetni és mondani: ,,Térjetek meg, mert elközelgett a mennyek országa.’’ Amint elhaladt a   Galileai tenger mellett, látott két testvért: Simont, akit Péternek   hívtak, és Andrást, a testvérét, amint körhálót vetettek a tengerbe;   halászok voltak ugyanis. Azt mondta nekik: ,,Jöjjetek utánam, és én   emberek halászává teszlek titeket!’’ Azok pedig azonnal elhagyták   hálóikat és követték őt. Amikor onnan továbbment, látott másik két   testvért: Jakabot, Zebedeus fiát, és testvérét, Jánost a hajóban   Zebedeussal, az apjukkal, amint javították hálóikat. És őket is hívta.   Azok pedig azonnal otthagyták a hajót és apjukat, és követték őt. Jézus   ezután bejárta egész Galileát. Tanított a zsinagógáikban, hirdette az   ország örömhírét, és meggyógyított minden betegséget és minden bajt a   nép között.

Templom megtisztítása

 JÉZUS MEGTISZTÍTJA A TEMPLOMOT

Ez az evangéliumi rész talán az, amit a legtöbben kiforgatnak (János evangélium 2,13-17[1]), s már hallottam olyat is, hogy azt mondták: Jézus egy agresszív lény volt. Ha valakinek kb. negyven éve alatt, fél kezemen megszámlálható jogos düh kitörése volt, akkor az, mindennek mondható, csak nem agresszívnek. Amikor az ember ezt a részt figyelmesen elolvassa, egészen elképed, hogy a zsidók képesek voltak még ökröt is bevinni a templomba, a juhokkal együtt.

Eddig, ez a most felismert tényállás, valahogy az én tudatomba   nem esett le. Gondold el, hogy egy templomban… az ökör nem szobatiszta állat, nem  pelenkával van és a kecskék is megtehették a magukét, meg szóval minden fizikai koszolás is volt. Magyarán szólva egy kis trágyadomb is kialakult, és senki ne csodálkozzon azon, hogy ennyi mocsok, pénzéhség, pénzváltók és galamb árusok kereskedtek stb. zsibvásárcsarnokká tették. El tudom képzelni Jézusnak az elkeseredett haragját, amivel ez Neki, az isteni léleknek és az emberek tiszteletlen tettei közötti szakadék miatt fájt...,  „kötélből ostort font” és azzal üldözte ki őket és összedöntötte az asztalaikat. 

Azért, ezt a képet egy picit jobban is nézzük meg. Jézus - mint köztudott nem volt két méteres (akárhogy is állítja a X diakónus)-, szóval a zsidó faj általában nem magas. Jézus termetre – s nem a feltámadás utána, mert akkor ugye más arca lett-, tipikus zsidó ember volt, aki olyan 170 körül  /± 10 cm/ körül lehetett és nem is volt kisportolt,  nem  növesztett plusz izmokat. Mégis megáll a templom közepében, mint egy Herkules ellenállhatatlan erővel közölte, márpedig innen eltűntök. Mindenkinek átment az a felháborodás, amit az Ő Atyja házáért érzett, hogy ezek mit mernek csinálni benne. Olyan fellépéssel, olyan határozottsággal reagált a zsibvásár okozóira, hogy egy szó nem esik arról, hogy bármelyik is visszaszólt volna, meg merte volna ütni, vagy meg merte volna kérdezni, hogy Te mit csinálsz, vagy azt mondja, hogy én nem megyek.

Jézusban amilyen tökéletes volt a szeretet, olyan tökéletes volt a templomában az elkeseredett tisztogatási akcióhoz az erő is.

Fordítsunk, most ezt vigyük át egy másik vonzatra, a mi házunk, a mi lelkünk, a mi templomunkba van Isten lelke.  1Kor 6,19. ¹⁹Nem tudjátok, hogy testetek a bennetek lakó Szentlélek temploma, akit Istentől kaptatok? Nem tudjátok, hogy nem vagytok a magatokéi?  Jézus ugyanezt a tisztogatást végzi minden alkalommal, mikor gyónunk, vagy mikor úgy érzi visszaéltünk az ígéreteinkkel mi, akik elkötelezett emberei vagyunk, például papok, megszenteltek, sasok, stb. A mi lelkünk háza, a testünk. Akik fogadalmat tettek, Istennek önként, szabad akartból odaadták magunkat, aki innentől jogot formálhatott, hogy ebbe a házba /ami a mi testünk/ nem tűr el megalkuvásokat, zsibvásárt, hazudozást, ego dühöngését, a különböző manipulációkat, hogy variáljuk az életet, hogy tisztességtelenül kijöjjünk belőle. Ez pontosan ugyan olyan, mint a templom zsibvásárrá való tétele.

  Istenről egyszer nem hallottuk, vagy nem tapasztaltuk, hogy annál cselekedett volna, hogy felrúgta volna a szabad akarat betartását, aki nem adta oda magát Istennek, hogy az Isten kirugdalta volna belőle a bűnöket. A mi házunk, az pont olyan templom, mint az Ő temploma Jeruzsálemben. Ő szelíden, türelmesen meghagyja nekünk azt, hogy mi megengedjük Neki, hogy rávezessen minket arra, hogy mennyi ocsmányságot tartunk a templomunkba. De segít is, amikor lelkiismeret furdalásunk van, amikor álmunk van, vagy amikor nagy csapások érnek. Ezek jelzések, akkor oda kell fordítani az arcunkat és meg kérdezni Tőle; hogy mit tettem,  mit nem vettem észre, hogy ezek érnek engem?  Ő meg fogja neked mondani, nem korbáccsal fog szétverni, de rá fog mutatni, milyen rútságokat cselekedtél. Ennek a felismerése fog fájni annyira, mintha megkorbácsolták volna a lelkedet, mert egy olyan bűnöket szakíthat ki, amit addig fel se fedeztél.

Így, ha a templom megtisztításról hallasz, mindig arra gondolj, te is a Szentlélek temploma vagy, hogy Krisztusnak egyik főbb célja, hogy ne tegyük zsibvásárrá az Atya házát. Ne koszoljuk be, hogy ne vigyük be a mocskokat, hogy megszentelt legyen/maradjon az Ő temploma, a mi testünk. Azt gondolom, hogy ez a mai napnak a legfőbb üzenete.   

Tolmácsolta: Pável Márta

---

[1] Jn2,13-17
¹³A zsidók húsvétjának közeledtével Jézus fölment Jeruzsálembe. ¹⁴A templomban kalmárokat talált, akik ökröt, juhot és galambot árultak, valamint pénzváltókat, akik ott telepedtek le. ¹⁵Kötélből ostort font, és mind kiűzte őket a templomból, juhaikkal és ökreikkel együtt, a pénzváltók pénzét szétszórta, asztalaikat felforgatta, ¹⁶a galambárusoknak meg azt mondta: „Vigyétek innét ezeket, ne tegyétek Atyám házát vásárcsarnokká!” ¹⁷Tanítványainak eszükbe jutott az Írás szava: „Emészt a házadért való buzgalom.” 

A Miatyánkban átszellemülni

 Szeibert Márton

A Miatyánkban átszellemülni

Segíts Uram úgy imádkozni, ahogy te tanítottad nekünk! A sasok között, a sok tanításban, amikkel jóságodban elhalmozol, talán már kezd derengeni, hogyan is kellene imádkozni. Tökéletesítsd még ezt a képet, és segíts, hogy egyre élőbb imám legyen, legalább olyan, mint ennek az egónak az imája:

Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, nyisd ki a köztünk levő kaput, amit én zártam be. Most a buzdításodra újra nyitni akarok feléd, segíts meg!

Szenteltessék meg a te neved az én elmém számára, amely elme önmagában sötét, de a te szent neved átvilágítja. Az én elmém, amely az én egész világom, szentként tiszteljen, szeressen, imádjon! Az egész világ téged imádjon, mert szent vagy, és csak te vagy szent!

Jöjjön el a te országod, a te királyságod, a te birtokod. A te birtokod az egyetlen, amit senki nem birtokol, senki nem markol. Én markolom a saját birtokaimat, a saját vagyonomat, a saját mindenemet, amik valójában nem értékek. A te valódi értéked legyen mindenben és minden benne legyen, ó szent tiszta Igazság!

Legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is! Nem elég, ha a múltamat neked adom minden ingóságaimmal, a jövőmet is neked adom, hogy minden pillanatot a te jóságod hassa át, és ne koszoljam be a világot a saját hamis akaratommal, hanem a te fényed hassa át a távoljáró gyermekeid megfáradt szíveit!

Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, mert a te gondviselésed hiányában testünk és lelkünk is a sorvadás útját járná. Add meg azt, amire szükségünk van, és minden nap azt add meg! Minden nap tőled kérem, és minden nap tőled kapom.

És bocsásd meg a vétkeinket, bocsásd meg, hogy elfordultam tőled, hogy nem akartalak meghallani! Tiéd mindenem, üresen állok színed előtt. Bocsáss meg, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. Uram, senki nem bántott engem annyira, mint én téged, ezért ha lehetséges, ne csak annyira bocsáss meg nekem, amennyire én másoknak, hanem inkább isteni teljességeddel bocsáss meg nekem, és én emberi tökéletlenségemmel belátom, hogy már nincs mit megbocsátanom senkinek.

És védj meg Uram minden kísértéstől, hogy a te pici megcsiszolt gyémántod újra sárba ne essen! És szabadíts meg a gonosztól, ne hagyj sötét bugyrot bennem, ne legyek semmi, ami nem te vagy!

Ámen!

VÍZKERESZT

 VASÁRNAPI GONDOLATOK…  VÍZKERESZT 2020.01.12.

KEDVES OLVASÓ. EZENTÚL -2020.01.01-től kezdve- HETENTE - szerda körül -KITESSZÜK AZ ELMÚLT VASÁRNAPI GONDOLATAINKAT, MELYET ISTEN ADOTT.  KÉRJÜK, HA TETSZETT OSSZA MEG. KÖSZÖNJÜK. A gondolatokat közli Pável Márta kat. hittanár, beírják az AQUILA Közösség tagjai.

Máté 3.13 Jézus megkeresztelkedése.

13 Akkor Jézus Galileából elment Jánoshoz a Jordán mellé, hogy megkeresztelkedjék. 14 János igyekezett visszatartani: „Nekem van szükségem a te keresztségedre – mondta –, s te jössz hozzám?” 15 Jézus ezt mondta: „Hagyd ezt most! Illő, hogy mindent megtegyünk, ami elő van írva.” Erre engedett neki. 16 Megkeresztelkedése után Jézus nyomban feljött a vízből. Akkor megnyílt az ég, és látta, hogy az Isten Lelke mint galamb leszállt és föléje ereszkedett. 17 Az égből szózat hallatszott: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik.”

   Ma Vízkereszt van, Jézus megkeresztelkedésének ünnepe van. Az előbb azon gondolkoztam, hogy jól tudjuk nagyon egyszerű tanítást, hogy élő vízben lehet csak keresztelkedni, amiben a hal megél, tehát döglött vízben nem. A Jordán mellett, amibe Jézus megkeresztelkedett, annyi hal volt, hogy áprilisban a part mellett a küszök ezresével zajongtak, már amennyire a halak tudnak. Ez nagyon is bizonyította, hogy ez tényleg élővíz.  

    Viszont amikor az embereket megkeresztelik, nem lehet tudni, hogy meddig fog tartani nekik ez a lendület. Ha kiskorában viszik keresztelni a szülei és nem úgy nevelik, akkor ez viselkedésére nem hat. Ha nagyobb korában megy, akkor 18 éves korában vagy 19, egy szerelem simán kiütheti. Kinél gyümölcsöző a megkeresztelkedés? Felnőttnél se biztos, mert lehet, hogy valamiért csak meg akart keresztelkedni, azután eddig tartott. Legszomorúbbnak azt találom, amit saját magam is tapasztaltam, hogy megkeresztelt emberek Istenhez csalfák, pl. gond nélkül elmennek Buddhához menedéket kérni. Nem is tudom, mit gondolnak, tényleg nem tudom ..., vagy elmennek baptistákhoz bemerítkezni. Azért valamit meg kéne jegyezni, hogy a keresztség letörölhetetlen ontológiai szentség. Az más dolog, hogy ha valaki nem él vele, de az akkor is ott van. Nagyon szomorú, hogy az emberek szemében minden devalválódik, még a keresztelkedés is. Ilyenkor az Úristennek, az Ő nevére, az Atya-Fiú-Szentlélek nevére „megkeresztellek Téged”…,   az Ő nevére keresztelték meg, így emberként az Öve,  de sokakról mintha fújna a szél és lefújja ezt a tudatot,  nem érzi azt, hogy ő keresztény lenne, hogy  neki már így kéne élnie. Ilyenkor vízkeresztkor ez az egyik szomorú dolog, ami eszembe jutott.

Viszont az evangéliumban benne van, hogy lemerül a vízbe és felemelkedik, ez két fontos szó. Ha az ember a keresztségét megéli, akkor belemerül Istenbe és szinte elhagyja régi önmagát, felemelkedik egy újfajta ember, akin rajta van a keresztség jele, aki egy megmásult emberként kerül ki ebből az aktusból, ettől a szentségi eseménytől.  Az evangéliumból olvashattuk, hogy János és Jézus egy pár szót vált a keresztelkedés előtt, mindkettő nagyon jól tudja/mondja. Jézus azt mondja Jánosnak, hogy: Hagyd ezt most! Illő, hogy mindent megtegyünk, ami elő van írva.”   Ez nem azt jelenti, hogy ez egy színház volt, hanem azt jelenti, hogy nem Jézusnak volt erre szüksége, hanem nekünk! Jézus keresztség nélkül is ugyanaz volt aki… ISTEN. Úgy illik, hogy mi mindenben kövessük az Urat, kövessük Őt ebben is, hogy Ő megkeresztelkedik. Ő nagyon jól tudta, hogy ez évezredeken keresztül működni fog, ez egy beavató aktus lesz, egy bevezetés, hogy azután kinyíljon és a keresztény hitét megélje.  

 A megkeresztelkedés után tudjuk, Jézus elvonul a pusztába. ez is mutatja az embereknek, hogy a megkeresztelkedés, egy kezdet. Egy kezdet, a keresztségnek a fölvállalása jelenti, hogy más lettél, nem vagy ördög cimborája, mert te keresztény vagy. Ennek a megvallása kell, de ezt már nem akarják az emberek tudomásul venni. Helyette sokaknál valami népünneppé torzult. Mára tapasztalható egyes népeknél nagyon divat lett, hogy még kocsit is vesznek a gyereknek, meg kilós láncokkal, meg világra szóló lakodalom van a megkeresztelkedéskor. De csak remélni tudom, hogy így is nevelik őket és utána nem ezekből kerülnek ki pl. Isten ellen ágálók, vagy éppen a nőfuttatók.  Azt még nem kifogásolnám, hogy vesznek egy aranyos kis fülbevalót a kisgyereknek, de nem akkorát, hogy utána akkora füle nőjön, mint Buddhának. Vagy kap egy aranyos kis láncot egy kereszttel, de ne horpassza be a mellkasát, mint elrettenve egyes népeknél ezt látom, hanem szolidan jelképezze ezt a kezdetet, hogy hordhassa fiatal korában is. Sajnos  s ez ellen is küzdeni kell, lassan olyan lesz a keresztelés is, mint a Karácsony … Jézus elveszik és marad a külcsín, meg az ajándékozás – persze nem Jézusnak, hanem magunknak. A megkeresztelkedés is átment ilyen össznépi dínom-dánomba. Mindig azt érzem, hogy oda szeretnék menni és megrázni őket és megkérdezni, hogy meghívtok engem majd 10, meg 20 év múlva is, hogy láthassam mi is van ezzel a keresztséggel. Látszani fog majd a gyümölcse? Úgy fogtok élni? Mert úgy nem érdemes megkeresztelkedni, hogy hazudni járunk Isten elé, persze nem a kisgyermek hazudik. De ki hazudik? A szülője és a keresztszülője, aki vállalja keresztény nevelést?  Vagy talán azért, hogyha nem bírna a gyerekkel, legyen még valaki, aki rászól. Azután elég gyakran olyan is van, a gyerek felnő és kineveti mind a kettőt és egyikre sem fog hallgatni és azt csinál, amit ő akar. És ott marad két pár ember, a szülők meg a keresztszülők, lelkiismeret furdalással, hogy mit tudtam én tenni? Ha jól emlékszem kétszer lettem bérmaszülő, mind a kétszer mind a kettő más útra tért. Felnőtt embernél nem tudtam mit csinálni, sajnos szabad-akarat van.

Őszintén azt tudom nektek mondani, hogy nagyon nehéz dolog, hogy ezt az első beavató szentséget, úgy vegyük magunkhoz, úgy éljük meg, hogy hathatós legyen az életükbe, s ha nem magyaráztuk el a gyereknek, mikor csecsemő korában odavittük, de még mindig nincs késő. Még mindig nincs késő,  nekünk is megújítani… Hiszek egy …, a gyertya, meg vízszentelés, meg minden van ilyenkor, azért, hogy a megkereszteltet emlékeztesse arra: hogy  figyelj jól, ott voltál gyertyával fölötted, fehér ingecskét, meg gyertyácskát, meg lapocskát kaptál, hogy te keresztény vagy. Nem azt mondom, hogy kereteztesd be, de belül be kellene keretezni és megélni azt, hogy tényleg kihez tartozunk, hogy tényleg az Úristenhez tartozunk.

Végezetül nem tartozik ide, de ma reggel azon gondolkoztam, tévedés nem essék, nem voltam depressziós, mikor megint láttam az ausztrál képeket, ahogy minden leégett, hogy legszívesebben sírnék. Azok az állatok is, amik megmaradtak … füvet sem találnak. Azon gondolkodtam, hogy ezen el lehetne szomorkodnom naphosszat, mert ez valami tragédia. Azután  elgondolkodtam azon, hogy a kórházban láthatjuk nap, mint nap, a rákban vergődő, sokszor a székletükben fekvő betegeket. Azután láthatjuk az emberi mulasztás miatt megvakult embertársainkat. És láthatjuk, hogy mennyi nyomorúság van a Földön és tulajdonképpen, ha a szívünkre vennék …. Vagy a lezúgott repülő, látod a zokogó hozzátartozókat. Olvasom, hogy a nő a repülőről írt egy sms-t a férjének, hogy úgy érzi, hogy baj lesz, és baj lett. Ha csak ezeket néznénk, naphosszat sírhatnánk, de senkinek nem javaslom. A részvétet, azt, hogy a Föld nem egy örömtanya, azt azért ne felejtsd el.  Elgondolkodtam azon, hogy mennyi baj van a földön és ahhoz képest Magyarország milyen jó helyen van, mintha Isten tenyerén üldögélnénk. Az egyik oldalon itt van a világban nagyon sok természeti csapás- amiből mi nagyrészt kimaradtunk…-! A másik oldalon pedig ott vagyunk mi, a lelki nyugalmunk, amit az élvez, aki kinyitotta Istennek a szívét, annak békéje van. Sajnos azt nem mondhatom, hogy minden magyar kinyitotta. De mi megtettük, imáink szállnak az országért is, szenvedőkért is, lehet Istennek számít, mert mi egy csoportként ezt tesszük, még mindig jobb helyzetben vagyunk, mint a többi nép. Én azt gondolom, hogy fölöttünk Isten keze van. Nekünk mindenféleképpen az Istent áldani kell, és örvendezni, nem a mások baja fölött, azért pedig mélyen imádkozni kell, részvéttel kell lenni. Ma elküldtem nektek a földrengés térképet, láttátok, hogy Magyarország milyen védett terület? Láttátok hova vezényelték az őseinek minket? Veszitek az adást? Veszitek, hogy a szíveteknek hálával kellene tele lennie? Ha már az Isten így magához vett minket, ha már az Istenek a sasai vagyunk, akkor minden nap örvendezve ébredjünk, és hálás szívvel feküdjünk és az egész napunk a köszönet jegyében teljen, hogy mi rosszabbul nem járjunk.  

 Mindenkinek nagyon ajánlom a hála érzetét, … nyitott kézbe lehet adni, zártba soha. A nyitott kéz a hálás kéz, nyitott szív a hálás szív, ha összecsukod, abba senki nem tesz semmit, és a szívedbe sem. Ezt ne felejtsd el!  

2020.01.01. ÚJÉV NAPJÁN

 KEDVES OLVASÓ.

EZENTÚL -2020.01.01-től kezdve- MINDEN HÉTEN - szerda körül -KITESSZÜK AZ ELMÚLT VASÁRNAPI GONDOLATAINKAT, MELYET ISTEN ADOTT.  KÉRJÜK, HA TETSZETT OSSZA MEG. KÖSZÖNJÜK.

A gondolatokat közli Pável Márta kat. hittanár, beírják az AQUILA Közösség tagjai.

2020.01.01. ÚJÉV NAPJÁN János evangéliuma 1,1-14 alapján[1]

Az év első napját elönti az az érzés és az az öröm, hogy az Ige, az Abszolútum, a Fény kimondja magát, megrezegteti a világot és belesüllyed az Ő teremtményeket elpusztító létébe. Olyan értelembe teszi ezt, hogy visszavonul, belemondja magát, rezgés a szó, majd addig rezegteti, míg bejön egy emberi formába. Ez  fantasztikus ajándék az embereknek, akik ezt föl se fogják.

Itt Jézust nem lehet tagadni, vagy csak emberi szintre lehúzni, hogy próféta, meg rendes ember stb.. Ő egyszerűen egy isteni megnyilvánulás a mi életünkben és ez egészen fantasztikus dolog. Ha  mélyen végig gondoljuk, újra és újra rá kell csodálkoznunk, hogy mekkora nagy kegyelem, hogy az Isten addig üresítette ki magát, míg Jézus formájában elénk kerül. Teszi ezt, hogy majd utána Jézus formájában fölemeljen. Tehát Jézus egy égi lift, ami a végtelenből, időtlenségből leereszkedik, majd beszállunk és visszavisz minket Magához.

Ez egy olyan csoda, hogyha ezt megérti valaki és beszáll az égi liftbe, az valami fantasztikus, a legtöbb amit megtehet. A legszomorúbb az, hogy a liftajtó itt áll kinyitva és azt se látják, hogy van lift. Nem hiszik el, hogy Jézus tárt lélekkel, tárt szívvel ajtót alkot, hogy szálljál be: „nem is kell megnyomnod a gombot, én már viszlek föl, az égi hazába”. Ez a fantasztikus, hogy minden év első napján, ha erre emlékezünk, ha minden év első pillanataiban ez jut eszünkbe, hogy itt áll értünk, leereszkedett az égi lift. Tudjátok mennyit kellett neki jönni, ha időhöz meg helyhez lett volna kötve? De szerencsére nem. Hanem nekünk láthatóvá vált, kimondta magát: formába, szóba, az evangéliumába. Állandóan beszél bennünk, állandóan belénk költözött. Ez valami csoda.

Ez az újév legnagyobb csodája. Ez egy csodálatos dolog. Ha visszatérünk, az evangéliumban le is van írva: „A világosság világít a sötétben, de a sötétség nem fogta fel.” Akinek a lelkében sötétség van, annak ott állhat a nyitott ajtó, annak ott állhat a megtestesült Isten, bambán néz, s semmit sem lát. Nem fogja fel, hogy mi történik.

Az emberi létnek, a nagybetűs emberi létnek nem az a lényege, hogy szórakozom, hogy bulizok, hogy iszok, hogy szexelek – nem, az! Lényeg, hogy tudjad, hol a lift. Tudjad, hol áll az Úr, tudjad, hogy Ő jött érted és be kell lépned. Ha nem akarsz magaddal kiszúrni, mielőbb megteszed. Nem akarok fenyegetőzni, de mindenki tudja, hogy az életnek vannak árnyoldalai is, és véges.

Nem csak ilyen szépségből áll, amit mi itt megélünk, hogy most itt ülünk, a sasnak világít az arany a csőrén, szemben velem…, föl van írva, hogy János Sasfejedelmünk, és mindenütt a mi kedves szentjeink vannak. Ez egy csoda. Mi itt egy szigetben ülünk, ami egy csoda sziget. De a világ iszonyúan fájdalmas is lehet– főleg, ha elhagyod az isteni utat, kiüresedsz, mert te vered ki Urat, nem ő megy el magától. Akkor meglátod a szorongattatásokat, meglátod a nyomorúságokat, a reménytelenséget. Én ezt nem kívánom senkinek. Mindenkinek  azt szeretném mondani, maradjatok ebben a fényben, legyetek az isteni liftajtó közelében.

El lehetne „játszani ”azt – remélem, hogy az Úr nem haragszik meg –, hogy úgy csinálj, mint aki, hát kissé, kacérkodik: itt élek, de fogom a kezét, hogy bármikor bemehessek. Ott állunk Vele, tudom, hogy még nem visz haza, mert még nem kell, de nagyon közel állok, nehogy elfelejtsek bemenni. Ne engedd el a kezét! Mindig legyél közel az ajtóhoz, hogy be tudj slisszolni. Ne távolodj el! Hiába mész a világ dolgaiba, Ő veled jön. A lift nem helyhez kötött, hanem hozzád. Csak az akarat, az akarat a lényeg, hogy te tudjad, hogy mindig ott állsz és be akarsz bemenni. Addig nem fogsz, míg a földön még van dolgod. A dolgodat Jézus Krisztus nyilvánvalóvá teszi, kéri. Ő kéri, hogy a többit is tereld be a liftbe!

Ha nem tereled be, nem tetted meg a dolgodat. Nem szabad önzőnek lenni, mert az nem Istentől való. Nem szabad szeretetlennek lenni, mert az Isten annyira szeretett, hogy idejött, annyira szeretett, hogy eddig kinullázta magát, ilyen alakig, mint mi vagyunk. Ez egy olyan végtelen szeretet, hogy te ember, vízszintes irányban tized részét nem teszed meg, pedig neked aztán nem nagy áldozat. Jézus annyira szeretett, hogy tudott sírni is, megsiratta Lázárt. Jézus annyira szeretett, hogy tudott mérges lenni az emberért; kiverte a kufárokat a templomból. De annyira szeretett, hogy meghalt a kereszten. Ez az ajtó mindig nyitva van a szeretete miatt. Na, ezt ne felejtsd el!

De még valami. Itt van egy ilyen szörnyű rész, hogy „a világba jött, a világban volt” – világos, mert az Övé a világ – „ mégsem ismerte föl a világ”. Ugye, ma ez zajlik, nem ismeri fel a világ, eladják a templomokat, diszkókat csinálnak belőlük vagy mohamedán palotákat. A világ nem ismeri föl! Miért nem? Mert a világnak a matériával, a földdel van teletömve a szája, meg a szíve. Ne várjon az a világ semmit, az az ember semmit ne várjon, aki földre cseréli el Istent! Valamit nagyon figyelmébe ajánlok mindenkinek: én tudva lévő, hány éves vagyok – ti kb. a fele – egyrészt, meg kell ennyit élni, ami nem biztos, hogy mindenkinek megadatik. Az Isten miért (is) szokott elvinni; amikor teljesen haszontalan valakinek az élete, amikor fölösleges itt tovább aszalnia, vagy a kapott feladatot nem csinálja meg, vagy nem dolgozik érte. Ez az élet nincs kitűzve neked se, hogy pontosan meddig tart. Te nem érsz rá! Akár fiatal vagy akár öreg, nem érsz rá, és ezt ne felejtsd el! A gyertyádat, mikor megszülettél, meggyújtották, remélhetőleg te nem gyújtsz rá a másik oldalon is, mert akkor igen rövid lesz az életed. Azt, hogy milyen hosszú a gyertyád és milyen vastag, azt senki se tudja. De a gyercsa csonkig ég és nincs elpocsékolni való időd. És amikor a Világ Világossága érted jön, Róla, Belőle éghetsz! A gyertyád is lassabban ég, mert neki dolgozol, ő adja a világosságot. De nélküle, elveszed a kezed a transzformátorról, és egyedül pusztítod le magad a végsőkig. Ne tedd ki magad ennek. Ez a nagyon fontos emberi élet nem ezért van, hogy elpocsékold. Ez egy méltóságos élet. Tedd azzá! Tedd azzá, hogy a szeretet beszéljen belőled és ez a méltóság.

Majd, itt még egy van: „akik befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek” (úgyis azok vagyunk). Kell nekünk a hatalom? Nem. Akkor azt mondjuk, hogy visszautasítjuk az Isteni hatalmat? Nem. Hát akkor? Hát az a hatalom, hogy nem tud legyűrni a föld. Lehet, hogy kapsz egy maflást, lehet, hogy megfogod a földdel az arcodat, aztán az Isten megszólal: Mit fekszel ott? Állj föl!’ Nos, ez a hatalom. Nem lehet leverni a földig. Amikor azt hitték, hogy győztek, tévedtek! Krisztusnál is azt hitték, hogy győztek, amikor keresztre feszítették, hát meg is halt. Aztán kirobbant,  a teste nem fedte tovább a végtelen Fényt, az Urat, Krisztus mindent elöntött és a sötétség nem győzött menekülni. Ez a hatalom. Nem lehet legyőzni minket, mert ott világít bennünket az Úr. Hatalmat adott és ezzel a hatalommal akár gyógyíthatsz, akár bármi más csodát is csinálhatsz, amit nem muszáj csinálni, ez csak egy melléktermék, mint a rizshez a zacskó. De nagyon fontos dolog, hogy ezt is megkaptuk - az Úron kívül[2] -senkitől sem kell félni, a legnagyobb van velünk!

Valamint: mi Istentől születtünk. Mindenki Istentől született, de aki ezt nem fogja föl és megtagadja és úgy él, hogy inkább a testnek a vágyának él, aki úgy él, hogy már inkább ilyen materiális működést csinál, így azt nem mondhatjuk annak, hogy őbenne az Isteni születés domináns. Ezt  a tudatot el lehet  veszteni. Ez a tudat pedig fönn tartana a víz tetején, fenntartana az élet tetején. Ez a tudat egy hatalom. Ha akarnál, több méter magasan végig lebeghetnél a Fürj utcán vagy itt az oszlop csúcsában mászkálhatnál. Ha ez az Isteni hatalom, a lelked könnyű, hogy már nem a föld húz, hanem szállsz az ég felé, s ezt okozná. Ez még odébb van, de jövőkép. Nem ez a cél. Az a cél, hogy a lelked megkönnyebbüljön a földtől és ez az Isteni lift, ami leereszkedett, világossá váljon, ott maradj közelben, hogy le ne maradj, ott maradj, állandóan figyeld és az összes többi más az életben mellékes.

---

[1] „¹Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige, ²ő volt kezdetben Istennél. ³Minden általa lett, nélküle semmi sem lett, ami lett. ⁴Benne az élet volt, s az élet volt az emberek világossága. ⁵A világosság világít a sötétségben, de a sötétség nem fogta fel. ⁶Föllépett egy ember, az Isten küldte, s János volt a neve. ⁷Azért jött, hogy tanúságot tegyen, tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa. ⁸Nem ő volt a világosság, csak tanúságot kellett tennie a világosságról. ⁹(Az Ige) volt az igazi világosság, amely minden embert megvilágosít. ¹⁰A világba jött, a világban volt, általa lett a világ, mégsem ismerte föl a világ. ¹¹A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. ¹²Ám akik befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek. Azoknak, akik hisznek nevében, ¹³akik nem a vérnek vagy a testnek a vágyából s nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. ¹⁴S az Ige testté lett, és közöttünk élt. Láttuk dicsőségét, az Atya Egyszülöttének dicsőségét, akit kegyelem és igazság tölt be.”

[2] De ez sem olyan félelem hanem inkább magunktól való félelem, nehogy  olyat tegyünk amivel lehántjuk magunkról az Úr szeretetét.