APOSTOLOK MEGHÍVÁSA

 VASÁRNAPI GONDOLAT, APOSTOLOK MEGHÍVÁSA

A mai templomi prédikációban nekem tetszett az, amit a pap mondott, hogy egyik meghívott  sem kérdezte meg, hogy miért?

Ezen elgondolkodtam, ha az ember nem kérdezi meg, hogy miért választották ki, akkor szerintem; vagy buta, vagy nem gondolkodik, vagy természetesnek veszi. Vagy nem fogták fel, hogy ki Jézus és milyen óriási dolog történik vele. [1] Viszont mégis fel kellett, hogy fogják ki Jézus, mert mikor azt mondja, „hogy emberek halászává teszlek”   ezt egy sima halásznak, azok nem vonják fel a szemöldöküket, hogyan?  A halászok soha nem halásztak emberre. Tehát ott valamiféle spirituális erőnek, a Szentlélek általi működésnek kellett lenni, hogy ők elfogadták azt, hogy emberek halászai lesznek. Tovább gondolnám a pap gondolatát, de ekkor sem kérdezték meg a halászok, hogy mi az, meg, hogy hogy? Bugyuta kérdéseket sem tettek fel, hogy milyen hálóval, mikor tesszük ezt, stb.. Itt van egyfajta néma megegyezés, néma cinkosság, valami olyan működés, amiről nem ír a Biblia, amiről mi nem is tudunk? Ezen igazán érdemes elgondolkozni.

Mikor az Úr minket kiválasztott, nekem az első az volt, hogy nem hittem el, hogy kellek Neki. Ekkor  az ember megkérdezi, hogy miért engem? Miért engem, a senkit, a nőt, a falusit? Miért engem, aki méltatlan vagyok? Mikor többet kijelölt közülünk és meghívott minket a szolgálatára, ismét kérdeztük: Miért minket, akik nem vagyunk se szebbek, se jobbak, se okosabbak, mint a többi ember, akkor miért? Persze tudok rá válaszolni bizonyos válaszokat, mondhatnám azt, hogy régen így jöttem, így hoztam, így állapodtam meg, mert az Isten túl jóságos, de akkor feltehetném a kérdést, miért most?  Isten mindent tud, ismer  és azt is tudja, hogy meg fogom tenni amit akar tőlem, tudja azt, hogy nem hátrálok ki belőle, így megelőlegezte, mert tudta, hogy nem fogom elárulni.

Akkor itt van egy nagy felelősség.  Isten tudhatja, hogy te milyen vagy, és te nem tudtad, de te elfogadtad az Ő meghívását, akkor nekünk még fokozottabb felelősségűnek kell lenni. Tán úgy mondanám, hogy nagyobb félelem az embernek az, hogy ebbe a nagy kegyelembe bele ne bukjon. Ezzel vissza ne éljek, mert ez lassan bontakozik ki, hogy mekkora horderejű dolog. Eleinte az ember ebbe így nem gondol bele, hogy ezek a kiválasztások az Úrnál, milyen mélységek, milyen hosszú folyamatot vonnak maga után és milyen előre vetülése lesz ennek a jövőben. Mert mi itt csak egy másodperc töredékét látjuk ennek a végtelenített útnak. Amit mi elfogadtunk és ezen nagyon el kell gondolkoznunk, hogy ez tulajdonképpen egy nagyon szép dolog. És igazából csak hálásak lehetünk az Úristennek, hogy ennek mi SAS-ok részesei vagyunk.

Isten adta, tolmácsolja Pável Márta

---

[1]  Mt 4,12-23

   Amikor Jézus meghallotta, hogy Jánost kiszolgáltatták, visszavonult  Galileába. Elhagyta Názáretet, elment és letelepedett a tengermenti   Kafarnaumban, Zebulon és Naftali határában, hogy beteljesedjék, amit   Izajás próféta mondott: ,,Zebulon földje és Naftali földje, a tengeri  út, a Jordánon túl, a pogányok Galileája; a nép, amely sötétségben ült,  nagy fényt látott, s akik a halál országában és árnyékában ültek: fény   virradt rájuk’’ [Iz 8,23; 9,1]. Ekkor kezdte Jézus hirdetni és mondani: ,,Térjetek meg, mert elközelgett a mennyek országa.’’ Amint elhaladt a   Galileai tenger mellett, látott két testvért: Simont, akit Péternek   hívtak, és Andrást, a testvérét, amint körhálót vetettek a tengerbe;   halászok voltak ugyanis. Azt mondta nekik: ,,Jöjjetek utánam, és én   emberek halászává teszlek titeket!’’ Azok pedig azonnal elhagyták   hálóikat és követték őt. Amikor onnan továbbment, látott másik két   testvért: Jakabot, Zebedeus fiát, és testvérét, Jánost a hajóban   Zebedeussal, az apjukkal, amint javították hálóikat. És őket is hívta.   Azok pedig azonnal otthagyták a hajót és apjukat, és követték őt. Jézus   ezután bejárta egész Galileát. Tanított a zsinagógáikban, hirdette az   ország örömhírét, és meggyógyított minden betegséget és minden bajt a   nép között.