Avilai Szent Teréz Templom

Avilai Szent Teréz Templom
Avilai Szent Teréz Templom
Ennek a felületnek felelős kezelője Varga Péterné/ Pável Márta katolikus hittanár. Célunk őskeresztény módon élni és az evangéliumot, a Bibliát, Isten szavát nem elferdítve, hanem Jézus Krisztus tetszésének megfelelően tovább adni. A Biblia örökéletű, szavaihoz tolmácsolni fogjuk a mélyebb megértést is. A legfrissebb írások alább érhetőek el.

2021. június 10., csütörtök

A fügefa

 A fügefa

20210610_081012.jpg  


Nem véletlen, hogy mikor az Isten a világba születik, mindenkinek egy új életet ad magából, akkor a megváltozott életre hív minket.  

Jézus Krisztus Izraelben tanító útján egy fügefához ért, ahol lombokat talált, de nem volt még ott a fügeérés ideje. Az ember elgondolkodhatna azon, hogy földi szinten igaz, ha nem volt ott az érés ideje, hogy lehetett volna rajta érett füge. Jézus kissé mérges volt, tán éhes is volt és nem állt rendelkezésére a fügefa, pedig ha akart volna az Isten a semmiből is csinál fügét, de itt nem ez volt a cél..

Ez az egész „példabeszéd” az én szememben: Ő megmutatta nekünk, hogy egy idő után állandóan beérettnek kell lenned, hogy az Úristen tudjon rólad szakítani gyümölcsöt a többi embernek. Ez a beérés a mi életünkben egy lineáris vonal, valakinél 18, valakinél 35 év vagy több…, de lassan be kell éregetni, hogy az Isten szüretelhessen rólunk. Átvitt értelemben vigyük át az életünkre, a fügefa sem egy csemete volt, ez terjedelmes fa volt, ami alatt meg lehetett pihenni, nálunk is ez egy éltesebb kór, mikor már elvárja az Úr, hogy rólunk is gyümölcsöt szedhessen, amit a többi embernek lehet adni, ami nekünk elégséges lehessen az üdvözüléshez.

Visszafelé menet a tanítványok látták, hogy a fügefa tőből kiszáradt. Isten igazságtalan volt-e? Földi szinten tán úgy tűnik, igen. Ránk vonatkoztatva nem. Bizonyos érési folyamat van, ha minket úgy talál, hogy nem szedhet rólunk gyümölcsöt, akkor mondhatja azt, hogy befejeztem, ennyit vártam...! Leveszi rólunk a kezét, nem hárítja el a bajokat, gondolhatja: te nem értél be - mert nem is akartál…-, pedig én mindent megtettem érted. Vigyázni kell, mert valójában az Isten nem sértődékeny, olyan értelemben nem is bosszúálló, de tudja, hogy kit mire szánt, és kit mire hívott az életébe. Ha téged valamire szánt és te nem akarod felismerni, mert silánykodsz, egy darabig ezt lehet tenni, míg számon nem kér…, oda nem megy, hogy azt mondja, nem találtam rajtad fügét, száradj el. Ezt vélem nem kéne megvárni.

Tanítványok megriadtak, mert eleinte csak félig-meddig hittek Jézusban, nem volt előttük bizonyított, hogy 100% Jézus az Isten, csak gyanúval éltek. Amikor látják, hogy megátkozza a fát és az kiszárad, megijedtek ettől az erőtől, mert végig gondolták, hogy ők is mi mindent csináltak.

Ha elhinnénk, hogy az Isten teljes erővel bennünk van, és nem homályosítanánk el hitetlenséggel, feledékenységgel, ha mi valóban elhinnénk, hogy az Övéi vagyunk, akiket hatalommal hívott el, ha elhinnénk, hogy kiválasztott minket és az égi szekerén cipel, akkor erőnk, és kegyelem áradása elképesztő lenne. Ő azt kéri, hogy higgyetek az Atyában és benne. Higgyétek, hogy amit imádkozva kértek, elnyeritek, meg adatik nektek.

Isten adta, közvetítette Pável Márta

2021. június 8., kedd

SZENTLÉLEK ÚRISTEN

 SZENTLÉLEK  ÚRISTEN

img_20200410_082729.jpg 

A Szentlélek léte érthetően magyarázva, így kissé szimplicizálva is, az immanens és transzcendens Isten „kipárolgása”. Ez a kipárolgás soha nem múlik el, soha nem volt úgy, hogy ne  lett volna a világban.

Az Univerzumokban is ugyanígy megvan az Isten lelkének a léte, és biztosítja azt, hogy az összes teremtett lény, még ha távol is jár Istentől, még ha nem is a tömény Fényben van, mégis van egy összeköttetése, egy szentségi párában vagyunk, a Szentléleknek nevezett isteni erővel.

Ez az erő bennünk is van, mivel bennünk Isten lelke van. Amelyik ember töltött a Szentlélekkel, vagy az Istennel /Jézussal (Szentháromság…), úgy a töltöttsége kisugárzik. Középkori képeknél látható ábrázolás az aura, a szent egyfajta szentségét jelzi,  ahogyan sugárzik. Az ilyen ember - sajnos nagyon ritka-, de jobban érzi magát az ember mellette, mert ez isteni erő állandóan áramlik.

Szentlélek Úristennél nem mondhatjuk azt, hogy csak Pünkösd napján jött el. Az emberiség megpróbál közömbös lenni, fölemelte úgy az ingerküszöbét, hogy ne érezze, hogy az Szentlélek itt van.  Ezért kellett egy csapás, egy fokozott fújás, fokozott jelenlét, ez volt a Pünkösd, amivel fölébresztette az elalvó érzékelést. Felhívta magára a figyelmet, hogy én itt voltam, itt vagyok, és itt is leszek, függetlenül attól, hogy ki érzékeli és ki nem. De jobb lenne, ha rám figyelnél, hogy itt vagyok. [1] A Szentlélek mindenhol áthatja a világot, és nekünk Belőle kéne tudatosan élnünk. Ezt a tényt a tudatukból az emberek kiiktatták. Amikor az ember prédikál, vagy tanít, a Szentlélek Úristen súghat neki. Ő egy figyelő kis ravasz, mert olyan, mint a szellő, hol gyengébben, hol erősebben fúj. Aki már érzi a Szentlelket, az érzi a változást, de aki nem érzi, mert el van foglalva a világgal az nem érzi a segítségét sem. Jó, hogy különböző a Szentlélek ereje, mert evvel folyamatosan tartja bennünk a figyelmet. Erősebb vagy gyengébb kegyelem van, most jobban súgott, most nem.

Az Úristen mikor magából helyet készített nekünk, az összes lénynek, a végtelen fényét erősen lehalkítva engedte, hogy veszítsen az energiából anyaggá tette, de a Szentlelket nem így csendesített le. Kegyelem szerint különböző erővel „fújatja”.   Az Isten egy végtelen jóságos tirisztor[2], aki pont annyira csavarja  a Szentlelket, az erőt, amennyire az Ő távoljáró, gyengécske lényei kibírják.

Tudjuk, Isten úgy működik, hogy ha jobban kibírod, akkor Ő rátesz, még egyénileg is emeli az isteni dózis adását már  itt a Földön is. Ismert a Bibliából:  egyiket felveszik, a másikat nem. Egyiknek nagyon csavarja az isteni fényerőt / kegyelmet, mert ő még bírja, s ha ezt látja,  akkor neki még ad.

Ugyanezt csinálja más dimenziókban is. Ahol sokkal jobban bírják, ott sokkal erősebben „fúj”, s lehet, hogy ha mi „fedetlen fővel”, lélekkel, eljutnánk a 10. dimenzióba  lehet, ki sem bírnánk, belehalnánk, mert olyan erejű lenne a Szentlélek Úristen.

Az Isten megteremtette a világot magából, és folyamatosan áramlik / párolog a világba akit Szentlélekként nevezünk, Soha, senkit semmikor egy percre sem hagyott magára. A Szentlélek Úristen közöttünk van, azon belül, még emberként is a tudatunkat, a belsőnket, mindenünket  áthatja, Ő az Isten éltető Lelke.  

Abba kell gondolkoznunk, hogy mennyire jóságos az Isten. Mennyi mindent megtesz értünk, mivel jobban ismer minket, mint bárki, mindig megfelelő módszerrel közelít felénk. Ha mi durvák vagyunk lélekben, ez megmutatkozik embertársainkkal való viszonyunkban, szülő-gyerek viszonyban, akkor a durvaságunk megakadályozza, hogy ezt a végtelen isteni kegyelmet, ami működik, a Szentlélek által, hogy ezt észleljük, felhasználjuk, éljünk vele. Ezért a mi ingerküszöbünk visszaszállítása kell, hogy törekedjünk, ami ma a durvult anyagi világ felé hajlik. Nekünk folyamatosan finomodunk kell, modorban, szeretetben, jóságban. Ahogy finomodunk, úgy a lelkünk is egyre érzékenyül, egyre jobban fogja érezni a Szentlelket. Ő örök társunk, mert ha eltávozunk a földi létből, nem kell félni, hogy meghalok mi lesz, mert Ő akkor is ott van. Feladat, tessék érzékenyülni.

Sík Sándor

Mi Éltetőnk ( részlet)

Mi éltetőnk - Szentlélek Isten!
Erősségünk - és tetteinkben
Útmutató bölcs támaszunk
Jöjj! ... Szent nevednek áldozunk….

 ….
Hogy tehetsége, tudni vágya,
Az Úr lelkének szárnyalása, -
Eszébe sem jut ... amint az állat,
Mit gazdája igába járat -
Semmit se lát, semmit se ért,
Izzad, lohol az abrakért.

  Oh szállj le ránk Szentlélek fénye!
Hogy bízzanak - a jobbra várók,
Ébredjenek - az alvajárók -
Hogy szemünk lásson! ... agyunk értsen! ...
És gyávaságunk - ne kisértsen! ...

Oh jöjj! ... hogy ez a Lélek éljen!
Hogy mindent átragyogva égjen!
Hogy lángra gyújtsa a világot...
S minden agynak - minden szívnek -
Igaz úton járó hívnek -
Ronthatatlan - halhatatlan -
Megnyissa - a Mennyországot! ..

Isten adta, közvetítette Pável Márta 2021.




[1] Ez éppen, olyan, hogy levegő az van rá sem figyelnek, de fújni kezdi szél - ami ugye levegő másként sűrűsödve -, akkor észreveszik.  

[2] Fényerő szabályozó

ÚRNAPI ESTI MISE, szomorú…

 Pável Márta

ÚRNAPI ESTI MISE, szomorú…

Aquila csoportunk több mint 30 éve van együtt, vannak köztünk tizenévesek is, de a többség negyven körüli. Mi együtt járunk misére, de nem mindig ugyanarra a helyre. Úgy véljünk, az Egyház és a templom a miénk is, sokfelé látogatunk, mivel szeretnénk látni lelkiséget,  a prédikációkat , mit adnak az embereknek Jézus Krisztus üzenete gyanánt. Érzékeljük az egésznek a hangulatát, hogy mi vonzó, mi kevésbé az. Lehet, hogy ez felháborítónak tűnik, de tény, sokszor olyan gyatra miséket lehet hallani, tele teológiai hibával, hogy ha nem akarom, hogy szétessen emiatt a csoport, akkor váltogatni kell, sajnos.

Tegnap is egy ilyenbe futottunk bele. Jelzem, nekem / nekünk Jézus Krisztus mindenek előtt, s nagy szünet után jöhet bármi más.  Mi Isten SASai=AQUILA időnként kijelölünk maguknak egy templomot, ahova többet megyünk, mert kevés anomáliát fedeztünk fel. Hát ez az a templom, ahova többször mentünk az, amiről most írnék.

A kántor egy volt énektanár, aki rettenetes tíz- tizenöt versszakos, ismeretlen, stílustalan, magyartalan, silány tartalmú, témátlan éneket adott elő, amiben olyan szavak voltak, ami a magyarban nem is létezik. Nem volt lelkisége, nem volt tartalma, szinte összehányt szavak összessége volt. Ezután mikor ezt kiszenvedtük - már láttam, hogy voltak, akik elővették a telefonjukat a templomban lévők közül, és azt nézegették. A kántor hirtelen átvágott egy teljesen másik énekbe, és nagy nehezen, úgy jó 10 perc után, vagy lehet, hogy több is volt, nem néztem, megszabadultunk tőle, akkor jött egy idő múlva a pap, hogy ünnepi hangulatunk  legyen.

Ennek a papnak a prédikációival eddig olyan nagy bajunk nem volt. De most ez úgy látszik, hogy az Eucharisztiáról nem tudott mit mondani, mert olyan össze-vissza kutyult volt, hogy azt már egy valós szenvedés volt hallgatni. Nem tudom szó szerint idézni, de egy dolog biztos volt, hogy a végén, amit mondott abban Jézus Krisztus nem szerepelt! De az Oltáriszentség, a papság, és az egyház az szerepelt, és ezeket összefűzte keresztül-kasul összekapcsolta, kb. így hogy a pap van az Oltáriszentségért, az Oltáriszentség van a papságért, az egyház  meg a papság és a többi. Többségünkben teológiát végeztünk, s csak néztünk, mi van itt? Mit beszél? Ez egy olyan dolog volt, amin teljesen kiakadtunk.

Eddig azt hittem, hogy egy papnak is köztudott, hogy  az utolsó vacsorán Jézus Krisztus alapította az Oltáriszentséget, s nem az egyház, ami akkor csírában sem volt, a papság meg pláne nem. Krisztus az, aki mindennek az alapítója, aki mindennek az okozója, a papság pedig csak lassan, később alakult ki, tehát nem rögtön. Előbb csak őskeresztény hívők voltak, olvassuk el az Apostolok Cselekedeteit a Bibliában:  ”ApCsel 2.43 Félelem fogott el mindenkit, mert az apostolok révén sok csoda és jel történt Jeruzsálemben. ApCsel 2.44
A hívek mind ugyanazon a helyen tartózkodtak, és közös volt mindenük. ApCsel 2.45 Birtokaikat és javaikat eladták, s az árát szétosztották azok közt, akik szükséget szenvedtek. ApCsel 2.46 Egy szívvel-lélekkel mindennap összegyűltek a templomban. A kenyeret házaknál törték meg, s örömmel és egyszerű szívvel vették magukhoz az ételt.
 ApCsel 2.47 Dicsőítették az Istent, és az egész nép szerette őket. Az Úr pedig naponként növelte az üdvözültek számát.

A mise után mi összejövünk egy második imádkozásra, nem győztem hallgatni, hogy ide minek jövünk, egyáltalán minek járunk, meg hogy ez borzalmas stb. Nem kéne , hogy így legyen, de ez van.

Tudom, most sok ájtatos kereszténynek felcsúszka szemöldöke, hogy jövök én ehhez? Hát úgy, hogy maximálisan Jézus Krisztus szolgálom, és neki sem tetszene, az biztos!

Sajnos igazuk van, a szentmisét nem kéne főleg Úrnapjáígy végezni. Hol marad bevonzás a taszítás helyett? Így akarunk hívőket szerezni? Így nem fog menni!

Pável Márta   2024 06 30 PRÉDIKÁCIÓ JÉZUS GYÓGYITÁSÁRÓL Ez az evangélium rész  két csodáról szól. A kettő között látszólag nincs különbs...