ÚRNAPI ESTI MISE, szomorú…

 Pável Márta

ÚRNAPI ESTI MISE, szomorú…

Aquila csoportunk több mint 30 éve van együtt, vannak köztünk tizenévesek is, de a többség negyven körüli. Mi együtt járunk misére, de nem mindig ugyanarra a helyre. Úgy véljünk, az Egyház és a templom a miénk is, sokfelé látogatunk, mivel szeretnénk látni lelkiséget,  a prédikációkat , mit adnak az embereknek Jézus Krisztus üzenete gyanánt. Érzékeljük az egésznek a hangulatát, hogy mi vonzó, mi kevésbé az. Lehet, hogy ez felháborítónak tűnik, de tény, sokszor olyan gyatra miséket lehet hallani, tele teológiai hibával, hogy ha nem akarom, hogy szétessen emiatt a csoport, akkor váltogatni kell, sajnos.

Tegnap is egy ilyenbe futottunk bele. Jelzem, nekem / nekünk Jézus Krisztus mindenek előtt, s nagy szünet után jöhet bármi más.  Mi Isten SASai=AQUILA időnként kijelölünk maguknak egy templomot, ahova többet megyünk, mert kevés anomáliát fedeztünk fel. Hát ez az a templom, ahova többször mentünk az, amiről most írnék.

A kántor egy volt énektanár, aki rettenetes tíz- tizenöt versszakos, ismeretlen, stílustalan, magyartalan, silány tartalmú, témátlan éneket adott elő, amiben olyan szavak voltak, ami a magyarban nem is létezik. Nem volt lelkisége, nem volt tartalma, szinte összehányt szavak összessége volt. Ezután mikor ezt kiszenvedtük - már láttam, hogy voltak, akik elővették a telefonjukat a templomban lévők közül, és azt nézegették. A kántor hirtelen átvágott egy teljesen másik énekbe, és nagy nehezen, úgy jó 10 perc után, vagy lehet, hogy több is volt, nem néztem, megszabadultunk tőle, akkor jött egy idő múlva a pap, hogy ünnepi hangulatunk  legyen.

Ennek a papnak a prédikációival eddig olyan nagy bajunk nem volt. De most ez úgy látszik, hogy az Eucharisztiáról nem tudott mit mondani, mert olyan össze-vissza kutyult volt, hogy azt már egy valós szenvedés volt hallgatni. Nem tudom szó szerint idézni, de egy dolog biztos volt, hogy a végén, amit mondott abban Jézus Krisztus nem szerepelt! De az Oltáriszentség, a papság, és az egyház az szerepelt, és ezeket összefűzte keresztül-kasul összekapcsolta, kb. így hogy a pap van az Oltáriszentségért, az Oltáriszentség van a papságért, az egyház  meg a papság és a többi. Többségünkben teológiát végeztünk, s csak néztünk, mi van itt? Mit beszél? Ez egy olyan dolog volt, amin teljesen kiakadtunk.

Eddig azt hittem, hogy egy papnak is köztudott, hogy  az utolsó vacsorán Jézus Krisztus alapította az Oltáriszentséget, s nem az egyház, ami akkor csírában sem volt, a papság meg pláne nem. Krisztus az, aki mindennek az alapítója, aki mindennek az okozója, a papság pedig csak lassan, később alakult ki, tehát nem rögtön. Előbb csak őskeresztény hívők voltak, olvassuk el az Apostolok Cselekedeteit a Bibliában:  ”ApCsel 2.43 Félelem fogott el mindenkit, mert az apostolok révén sok csoda és jel történt Jeruzsálemben. ApCsel 2.44
A hívek mind ugyanazon a helyen tartózkodtak, és közös volt mindenük. ApCsel 2.45 Birtokaikat és javaikat eladták, s az árát szétosztották azok közt, akik szükséget szenvedtek. ApCsel 2.46 Egy szívvel-lélekkel mindennap összegyűltek a templomban. A kenyeret házaknál törték meg, s örömmel és egyszerű szívvel vették magukhoz az ételt. ApCsel 2.47 Dicsőítették az Istent, és az egész nép szerette őket. Az Úr pedig naponként növelte az üdvözültek számát.

A mise után mi összejövünk egy második imádkozásra, nem győztem hallgatni, hogy ide minek jövünk, egyáltalán minek járunk, meg hogy ez borzalmas stb. Nem kéne , hogy így legyen, de ez van.

Tudom, most sok ájtatos kereszténynek felcsúszka szemöldöke, hogy jövök én ehhez? Hát úgy, hogy maximálisan Jézus Krisztus szolgálom, és neki sem tetszene, az biztos!

Sajnos igazuk van, a szentmisét nem kéne főleg Úrnapján így végezni. Hol marad bevonzás a taszítás helyett? Így akarunk hívőket szerezni? Így nem fog menni!