Pável Márta
ELHAGYOTT KRISZTUS…?
FERENC PÁPA VIRÁGVASÁRNAPI BESZÉDE
Azt elfogadom, a pápa nagyon idős, látszik..., beteg is, de akik a beszédét írták, valószínűleg nem azok, és a Vatikánban vannak. Ferenc Pápa mindig is inkább szociális érzékéről tett tanúbizonyságot, így mint Jézus Krisztus megértéséről, az isteni misztikus mélység is elmaradt. Nos ez látszik ezen a beszéden is.
Forrás: https://www.magyarkurir.hu/hirek/ferenc-papa-viragvasarnapi-homiliaja-az-elhagyott-emberekben-az-elhagyott-jezus-kialt-felenk Idézetek is innen.
Amin a Pápa és akik írták a beszédét eltévedtek, mert ez a bibliai mondat nem egészen azt fedi, amit belemagyaráztak: Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?” (Mt 27,46) (lent bővebben)
A beszéd alábbi része igaz: „…egyrészt testi szenvedések voltak: gondoljunk a pofonokra, az ütlegelésekre, a korbácsolásra, a töviskoronára, a keresztre feszítés kínjára. Másrészt lelki szenvedések voltak: Júdás árulása, Péter tagadása, a vallási és világi hatóságok ítélkezése, az őrök gúnyolódása, a kereszt alatt állók gyalázkodása, sokak elutasítása, a teljes kudarc átélése, a tanítványok elmenekülése….”
A pápa virágvasárnapi beszédét hallgatva kissé kivágta nálam a biztosítékot, mert egyértelművé vált – amit eddig is tudtam – Jézus Krisztusról mint Istenről - részben- hamis képük van! Ennek: „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?” …, meg kellene érteni a teológiai mélységét, amikor Jézus nem színházat játszik, hanem valós Istenember, ismétlem, egy személyben Isten és ember is, mindkettő 100% ig. (Viszont az is lehet, hogy Jézus Krisztus a halála előtt imádkozott és Bibliából/Zsoltárokat mondta 22, 2Istenem, Istenem, miért hagytál el, miért maradsz távol megmentésemtől, panaszos énekemtől? … , csak Máté evangélista az elejét idézte.)
Tudom, ezt felfogni nehéz, de legalább a katolikus teológusok megpróbálhatnák.
Ezen az alapon, amikor Jézus Krisztusnak agyonverik a testét és felszegelik, akkor a valós ember mondhatta ezt. De Jézus Krisztus Isten is volt, és Ő nem hagyhatta el saját magát, mert ez nonszensz! Alapvető hiba a pápa egész beszédében, hogy ezt nem lehetett volna a kedvenc szociális témája miatt így falsan túlragozni, és beáldozni egy alapvető teológiai igazságot.
Ezt csak az teszi, aki nem érti Jézus Krisztus Istenségét – s nekem ez mélyen fájdalmas. Ismétlem, Jézus Krisztus mint Isten nem hagyhatta el önmagát, de az embernek nehéz megérteni, hogy az Istenemberi kettőség, hogyan működött! Szép a népnek megható, elcsépelt, nyálas szavak, de ebben az esetben nekem elutasítandók. Idézem: „a leginkább szívszaggató szenvedés, a szívbéli szenvedés: a legtragikusabb órában Jézus az Istentől való elhagyatottságot éli át…” Ez lehetetlen, még akkor is az, ha nagyon is jól jön a prédikáció többi mondandójához.
Ferenc pápa: „A szenvedés legmélyebb pontján ő, az egyszülött és szeretett Fiú megtapasztalta a számára legidegenebb helyzetet: az elhagyatottságot, az Istentől való távolságot.” NE! Saját magától Jézus Krisztus, hogy lehet távolságban? Ezt csak az mondhatja, aki nem hiszi vagy nem érti Jézus Krisztus Istenségét, de akkor minek ő a pápa?
Azt a logikát, amit szerintük most hinni kellene : „Az elhagyott Krisztus arra indít bennünket, hogy az elhagyatottakban keressük és szeressük őt. Mert bennük nemcsak rászorulók vannak, hanem ott van ő, az elhagyatott Jézus, aki azzal mentett meg bennünket, hogy egészen leereszkedett emberlétünk mélységeibe.”
Szuper, nekem ezzel az jött le, hogy több ezer ember előtt hirdeti az Egyház, higgyünk olyan Istenben, aki nem is a messiás, mert aki el van hagyva (Istennél ez lehetetlen lenne), akkor nem lehet maga az Isten. S milyen erőt sugalmaz ez a mondat, mert ha Jézus elhagyatott, akkor miért ne lennénk mi is azok? Hogy bízhatnának Istenben, meg az Istenemberben, aki Jézus Krisztus, hogy önmagát valaki el tudja hagyni…, ez hogy van? (Ismert: van egy látszat „akció”, szóljunk be a püspöknek stb.… nos én most ezt teszem a Pápával.)
A kereszten elhangzik, hogy Istenem … miért hagytál el engem…, ezt a bibliai részt meg nem érteni súlyos hiba. Pláne ebből kifolyólag egy csomó átlagos, elcsépelt dolgokat csattogtató mondatokat szőni. Nagyon szegényes dolog ebből a lelki nyomorúságunkra hivatkozni, de ez a plebsznek mindig megható, mert az ember szereti önmagát sajnálni, s ez a kártya mindig előjön. A szép és nagyon elkent, nagyon átlagos mondatok – pár átlag alatti hittel rendelkező hívőnek –, hogy Jézus szeret, meg Jézus aki egyedül van, meg üzent nekünk, hogy a legreménytelenebb pillanatokban sem vagyunk egyedül stb.
Nekem ez siralmas, hitem nem ilyen sekély. De mi a hitünk lényege(?), az emberek hamis meghatása, vagy valódi erőt adó Istenkép sugárzása? Erősen vallom, a lényeg az utóbbi.
Miért hagytál el engem… ezek a testi szenvedés jelei voltak, ami miatt ezt mondta, mert nem színházat játszott, ugyanis 100% Isten, de ugyanakkor 100% ember is volt, és ezt az emberi rész mondta. A bajom, idézem; „Ma, kedves testvéreim, nagyon sok elhagyott krisztus van. Egész népek vannak, melyeket kizsákmányolnak és magukra hagynak….” Az, hogy ezeket elmondhassa, azért kellett Krisztust elhagyottnak nevezni/minősíteni. „A mai elhagyatottak! A mai krisztusok!* Az elhagyatott Jézus azt kéri tőlünk, hogy legyen szemünk és szívünk az elhagyottakra.
Számunkra, az Elhagyatott tanítványai** számára senki sem lehet kirekesztett, senki sem lehet magára maradt; mert – ne feledjük! – az elutasított és kirekesztett emberek Krisztus élő ikonjai, az ő őrült szeretetére, a minden magánytól és vigasztalanságtól megmentő elhagyatottságára emlékeztetnek bennünket.”
*Akármilyen hatásosnak is tűnik, de tiltakozom, sem elhagyott, sem el nem hagyott Krisztusok sem vagyunk, maximum Isten lelke lehet bennünk (ezért halhatatlan a lelkünk…) ez is váltakozó fénnyel…, amennyit megengedünk magunknak. A krisztusi lényeget feláldozták a mondandójuk kedvéért.
**S jelezném, az embert soha nem hagyja el Isten, hacsak az ember nem ezt akarja! Így nem vagyunk elhagyott tanítványok sem.
Így hangzott el:… „A szenvedés legmélyebb pontján ő, az egyszülött és szeretett Fiú megtapasztalta a számára legidegenebb helyzetet: az elhagyatottságot, az Istentől való távolságot.”…
Nos ez sem igaz, még egyszer mondom; Isten nem lehet saját magától távol! Szóval nekem ez a prédikáció botrány, nagyon szépen hangzik a sok puffogtatott frázisokkal, szényen ez a színvonal az egyház tanítóhivatalát diktáló Vatikánra nézve. Ezek után mit várhatunk?
Isten lelke van bennünk, az a kérdés, hogy erre megtanított-e a papság /vagy a jobbak.../, tudjuk-e, vagy nem? Felébresztették-e bennünk elfeledett, de állandóan velünk élő Istent, vagy nem? Isten árván senkit sem hagy, belőle származik a lelkünk, tehát maximum nem érzik, hogy közel/bennük van, de elhagyni az életben nem hagyott el minket. Na most, hogyha valaki ezt gondolja, akkor mondjon le a pápaságról, adja át a helyét Krisztus központú , misztikus lelkületű másik Pápának, már ha van ilyen köztük…
