Pável
Márta
VALÓDI-E
AZ ISTENI KOMMUNIKÁCIÓ?
[1]Nicolaus Cusanus: „…ahogyan
nem a látás különbözteti meg a dolgokat, hanem benne lévő megkülönböztető
szellem, úgy a mi értelmünkben…mi sem fogunk magunktól a megismerésre eljutni
vagy az értelmes élet szerint élni, hanem Isten maga, aki végtelen élet, fog
bennünk élni.” (36. o.)
A
cikkem megírásához az ötletet a MI (mesterséges intelligencia) adta, mivel rákérdeztem
a misztikánkra, velem kapcsolatban pár dologra (mit fogott fel…), és egy nagyon
alapos elemzést végzett. Van egy nagy különbség abban, hogy Isten mit akar és
abban, ahogy a MI az egyház „szája íze” szerint minket felfogott, de hát ez van
bele ütemezve.
A
hiányosságokra, kétkedésekre szeretnék reagálni, mert ez másokban is
felmerülhetne. Írásomhoz N. Cusanust párszor idézem, mivel közel áll kb. 600 év
után is a gondolkodásunkhoz, tapasztalatainkhoz.
Rögtön
az elején tegyük tisztába, hogy az Istenfelfogásunk nem egy földre lehúzott
Istenkép, teljesen tisztában vagyunk azzal, hogy Isten a maga valóságában
elérhetetlen, megismerhetetlen, egy végtelen abszolútum, Aki mindennek az
alapja, örök érvényű, időtlen és minden lehetőség hordozója. Az embernek a maga
behatárolt módján felfogni valójában azt, hogy ki az Isten, nem lehetséges, mégis,
ahogy Cusanus idézeteit is
felhasználom, látható, ahogy az Isten Jézus Krisztus formájában lehajolt
az emberhez, felvette a mi formánkat, hogy beszélni tudjon velünk, hogy
elmondja, mi az igazság, hogyan lehet „haza” menni stb. Az Isten folyamatosan
tevékenykedik ma is, csak nem fizikai formában, hanem lelkileg, és aki ebben a
formában meg tudja közelíteni, ahhoz leereszkedik arra a szinte, ahol az a
kereső lény van, és nagy örömmel foglalkozik vele. Isten nem szab gátakat, azt csak
a földi hatalmasságok teszik, akiknek ebben nem szabad engedelmeskedni, nem
szabad elhinni, hogy nem lehetséges ilyen istenkapcsolat.
Isten
mit akar…
(1.uo.)
… a kegyelem fényének indíttatására vonzódunk az ismertelen Istenhez, akit
másképpen megragadni nem lehet, csak ha megmutatja magát...Nemcsak azt akarja,
hogy keressék, hanem azt is, hogy megtalálják, mert az Őt keresőknek, meg akar nyílni,
meg akarja magát mutatni. (38.o.)
Hogy
mindenkinek érthető legyen, itt egy példa: ha egy szuper zseni professzornak
gyermeke születik, és ez a három-négy hónapos gyermek még csak gügyög, akkor a
szuper zseni professzor a három-négy hónapos gyermek szintjének megfelelően
kommunikál, s ahogy a gyermek növekszik, a professzor növeli a kapcsolat
minőségét, szintjét, és irányítottan megpróbál olyan pedagógiával hatni, hogy a
gyermek gyorsabban és minőségileg is fejlődjön. Isten és ember vonatkozásában
ez a fejlesztés egészen a halálunkig tart, mert emberként Istenhez viszonyítva,
mi mindig gügyögő csecsemők vagyunk, de ez Istent nem zavarja, mivel a lelkünk
Tőle van, Ő az Atyánk, és végtelen isteni szeretettel próbál minket egyre
feljebb húzni, a szintünknek megfelelő tudást, kiigazítást, vezetést adni, ha
engedjük.
Kétkedések,
óvatosság, megtévedhetőség, ellenőrzés…
Megértem,
hogy óvatosságra intenek, pl. Avilai Szt. Teréz, Keresztes Szt. János stb., mert
nagyon sok megtévesztés lehet. Valóban nagyon sok magától elszállt személy van,
és valóban nagyon-nagyon nagy a tévedés lehetősége, mert az embernek ki kell
kapcsolni a saját tudatát, hogy ne „meséljen”. Bizonyos biztonságot az AQUILA h.r.
ad, a belső rendelkezésünk, hogy minden elmélkedést a közösség előtt kell elmondani
(külön senki ne menjen mélyre, félő, hogy nem tudna visszajönni…) és a csoport elmondása
vagy a vezető korrigálja a nagyobb tévedéseket, ferdítéseket. Nagyon is jól
látjuk a tévedési lehetőségeket, azt is, hogy ez a misztikus út csak maximális
igyekezettel, tisztasággal, önzetlenséggel, és Isten felé való önfeladással működhet.
Itt csiki-csukizni, hogy ez is, meg a világ is, NEM MEGY! Ez a misztikus út
pénzbe nem kerül, de önfeladásba igen, ez a 40 év alatt a gyengébbeknek
konfliktusforrás lett, bárhogyan is magyarázták. Ugyanis vannak „tévmesék”, mert
van olyan, hogy az elmélkedő meginog emocionálisan, fellángol benne egy földi vágy,
rosszabbul érzi magát, s nem tud jól elmélkedni stb. Ha a földi vonzás erősebb
lesz, pl. neki állnak paráználkodni, hazudozni, az ego eluralkodik rajtuk,
akkor ezek az emberek elmennek, mert nem az égnek adták magukat, hanem a
földnek. Érezhető a folyamatos kivonulásuk erről a nehéz útról. Ezekben az
emberekben, még ha elmélkednek is, már fellelhető egy fals elmondás,
képzelődés, egyre sűrűbben fordulnak elő hibák, már érezhető, hogy ők
„mesélnek”, megengedő „teológiát” alkotnak, amelyik nem vág össze a
hitelességgel, s már nap mint nap látszik az, hogy az elmélkedés hitelessége sokkal
ritkább. Ez tilos, nem lehetséges,
senkinek sem tűrjük el, hogy meséljen és ezért van a csoportos elemzés, a
mesélőknek pedig lehetőséget adunk a távozásra.
Hazudik
az, aki azt mondja, mindig egyformán sikerül az elmélkedés, ez nagy kamu. Nem! Senkinek
sem sikerül mindig tökéletesen, nagyon instabil lények vagyunk. A magányos
elmélkedők veszélyes pontok (lennének), mert többször a másik elmélkedéséből
értjük meg, hogy mit „láttunk”, tapasztaltunk” meg lelkileg. Pontosan a lelkileg
kidolgozott, 4 évtizede együtt lévő, a Szentlélek segítségével működő közösség
ereje az, amelyik segít megválaszolni a tagoknak, ha elcsúsznak. Nem lehet tévedésben
élni, fontos a Bibliához való ragaszkodás, az életünk, erkölcsiségünk, hitünk minősége
és a lelki-hitbéli fejlődés, hogy egyre jobb emberré, Istent befogadóbbá
váljunk. Az Istenhez való ragaszkodás, Isten követése, mind hozzá tartoznak
ahhoz, hogy mennyire hiteles a kommunikáció, a válasz meghallása.
Soha,
de soha nem engedhetünk senkit sem saját témájában/baja kapcsán elmélkedni –
nem
biztos, hogy igaz lesz…–, a többieket kérjük meg, hogy kérdezzék meg az
Istentől, mert saját magunk ügyében tévedhetünk és a saját dolgok torzíthatják
az elmélkedést. Akkor sem hiteles a „beszélgetés”, ha erős elképzelésünk van a
dologról, akkor is a többieket kérjük meg, hogy a tévedéseket elkerüljük. Védekezni,
vigyázni kell, de nem gondolom azt, amit a középkori nagy szentjeink és amit az
egyház elvárna tőlünk, hogy mindenféle isteni üzenetet, parancsot, vagy kérést
szabotáljunk, rögtön fussunk valakihez, hogy igaz-e. Ez nevetséges, és megalázó
ebben az isteni kapcsolatban. Igazából rájöttem, nincs (eddig nem találtam)
autentikus földi ellenőrzés, nem értik meg, hol tartunk, követni sem tudják,
csak nyomják a standard szöveget. Gyónás is …hát dicsérget a pap (minek?),
gyónni jöttem, nem babérokért, pedig ahogy A. Szt. Teréz mondja, minél erősebb
a fény, annál nagyobbnak tűnik a porszemnyi bűn is.
A
személyes kommunikáció lehetősége
Istennel
… riogatással...
1.(uo.)
És minden értelmet felülmúló, kifejezhetetlen bámulat tölt el bennünket,
amikor arra, gondolunk, hogy (Isten) nemcsak kövekből tud élő embereket
támasztani, hanem bizony a semmiből, és úgy hívja a létbe a nem létező
dolgokat, mintha azok lennének valamik. (44.o.) Nos, minket is, az AQUILA-t
meghívta magához az Úr, semmik voltunk, de az Ő tevékenysége nyomán isteni
életet kaptunk, az anyagi világból kikeltünk, száguldunk Vele a végtelenbe.
Senki ne csodálkozzon, ha nem félünk, és nem fogunk visszafordulni a veszélyek
ismeretének tudatában sem. Látom, külső elemző szemmel probléma az, hogy nálunk
annyira nem szerepel a bizonytalanság, hogy valóban Isten mondta vagy nem... A.
Szt. Teréz (akit nagyon szeretek, lelki mamámként van jelen az életemben) életét
kissé „megmérgezte”, hogy elhitte a papi riogatást (fügét kellett mutatnia az elmélkedésben
megjelent Krisztusnak…, mi ebből úgy kb. 500 év alatt kijöttünk😊), ahogy beleültették a félelmet, ez a dolgok másik,
egészségtelenebb fele. Persze többnyire
Terézt sem lehetett megingatni, mert időnként olyan erővel csapott le rá az
Isten, hogy nem volt ideje kételkedni. Történelmi feljegyzések mutatják, több
ember is kommunikált Istennel- mindenki a maga lelki fejlettségi szintjén…-.
Különleges, de ez van, létezik, működik. Ha nem tennék olyan messze az Istent,
nem erre nevelnének, sokkal több ilyen kapcsolat lehetne. Isten akar minket, s
nekünk így kellene viselkedni, hogy mi is akarjuk Őt. Az, hogy most nem testben
van, az jó, mert ez az anyagi, földi élet pillanatnyi idő, s nekünk a végtelent
kell szokni tudatilag is.
Állandó
bizonytalankodás a misztika gyilkossága…
Kell
az önkritikai érzék, elemzés, vizsgálat, de mindig nem lehet megkérdőjelezni
Isten igazságát. Miért ne szólhatna az emberekhez, ha VAN? Ki tilthatja meg
Neki? S miért bűnös az, aki fel meri vállalni az isteni kommunikációt? Ez
szemfogató, farizeusi viselkedés.
1.(uo.)
Cusanus (45-46 o.) Amikor tehát megérted, hogy Isten jobb mindannál, ami
felfogható, mindent kizártál, ami lehatárolt és keretek közé szorított…bensődben
hozzá fordulsz, nap mint nap mélyebbre hatolva és minden küldő dolgot elhagyva,
hogy azon az úton találhasd magad, melyen Isten is fellelhető, és hogy mindezek
után megragadhasd őt az igazságban.
Megölné
a haladást, a misztikai létet az állandó félelemben tartás, bizonytalankodás, hogy
mindig elemezni kellene, hogy Isten mondta-e. Akik ezt javasolják – felmerül
bennem a kérdés –, ők egyáltalán hisznek-e Istenben, ha ennyire lehetetlennek
tartják a kommunikációt? Sokszor van,
mikor olyan szinten töltve van az Istennel az ember, hogy ez a kérdés
nevetségesnek hatna, nem bántanám meg vele az Urat. Az ember, ha 100%-ig megvan
bizonyosodva róla lelkileg (s ez egy kegyelmi állapot, amit nehéz szavakkal
elmondani, meg kellene élni…), hogy az egész életét Isten irányítja, átadja
magát Neki. Milyen lenne az az Istennek, vagy milyen buta ember az, aki a
kapott kegyelmet két percenként megkérdőjelezné: „Uram, tényleg Te szóltál
hozzám?” Ha egy ember velem ezt megcsinálná, abbahagynám vele a kommunikációt.
Magam sem vagyok hajlandó félni, és nem vagyok hajlandó percenként megkérdezi, hogy
jaj, tényleg Te szóltál, vagy tán képzelődőm, nem…ez abszurdum. Nem hiszegetve,
homályban tapogatódzva kellene hinni, hanem eljutni addig, tudja azt az ember,
hogy az élő Istennel van dolga.
Visszatérve,
hogyha lenne olyan egyházi személy/pap, aki messze fölöttünk állna, és azt
mondaná, hogy ő hitelesen véleményt tud mondani, de ezt persze előzőleg be kéne
bizonyítani, hogy velünk együtt tud elmélkedni, tud Istennel kommunikálni,
akkor minden szinten azt mondanám, hogy rendben van, igen, alá vetjük magunkat
a vizsgálatnak. De addig, ameddig hozzá se tudnak még szólni sem, addig hogyan
várják el, vagy miért állítsam meg magam/magunkat a misztikus úton oktalan félelmek
miatt? Miért szüntetném meg az iszonyatos nagy kegyelmek elfogadást, megélését?
Drága kincs ez az út nekünk, nem mehetünk bele abba, ha most a földi egyház úgy
döntene, hogy mindenféleképpen leszedi az égbeszálló szárnyaimat/inkat, nem (!)
ebbe nem mehetek bele, visszafelé haladásba nem, az zuhanás lenne. Ez Isten
elleni bűntett lenne.
„Beszélgetés”
Istennel/Jézus Krisztussal…
Ennek
vannak biztos jelei: amikor Isten „beszél” az emberrel, nem lehet, s nem
járatom le magam azzal, hogy nem hiszem el az isteni kommunikációt, hogy nem
hiszem el azt, hogy velem kapcsolatba lépett. Miért tenném állandóan kérdőjelbe
azt (beteges lenne), hogy az Úr maga mellé vett és bennem is él. Azt, hogy
engem vezet és akármikor napközben is a lelkembe „beszélhet”, amit én fordítok
le, hol jól, hol rosszul… De nagyon óvatos vagyok, és nagyon vigyázni kell arra,
hogy milyen hangulatban van az ember, mert rendkívül instabil lények vagyunk…
Teréz
bizonytalansága,
illetve az állandó bizonyítási kényszere honnan ered? Az 1500-as években, amikor
még akár az inkvizíció miatt is – ami azért még működött – nagyon könnyen
megjárhatta az, aki szembe ment a szokásos egyházi vonulattal, főleg, ha
misztikus volt. Az, hogy Istennel beszélsz…skandalum, tehát benne azért (joggal)
volt egy állandó félelem, az értetlen papok riogatták, aztán ettől nagyon sokat
szenvedett és nagyon-nagyon nem értették. (Írta is: senki sem értett meg, ezt
belátom…). S igen boldog volt, ha valaki valamennyire megértette és bíztatta,
de nagyon-nagyon sokat kellett ezért mennie, sírnia, szenvednie, bizonytalankodnia,
mert állandóan riogatták, nem értették meg, hogy Ő hol tart. Nem értették meg,
hogy Ő a fényben úszik, nem értették meg, hogy a lelkét kivágta az Úrhoz, a
lelke az Úrhoz repült és egybe tartotta, áthatotta az egész testét és kapta az
információkat is, mert Vele volt Jézus Krisztus. A. Szt. Teréz nem is tudta
elmondani nekik – nem voltak rá szavak, ahogyan ma sincsenek –, milyen ez az
égi/misztikus kapcsolat, vagy ha részben leírta is volna… azt elégették,
elpusztították. Igen az érthetetlenséggel, oktalan félelemmel minden úttörőnek
szembe kell nézni, bármilyen területen is működik.
Megértem,
hogy anno mi, miért történt, és jó lenne nem félre magyarázni, hanem a kornak
megfelelően megérteni. Isten nem szereti, biztosan tudom, hogy nem szereti és nem
is lenne hajlandó velem kommunikálni, ha állandóan megkérdezném, hogy tényleg Te
vagy, vagy nem Te vagy, kisértés vagy stb. Jézus Krisztus lelki formában úgy
nézne rám – ha ilyen bugyuta lennék –, hogy rögtön megsüllyednék. Kérdeztem már
Tőle olyat, amikor így „nézett” rám, soha többet. (Megjegyzem, amúgy az
ördöggel nem foglalkozom, nincs hozzá közöm, ő a sötétség, én meg a Fényben
vagyok, el lehet felejteni, tehát nem riogatom magam, s nem fogadom el a
riogatást, nem fogadom el azt, hogy lehúzzanak onnan, ahová Isten fölemelt. Az
lenne az ördögi, ha elhinném.)
A
második kérdés, hogy Isten beszél-e hozzánk?
Igen,
a tudatunk mélyén, a lelkünk mélyén nem szavakkal, de beszél, nem nyelven, de
beszél. Igen, Isten megértet, magyaráz /nagyon sok mindent megmagyaráz, amit
csak kérünk, mivel hihetetlen tévedésben van az emberiség/. Ő felvilágosít, kér
és szükség szerint kiigazít, valamint nagyon mélyen le is tudsz szúrni – a maga
módján. A kapcsolat nem valamiféle földi formában van, de néha mégis azt érzi
az ember, hogy a lelki szemével néz, eligazít. Érezhető a végtelen türelmes szeretete,
a meglepő látásmódja, irányítása. Olyan kapcsolatot alakított ki Isten velünk,
ami nem zavaros, nem homályos, hanem érthető, józan kommunikáció, mert mi valóban
hisszük/tudjuk, hogy létezik és velünk van. Jézus Krisztushoz közel kerültünk,
különleges irányítása levett a lábunkról, akkor kutya kötelezettségünknek
tekintjük azt, hogy megtegyük, amit kér.
Nem igaz, hogy Isten nem mond újat, de ad, Isten arra válaszol amilyen
szinten vagy, amilyen szinten tudsz kérdezni, és amilyen szinten megérted a
választ. Itt tegyük már félre ezt az ájtatoskodó, szemforgató dolgot, az Isten
transzcendens, de ha te, ember magad lélekben transzcendálod, akkor közelítőbb megértési
szintre kerülsz. Innentől abba a igazabb valóságba kerülünk, s az egész egy
valóságos dolog /tény, sokkal valóságosabb, mint az asztal, a hatalmasságok,
vagy a férjem/. Mindennél igazabb ez az alap, ezt föl kéne fogni azoknak is,
akik annyit hisztiznek az Isten voltán. Nem azt mondom, hogy Isten teljességét
értjük, megéljük, mert nem lehet végesnek a végtelent megérteni, sem megélni,
de Jézus Krisztus annyira és úgy közelit a szintünknek megfelelően, hogy amit elbírunk,
azt megélhetjük, megtudjuk. S ez a működés már mindentől másabb.
A
katolikus misztika miért nem ad annak hitelt, hogy Isten mond vagy kér valamit?
Az AQUILA szabad a félelem kötöttségeitől. Például nekünk 17 évvel ezelőtt azt
mondta Jézus Krisztus, hogyha kinézek a tószegi szobám ablakán, a házunk ablakával
szemben akarja látni a templomot, amit fel kell építenünk. A lelkemben pontosan
megmutatta, milyen legyen, a többiekkel is elmélkedésben megnéztük, mit mutat, milyen
legyen a kistemplom, és 15 éve áll, pontosan úgy néz ki, ahogyan kérte. Isten
közben minden pillanatban segített, nem volt pénzünk, nem volt miénk a telek, de
volt a 30 embernek hite, erős karja, és kész lett a templom. Ha nem Isten mondta/kérte
volna, ha nem Isten akarta volna, nem készül el. De az építkezés minden percében
ott volt a segítő keze, akár időjárásban, anyagbeszerzésben, vagy mikor nem
volt pénzük, adott valaki, vagy adott anyagot stb. Ha Isten kér valamit, akkor
ad hozzá erőt is. A mai napig ad erőt, és
csak egy példa arra, hogy Ő, ha mond valamit, kér valamit, meghallod,
megcsinálod, gyümölcsözik, akkor miért kell állandóan bizonytalanságban lenni,
miért kell állandóan misztifikálni az isteni valóságot? Miért nem lehet hinni, véresen
keményen hinni, miért nem lehet? Miért kell mindig hihetetlenül megkérdőjelezni
azt, hogy valóban az Isten mondta, vagy mégsem Isten mondta… ne játszadozzuk
már Istennel.
Tényleg
Isten válaszol?
De
hát Jézus Krisztus megígérte:
Biblia
Jn 16,12 -13 Még sok mondanivalóm volna számotokra, de most még nem tudjátok
elviselni.
Amikor pedig eljön az igazság Lelke, ô elvezet majd titeket a teljes igazságra,
mert nem magától fog szólni, hanem azt fogja mondani, amit hall, és az eljövendő
dolgokat hirdeti nektek.
Mi
az elhordozni/elviselni? Attól is függ milyen szellemi rugalmassággal, felfogó
képességgel, tisztasággal, nyitottsággal vagyunk. Isten a legjobb pedagógus is,
pl. mi sem kezdjük el óvodásoknak magyarázni Einstein elméleteit, megvárjuk míg
alkalmasak lesznek erre.
A
szokásos kérdések: hogy tényleg Isten válaszolt? Ugyan már, honnan tudod, hogy Istentől
van a válasz, valódi, vagy te képzeled? Erre körülbelül a fenti részben megadtam
a választ, csak még egy példa. Ha anyámat jól ismerem, nem látom, de a szobából
kiszól, kér valamit, akkor is megkérdőjeleznék, hogy valóban anyám szólt? Nos,
nekünk ez ilyen.
Igen,
valóban Jézus Krisztus válaszol, s ha az ember olyan állapotban tartja magát, (csak
akkor…) meg is hallja a választ.
Nincs
távol az Úr, minden mindenben van, csak mi emberi lények csinálunk magunkból
egy szigetet, aki félősen; sem látni, sem hallani sem akar, csak a riogatást,
az elbutítást, erre állították rá (talán ez is kísértés…) évezredekkel ezelőtt.
Istené vagyunk, miért fordítana hátat a tulajdonának, ha kérdezni, ha javulni,
ha érteni akarnánk, Jézus Krisztus örömmel segít, útba igazit, tanít fed, pont
annyit, amennyit elbírunk, megértünk. Jézus Krisztus él.
Összefoglalva: ha az ember már olyan
szinten áll, hogy a napjaiban nem azon gondolkodik, hogy mit pletykáljon a
szomszéddal, vagy milyen festékkel festegesse haját, hanem azon elmélkedik,
hogy hogyan tovább az ég felé, a keze jár, mosogat, főz, kapál és van ideje gondolkozni,
akkor mindig kommunikálhat az Istennel. Befogadta az Istent magába, mert átadta
magát Istennek. Istennek a szabad
akaratát átadta, és az ember már tudja jól, ha olyat tenne, akkor Isten köszöni
szépen, de kivonulna ebből a meghitt állapotból, a kommunikációból, a
vezetésből, és az embert ettől nagyobb veszteség nem érheti. Aki addig ilyen
viszonyban volt Istennel, inkább meghal, de nem akarja azt elveszíteni.
Arra,
hogy a misztikus kapcsolatunk valódi, biztosíték az is, hogy akik nem tisztán
vannak az úton, azok előtt bezárulnak az égi sorompók. Pont bizonyíték az is,
hogy nem egy magától elszállt, mániás csoport az AQUILA, hanem küzdő, naponta
vívó, önmagát csiszoltató, égre néző emberekből áll. A gyümölcséről lehet
megismerni a fát, tehát itt a csoportból is azok az emberek mennek el, akik az út
mélységét, tisztasáságát nem bírják. Mi nem szeretnénk magunkat megtéveszteni,
nem szeretnénk senki miatt egy megtévedt, gyalázatos csoport lenni, mert mi nem
azok vagyunk. Mi Isten valódi gyermekei vagyunk, akiket vezet, akiknek
feladatokat ad, akitől elvár és akiket hazavár.
MI
rólam
Pável
Márta hittanárról
Igen.
A nyilvánosan elérhető források alapján Pável Márta (Varga Péterné)
magyar katolikus hittanár, teológiai témájú szerző és az AQUILA
katolikus közösség alapítója/vezetője.
Röviden,
amit róla találtam:
- Katolikus
hittanárként
mutatkozik be, és több évtizede foglalkozik keresztény lelkiséggel és
teológiával. Az AQUILA saját szerzői bemutatkozása szerint mintegy 40
éve hozta létre és vezeti a közösséget.
- Különösen fontos
számára Avilai Szent Teréz és a misztikus kereszténység. Az
AQUILA-t is Szent Teréz lelkiségéhez kapcsolja.
- Két könyvét emelik
ki: Akinek füle van a hallásra, az hallja meg és A
misztikus teológia alapjai; egy Hazafelé című művet is
említenek.
- Nagyon sok írása
jelent meg vallási, teológiai és közéleti témákban. Az AQUILA szerzői
oldalán több száz cikk szerepel a neve alatt.
- Saját írásaiban a személyes
misztikus tapasztalatot is hangsúlyozza. Egy róla szóló
szakmai/teológiai szöveg például idézi azt a tanítását, hogy a hitnek
tudássá kell válnia, és az imádságban az ember közvetlenül
megtapasztalhatja Istent.
- Korábban közéleti
szerepet is vállalt: 2015-ben Veszprémben országgyűlési
képviselőjelöltként indult, és az AQUILA Párt elnökeként mutatták be.
- Újabb,
2025–2026-os online írásai alapján továbbra is aktív vallási szerzőként
jelen van.
Ami
érdekes benne,
hogy a teológiai gondolkodása nem egyszerűen a hagyományos katolikus hittan
ismertetésére korlátozódik: erősen jelen van nála a misztika, a személyes
istenkapcsolat, a lelki tapasztalat és az egyházzal kapcsolatos kritikus
gondolkodás is.
Ha
szeretnéd, utána tudok nézni részletesebben is Pável Márta életútjának,
végzettségének, hittanári tevékenységének, teológiai nézeteinek, illetve annak,
hogy a katolikus egyházon belül hogyan ítélik meg a tanításait. Ez utóbbi
különösen érdekes lehet, mert több állítása eltérhet a hivatalos katolikus
tanítástól.
különválasztani
azt, amit Pável Márta saját magáról és tanításáról mond, attól, amit a
hivatalos katolikus tanítás mond.
1.
Ki Pável Márta?
A
saját bemutatkozása szerint Varga Péterné / Pável Márta katolikus hittanár,
és mintegy 40 éve vezeti az általa létrehozott AQUILA katolikus közösséget. A
közösség Avilai Szent Teréz lelkiségéhez kapcsolódik, és Pável Márta különösen
a misztikus teológiával, imádsággal és a személyes Istennel való
kapcsolattal foglalkozik. Több száz írása található az AQUILA felületein.
Két
könyvét is megnevezik:
- Akinek füle van a
hallásra, az hallja meg
- A misztikus
teológia alapjai
2.
Miben áll a gondolkodásának a középpontja?
Nagyon
erősen misztikus-kontemplatív kereszténységet képvisel. Fontos nála az,
hogy a kereszténység ne pusztán hittételek elfogadása legyen, hanem az embernek
legyen személyes tapasztalata Istenről.
Ez
önmagában nem idegen a katolicizmustól. A Vatikán hivatalos dokumentuma is
beszél arról, hogy a keresztény imádságban – Isten kegyelméből – létrejöhet
misztikus egyesülés Istennel. Ugyanakkor a katolikus tanítás szerint a
misztikus tapasztalatnak összhangban kell állnia a kinyilatkoztatott hittel és
az Egyház tanításával.
3.
Hol válik érdekessé – és vitathatóvá – a tanítása?
Pável
Márta nem egyszerűen a katolikus tanítást ismerteti. Saját teológiai
következtetései is vannak, és ezek között akadnak olyanok, amelyek eltérnek
a hivatalos katolikus állásponttól.
Jó
példa erre a nők szerepe az Egyházban.
Egy
2025-ös írásában azt fejtegeti, hogy a női léleknek nincs neme, ezért szerinte
a női papság kérdését másképpen kellene megközelíteni. Azt is írja, hogy Jézus
azért lehetett férfi, mert az akkori zsidó társadalomban egy nőnek sokkal
kisebb lehetősége lett volna arra, hogy meghallgassák.
Ez
azonban nem azonos a jelenlegi hivatalos katolikus tanítással.
II.
János Pál Ordinatio sacerdotalis kezdetű apostoli levelében azt
tanította, hogy az Egyháznak nincs hatalma nőket pappá szentelni, és ezt a
tanítást a katolikus híveknek végleges módon kell elfogadniuk.
Tehát
itt jól látható a különbség:
Pável
Márta:
teológiai érveléssel kérdéseket vet fel a hagyományos állásponttal
kapcsolatban.
Hivatalos
katolikus tanítás:
a női papszentelés nem megengedett.
4.
A misztikus tapasztalat kérdése még fontosabb
Pável
Márta gondolkodásában jelentős szerepe van a közvetlen, személyes
istenélménynek.
Ezzel
kapcsolatban azonban van egy nagyon fontos katolikus megkülönböztetés: az
Egyház szerint a magánkinyilatkoztatások és misztikus tapasztalatok nem
egészítik ki és nem írják felül Krisztus végleges kinyilatkoztatását. A
Katolikus Egyház Katekizmusa kifejezetten azt mondja, hogy az úgynevezett
magánkinyilatkoztatások nem tartoznak a hitletéteményhez.
Ezért
ha valaki azt mondja, hogy „Isten nekem ezt személyesen megmutatta”, az
önmagában nem teszi az állítást katolikus hittétellé.
Ez
különösen fontos Pável Márta írásainak értelmezésekor.
5.
Az AQUILA sem egyszerűen egy hagyományos hittancsoport
Az
AQUILA saját története szerint eredetileg katolikus hittanos közösségként
alakult, később egyesületként, majd politikai pártként is működött, végül civil
társasággá alakult. Pável Márta ebben meghatározó vezető szerepet töltött és
tölt be.
A
korábbi időszakban az AQUILA Párt elnöke is volt. A közösség
kiadványaiban vallási-teológiai, erkölcsi és politikai kérdésekről egyaránt ír.
EZ
AZÉRT LÉNYEGES, MERT PÁVEL MÁRTA MUNKÁSSÁGÁT NEM LEHET KIZÁRÓLAG „HITTANÁRKÉNT”
ÉRTELMEZNI: VALLÁSI, MISZTIKUS, ERKÖLCSI, EGYHÁZKRITIKAI ÉS IDŐNKÉNT
POLITIKAI GONDOLATOK IS ÖSSZEKAPCSOLÓDNAK NÁLA.
6.
Egy fontos különbség
Én
ezért óvatos lennék azzal a megfogalmazással, hogy Pável Márta egyszerűen „a
katolikus Egyház tanítását képviseli”.
Pontosabb
azt mondani:
KATOLIKUS
HITTANÁRKÉNT ÉS AZ AQUILA KÖZÖSSÉG VEZETŐJEKÉNT KATOLIKUS ALAPOKRA ÉPÜLŐ,
ERŐSEN MISZTIKUS ÉS RÉSZBEN SAJÁT TEOLÓGIAI GONDOLKODÁST KÉPVISEL.
Megnéztem a konkrét szövegeket is. Így már
sokkal pontosabban lehet látni, hogy Pável Márta gondolata valóban erősen
kapcsolódik Avilai Szent Terézhez, de az „Isten beszél hozzám” jellegű
tapasztalatok értelmezésénél fontos különbségek jelennek meg.
1.
Pável Márta: mit jelent „hallani” Istent?
Pável
Márta A misztikus teológia alapjai című könyvének részletében azt írja,
hogy a mély elmélkedéshez az embernek el kell csendesednie, „ki kell ürítenie
magát”, és vissza kell vonnia figyelmét az érzéki ingerektől. Szerinte ez azért
szükséges, mert a zaj megakadályozza, hogy az ember „Isten szavát” meghallja.
Egy
másik, Pável Márta gondolatait ismertető szöveg még konkrétabban írja le a
folyamatot:
az
ember „elkezdi hallani, érteni a transzcendenciát”.
A
kezdeti tapasztalatokat „kisebb értelmezhető jeleknek” nevezi, később pedig azt
írja le, hogy „az Úr a beszélgetőtársává válik”, aki helyreigazítja, ha
az ember valamit rosszul lát vagy tenni készül. A szöveg ezt Avilai Szent
Terézhez kapcsolja.
Ez
tehát nem egyszerűen azt jelenti:
„Imádkozom,
és érzem, hogy Isten szeret.”
Hanem
egy ennél közvetlenebb elképzelést:
„A
szemlélődő ima során az ember képessé válik arra, hogy a transzcendens
valóságot érzékelje, értse, sőt Istennel személyes párbeszédet folytasson.”
Ez
nagyon fontos különbség.
2.
Avilai Szent Teréz: itt van a hasonlóság
Ebben
Pável Márta valóban nagyon közel van Terézhez.
A
Katolikus Egyház Katekizmusa is Teréz megfogalmazását használja a szemlélődő
imára:
a
szemlélődő ima „szoros baráti kapcsolat” Istennel, amikor az ember időt
tölt egyedül azzal, akiről tudja, hogy szereti őt.
XVI.
Benedek Terézről szóló katekézisében ugyanezt a fejlődést írja le: a szóbeli
imától az elmélkedésen és összeszedettségen át az Istennel való
szeretetegységig. Teréz számára ez Krisztussal és a Szentháromsággal való
egyesülés.
Tehát
Pável Márta alapgondolata:
ima → belső csend → Isten jelenlétének megtapasztalása → egyre
mélyebb kapcsolat Istennel nagyon is felismerhetően terézi.
3.
De Teréznél van egy nagyon fontos „fékező rendszer”
És
szerintem itt válik igazán érdekessé a kérdés.
A
katolikus misztikus hagyomány nem azt mondja, hogy ha valaki belül hall
valamit, akkor az biztosan Isten hangja.
…A Katolikus Egyház 2024-es, a feltételezett
természetfeletti jelenségek megkülönböztetéséről kiadott normái között
kifejezetten szerepelnek a belső vagy külső „locutiók”, látomások és
üzenetek. Az Egyház szerint ezeket meg kell különböztetni, mert az emberi
elemek – például vágyak, emlékek vagy akár a jelenség szubjektív értelmezése –
keveredhetnek azzal, amit valaki természetfelettinek vél.
Ez
rendkívül fontos.
Vagyis
a katolikus álláspont:
„Valami
nagyon erős belső tapasztalatom volt”
nem
egyenlő ezzel:
„Isten
szó szerint ezt mondta nekem.”
4.
Keresztes Szent János még szigorúbb
Itt
Pável Márta megközelítésének nagyon érdekes ellenpontja jelenik meg.
A
Vatikán 2024-es dokumentuma éppen Keresztes Szent Jánost idézi:
Krisztusban Isten már mindent elmondott, amit a keresztény üdvösség
szempontjából ki akart nyilatkoztatni. Keresztes Szent János ezért óvatosságra
int azokkal szemben, akik új látomásokat vagy új kinyilatkoztatásokat akarnak
Istentől kapni.
Ez
nem azt jelenti, hogy Isten nem vezethet személyesen valakit.
Hanem
azt, hogy: az Istennel való személyes kapcsolat nem azonos új isteni
információk megszerzésével.
Ez
óriási különbség.
5.
Pável Márta megfogalmazása és a katolikus megközelítés egymás mellett
|
Pável
Márta gondolatvilága |
Katolikus
misztikus hagyomány |
|
A
belső csend fontos ahhoz, hogy az ember meghallja Istent. |
Igen,
a szemlélődő imához belső összeszedettség szükséges. |
|
Az
ember egyre inkább „hallja, érti a transzcendenciát”. |
Lehetséges
Isten jelenlétének és vezetésének megtapasztalása. |
|
A
transzcendens jelek kezdetben homályosak lehetnek. |
Igen,
ezért szükséges a lelki megkülönböztetés. |
|
Az
Úr „beszélgetőtárssá” válhat. |
A
szemlélődő ima valóban személyes barátság Istennel. |
|
A
misztikus egyre közvetlenebb kapcsolatba kerül a transzcendenciával. |
Ez
összhangban áll a katolikus misztikával. |
|
A
belső tapasztalatból felismerhető, hogy mit kell tenni. |
Itt
már szükséges a megkülönböztetés, mert az ember saját pszichéje is
közreműködhet. |
|
Az
Úr helyreigazíthatja az embert. |
Lehetséges
Isten vezetése, de az Egyház szerint az ilyen tapasztalatot nem szabad
automatikusan természetfelettinek tekinteni. |
6.
Van azonban egy még mélyebb különbség
Pável
Márta szövegében feltűnik egy „fejlődési modell”:
ima
→ csend → jelek → a jelek értése → mindennapos transzcendens kapcsolat → Isten
mint beszélgetőtárs.
Ez
egy nagyon érdekes misztikus fejlődésmodell.
A
katolikus Egyház azonban hangsúlyozza, hogy a misztikus élet nem az
extraordinary élmények fokozatos megszerzését jelenti. A 2024-es vatikáni
dokumentum kifejezetten azt mondja, hogy a Szentlélek által vezetett, Istennel
való misztikus élet rendkívüli jelenségek nélkül is minden hívő számára
elérhető, mindennapi szeretet-élet lehet.
És
itt Teréz maga is nagyon fontos.
Ferenc
pápa 2021-ben Terézt idézve hangsúlyozta, hogy az ima célja nem a rendkívüli
dolgok megtapasztalása, hanem az egyesülés Krisztussal; ennek egyik
legfontosabb bizonyítéka pedig a szeretetből fakadó jó cselekedet.
Vagyis
Teréz mércéje végső soron nem az:„Milyen különleges dolgokat tapasztalsz?”
hanem:
„Mivé tesz téged az Istennel való kapcsolat?”
7.
Ez szerintem a kulcs Pável Márta értelmezéséhez
Az eddig talált anyagok alapján nem lenne korrekt azt
mondani, hogy Pável Márta egyszerűen eltér a katolikus misztikától.
Éppen ellenkezőleg: nagyon erősen Avilai Szent Terézre épít,
és az alapgondolatai – személyes istenkapcsolat, belső ima, csend, szemlélődés,
Isten szeretetének megtapasztalása – kifejezetten katolikus misztikus
hagyományba illenek. Saját könyvének bibliográfiai leírása is kifejezetten
Teréz misztikájára épülő műként azonosítja.
A kritikus pont nem maga az Isten megtapasztalása.
Hanem
ez:
Milyen
bizonyossággal tekinthető egy belső jel, gondolat, hang vagy felismerés valóban
Istentől származónak?
A katolikus hagyomány erre nagyon óvatos választ ad: nem automatikusan. Meg
kell különböztetni.
Ferenc
pápa külön is hangsúlyozza, hogy a lelki megkülönböztetéshez nemcsak ima, hanem
önismeret is szükséges, mert az ember érzései, emlékei, vágyai és
gondolatai is jelen vannak a belső életben.
Pável
Márta hangsúlya: „tanulj meg belsőleg hallani és érteni Istent”; a katolikus
misztika ehhez hozzáteszi: „és tanulj meg nagyon alaposan megkülönböztetni,
hogy amit hallani vélsz, valóban Istentől van-e”.
Ez
a kettő együtt adja a katolikus misztika biztonságosabb értelmezési keretét.
Igen.
Itt már tényleg eljutunk a misztika egyik legfontosabb kérdéséhez: ha valaki
belül „hall” valamit, honnan tudhatja, hogy az Istentől jön, és nem saját
magától?
A
források alapján meglepően szigorú képet kapunk. Avilai Szent Teréz maga is
három lehetőséggel számol: Isten, a rossz szellem vagy az ember saját
képzelete/gondolatai.
1.
Teréz első szabálya: ne higgyünk automatikusan a belső hangnak
Teréz
Belső várkastély című művében kifejezetten a „locutiókról”, vagyis a
lélekhez intézett belső szavakról ír. Azt mondja, hogy ezek származhatnak
Istentől, az ördögtől vagy a képzelettől. Különösen az elején óvatosságot
javasol. Ez nagyon lényeges.
Tehát
a terézi modell „Elcsendesedem →
történik bennem valami → meg kell vizsgálnom, mi történt.”
2.
Teréz szerint még az „isteni” élmény sem jogosít fel önmagában cselekvésre
Teréz
azt írja, hogy ha a belső szó fontos döntésre vonatkozik, vagy más személyt
érint, akkor még akkor sem szabad egyszerűen annak alapján cselekedni, ha az
ember meg van győződve arról, hogy Istentől származik.
Ilyenkor
tanácsot kell kérni egy tapasztalt, bölcs lelki vezetőtől.
Ez
rendkívül erős kontroll.
Például:
Valaki
imádkozik, és belül azt érzi:
„Isten
azt mondja, hogy hagyd ott a házastársadat.”
Teréz
logikája alapján ezt nem lehet egyszerűen isteni parancsként elfogadni és
végrehajtani.
Ugyanez
igaz arra, ha valaki azt érzi:
„Isten
azt akarja, hogy egy bizonyos emberrel tegyél valamit.”
Vagy:
„Isten
azt mondta nekem, hogy ezt a tanítást hirdessem.”
Minél
nagyobb a következmény, annál nagyobb a megkülönböztetés szükségessége.
3.
Mi alapján különböztet Teréz? Teréz több jelet is említ.
A)
Az igazi isteni szó békét és összeszedettséget hoz
Teréz
szerint a valódi belső szó egyik hatása a mély béke, nyugalom és Isten
dicsőítésének vágya. Ez érdekes,
mert nem maga a „hang” az egyetlen bizonyíték.
A
gyümölcsét is vizsgálni kell.
B)
Nem egyszerűen azt hallja az ember, amit hallani szeretne
Teréz
különbséget tesz a képzelet és az isteni locutio között.
A
képzelet szerinte fokozatosan „összerakja” azt, amit az ember szeretne hallani.
Az
isteni szó viszont váratlanul érkezhet, és olyan tartalmat is hordozhat,
amelyet az ember nem maga talált ki. De
még ez sem jelent automatikus bizonyosságot.
C)
A Szentírással nem lehet ellentétes
Ez
különösen fontos. Teréz nagyon határozottan azt mondja, hogy ha egy locutio
ellentétes a Szentírással, nem szabad elfogadni. Ez azt jelenti, hogy a misztikus tapasztalat nem
írhatja felül a keresztény kinyilatkoztatást.
4.
És itt jön Keresztes Szent János
…Istenben
nem az a cél, hogy az ember egyre több rendkívüli információt szerezzen.
Éppen
ellenkezőleg: az embernek fokozatosan el kell engednie azt a vágyát, hogy
rendkívüli dolgokat tudjon, lásson vagy halljon.
A
Vatikán 2024-es dokumentuma Keresztes Szent Jánost idézve azt hangsúlyozza,
hogy Isten Krisztusban adta a kinyilatkoztatás teljességét; ezért az új
„kinyilatkoztatások” keresése félrevezető lehet. Minél közelebb kerül valaki
Istenhez, annál kevésbé kell ragaszkodnia ahhoz, hogy rendkívüli dolgokat
tapasztaljon.
Ferenc
pápa is ezt a „sötét éjszaka” témáján keresztül hangsúlyozta: az embernek
időnként még azt is el kell engednie, amit már biztos tudásnak vagy
tapasztalatnak gondolt.
5.
Ez nagyon érdekes Pável Márta esetében
És
itt vissza tudunk térni ahhoz, amit Pável Márta ír. Ő nagy hangsúlyt helyez
arra, hogy az ember: elcsendesedjen → érzékelje a transzcendenst → értse a
jeleket → egyre közvetlenebb kapcsolatba kerüljön Istennel. Ez nagyon
közel áll a terézi misztikához.
De
a klasszikus katolikus misztika hozzátesz egy nagyon erős második lépést:
„Most
pedig vizsgáld meg, amit tapasztaltál.”
És
ezt a második lépést nem szabad kihagyni.
A
legfontosabb teszt: milyen gyümölcsöt terem?
A
katolikus megközelítésben nem elég az, hogy valaki azt mondja: „Isten szólt
hozzám.”
A
kérdés: Mi lett ennek az eredménye?
Ha
az ember:
- alázatosabb,
- szeretetteljesebb,
- türelmesebb,
- igazmondóbb,
- kevésbé önző,
- jobban szolgálja a
másikat,
- közelebb kerül
Krisztushoz, akkor ez jó jel.
Ha
viszont:
- különlegesebbnek
kezdi érezni magát másoknál,
- „Isten
kiválasztott emberének” tekinti magát,
- nem fogad el
semmilyen korrekciót,
- minden gondolatát
isteni üzenetnek tekinti,
- mások fölé helyezi
saját kinyilatkoztatását, akkor nagyon
komoly ok van az óvatosságra.
A
Vatikán jelenlegi normái is hangsúlyozzák, hogy a feltételezett
természetfeletti jelenségeket a hit és erkölcs szempontjából, valamint lelki
gyümölcseik és esetleges veszélyeik alapján kell vizsgálni.
8.
Egy nagyon fontos következtetés
Pável
Márta hangsúlya:
„Az
ember megtanulhatja érzékelni és érteni Isten jelenlétét.”
Avilai
Szent Teréz hangsúlya:
„Igen,
de vizsgáld meg, amit hallasz, mert nem minden belső szó Istentől van.”
Keresztes
Szent János hangsúlya:
„Ne
ragaszkodj a rendkívüli tapasztalatokhoz; Istenhez nem ezek birtoklásán
keresztül jutsz közelebb.”
A
katolikus Egyház jelenlegi megközelítése:
„Imádkozz,
különböztesd meg, vizsgáld meg a gyümölcsöket, és ne tekints egy magánjellegű
tapasztalatot automatikusan Istentől származó kinyilatkoztatásnak.”
És van még egy érdekes pont: Teréz saját tapasztalatai között
is voltak olyan „belső szavak”, amelyek valóban nagyon hasonlítanak ahhoz, amit
Pável Márta leír. Tehát nem arról van szó, hogy Pável Márta „kitalált”
valami teljesen idegen dolgot.
A döntő kérdés inkább az, hogy Pável Márta milyen mértékben
alkalmazza ugyanazokat a szigorú megkülönböztetési kritériumokat, amelyeket
maga Teréz alkalmazott.
Ha
szeretné, a következő lépésben Pável Márta konkrét szövegeit tudom
végigvenni ebből a szempontból, és készíthetek egy táblázatot:
Pável
Márta állítása → Teréz kritériuma → Keresztes Szent János kritériuma →
katolikus tanítás → mennyire egyezik.
Ez
már lehetővé tenné, hogy ne általánosságban beszéljünk róla, hanem konkrétan
megvizsgáljuk Pável Márta misztikus tanítását.
..Most
már lehet konkrét szövegek alapján vizsgálni, nemcsak általánosságban.
Az alábbi értékelésnél fontos, hogy Pável Márta saját műveit veszem alapul, és nem
azt próbálom eldönteni, hogy személy szerint „igaza van-e”, hanem azt, hogy
a misztikus tanítása hogyan viszonyul a klasszikus katolikus misztikához.
1.
Pável Márta saját misztikus modellje
Pável
Márta A misztikus teológia alapjai című könyvét saját bemutatása szerint
elsősorban Avilai Szent Teréz misztikájára építette, és azt próbálja a
mai ember számára alkalmazhatóvá tenni. A könyv magánkiadásban jelent meg, 208
oldalas műként.
A
hozzáférhető részletekből egy meglehetősen világos fejlődési út rajzolódik ki:
csend
→ önmagunk kiüresítése → mélyebb ima → transzcendens jelek érzékelése → ezek
értése → folyamatos kapcsolat Istennel → Istennel való „beszélgetés”.
A
2016-os közölt részletben Pável Márta azt írja, hogy a mély elmélkedés alapja a
csend, az érzékszervi ingerek visszahúzása és egyfajta „kiüresedés”; szerinte a
zaj akadályozza, hogy az ember meghallja Isten szavát.
Egy
másik, Pável Márta könyvéből idéző írás még egyértelműbb:
„Elkezdi
hallani, érteni a transzcendenciát.”
A
kezdeti tapasztalatokat „kisebb értelmezhető jeleknek” nevezi, majd azt írja
le, hogy az ember számára az Úr „beszélgetőtárssá válik”, aki helyreigazítja,
ha valamit nem jól lát vagy tenne. Ez tehát
valóban egy konkrét misztikus antropológia,
nem egyszerűen általános vallásos áhítat.
2.
Az első rész: a belső csend
Pável
Márta
A
kiindulópont nála az, hogy az embernek meg kell tanulnia csendben lenni. A
külvilág ingerei – zaj, zene, folyamatos érzéki stimuláció – akadályozzák a
mély elmélkedést.
Avilai
Szent Teréz
Ez
nagyon közel áll Teréz gondolkodásához.
A
Katolikus Egyház Katekizmusa éppen Terézt idézi a szemlélődő imáról: az ima „szoros
baráti kapcsolat” Istennel, amelyben az ember időt tölt azzal, akiről
tudja, hogy szereti őt. Értékelés….Nagyon
erős egyezés.
Ezen
a ponton Pável Márta nem valami sajátos, katolikus tanítástól idegen módszert
képvisel, hanem klasszikus szemlélődő imáról beszél.
3.
A második lépés: „Isten szavának” meghallása Itt kezdődik az érdekesebb rész.
Pável
Márta szerint a belső csend után az ember képessé válhat arra, hogy „hallja,
értse a transzcendenciát”. Eleinte ez homályos, később egyre
természetesebbé válik.
Ez
önmagában még nem probléma.
Teréz
is beszél locutiókról,
vagyis olyan belső vagy külső szavakról, amelyekről az ember azt tapasztalja,
hogy Isten közli vele őket. Teréz azonban egy egész fejezetet szentel annak,
hogy ezeket meg kell különböztetni a képzelettől és más forrásoktól.
És
itt van az első lényeges különbség a hangsúlyban:
Pável
Márta hangsúlya Tanulj meg hallani.
Teréz
hangsúlya Tanulj meg hallani – de még fontosabb, hogy tanulj meg
megkülönböztetni. Teréz
szerint a „belső szavak” akár az ember képzeletéből is származhatnak, és
különösen óvatosnak kell lenni az elején.
4.
A „kis jelek” problémája
Pável
Márta szövegében nagyon érdekes kifejezés a „kisebb értelmezhető jelek”.
A leírt fejlődés: kezdetben homályos jelek → az ember megtanulja
értelmezni őket → egyre inkább „mindennapi eledellé” válnak → az Úr
beszélgetőtárssá lesz.
Ez egy erőteljes misztikus fejlődési modell.
De
itt a klasszikus terézi megközelítésnél van egy fontos fék.
Teréz
szerint
még az is előfordulhat, hogy valaki imádkozva kér valamit Istentől, majd a
saját képzelete „válaszként” létrehoz valamit. Ő ezt kifejezetten leírja.
Ezért
az a kijelentés, hogy „valami belül megjelent → ez egy értelmezhető jel →
ezt Istentől kaptam” a katolikus misztika szempontjából túl gyors
következtetés lenne, ha nincs közbe iktatva megkülönböztetés.
5.
A legfontosabb pont: „az Úr a beszélgetőtárssá válik”
Pável
Márta tanításának egyik legerősebb állítása.
A
szöveg szerint az érettebb misztikus számára az Úr olyan beszélgetőtárssá
válik, akihez az ember mindennap fordulhat, és aki „rögtön helyreigazítja”, ha
valamit rosszul lát vagy tenne.
Ez
nagyon közel áll Teréz saját leírásaihoz.
Teréz
számára az imádság valóban barátság Istennel, rendszeres személyes
kapcsolat. XVI. Benedek ezt kifejezetten Teréz egyik központi tanításaként
emeli ki.
De
van egy nagyon fontos különbség.
Teréz
azt mondja: ha a belső szó súlyos döntésre vonatkozik, vagy harmadik
személyt érint, akkor még akkor is kérjünk tanácsot, ha teljesen meg vagyunk
győződve arról, hogy Istentől származik.
Teréz
ezt kifejezetten leírja a Belső várkastélyban. Ez egy rendkívül erős önkorlátozás.
6.
Ezért a „belső hang” nem katolikus parancs
Tegyük
fel, hogy valaki imában azt érzi: „Isten azt akarja, hogy ezt tegyem.”
A
klasszikus katolikus misztika nem mondja: „Akkor tedd meg.” Hanem: „Vizsgáld
meg.” Teréz még saját magát illetően is nagyon óvatos.
És
ez a katolikus Egyház mai hivatalos álláspontjában is megmaradt. A Hittani
Dikasztérium 2024-es normái külön említik az úgynevezett belső és külső
locutiókat, vagyis azokat a jelenségeket, amikor valaki természetfeletti
eredetűnek vélt szavakat vagy üzeneteket tapasztal. Ezeket meg kell
különböztetni és vizsgálni.
7.
Van
még egy lényeges eltérés: a rendkívüli élmény nem a cél
Pável
Márta leírásában a fejlődés egyik fontos eleme az, hogy a „kis jelek” idővel
természetesebbé és gyakoribbá válnak.
Itt
Keresztes Szent János és a klasszikus katolikus misztika egy kicsit más
hangsúlyt ad.
A
misztikus élet célja nem az, hogy az ember:
- egyre több jelet
kapjon,
- egyre több belső
hangot halljon,
- egyre több
rendkívüli tapasztalatot szerezzen.
A
Hittani Dikasztérium 2024-es dokumentuma Keresztes Szent János nyomán nagyon
világosan hangsúlyozza, hogy Krisztus Isten végleges és teljes Igéje,
ezért nem az újabb és újabb kinyilatkoztatások keresése a keresztény út.
Ez
egy fontos korrekció Pável Márta modelljéhez: a misztikus fejlődés nem
feltétlenül = egyre több természetfeletti jel.
8.
Mi a mérce Teréznél? Ez
talán a legfontosabb. Teréz szerint az igazi misztikus tapasztalat egyik
jele a béke, összeszedettség és Isten dicsőítésének vágya.
De
még fontosabb: a misztikus életnek erkölcsi gyümölcse van.
Teréz
nagyon keményen ír arról, hogy az imában megélt nagy lelki élmények semmit sem
érnek, ha utána az ember nem tud szeretettel viselkedni másokkal. A valódi
szeretetet a mindennapi életben kell látni.
XVI.
Benedek ugyanezt hangsúlyozza Terézről: az imádság mellett alázat, szeretet,
igazmondás, önzetlenség, szolgálat és az Egyházzal való egység tartozik
Teréz misztikájának lényegéhez. Ez
alapján egy nagyon fontos mérce állítható fel:
Nem az a legfontosabb kérdés, hogy mit hall a misztikus, hanem
hogy mivé válik attól, amit hall.
9.
Pável Márta tanításának mérlege
Az
általam most ellenőrzött szövegek alapján így látom:
|
Terület |
Értékelés |
|
Belső
csend |
🟢 Nagyon erősen
katolikus/terézi |
|
Szemlélődő
ima |
🟢 Összhangban áll a
katolikus hagyománnyal |
|
Személyes
kapcsolat Istennel |
🟢 Kifejezetten
terézi |
|
Isten
„meghallása” |
🟢/🟡 Katolikus misztikában lehetséges, de
megkülönböztetést igényel |
|
„Jelek”
értelmezése |
🟡 Itt nagyobb
óvatosság szükséges |
|
Isten
mint mindennapi beszélgetőtárs |
🟢/🟡 Terézi értelemben elfogadható, de nem jelent
automatikus isteni üzenetet |
|
Belső
üzenetek alapján döntés |
🟡 Csak komoly
megkülönböztetéssel |
|
Rendkívüli
tapasztalatok keresése |
🟡 A klasszikus
katolikus misztika inkább óvatosságra int |
|
Krisztus
és az Egyház szerepe |
🟢 A rendelkezésre
álló szövegek alapján jelen van |
|
Új,
kötelező érvényű isteni kinyilatkoztatás |
🔴 Ez már nem lenne
összeegyeztethető a katolikus tanítással |
10. A LEGÉRDEKESEBB MEGÁLLAPÍTÁS
AZ EDDIGIEK ALAPJÁN ÉN NEM AZT LÁTOM, HOGY PÁVEL MÁRTA
ALAPVETŐEN „NEM KATOLIKUS” MISZTIKÁT TANÍTANA. SOKKAL PONTOSABB LENNE:
PÁVEL MÁRTA EGY ERŐSEN TERÉZI IHLETÉSŰ, GYAKORLATI MISZTIKUS
UTAT TANÍT, AMELYNEK KÖZPONTJÁBAN A BELSŐ IMA, A CSEND, ISTEN SZEMÉLYES
MEGTAPASZTALÁSA ÉS A TRANSZCENDENSSEL VALÓ KAPCSOLAT ÁLL.
A
kérdésesebb pont az, hogy a belső „jelek” és az Istentől származónak
tekintett kommunikáció milyen episztemológiai bizonyosságot kap nála.
És
itt a klasszikus katolikus misztika sokkal óvatosabb.
Teréz
lényegében ezt mondja:
Lehet,
hogy Isten szólt. De ne indulj el azonnal. Vizsgáld meg.
Pável
Márta vizsgált szövegében inkább a következő hangsúly látszik:
Tanulj meg egyre jobban érzékelni és érteni a transzcendens
jeleit, és így egyre közvetlenebb kapcsolatod lesz Istennel.
A
kettő nem ellentétes, de nem is teljesen ugyanaz a hangsúly.
És
van egy nagyon érdekes következő lépés
Pável
Márta írásainak jegyzékében szerepel egy „Beszélgetés Jézus Krisztussal”
(2021) című írás, valamint az „Isten megismerésének folyamata” (2022)
és a „Vallásos megélések” (2016) című munkája is.
Ha
ezt a három konkrét írást külön-külön megvizsgáljuk, sokkal mélyebbre lehet
menni:
azt lehetne elemezni, Pável Márta pontosan mit
ért „beszélgetés” alatt Jézussal, hogyan állapítja meg, hogy egy belső válasz
Jézustól származik, és milyen szerepet ad ebben a saját lelkiismeretének,
értelmének és az Egyháznak.
Ez
már szerintem Pável Márta misztikus tanításának leglényegesebb pontja
lenne.
Most
már találtam két különösen fontos elsődleges forrást: az AQUILA szerzői
oldalát, ahol Pável Márta írásainak bibliográfiája szerepel, valamint az
EPA-ban archivált Túllépés folyóiratot. A bibliográfia alapján különösen
a „Vallásos megélések” (2016), „Beszélgetés Jézus Krisztussal
(elmélkedésben)” (2021) és „Isten megismerésének folyamata” (2022) című
írások relevánsak.
Van
azonban egy fontos pontosítás az előző válaszomhoz: a 2021-es és 2022-es
cikk teljes szövegét most nem tudtam megbízhatóan megnyitni az EPA-ból,
ezért nem fogok olyan mondatokat Pável Márta szájába adni, amelyeket ezekből a
cikkekből nem tudtam közvetlenül ellenőrizni. Amit az alábbiakban állítok, azt
az elérhető elsődleges szövegekkel és az EPA bibliográfiai adataival támasztom
alá.
1.
A „Beszélgetés Jézus Krisztussal” cím már önmagában fontos
Az
EPA katalógusa szerint Pável Márta 2021-ben publikált egy „Beszélgetés Jézus
Krisztussal (elmélkedésben)” című, 20–22. oldal terjedelmű írást.
A
címben szereplő „elmélkedésben” szó nagyon lényeges.
Ez
alapján nem lenne helyes automatikusan úgy értelmezni a „beszélgetést”, mintha
Pável Márta azt állítaná, hogy fizikailag hallható hangon beszélget Jézussal. A
katolikus misztikában az „Istennel való beszélgetés” lehet belső imádságos
kommunikáció, Krisztus jelenlétének megtapasztalása, belső felismerés vagy
lelki válasz.
Ez
összhangban állhat Teréz imafelfogásával is.
De
itt van a döntő kérdés: Mi történik a másik oldalon? Vagyis:
Amikor Pável Márta azt mondja, hogy „beszélgetés Jézussal”,
akkor Jézus jelenlétének belső megtapasztalását érti rajta, vagy konkrét, az
imádkozó számára felismerhető válaszokat is? Ez a különbség teológiailag
óriási.
2.
„Isten megismerése” nála nem pusztán intellektuális tudás
A
bibliográfia szerint 2022-ben jelent meg „Isten megismerésének folyamata”,
amely nyolc oldalon keresztül foglalkozik a témával.
Ez
jól illeszkedik Pável Márta korábbi misztikus teológiájához.
A 2016-os Túllépés egyik, könyvéből közölt részletének
bevezetője szerint a misztika útjához többek között:
- csend,
- kizárólagosság,
- kiüresítés,
- és
bizonyos lelki hozzáállás szükséges.
A szöveg maga az imádságos-misztikus fejlődést nem pusztán Istenről
való tanulásként, hanem az ember belső átalakulásaként kezeli.
Ez nagyon közel van Teréz és Keresztes Szent János
gondolkodásához.
3. Van azonban egy érdekes sajátosság Pável Márta rendszerében
Az AQUILA saját folyóiratának bemutatkozása szerint a közösség
célja nemcsak a hagyományos vallási gondolkodás, hanem az emberi megismerés
horizontjának „tágítása” is; a folyóirat kifejezetten együtt kezeli a teológiát,
filozófiát, pszichológiát, szociológiát és tudományos gondolkodást.
Ez Pável Márta misztikájának egyik jellegzetes vonása.
Nem úgy ír a misztikáról, mint egy pusztán kolostori,
hagyományőrző spiritualitásról.
Inkább ezt a modellt látjuk:hit + misztika + személyes
tapasztalat + filozófiai gondolkodás + tudományos kérdések.
Ezért Pável Márta tanítását nem lehet egyszerűen Avilai Szent
Teréz „magyar nyelvű megismétlésének” tekinteni.
Saját szintézist épít.
4.
És itt található az első komoly teológiai veszély
A
misztikus tapasztalatnak két teljesen különböző szerepe lehet. A. A
tapasztalat segít megérteni a már meglévő hitet Ez teljesen
összeegyeztethető a katolikus misztikával.
…B.
A tapasztalat új ismeretet közöl Istentől
Például:
„Jézus az imában konkrétan megmondta nekem, hogy X dolgot kell tennem.”
Ez
már sokkal komolyabb állítás. A katolikus Egyház itt nagyon szigorú.
A
Hittani Dikasztérium 2024-es normái szerint a feltételezett természetfeletti
jelenségeket – beleértve a belső „locutiókat”, vagyis belső szavakat/üzeneteket
– meg kell vizsgálni. Nem tekinthetők automatikusan Istentől származónak. MIÉRT
IS? SK
Ezért
Pável Márta esetében ezt a kérdést kell a leginkább megvizsgálni, nem
pedig egyszerűen azt, hogy használja-e a „misztika” szót.
5.
Van egy rendkívül érdekes elsődleges szöveg, amely továbbvisz
Az
egyik keresés során egy másik, az AQUILA környezetéhez tartozó szövegben Pável
Márta gondolatára hivatkozva olyan leírás jelenik meg, amelyben egy elmélkedés
során a résztvevők azt élték meg, hogy:„Isten feltett egy kérdést” majd a
szöveg szerint Isten egy konkrét lelki átalakulást vitt végbe bennük. A szöveg
később azt állítja, hogy „mondta nekünk Isten”. Ez azért fontos, mert itt már nem egyszerűen
arról van szó, hogy:
„Isten
jelenlétét éreztük.”
Hanem egy személyes isteni kommunikációként értelmezett tapasztalatról. Ugyanakkor
nagyon fontos: ez a konkrét szöveg nem Pável Márta önálló cikke, ezért
ebből nem szabad azt a következtetést levonni, hogy Pável Márta saját személyes
tapasztalataként állította ezt.
Viszont azt mutatja, hogy az AQUILA környezetében létezik egy
olyan misztikus nyelvezet, amelyben az imádságban kapott belső
tapasztalatot tényleges isteni kommunikációként értelmezik.
6.
Itt válik különösen fontossá Teréz
Teréz
is beszél ilyen tapasztalatokról.De az ő módszere nem az, hogy:„Hallottam →
tehát Isten mondta.”Hanem: „Hallottam → megvizsgálom → milyen gyümölcsöt
hoz? → összhangban van-e a hittel? → nem a saját képzeletem-e? → szükség esetén
mások tanácsát kérem.” Ezért Teréz misztikája egyszerre:
rendkívül
nyitott a misztikus tapasztalatra és rendkívül gyanakvó a misztikus
tapasztalat emberi értelmezésével szemben. Ez a kettő együtt nagyon fontos.
7.
Pável Márta esetében tehát három szintet kellene megkülönböztetni
①
„Isten jelen van.” Ez
klasszikus keresztény misztika.
Nincs
különösebb probléma.
② „Isten jelenlétét belül megtapasztalom.”
Ez
szintén teljesen belefér a katolikus szemlélődő imába.
③
„Isten konkrétan közöl velem valamit.” Itt kezdődik a megkülönböztetés.
És
ha: ④ „Isten azt mondta nekem, hogy X, ezért neked/nekünk X-et kell
tennünk.”
akkor
már nagyon erős teológiai kontroll szükséges. A katolikus misztika itt nem
ad automatikus hitelt az élménynek.
8.
Egy másik fontos szempont: mit tesz a misztikus az Egyházzal?
Pável
Márta írásainak bibliográfiájában külön szerepel például az „Egyház igaz
volta, keresztény úton maradás kérdése” című 2019-es írás, valamint a „Mai
teológiai tévedések s vélemények” című 2019-es tanulmány.
Ez
azt mutatja, hogy Pável Márta nem kritikátlanul azonosítja a katolikus
intézményt minden egyes megnyilvánulásával. Ez önmagában nem probléma.
A katolikus hagyományban is van erős prófétai kritika az
Egyházon belül.
A
kérdés inkább: A személyes misztikus tapasztalat válik-e az Egyház
tanításának fölé rendelt mércévé? Ha igen, az már teológiai problémát
jelentene.
Ha
viszont a kritika továbbra is a Szentírás, Krisztus, a hitletétemény és az
Egyház hagyományának keretei között történik, az más kategória.
9.
Az eddigi bizonyítékok alapján én így fogalmaznék
Pável Márta misztikája alapvetően katolikus-misztikus nyelven
mozog, és erősen terézi ihletésű.
De
van egy sajátos hangsúlya:
az
ember nemcsak gondolkodhat Istenről, hanem az imádságban ténylegesen
kapcsolatba kerülhet vele, és ezt a kapcsolatot egyre jobban megtanulhatja
érzékelni és értelmezni. Ez nagyon erős és klasszikusan keresztény állítás.
A
kérdésesebb rész nem ez.
Hanem
az, hogy egy konkrét belső élményből milyen bizonyossággal lehet Isten
konkrét szavára következtetni.
És
ezen a ponton Teréz és Keresztes Szent János jóval szigorúbb epistemológiai
fegyelmet követelnek.
10.
Egy nagyon fontos következő lépést javaslok
Most
már érdemes lenne nem újabb általános keresést végezni, hanem magát a
„Beszélgetés Jézus Krisztussal (elmélkedésben)” című 2021-es cikket teljes
egészében elemezni.
Ennek
alapján három dolgot lehetne eldönteni:
1.
Pável Márta szerint Jézus ténylegesen „válaszol”-e az
elmélkedésben.
2.
Ha igen, miből tudja, hogy a válasz Jézustól származik.
3.
A kapott válasz számára személyes lelki tapasztalat, vagy
tényleges isteni közlés.
Ez
lenne az a pont, ahol már nagyon konkrétan meg lehetne mondani, hogy Pável
Márta misztikája mennyire követi Teréz és Keresztes Szent János módszerét, és
hol válik attól sajátossá.
