Avilai Szent Teréz Templom

Avilai Szent Teréz Templom
Avilai Szent Teréz Templom
Ennek a felületnek felelős kezelője Varga Péterné/ Pável Márta katolikus hittanár. Célunk őskeresztény módon élni és az evangéliumot, a Bibliát, Isten szavát nem elferdítve, hanem Jézus Krisztus tetszésének megfelelően tovább adni. A Biblia örökéletű, szavaihoz tolmácsolni fogjuk a mélyebb megértést is. A legfrissebb írások alább érhetőek el.

2022. január 8., szombat

Pável Márta A VILÁG VILÁGOSSÁGA

 

A VILÁG VILÁGOSSÁGA

’Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt…’

Általában úgy is foghatták föl, hogy János evangélista duális: fény és sötét stb.  Itt arról van szó, hogy a megjelent Isten volt köztünk az emberek világossága, s nem azt jelenti, hogy a fénye. A világosság az, hogy valami megvilágosodik benned. Megértettem valami fontosat, hogy Krisztus világít rá az igazságra vagy világosít föl az igazságról. Buddha amint megvilágosodott, a földi, anyagi sötétségből benne egy végtelen felé irányuló felismerés világossága lett. A világra, a többi emberre nézett, s Buddha már más megvilágításban látta az életet. Jézus itt erről beszél.

’Volt egy ember, akit Isten küldött, János volt a neve…’

A világosságot mondja, nem a fényt, hanem az agyunkban világosságot gyújt, hogy felismerjük, hogy ki Jézus.   János sem volt a világosság, neki csak tanúságot kellett tennie a világosságról. Az igazi világosságról, aki minden embert megvilágosít, aki végtelen szeretetében a világba jött.

Sok tanulás burkolja a transzcendencia felé az emberek agyát. Ma mindenféle new age-es, pszichológiával kevert saját vallási zagyvalékok vannak a Földön. Nagyon nehéz - külső szemlélőnek - különbséget tenni aközött, hogy mi  manipuláció, pszichózis, hipnózis, és mi egy Isten vezette elmélkedés. Akivel nincs az Isten világossága, megvilágosító kegyelme, akinek a lelke nem remeg Istenért, aki nem érzi azt, hogy Isten iránt dübörög a szeretet benne, az mindennel megpróbálja kimagyarázni az Istent, hogy nehogy teljes legyen,  megvalósulhasson benne Isten megvilágosító kegyelme. Sok irodalom van, ami annulálja az elmélkedést, hogy az nem igaz, képzelgés, bármit bemesélhet neked, de legalább annyi el is ismeri, és ösztönöz rá. 

Isten megvilágosító kegyelmével közénk jött, s az emberi határokat feszegeti. De a többség erre nem ad lehetőséget, mert az emberek nem hiszik el, hogy lehet Istennel beszélni, nem hiszik el azt sem, hogy nekünk ilyen kapcsolati rendszerünk lehet. A módszerek között lehet, hogy egy darabig - lecsendesítési módszerek stb. - van hasonlóság, míg elmélkedésben a magunk teljes feladásáig eljutunk, viszont utána nem hasonlít semmilyen módszerhez sem. Mindenki gondoljon arra, mikor Isten beszél a lelkével, és olyanokat mond, amiket mi - sem tudat alatt, sem tudatosan nem is tudunk, és - nem mondanánk. Sőt, ilyenkor Isten szembesít magunkkal, tetteinkkel, nem ritkán leszúr, a dolgokat más megvilágításba helyezi. Olyan felismeréseket ad, amiket sehol sem olvashattunk, nem is gondolhattunk volna, hogy a világot így is össze lehet rakni. Ezt az Isten teszi velünk, ez nem manipuláció. Ismétlem: Egy darabig mehetünk egy olyan úton, amit a pszichológia, ezotéria felhasznált, ez arra jó, hogy ellazítson, de onnantól Isten átveszi a hatalmat, és olyan dolgokat közöl veled, megvilágosítja a tudatodat, olyan felismeréseid lesznek, amilyenek soha az életben nem lennének. Mi minden vasárnap megéljük ezeket a felismeréseket.

Mindenkinek minden nap meg kell küzdenie a hitéért, Istent szeretni nagyon nehéz lesz annak, akinek nem dobog a szíve Istenért. Isten szeretetében benne van, hogy kéri, és ha önként adjuk el is veszi azt, ami az övé. Az Istené a lelked, az Istennek kellesz, mert Tőle jöttél el, Ő vissza akar vinni mindenkit magához. Lehet, hogy ezek az ellenállások azért vannak, mert tudat alatt az ember tudja, hogy nem csak azt kéri tőle az Isten, hogy elmélkedj, legyél jó gyerek. Hanem hogy legyél teljesen az enyém, gyere vissza hozzám mindenestől, add át a szabad akaratodat, kövess engem, ne menj más útra. Úgy jöttél a Földre, hogy javítasz magadon,  ha  megígérted nekem (mondja az Úr), hogy a dolgozóm, a munkásom leszel, mint a gyerek az apjának segít az apja dolgaiban. Megígérted, de nem teszed meg, akkor engem nem érdekel, hogy te feledékeny vagy (a földi világ behomályosította a látásodat…) emlékeztetlek rá, és behajtom rajtad, mert te megígérted. Jézus azért jött, hogy megvilágosítsa az agyatokat, kik vagytok és milyen céllal. János evangéliuma, ha valóban megértjük, bennünk kelt felismerést, megvilágosodást arra, hogy mi az igazság, és hogyan kell ÉLNI.

Isten nélkül lenni kidobott idő, élet szó nem is illik rá.  

2021. november 27., szombat

Krisztus Király ünnepe

Krisztus Király ünnepe

(János evangéliuma alapján)

Krisztus Király ünnepe egy méltóságos ünnep, ami egyben fájdalmat is okoz.

Jézus elfogatásából egy részt kivettünk, ahol Pilátus részéről kérdésként merül fel, hogy Ő valóban a zsidók királya-e? Jézus szokásához híven visszakérdez. Nagyon finom beszélgetés ez a kihallgatás, mert Jézus Krisztus végig árnyalt marad, szinte bedobja a kendőt, gondolhatja: „higgy amit csak akarsz, messze állok ettől az egésztől….”

Az igazság az, Ő semmiképpen sem a zsidók királya, hanem a világegyetemek URA, mindene, császára stb. Azt kérdezi Pilátustól, hogy magadtól mondod ezt, vagy mások mondják ezt? Pilátus – akiből nem érzek gonoszságot, hanem valamiféle okot keres, hogy megértse, ezt a szemmel láthatóan becsületes embert miért hurcolták elé…-, mindenáron meg akarja tudni, hogy kinek a királya. Jézus nem mondja meg és amikor visszakérdez, Pilátust elhagyja a türelme, megkérdezi, hogy hát zsidó vagyok én? Nem, Pilátus nem volt zsidó, ő római ember volt, és a zsidók adták a kezére Jézust, honnan tudhatná ő mit forraltak ki Jézus ellen. Szinte jószándékúan megkérdezné Jézust, mit tettél Te ember, hogy ide hoztak? Jézus Krisztus elmondja, hogy nem ebből az országból való, a zsidók kezébe került, nem innen való az én országom stb.. Pilátus nem azt mondta, hogy mi az, hogy nem innen való vagy - nem hergelődik fel, hogy Jézus megint miket válaszolt-, úgy tűnik, hogy Pilátusba egy kicsit befészkelődik a Szentlélek, egész végig úgy tűnik, hogy bár Pilátus a zsidók és a római politika miatt vállalta, hogy elítéli, a maga módján talán meg is mentené az Istenembert. Nem igazán akarta elítélni, még az utolsó percben is fel akarta mentetni, itt sem azt kérdezte, hogy mi az, hogy nem innen való vagy? Leszűrte a tanulságot (elhitte, hogy KIRÁLY), tehát király vagy Te, kérdezte ismét? Jézus még mindig nem mondja meg, hogy Ő király. Nem is jó a szó, Jézus nem is mondhatta, hogy Ő király. Ő nem király, Ő a mindenség végtelen Ura. Nincsen erre jó rang, nem mondhatta ezt, de a földön, mi így vagyunk megcsinálva, császár, király, stb. adtunk neki egy rangot. Pilátus is megpróbált egy rangot adni, így vagyunk szocializálva. Jézus Krisztus válaszul itt egy hitvallást tesz, elmondja, hogy miért jött a világba, hogy tanúságot tegyen stb.. Mint későbbi iratokból kitűnik, ez Pilátusnak a szívében nyomot hagyott. Nem akarom szenté avatni, de ebben a kihallgatásban Jézuson kívül, Pilátus volt az egyetlen jobb ember. Ő egy kényszer/zsidóktól való félelem  hatására cselekedett.


Jézus királysága, itt a földön valós, mivel mindenki rangkórságban szenved, valahogy ki kell fejezni, ki is lehet Ő. Krisztusnak, soha semmije sem volt, háza sem, több ruhája sem, pénze sem, mégis Ő a legfőbb valaki, akit jobb híján mi Krisztus királynak nevezünk.

Engem nagyon bánt, mikor ezen az ünnepen a Krisztust dicsőitő ének közben a pap kisétál. Miért nem tud ott állni, példát mutatni, és azt mondani, hogy én a Király előtt állok, el nem mozdulok, én vagyok a Király kisgyereke, akit a Király vezetget, játszom a lábainál, mert a Király engem befogadott. Miért nem tudnak minket így nevelni, miért nem tudnak követendő példát mutatni, hogy Őt az egyszülött Királyt mi hívők úgy fogjuk föl, ahogy van. Nem ezt teszik. 

Isten adta, közvetítette Pável Márta

2021. november 25., csütörtök

Tószegi képek





SEMMI…, S MINDEN

 Sajnos van olyan eset is, amikor az ember annyira szegény, hogy rájön nincs tovább, hiába spórol, gyűjtöget. Belátja, hogy vége, nincs több erő, lehetőség, feladja, akkor itt meghal, mert nincs több élelem, hiába küzdött.

Mennyire kell hinni, mikor Illés azt mondja az ószövetségi részben a szegény asszonynak, hogy: „add nekem az utolsó lisztecskédet”. Az emberekben – mint az evangéliumoknál a szegény asszony két fillérjénél is – kérdésként merülhet fel, hogy miért adja oda az utolsót is, de aztán végül azt is odaadja, mindegy neki, hiszen tudja, hogy utána úgyis éhen hal, mert nincs több lehetősége.

Több félét is gondolhat az asszony: „nekem mindegy legalább nem szenvedek”, vagy „oda adom, mert hátha erőszakkal veszi el” stb., vagy nem gondolkodik semmin, ha kérik, akkor oda is adja. Mindkettő ugyanazon az elven működik, a szegény asszony két fillérje, illetve Illés próféta és az asszony közti történet is, mert egyik asszonynak sem volt többje és vége volt. Egyik az Ószövetségi, a másik az Újszövetségi felfogás, de a mondandó ugyanaz.

Az ószövetségi rész nekem szebb, hosszabb, Illés úgy kezdi, hogy: „ne félj”. Kérdés, hogy kellett-e a nőnek Illés szavaiban hinni. Akkor is voltak hitetlenek, de ez a nő hitt. Ez a szegény asszony nem gondolkodott semmin, nem kételkedett, valahogy érezhette Isten emberének a kisugárzását, hogy Illés nem össze-vissza beszél, nem fogja becsapni. Ahogyan Illés kérte, úgy cselekedett, elkészítette a kis cipót, s vitte Illés prófétának.  Egyszer csak hirtelen, Napként felcsillant a fény, a remény, elcsodálkozott, hogy aki kért, annak adott a cipóból, de az mégsem fogyott el, többen jöttek, nem fogyott el.  A csodát Illés által az Úr vitte véghez.

Isten csodákat csinál, amikor akar valamit az ember lelkülete miatt, azért, mert az embereknek szüksége van erre, mert sajnos a csodákon keresztül kapható meg az ember szíve. A szegény asszony két fillérjénél nem  tett csodát, ott példabeszédet mondott. A Királyok könyvében leírtak szerint csodát tett, s a zsidó felfogás szerint azonnal látszik is a jó cselekedetek haszna. Az Újszövetségben nem látszik azonnal a tett gyümölcse, mert itt már erősebben átjön a lélek halhatatlanságának, az odaáti életének a valósága. A Krisztus által közölt mondandó finomabb, intelligensebb.

Melyik a könnyebb? Amikor jót cselekszünk és rögtön látjuk a hasznát, vagy amikor csak később. Amikor a szegény asszony továbbra is szegény marad és nem írja le a Biblia, hogy vele a továbbiakban mi történik, hogy megoldódott-e az élethelyzete. Ez az újszövetségi mondandó, az „eredmény” nem prompt jön, hanem később, és ehhez nagyobb hit kell. Az ember ott áll, kitéve az Istenbe vetett bizalmának, hogy Isten előbb vagy utóbb megsegíti. Ehhez sokkal nagyobb hit kell, mert Isten nem mindig úgy működik, ahogyan mi akarjuk, vagy elképzeljük. 

Isten adta, közvetítte Pável Márta

2021. július 21., szerda

FERENC PÁPA ÚJABB KIAKASZTÓ TETTE

 Pável Márta

FERENC PÁPA ÚJABB KIAKASZTÓ TETTE


Nem tudom, hogy mennyire mondható el Ferenc pápáról, hogy autentikus pápa, jószándékú pápa, a tradicionális értékeket képviselő pápa…

Magyar Kurír:„Traditionis custodes – Ferenc pápa újraszabályozta a régi rítus használatát… A Szentszék július 16-án tette közzé a Szentatya „Traditionis custodes” kezdetű apostoli levelét, amely hatályon kívül helyez minden korábbi szabályozást az 1970-es reform előtti római liturgia használatáról, és teljesen új, szigorúbb szabályokat vezet be.”

Mik vannak leírva? Csak pár példa:2. § ki kell jelölnie egy vagy több helyet, ahol az ezekhez a csoportokhoz tartozó hívők összegyűlhetnek az eucharisztia ünneplésére (de ez nem lehet plébániatemplom, és e célból új személyi plébániákat sem lehet létesíteni.” Vagy, ami önmagában nem lenne rossz, sőt… „A papnak alkalmasnak kell lennie erre a feladatra, jártasnak kell lennie az 1970-es reform előtti Missale Romanum használatában, olyan jó latin nyelvtudással kell rendelkeznie, hogy teljesen megértse a rubrikák szövegét és a liturgikus szövegeket, valamint buzgó lelkipásztori szeretetnek és egyházi közösségi érzésnek kell betöltenie.”

„6. § figyelnie kell arra, hogy ne engedélyezze új csoportok létrehozását.

4. cikk. A jelen motu proprio közzététele után felszentelt papoknak, akik az 1962-es Missale Romanummal kívánnak misézni, hivatalos kérelmet kell benyújtaniuk a megyéspüspökhöz, akinek az engedély megadása előtt konzultálnia kell az Apostoli Szentszékkel.

5. cikk. Azoknak a papoknak, akik már az 1962-es Missale Romanum szerint miséznek, engedélyt kell kérniük a megyéspüspöktől, hogy továbbra is élhessenek ezzel a felhatalmazással.”

A pápának ez a legújabb „alkotása” egy kicsit megdöbbentő volt számomra, és gondolom nagyon sok ember számára is. 18 éves koromig latin liturgián nőttem fel, és később a gimnáziumban lelkendeztem, hogy én már tudom latinul a Miatyánkot meg a Hiszekegyet is. Nagyon jó érzés volt később is, pl. Olaszországban, hogy az ember szinte értette, hogy mit beszélnek, és ha bárhova mentünk misére, mindenütt ugyanazt a liturgikus szöveget hallgattuk. Nagyon-nagyon szép volt, egységbe kovácsolt minket, keresztényeket, nagyon jó érzés volt.

Majd amikor bevezették a II. Vatikáni Zsinat döntése nyomán a szerintem hitélményen sokat rontó új miseliturgiát, ez meghökkentő és elkeserítő volt. Ez az, amit a pápa most kizárólagossá tett. Mi is ez népnyelvén zanzásítva? Háttal áll a pap az Oltáriszentségnek…, szemben a hívőkkel. Mintha félnének, hogy közben elmennek a hívők… vagy mitől? Népi nyelven kell a misét mondani, ja, és mindenféle kókler zene is jöhet, pl. fél hónapos tanulás utáni gitározgatás, a fiatalok szerepeltetése. Számomra az újfajta miserend anno kerek szemeket okozott, nem értettem, mire jó, akkor még nem voltam otthon egyházi ügyekben. Ugyanis a szememben egy csomó dolgot megsértett az egyház. De csak egyet említenék: ha valaki — például megfelelési kényszer miatt — túl mélyre ereszkedik a plebszhez, ha valaki a leereszkedett színvonalát sem tudja méltósággal képviselni, akkor annak a hitele fokról fokra, napról napra elvész. Ez, akár tetszik, akár nem, így van. Hogy érthetőbb legyek, ha egy neves orvosprofesszor esténként lemegy a kocsmába és ott részegen üvöltözve énekel, akkor arra már később nem tudnak úgy felnézni azok, akikkel együtt ivott. Nehéz magas szinten lévő embernek, sőt papnak lenni. Úgy vélem, egy tartást adott a nép és a pap közötti kapcsolatnak az, hogy a pap latinul mondta a misét, és mert hátat fordítani nekik, és alázattal elöl hajtott térdet az Úr előtt stb.. Mindez adott neki egyfajta emelkedettséget, az egésznek egyfajta tiszteletet — kilépés a hétköznapokból —, egyfajta jó értelemben vett „különállást”, mert jelezte, hogy ő is ugyanolyan szolga, ugyanolyan ember, ugyanolyan vándor, mint a nép. A pásztor elől megy és meghajol az Úr felé, az Oltáriszentség felé és együtt hajlik meg a néppel.

Mindezt most döfte halálra a pápa. A Szent X. Piusz Társaság vissza akarta állítani a régi rendet — jó dolog volt —, de Ferenc pápa nemhogy nem békült ki velük, hanem ezzel a döntéssel úgy érezte, rendet tett. Csakhogy szerény véleményem szerint éppen hogy NEM! Ahogy szokták mondani, alea iacta est. Igen, most nagyon áll, hogy a kocka el van vetve, de sajnos nem veszi észre az egyház. Nem veszik észre, hogy mi a Krisztus által adott hit mélysége, milyen spirituális magasságokba vezethetne Isten. Helyette megy a végtelen nihilképzés, a hígítás. A gregorián zene helyett nem a gitározás, a könnyedebb, megalkuvó módszerek felé kell menni, hanem keményen a tradicionális irányba, még ha nem is mindenkinek érthető, és pont ezért tisztelendő dolgot kellene is előtérbe helyezni. A régi latin rítus sokaknak talán egyfajta érthetetlenség volt, de rákényszerített valami elszállásra, a nem megfogható felé menésre, egy emelkedett varázsa volt. (Nagyon is jól láttam kérges kezű parasztembereken, milyen lágyan néztek egy-egy mise után.) S pont ez kellene ma, nagyon is ez kellene, a misztikus érzés elősegítése, ezt sugalló liturgia, a latin nyelv, hogy együtt hajlunk meg az Úr felé, a gregorián zene (és nem a gitárzene). Mindezek egy olyan tartást adtak, ami kiigazította az emberi gyengeséget. Ezt tudnia kéne az egyháznak, rá kellene éreznie, hogy ezt a dolgot pontosan még jobban megengedni, elősegíteni kéne, hogy mindenki végezze azt a liturgiát, ami a szíve szerint hasznosabb neki. S nem megerősíteni kéne a II. Vatikáni Zsinat döntését.

Látom, hogy a dokumentum megtiltotta, hogy a latin liturgia plébániatemplomban végezhető lehessen, még püspöki engedéllyel sem. Emiatt nem építhető plébániatemplom, és nem hozható létre új közösség sem, ezen egyenesen sírni lenne kedvem, ez nekem tragikus.

Mi, Isten SASai előállunk a segítségünkkel, ami a krisztusi életünk sugallata. Az egyház püspöke nem szentelte fel a mi kis templomunkat, mondván, hogy nem szereti a magán akciókat, a magán templomokat. Így mivel minket Jézus Krisztus vezet, aki él, Ő kérte a templomot is, Ő is szentelte fel, csak neki van beleszólása abba, kit engedünk be. Ezt a kis vidéki, gyönyörűen szép magán templomot felajánljuk minden latin liturgiát végző papnak, ha akarnak, keressenek meg, és akkor a templomunk nyitva áll a latin liturgia végzésére. Jelentkezni a martatsas@gmail.com e-mail címen lehet.

Ez a legkevesebb, amit megtehetünk a tradicionális egyház érdekében.

Ez az egész felfogás nekem Jézus Krisztus tettének a meggyalázása. S nem érdekel, mit gondol a hierarchikus egyház, ez az ő dolguk. Az meg, hogy Isten akaratát, szavát közvetítsem, az meg az enyém/miénk!

2021. július 3., szombat

Keresztelő Szent János

 Keresztelő Szent János

Az Egyházban három szentnek ünneplik meg a születésnapját: Jézusét, Máriáét, Keresztelő Szent Jánosét, a többinek csak a halálát.

ksz.jpgNagyvárad-Újvárosi Szent László Római Katolikus Plébánia

Július 2., péntek - Sarlós Boldogasszony ünnepe

Szűz Mária látogatása Erzsébetnél (a kép is onnan van.)


Az Egyház ezzel itt „elárulta” magát, mert Mária és Erzsébet találkozik, s mind a kettő terhes.

Ez eddig rendben is van. De hogyan lehet az, hogy Keresztelő János június 24-én születik i.e. 7-ben, Jézus 0-ban és decemberben? Valamelyik túlhordta?! Nem és nem. Lassan jutottunk el odáig, hogy Jézus Krisztus mikor született. Már évet nézve is voltak variációk - nemhogy a hónapot nézve… - ,  0, majd ie. 4. és lassan eljutottak az igazsághoz ie. 7.

Rendben, hiszen Keresztelő János is akkor született. Amit több forrásból is, pl. C. G. Jung Aión-jából is tudhatunk, és ahogyan nekünk is kb. 15 éve Jézus mondta, hogy i.e. 7-ben született, május 29-én, ez pontosan belefér a szentírási mondandóba is- és összevág Ker. Szt. Jánoséval is-. Ismerem a Jézus Krisztus születésének hónapját meghatározó egyházpolitikai okokat, de ezt már ideje lenne a valódi dátumra korrigálni. Az lehet, hogy nem lenne akkor karácsonyfa, bizony nem lenne, de nem is baj, mert ez soha nem volt az isteni lényeg.

Menjünk vissza  Keresztelő Szt. Jánoshoz.    

Izrael legnagyobb prófétája Illés volt. Malakiásnak volt egy írása, miszerint Illés el fog jönni a Messiás előtt. A zsidók ezt tudták, és mikor látták Keresztelő Jánost, rögtön kérdezték, hogy nem Illés vagy? Ő nem mondta, hogy ő Illés, de Jézus később az evangéliumban mondta, hogy Illés már eljött, csak nem ismertétek föl. Illés visszajött és megtette a vallomását Jézusról, ő aki egyengette az Úr útját. Keresztelő János soha nem volt gyáva, sem megalkuvóan liliomos, Ő még a börtönből kiabálta Jézus Krisztust, nem félt attól, hogy megölik, egész végig dicsőítette Jézust, hangosan énekelt, míg le nem fejezék, és fel nem szolgálták tálcán a fejét az uralkodónak.

Illés vagy Keresztelő János, kik Ők? Esszéneus volt, aki hirdette az Urat, nem volt egyedül. Azt pontosan tudhatták, hogy Keresztelő Szt. Jánosban, Illésben (vélhetőleg ugyanazok) aki eljött, az a legnagyobb próféta is egyben. Azért került be a legnemesebb égi spirituális körbe, mert neki egy olyan spirituális feladata volt, ami még ma sem teljesen tiszta előttünk. Valójában keveset tudunk Isten dolgainak mélységéről. Úgy látszik, Illés próféta egy olyan végtelen nagy lélek lehetett, aki igen érdekelt volt, hogy Istent segítse, és előfutára legyen. Az Ószövetségben is 800 körül ő már előfutár volt - csak akkor nem is sejtették kinek… -, Ő a legnagyobb próféta. Isten kitüntette azzal, hogy elragadták a testét tüzes szekérrel, mindenben erősen kirítt a környezetéből. Amikor - vélhetőleg Keresztelő Szt. Jánosban - visszajön, Jézus is mondja, hogy nem ismertétek föl. Ő /Illés/ másodszor is megteszi, hogy nem lapít, nem fél, amikor elfogják. Heródes azért orrolt meg rá, mert megmondta, hogy bűn, amit tesz. Ezért került börtönbe Keresztelő János. Sokan azt vallják, hogy ő földönkívüli volt, az egyház szerint angyal volt, egy nagy nagy próféta, báő önmagáról mindent letagad, de a legvalószínűbb az, hogy ő Illés volt. Istennek egyik legkiváltságosabb munkásával találkozunk, aki spirituális lény volt, nem volt semmije, csak egy saruja és egy teveszőr ruhája, ami igen szúr, és sáskát, mézet evett, Ő, aki előkészítette az Úútját.

Isten adta, közvetítette Pável Márta  


Pável Márta A VILÁG VILÁGOSSÁGA

  A VILÁG VILÁGOSSÁGA ’Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt…’ Általában úgy is foghatták föl, hogy János evangélista duális: f...