LEGELTESSÉTEK A NYÁJAMAT

 

Vasárnapi gondolat: LEGELTESSÉTEK A NYÁJAMAT

Ez a rész 2020.02.23. vasárnap hangzott el (Most nem az a evangéliumot elemzem) .  [1][1] ÉS a  [2][2]

Alábbi lábjegyzet szerinti Bibliai részt ajánlanám mindenki figyelmébe.

Az ószövetségben többször is előfordul a nyáj és a pásztor hasonlat/kép, sőt a prófétákkal üzeni az Úr, s ők közvetítik a szemrehányást, hogy az általa kiválasztott emberek (a lelki vezetők stb.) elhagyták a nyájat. Az Úr igen komolyan gondolja azt, hogy ha valakit megbíz azzal, hogy az ő által megmentett emberek vezetője, pásztora legyen, akkor azt teljes szívvel, erővel tegye meg! 1. uo. „ne kényszerűségből, hanem szabad akaratból Isten szerint; ne rút nyerészkedésből, hanem buzgóságból”. Ne a magukat hasznát nézzék. Az Úr visszatérő szemrehányása, panasza az ember ellen, hogy elhagytátok a nyájamat stb.

Ugye ismert az a kép, hogy a jó pásztor nem a juhok után megy és nem üldözi őket a kutyával, hanem elöl megy, nem nézeget vissza, mert tudja, hogy a juhok követik Őt. Isten nem politikai és egyéb haszonszerzésre hívta meg a pásztorokat, hanem népe felé az üdvözülést elősegítő szolgálatra.

A II. Vatikáni Zsinat határozata megfordította a pásztort, háttal áll – a mise közben – /szerintem/ a célnak, aki Isten, meg a tabernákulumnak és szembefordul a néppel, szinte jelezvén, hogy nem hiszek ám bennetek, hogy ti követni fogtok engem. Tán tudta, hogy a mai pásztorok egy része nem úgy viselkedik, nem teszi oda magát, nincsen példamutató hite, stb. hogy követhető legyen. Mint egy allegorikus jelzés ez, a mai elrontott viselkedésre alakított liturgikus tett. Visszájára fordítom, háttal az isteni célnak, de nézlek benneteket, ti jöttök-e, mert ebben nem vagyok biztos. Sajnos, erre oka is van. 

Jézus Krisztus ezt nem hagyja annyiban. Neki az életébe került a mi megváltásunk, s így, mint már többször, új, jobb, hűséges pásztorokat keres és ad a népének, akik valóban nem magukat, hanem az embertársakat szolgálják. Az Úr tetteit senki sem tudja betiltani, nem is kéne próbálkozni… mert erősen mások az erőviszonyok.

 A János evangélium is 10.1. erről szól. Mostanában mi sajnos többször is tapasztalhattuk – mert a viselkedésük is elárulja – milyenek a pásztorok/papok. Ha vélhetőleg valamit tudni akarnak pl.  nem jellegzetesen véletlenül, időlegesen felbukkanó emberekkel,     nem levelezgetőket kellene információt szerezni.  Tán a nyitott ajtón át, szemtől szembe megkérdezni a dolgokat. Kapnának választ, nagyon is őszintét. De nem, nem így mennek a dolgok.  Uo. „Bizony, bizony, mondom nektek: aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másfelől hatol be, az tolvaj és rabló;  Azt mondja az Úr tolvaj és rabló…”

A rendes pásztor…, az Úr mindannyiunkat a nevünkön szólít, mindenkit ismer és szeret. [3]A keresztény ember mára nincs jól tanítva, nem ismeri fel a logikátlan, hamis hangokat. Ezért tud elmenni szektába, ezért hallgatja meg a  lényegtelen dolgokat prédikáló papokat (pl. aki csak hitével küszködik s ezért csak nyelvi elemzéseket végez…), mert már – pont úgy, mint a török időkben – azt sem tudja a hívő, mi az eredet, mi az igazság, hogy becsapták-e vagy nem, meg van-e tévesztve.  A mai pásztorok közül  nagyon sokat nem neveznék annak, hanem papnak. Ő nem a juhok előtt jár, és nem a juhok barátja, és nem a juhok hazavezetője, hanem egy része megtévesztő, zagyva érdekeket szolgál, az Úr igaz szava helyett. Aki meg igazi – ilyen is sok pap van – Ők meg nem mernek szólni, valahol periférián vannak, ugyanis az egyház nem demokratikus.

Uo. „ 9  Én vagyok az ajtó: ha valaki rajtam át megy be, az megtartatik, bejár és kijár, és legelőre talál…” Ez annyira egyértelmű. „Én vagyok az ajtó” ez számomra mindig mélyen megható. Jézus Krisztus szinte harsogva üzeni: Emberek, Ti vagytok a juhok, Én meg az ajtó, gyertek utánam, kinyitom az ajtót és ti bejöhettek. Micsoda csodás világ ez, ahol Isten eddig, hozzánkig hajol és ajtót nyit magából. De mára az emberek süketek és vakok lettek az isteni szóra, tettre, a papok pedig nem feszegetik le a rájuk ült ködöt.

Másik nagy baj a mai egyházi pásztorkodással, hogy nem lelki igények szerint, hanem életkor szerint szelektálnak, ha …válogatnának. De vannak olyan  juhok is, amelyek Isten hathatós segítségével lelkileg, spirituálisan jobban fejlettek, igényesek és és racionálisan ők nem fogadnak el mindenféle papot, mert nem előre viszi őket, hanem csak a maga szintjére akarja leépíteni, majd uralni. De akiket megérintett az isteni szabadság, azok nem fognak ebbe belemenni. Nem a XXI. századi kornak és igényeknek megfelelően működnek.

 Látom, sokan várnának magas szellemű, mély lelkiségű, misztikus beállítottságú pásztorokra. Ja, várnának, ha lennének… alig-alig fordulnak elő, őket viszont előbb-utóbb szentté avatják, ami jó, de sokkal több kellene, akit követni lehetne. Jézus Krisztus tudja, kik azok, akik elértek addig, hogy magasabb szintű pásztorra várnak, s mivel nincs, de Isten a szeretet, így Ő maga vezeti, az Isten után kiáltozókat egyre mélyebben magához.

         Az Úristen is azt mondja, hogy új pásztort fog helyettük adni, hogy ha nem teszik meg a dolgukat. Pontosan ezért senki ne gondolja, hogy be van betonozva a pásztorságába, még ha ők ezt is gondolják magukról.  Istent nem érdekeli, ki minek véli magát, csak az érdekli, világít-e, teszi-e a dolgát, vezeti-e haza a juhokat Hozzá. Ha nem ezt teszik, minek vannak? Ezt Isten nem akceptálja, nem a pásztor földi rangja, elképzelése magáról a lényeg, hanem hogy mit cselekszik az Istenért, teszi-e a juhok/az emberek hazaterelését. Segítik-e, hogy mindenki az Isten elé állhasson és győztesen térhessen haza. Teszik-e Úr megmentő tevékenységét, amiért a földre született, hogy üdvözülhessünk? 

Aki béres, az nem pásztor, ő a bajban elfut, és nem védi a juhokat.  Ma nekem így viselkedik a Ferenc pápa. Nem tudok másra gondolni, mikor a pápa (sok tette közül egy…) felszólította a keresztényeket, hogy a görög szigetekről fogadják be a (a többségükben hithű, mohamedán) migránsokat. Ellenséget a hátunkba? Nekem Ő a „farkas”, aki szét akarja kergetni a juhokat, aki azt akarja – nem tudom, tudja-e mit tesz…–, hogy az egyházunkba egyre több mohamedán templom (mecset) legyen katolikus helyett, hogy a  hívő nép többfelé szakadjon. Most ez történik! Nagy baj van, fogynak a hívők, kiürülnek a templomok! Nézni és látni kell, nem szabad ájtatosan, süketen szemet forgatni, nem szabad a  fejünket a porba dugni! Ez a kereszténység lassú elpusztítása. Viszont alig hallani a Ferenc pápától, hogy napi szinten meggyilkolt keresztények meggyilkolása ellen erősen kiállna, tenne valamit. Ami ma megy, az keresztényüldözés, gyilkolás és indirekt keresztény pusztítás.  Ez nem tűrhető!

         Nekünk, a csoportunknak Krisztus a feje, Krisztus megy előttünk, és Krisztust követni fogjuk. Jézus Krisztus ezt várja el mindenkitől, hogy kövessék Őt! Mi nem fogunk megalkudni, nem fogunk rablók lenni, nem fogunk olyat tenni, ami az Urat megbántaná! 

Mindannyian próbáljunk meg fényes csillag lenni Isten egén, mert ez rendkívül fontos, hogy megtegyük, mert mi Isten szolgálatára vagyunk.

Isten adta, Pável Márta közvetítette.

---

---

[1] [1] 1Pét 5,1-4 A presbitereket, akik köztetek vannak, kérem -- mint elöljárótársuk és Krisztus szenvedésének tanúja és az ő dicsőségének is részese, amely a jövőben ki fog nyilvánulni: -- legeltessétek Isten nyáját, amelyet  rátok bíztak. Viseljétek gondját, ne kényszerűségből, hanem szabad akaratból Isten szerint; ne rút nyerészkedésből, hanem buzgóságból; nem  uralkodva a választottak fölött, hanem szívből, mint a nyájnak   példaképei. S ha majd megjelenik a pásztorok Fejedelme, elnyeritek a  dicsőség hervadhatatlan koronáját.

[2]  [2] Jn 10,1-JÁNOS EVANGÉLIUMA

 1 Bizony, bizony, mondom nektek: aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másfelől hatol be, az tolvaj és rabló;  2 de aki az ajtón megy be, az a juhok pásztora. 

3 Neki ajtót nyit az őr, és a juhok hallgatnak a hangjára, a maga juhait pedig nevükön szólítja és kivezeti.  ;  4 Amikor a maga juhait mind kivezeti, előttük jár, és a juhok követik, mert ismerik a hangját. 5 Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak tőle, mert az idegenek hangját nem ismerik. 6 Ezt a példázatot mondta nekik Jézus, de ők nem értették, mit jelent, amit mondott nekik. 7 Jézus tehát így szólt hozzájuk: Bizony, bizony, mondom nektek: én vagyok a juhok ajtaja. 9  Én vagyok az ajtó: ha valaki rajtam át megy be, az megtartatik, bejár és kijár, és legelőre talál. * 10 A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek. 

11 Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért.  12 Aki béres és nem pásztor, akinek a juhok nem tulajdonai, az látva, hogy jön a farkas, elhagyja a juhokat, és elfut, a farkas pedig elragadja és szétkergeti őket.  13 A béres azért fut el, mert csak béres, és nem törődik a juhokkal. 14 Én vagyok a jó pásztor, én ismerem az enyéimet, és az enyéim ismernek engem, 15 ahogyan az Atya ismer engem, én is úgy ismerem az Atyát, és én életemet adom a juhokért.

[3] Az AQUILA tagjai Jézus Krisztus akaratából mély lelki kapcsolatban vagyunk az Úrral, s ez egy csodálatos dolog.

BIBLIA SÉRTHETETLENSÉGE

 Vasárnapi gondolatok: A BIBLIA SÉRTHETETLENSÉGE

     Ennek résznek a megszívlelése nagyon fontos lenne mindenkinek, aki hozzá akarna nyúlni a Biblia bármelyik részéhez. Most itt Ferenc pápa őfelségének is ajánlanám, hogy aki eltöröl egyet is a legkisebbik parancsok közül, azt igen kicsinek fogják hívni a Mennyek országában, ha egyáltalán oda kerül. Máté 5. 17.[1] Az Írás kihangsúlyozza, hogy egy „i” betű sem tűnhet el. Direkt kihangsúlyozza az írás szentségét. Ezt anno Órigenész is felismerte, hogy van egy olyan része, amit elsőre látunk és így vagy úgy felfogható, hogy mi is van oda írva, de minden sorát tovább is érthetjük, egyre tovább, ameddig csak a tudatunk a kegyelemből is engedi.

Képzeljük el, ha tetszés szerint kihagynak, alázatlanságból feleslegesnek nyilvánítanának egy-egy részt - sajnos szóban ma már teszik is…-, vagy megbírálják, semmissé nyilvánítanák, így ennek a „rejtett” iratnak, aminek nagyon sok értelme van elveszne a lényege. S a következő századokat /ha még vannak…/, megfosztja a lehetőségétől is, hogy ő esetleg okosabb, Istenre nyitottabban, még mélyebben értse meg az evangéliumot. Tehát míg most írásban nem nyúlnak hozzá, és nem változtatják meg a szövegét, addig azt mondom, hogy jelenleg csak ezt az emberi csoportot teszik tönkre az egyedi értelmezésükkel, akiknek rosszul magyarázzák. Abban a másodpercben, amikor a Szent könyvhöz, a Bibliához hozzá nyúlnak, már az utódoknak azt a lehetőséget elveszik, hogy ők mélyebb megértésre jussanak. Felmerül a kérdés, hogy Jeromosék annak idején, ezen gondolkoztak-e így. Jeromosék talán inkább tiszta vizet akartak, érthetőbbé fordítani, de teljes bizonyossággal és részleteiben sem tudjuk, hogy milyen volt előtte. Nem tudjuk, hogy esetleg azok a szövegek, azok a fordítások, ami kicsit „kacskaringósabban”/ tán rejtettebben voltak írva, hogy rávezetett volna-e minket a mögöttes tartalomra, benne vannak-e? Nem tudjuk, hogy azok kikerültek-e, vagy nem.

Mint említettem Ferenc pápánk nagyon engedékeny, mondhatnám sajnálatosan liberális jellegű. Gyakorlatilag szépen felhígítja, liberalizálja az Isteni parancsokat, még jó, hogy meg nem simogatja annak a fejét, aki elköveti az Isten által tiltott tetteket. Az Isten nem ilyen engedékeny.

Éppen ma a templomba nézegettem a kereszt alakú festményt, ahol Jézus, Atya és a Fiú viszonya nagyon kitűnt. A fiú kb. negyede volt, ahogy az Atya halottan tartja. Belemélyedtem abba, hogy milyen nyomorult érzés lehetett az, hogy a végtelen Istenségből saját magát kiszakítja, emberi formában van és kiveti magát a viharnak, a gonoszságnak, kereszthalálnak és minden rossznak, amit akár ember is tehet Vele. Ahogyan ránéztem Jézusra, szívfacsaró volt, ahogyan élettelenül ott van az Atya kezében. Olyan volt, mint akit tényleg oda dobnak egy koncnak. Hát Ő dobta oda közénk/ utánunk saját magát, olyan fájdalmas volt[2], ahogy mélyen megnéztem, egészen elképedtem rajta, hogy ezért ezt így eddig figyeltem meg. Nem lehetünk a mondandóját illetőleg sem engedékenyek, mert Ő valóban halálosan komolyan gondolta!

Az evangélium további része pedig egymás közötti viszonyunkról szólt.[3]

„Aki haragot tart embertársának, aki embertársát ostobának nevezi” hát akkor időszakosan mindenki ott állhatna. Aki sokáig haragot tart a másikra, úgy, hogy a másik bocsánatot kért is tőle, vagy meg akar javulni, és akkor is kérlelhetetlen a másik, akkor az a másik buta. Buta, mert azt kapod, amit a másiknak teszel. Ne ítélj, hogy ne ítéltess, gondolom ez ismerős. Ha te nem tudsz megbocsátani embertársadnak, akkor ugyan hogyan várod el, hogy az Atya azt a nagyon sok minden rosszat, amit teszünk, megbocsátsa.

     S jönnek a másikra tett - szinte mindennapos - jelzőink: ostoba, bolond stb. Szerintem a mai szófordulatunkban a többi mellett sajnos, ez az ostoba még szép szó, liliomos jelzőnek tűnik.

„Aki azt mondja neki, hogy bolond méltó a pokol tüzére” ezen nagyon sokat gondolkoztam, hogy hát akárhogy is nézzük, de vannak köztünk valódi  bolondok, igaz ítélkezni, az nem a mi dolgunk…! Most vagy az a kérdés, hogy nem mondhatom meg és nem is gondolhatom, mert rögtön a pokolra jutok, de hát tényleg vannak bolondok. Láthatjátok, nagyon nehéz az evangélium szavait betartó kereszténynek lenni, alapvetően kell magunkat megváltoztatni.

Isten a haragtartást nem szereti és a farizeusi szemforgatást sem, hogy te az Isten felé, ergo fölfelé nyalsz, lefelé taposol, az Istent nem téveszted meg, ne is próbálkozz, ismeri a szívedet is. Ő pedig azt mondja, hogy nem kell az ajándékod, békülj ki a másikkal és akkor már tán ajándékot sem kell hoznod.

Nagyon fontos, hogy már nem is tudom eleget mondani, hogy a fő parancs: szeressük egymást. Az ostoba, meg a bolond, már ugye megbeszéltük, hogy nem ildomos mondani, mert a pokol jár érte, de az, hogy békülj ki az embertársaddal az is igen nagyon hasznos lenne, ha végezetül valóban kibékülnénk egymással. Ennek a módja is elég nehéz, sokszor vannak jogosnak tűnő sérelmek is. Valaki gondatlanságból elüti a szerettünket. Nem egészen ragaszkodás mentes, nem is tiszta az ember. Az kérdés, hogy mikor lesz olyan az ember, hogy tudjon nem közömbös, hanem érintetlen lenni, hogy ne gondoljam azt, hogy pl. verekednem kell. Nem biztos, hogy jó, ha beveszem azt a bizonyos tablettát… reggel, mert ez meg a cinizmus.

Ezek mutatják, hogy nagyon sokat kell még tenni, nagyon kell finomodni, hogy Isten kívánalmainak a saját érdekünkben eleget tudjunk tenni. Ez nagyon nehéz, de az biztos, törekedni kell rá.

Isten adta, tolmácsolta Pável Márta 

---

[1] ¹⁷Ne gondoljátok, hogy megszüntetni jöttem a törvényt vagy a prófétákat. Nem megszüntetni jöttem, hanem teljessé tenni. ¹⁸Bizony mondom nektek, míg ég és föld el nem múlik, egy i betű vagy egy vesszőcske sem vész el a törvényből, hanem minden beteljesedik. ¹⁹Aki tehát csak egyet is eltöröl e legkisebb parancsok közül, és úgy tanítja az embereket, azt igen kicsinek fogják hívni a mennyek országában. Aki viszont megtartja és tanítja őket, az nagy lesz a mennyek országában.

[2] … hogy még a kántor rettenetes hamis orgonálását /énekét is  elfeledtette….

[3] Mt 5,21-26  ²¹Hallottátok, hogy a régiek ezt a parancsot kapták: Ne ölj! Aki öl, állítsák a törvényszék elé. ²²Én pedig azt mondom nektek: Már azt is állítsák a törvényszék elé, aki haragot tart embertársával. Aki embertársát ostobának nevezi, állítsák a nagytanács elé. Aki azt mondja neki, hogy te bolond, méltó a pokol tüzére. ²³Ha tehát ajándékot akarsz az oltáron felajánlani, és ott eszedbe jut, hogy embertársadnak valami panasza van ellened, ²⁴hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, s menj, előbb békülj ki embertársaddal, aztán térj vissza és ajánld fel ajándékodat. ²⁵Ellenfeleddel szemben légy békülékeny idejében, amikor még az úton vagy vele, nehogy átadjon ellenfeled a bírónak, a bíró pedig a poroszlónak, és börtönbe kerülj. ²⁶Bizony mondom neked, nem szabadulsz ki, amíg az utolsó fillért is meg nem fizeted.

A FÖLD SÓJA

 

 kép FB.

Vasárnapi gondolat

A FÖLD SÓJA

Ez egy nagyon kedves evangéliumi rész ez, Istennél a langyosság egybevág a sótlansággal, s egyik tulajdonsággal bíró emberrel sem lehet semmit sem kezdeni. Gyakorlatilag plusz mínusz nulla az ilyen, szinte mozdíthatatlan. Amikor Isten azt mondja, ti vagytok a föld sója, akit az Ő keze szór le az emberek közé, hogy ízt, éberséget, erőt, fényt, magára eszmélést adjon, mi ennek a cselekvői vagyunk és az Isten kezéből kiszórt sóval működjünk az emberekért. Ez egy nagyon nagy elvárásnak is tűnik, ha nem is gondoljuk át.

Aztán az evangélium folytatja, hogy mi vagyunk a láng, a fény, amit Ő gyújtott és azt nem lehet véka alá tenni. Nagyon sokszor előfordul az embereknél, meg nálatok is, hogy hisztek, de félősen hallgattok. Félősen hallgatni, mert diszkomfortos, mert jaj, mit szólnak hozzá, mert jaj még többet kérdeznek, és folytathatnám. Meg esetleg hülyének néznek, és ezért inkább félősen hallgatni célszerűbb(?) Isten azt mondja, hogy világosságot gyújtottam belétek, azt nem tehetitek az ágy alá, meg a véka alá sem. Azt nem lehet lefedni, annak látszódni kell, ezért gyújtottam a Fényt bennetek, hogy mindenki, az általam gyújtott Fényeteket lássa.   Én adtam nektek világosságot mondja Jézus, hogy akik Istentől közvetlen nem észlelik, azok is így kapjanak valamit. Vigaszra leljenek, még az is vigaszt leljen, aki nem is hívő, nem is tudja igazából, hogy mi történt, de a tudat alatt mégis csak megkönnyebbül. 

Jézus azt mondja, hogy világítson át a világosság az emberek előtt, mely Istentől kapott világosságotok. Ehhez, hogy világítani tudjatok, ehhez állandóan mindenkinek szinten kellene magát tartania, tehát az a jelenség nem játszódhat le, hogy kimentek innen és a kapuban már mindet elfeledtek és nem világítotok. Akik Isten emberei vagytok, nektek világítani kell non stop, tehát nem lehettek olyanok, mint a napelemes lámpa az udvaron, hogy nem kapott elég fényt és reggelre már nem világít. Az, hogy ti nem kaptok elég fényt annak nem az Isten oka, hanem a ti magatok, nem imádkoztatok eleget, nem hittetek abban, hogy az Isten a fényével töltötté tesz. Nem fogadtátok be kellő alázattal, tisztelettel, és a világ elvihette a világosságot, tehát úgy viselkedtek, mint egy napelemes de selejtes lámpa. De ezt nem tehetjük meg, annak a lámpának, amit Isten gyújtott belénk, annak reggeltől estig világítani kell, és látszódnia kell. Tehát Jézus folyamatos parancsot mondott ezzel a világítani kell, nem azt mondja, hogy tegnap világíts, holnap világíts, és ma világíts egy órát, hanem folyamatosan.

Ez egy gyönyörű dolog, mindig az Úristen azt kéri tőlünk, hogy legyünk toppon, csináljuk meg a feladatát és segítsük az összes többi embert. Az igaz, hogy nagyon sokszor, hallom a világba, hogy megkérdezik tőlem, hogy mi a fenének tőröm magam, mikor annyi hülye és gonosz ember van. Mindig azt szoktam válaszolni, hogy ha én meghalok, nem téged kérnek számon, hanem engem, hogy törtem-e magam. És nem azt kérik számon, nem azt kérdezi meg az Isten, hány gonosz, buta, érthetetlen ember volt melletted, ez nem kerül szóba, azt kérdezi meg, hogy te milyen voltál, te mit tettél. Nem védekezhetünk semmivel, mert a feladatot nekünk rótták ki, a világítást, a sózást, és a tündöklést, nem másnak és teljesen mindegy, hogy neked a világ mit mond, téged hogy ítél meg, neked toppon kell állni. Ott kell állni a bércen, láttatni kell magad, mert akkor szolgálod igazán az Úristent. Itt megalkuvásnak helye nincs. Gyávaságnak hely nincs. Azért, mert szól neked valaki, vagy megpróbál romba dönteni, vagy valamit csinálni, az nem engedhető meg. Bennünk erő van, és ezt az erőt sugározni kell, mert ezt az erőt az Úristen adta.       

Isten adta, tolmácsolja Pável Márta