BIBLIA SÉRTHETETLENSÉGE

 Vasárnapi gondolatok: A BIBLIA SÉRTHETETLENSÉGE

     Ennek résznek a megszívlelése nagyon fontos lenne mindenkinek, aki hozzá akarna nyúlni a Biblia bármelyik részéhez. Most itt Ferenc pápa őfelségének is ajánlanám, hogy aki eltöröl egyet is a legkisebbik parancsok közül, azt igen kicsinek fogják hívni a Mennyek országában, ha egyáltalán oda kerül. Máté 5. 17.[1] Az Írás kihangsúlyozza, hogy egy „i” betű sem tűnhet el. Direkt kihangsúlyozza az írás szentségét. Ezt anno Órigenész is felismerte, hogy van egy olyan része, amit elsőre látunk és így vagy úgy felfogható, hogy mi is van oda írva, de minden sorát tovább is érthetjük, egyre tovább, ameddig csak a tudatunk a kegyelemből is engedi.

Képzeljük el, ha tetszés szerint kihagynak, alázatlanságból feleslegesnek nyilvánítanának egy-egy részt - sajnos szóban ma már teszik is…-, vagy megbírálják, semmissé nyilvánítanák, így ennek a „rejtett” iratnak, aminek nagyon sok értelme van elveszne a lényege. S a következő századokat /ha még vannak…/, megfosztja a lehetőségétől is, hogy ő esetleg okosabb, Istenre nyitottabban, még mélyebben értse meg az evangéliumot. Tehát míg most írásban nem nyúlnak hozzá, és nem változtatják meg a szövegét, addig azt mondom, hogy jelenleg csak ezt az emberi csoportot teszik tönkre az egyedi értelmezésükkel, akiknek rosszul magyarázzák. Abban a másodpercben, amikor a Szent könyvhöz, a Bibliához hozzá nyúlnak, már az utódoknak azt a lehetőséget elveszik, hogy ők mélyebb megértésre jussanak. Felmerül a kérdés, hogy Jeromosék annak idején, ezen gondolkoztak-e így. Jeromosék talán inkább tiszta vizet akartak, érthetőbbé fordítani, de teljes bizonyossággal és részleteiben sem tudjuk, hogy milyen volt előtte. Nem tudjuk, hogy esetleg azok a szövegek, azok a fordítások, ami kicsit „kacskaringósabban”/ tán rejtettebben voltak írva, hogy rávezetett volna-e minket a mögöttes tartalomra, benne vannak-e? Nem tudjuk, hogy azok kikerültek-e, vagy nem.

Mint említettem Ferenc pápánk nagyon engedékeny, mondhatnám sajnálatosan liberális jellegű. Gyakorlatilag szépen felhígítja, liberalizálja az Isteni parancsokat, még jó, hogy meg nem simogatja annak a fejét, aki elköveti az Isten által tiltott tetteket. Az Isten nem ilyen engedékeny.

Éppen ma a templomba nézegettem a kereszt alakú festményt, ahol Jézus, Atya és a Fiú viszonya nagyon kitűnt. A fiú kb. negyede volt, ahogy az Atya halottan tartja. Belemélyedtem abba, hogy milyen nyomorult érzés lehetett az, hogy a végtelen Istenségből saját magát kiszakítja, emberi formában van és kiveti magát a viharnak, a gonoszságnak, kereszthalálnak és minden rossznak, amit akár ember is tehet Vele. Ahogyan ránéztem Jézusra, szívfacsaró volt, ahogyan élettelenül ott van az Atya kezében. Olyan volt, mint akit tényleg oda dobnak egy koncnak. Hát Ő dobta oda közénk/ utánunk saját magát, olyan fájdalmas volt[2], ahogy mélyen megnéztem, egészen elképedtem rajta, hogy ezért ezt így eddig figyeltem meg. Nem lehetünk a mondandóját illetőleg sem engedékenyek, mert Ő valóban halálosan komolyan gondolta!

Az evangélium további része pedig egymás közötti viszonyunkról szólt.[3]

„Aki haragot tart embertársának, aki embertársát ostobának nevezi” hát akkor időszakosan mindenki ott állhatna. Aki sokáig haragot tart a másikra, úgy, hogy a másik bocsánatot kért is tőle, vagy meg akar javulni, és akkor is kérlelhetetlen a másik, akkor az a másik buta. Buta, mert azt kapod, amit a másiknak teszel. Ne ítélj, hogy ne ítéltess, gondolom ez ismerős. Ha te nem tudsz megbocsátani embertársadnak, akkor ugyan hogyan várod el, hogy az Atya azt a nagyon sok minden rosszat, amit teszünk, megbocsátsa.

     S jönnek a másikra tett - szinte mindennapos - jelzőink: ostoba, bolond stb. Szerintem a mai szófordulatunkban a többi mellett sajnos, ez az ostoba még szép szó, liliomos jelzőnek tűnik.

„Aki azt mondja neki, hogy bolond méltó a pokol tüzére” ezen nagyon sokat gondolkoztam, hogy hát akárhogy is nézzük, de vannak köztünk valódi  bolondok, igaz ítélkezni, az nem a mi dolgunk…! Most vagy az a kérdés, hogy nem mondhatom meg és nem is gondolhatom, mert rögtön a pokolra jutok, de hát tényleg vannak bolondok. Láthatjátok, nagyon nehéz az evangélium szavait betartó kereszténynek lenni, alapvetően kell magunkat megváltoztatni.

Isten a haragtartást nem szereti és a farizeusi szemforgatást sem, hogy te az Isten felé, ergo fölfelé nyalsz, lefelé taposol, az Istent nem téveszted meg, ne is próbálkozz, ismeri a szívedet is. Ő pedig azt mondja, hogy nem kell az ajándékod, békülj ki a másikkal és akkor már tán ajándékot sem kell hoznod.

Nagyon fontos, hogy már nem is tudom eleget mondani, hogy a fő parancs: szeressük egymást. Az ostoba, meg a bolond, már ugye megbeszéltük, hogy nem ildomos mondani, mert a pokol jár érte, de az, hogy békülj ki az embertársaddal az is igen nagyon hasznos lenne, ha végezetül valóban kibékülnénk egymással. Ennek a módja is elég nehéz, sokszor vannak jogosnak tűnő sérelmek is. Valaki gondatlanságból elüti a szerettünket. Nem egészen ragaszkodás mentes, nem is tiszta az ember. Az kérdés, hogy mikor lesz olyan az ember, hogy tudjon nem közömbös, hanem érintetlen lenni, hogy ne gondoljam azt, hogy pl. verekednem kell. Nem biztos, hogy jó, ha beveszem azt a bizonyos tablettát… reggel, mert ez meg a cinizmus.

Ezek mutatják, hogy nagyon sokat kell még tenni, nagyon kell finomodni, hogy Isten kívánalmainak a saját érdekünkben eleget tudjunk tenni. Ez nagyon nehéz, de az biztos, törekedni kell rá.

Isten adta, tolmácsolta Pável Márta 

---

[1] ¹⁷Ne gondoljátok, hogy megszüntetni jöttem a törvényt vagy a prófétákat. Nem megszüntetni jöttem, hanem teljessé tenni. ¹⁸Bizony mondom nektek, míg ég és föld el nem múlik, egy i betű vagy egy vesszőcske sem vész el a törvényből, hanem minden beteljesedik. ¹⁹Aki tehát csak egyet is eltöröl e legkisebb parancsok közül, és úgy tanítja az embereket, azt igen kicsinek fogják hívni a mennyek országában. Aki viszont megtartja és tanítja őket, az nagy lesz a mennyek országában.

[2] … hogy még a kántor rettenetes hamis orgonálását /énekét is  elfeledtette….

[3] Mt 5,21-26  ²¹Hallottátok, hogy a régiek ezt a parancsot kapták: Ne ölj! Aki öl, állítsák a törvényszék elé. ²²Én pedig azt mondom nektek: Már azt is állítsák a törvényszék elé, aki haragot tart embertársával. Aki embertársát ostobának nevezi, állítsák a nagytanács elé. Aki azt mondja neki, hogy te bolond, méltó a pokol tüzére. ²³Ha tehát ajándékot akarsz az oltáron felajánlani, és ott eszedbe jut, hogy embertársadnak valami panasza van ellened, ²⁴hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, s menj, előbb békülj ki embertársaddal, aztán térj vissza és ajánld fel ajándékodat. ²⁵Ellenfeleddel szemben légy békülékeny idejében, amikor még az úton vagy vele, nehogy átadjon ellenfeled a bírónak, a bíró pedig a poroszlónak, és börtönbe kerülj. ²⁶Bizony mondom neked, nem szabadulsz ki, amíg az utolsó fillért is meg nem fizeted.