AZ ELSŐ KENYÉRSZAPORÍTÁS

 AZ ELSŐ KENYÉRSZAPORÍTÁS.

/Máté evangéliuma 14,13-21/

¹³A hír hallatára Jézus elhajózott onnan egy elhagyatott helyre, hogy egyedül legyen. De a nép tudomást szerzett róla, és gyalogszerrel utánament a városokból. ¹⁴Amikor kiszállt, már nagy tömeget talált ott. Megesett rajtuk a szíve, s meggyógyította betegeiket. ¹⁵Amikor beesteledett, odamentek hozzá tanítványai, és figyelmeztették: „Elhagyatott itt ez a hely, s már az idő is későre jár. Bocsásd el a népet, hadd széledjenek szét a falvakba, hogy élelmet vegyenek maguknak!” ¹⁶Jézus azonban így válaszolt: „Nem kell elmenniük, ti adjatok nekik enni!” ¹⁷„Csak öt kenyerünk van és két halunk” – felelték. ¹⁸„Hozzátok ide!” – mondta, ¹⁹s meghagyta, hogy a nép telepedjék le a fűre, majd fogta az öt kenyeret meg a két halat, föltekintett az égre, és megáldotta őket. Ezután megtörte a kenyereket, odaadta tanítványainak, a tanítványai pedig a népnek. ²⁰Mindnyájan ettek s jól is laktak. A maradékból tizenkét kosarat teleszedtek. ²¹Az asszonyokat és a gyerekeket nem számítva mintegy ötezer férfi evett.

Jézus elhajózott a többiektől, ez az eset közvetlenül Keresztelő János halála után volt, gondolom egyedül akart lenni, hogy feldolgozza ezt a veszteséget, hiszen egyrészt Jézusnak rokona volt, másrészt Jézus 100%-ig ember is volt, volt fájdalma.    

Mikor az ember ezt a részt olvassa több dolog szembetűnő, amit nem sűrűn szoktak ebből a részből kiemelni. De nézzük kicsit részletsebben.  A nép, amikor ezt megtudta,  hogy Jézus elhajózott (vélhetően a Genezáret-i tavon), gyalogszerrel utána tódult a városokból. Tudjuk a Biblia lényeges elemeket ír csak le, így nem tudunk arról semmit, hogy:  vajon melyik irányba mentek és honnan, ugyanis egyik oldalán folyik a Jordán, így arra felé csak nehézkesen tudott volna elmenni, így valószínű, hogy északra indultak. Azonban akkoriban azon a környéken nem volt túl sok város, így   kissé túlzó a leírásban szereplő „városokból” kifejezés. A történet elbeszéléséből, úgy tűnik, mintha az egész esemény egy nap alatt játszódott volna, tehát Jézus  csónakba ülve elment, miközben a tömeg ellepte a partot . A nép buzgalmát látva Jézusnak megesik rajtuk a szíve, rögtön meg is gyógyított pár beteget. S álljunk is itt meg.

Gondoljátok végig, hogy a végtelen Isten Jézusként felveszi a formánkat és leköltözik hozzánk, mindezt úgy, hogy Ő mindvégig 100% Isten is marad. Mitől rendült meg Jézus? Keresztelő János halálától, a gyógyulásra sóvárgó betegektől és a tolongó sokaságtól, akik mindannyian Istent keresik és Őt szomjazzák.   Jézus rögtön cselekedett, meggyógyította a betegeket és tanítani kezdte őket. A rész nem említi, hogy Jézus mikor ment ki a tóra, csak azt lehet tudni, hogy beesteledik és Jézus még mindig gyógyít és tanít. A tanítványok, azok, akik tapintatosan figyelmeztetik Jézust az idő múlására és arra, hogy étlen-szomjan nem maradhatnak az emberek, bocsássa el őket Jézus, hogy ki-ki vissza tudjon menni a falujába: „ … hadd széledjenek szét a falvakba …”. (Először azt írja „városokból”, majd másodszorra már „falvakba” mond, tehát helyhatározóból is kettő féle van. ) Majd úgy folytatja, hogy „Elhagyatott itt ez a hely …” tehát csak a tóparton történhettek az események, bár részleteket nem ismerhetünk meg a leírásból. Uo. s már az idő is későre jár. Bocsásd el a népet, hadd széledjenek szét a falvakba, hogy élelmet vegyenek maguknak!” ¹⁶     Még egy gondolatig a bevezető részre, ahogy Máté ezt körbe írta, nekem egy olyan érzésem van, mint mikor mindennel felturbózták Jézus születését, holott azt sem tudták, hogy hol ( melyik utca/ház stb., de most kijelöltek egy kört (….)oda lehet belenyúlni itt született…)  és mikor ( melyik én, milyen hónap) született pontosan Jézus. Lépjünk tovább, a lényegen mindez mit sem változtat, hogy Istennek semmi sem lehetetlen.  Rendhagyó módon eddig nem a lényeget hangsúlyoztam, mert az csak most jön.

Tekintsünk el attól, hogy belebonyolódjunk a 7,- 12 –es stb.  a számok misztikájába,   próbáljunk meg a lényegre koncentrálni. Azt gondolom, hogy a tóparton összegyűltek a szegény emberek, akik érzik azt, hogy az  igazi itt van. Még ha akkor csak prófétának vették - itt még ők nem tudják, hogy Ő Isten fia -, aki nagyon szépen beszél, a szívükbe szól, amitől ők megremegnek. Lelkükbe  hatolt, képesek akkor is utána zarándokolni Jézusnak, ha Ő már falun kívül van, ha éhesek vagy ha sötétedik. A közbiztonság sosem volt jó –anno- Izraelben, de az összegyűltek ezzel akkor, ott nem foglalkoznak. Ez a szép benne, hogy ők nem úgy gondolkoznak, mint az apostolok. Az apostolok racionálisak: „Bocsásd el a népet, hadd széledjenek szét a falvakba, hogy élelmet vegyenek maguknak!”. Az apostolok valahogy nem értették meg  a népet, nem értették meg, hogy miért ül ott a nép étlen-szomjan a sötétedéskor is. Jézus gondolkodása teljes ellentétes az apostolokéval, Jézus megérti, s nem akar megválni a lelke részeitől, ha már utána mentek, akkor nem akarja őket szélnek ereszteni, mert Ő nem ijed meg sem a sötéttől, sem az elhagyatottságtól.  Nála nincs olyan, hogy lehetetlen. Jézus megparancsolja az apostoloknak  hozzátok ide, ami van. Teljesen mindegy, hogy egy, kettő vagy öt kenyér volt, kettő vagy tíz hal lett volna ott, lényegtelen. Ötezer férfi  -mert ugye akkoriban az asszonyok és gyerekek még nem voltak egyenrangúak a férfiakkal-, lakott jól. (Ha beszorozzuk a férfiak létszámát kb. hárommal: nők, gyerekek, akkor azt kapjuk, hogy tizenötezren laktak jól)… és még megmaradt a biblikus (szám) tizenkét kosár élelem.

Máté nem emlékezik meg a maradék sorsáról, de menjünk vissza a szebb részhez. Isten megmutatja, hogy aki benne bízik, aki nem gondol a föld dolgaira, aki nem aggodalmaskodik  -mert az apostolokon kívül egyetlen egy ember sem aggodalmaskodott, különben hazaindultak volna -, de ők nem, ott ültek a fűben és várták, hogy mit mond még Isten. Nem érdekelte őket, hogy esetleg fázni fognak, vagy hangosan korogni fog a gyomruk, ez mind nem érdekelte őket.   Isten=Jézus Krisztus megérezte azt, hogy ezeknek az embereknek kinyílt a szíve, hogy nekik szükségük van Rá, azért jöttek, amiért Ő jött el a Földre. Összeért a kettő vonal, és Ő megadta nekik azt, amiért odajöttek.

Ezt követően Máté már nem folytatja a történetet, hiszen a következő történet már a vízen járás csodája. Az evangélium már nem beszél arról, hogy ezek az emberek mit csináltak. Én azt is el tudom képzelni, hogy hajnalig maradtak az Úrral, mert ha már ettek-ittak, bár az ivást nem említi az evangélium, de lehet, hogy ittak a Jordánból, akkor miért kellett volna elmenniük. Miért nem lehetett volna virrasztani egy éjszakát és megvárni a hajnalt együtt?   Lehet, hogy pont ez történt, amit  kihagytak az írásból.  Mit élt meg a nép és hogy miként fejezték be ezt a gyönyörű eseményt,   azt nem tudhatjuk. Az csak a jóindulatunkra van hagyva.

Azt gondolom, hogy ebből a mi konklúziónk az legyen,  amikor az Úristennel találkozunk  -ahogy a nép tette-, ne aggodalmaskodj, ne törődj egyéni szükségleteiddel (hideg van, messze van, félsz, éhes vagy). A jelszó Ő nektek mindent megad. Ha az Úrral vagy, elmúlnak a szükségleteid, mert Ő közben gondoskodik rólad, hogy neked minden ott legyen, amire igazán szükséged van. Én egy dolgot mondok, tapasztalom; többet ad, mint kéne. Ezt nap, mint nap érzem, hogy sokkal többet ad, mint kéne. El vagyunk kényeztetve.  Nincs aggodalmaskodásra okod, mert Ő ezerszer jobb, mint elképzeled, előtted jár, rád ömleszti magát mindenféle szinten, mert az Övé vagy. Ezt fogadd meg, hogy ne gyere elő a kicsinyes emberi gondjaiddal. Legyél gavallér, nyitott és nem szűkmarkú, így ömleszd oda a teljes lelked. Ülj ki a mezőre, az csillagos ég alá és ne érdekeljen, hogy mi történik, te függeszd Rá a szemed és csak hallgass ... , akkor megjön Ő, és be kell befogadnod.

Isten adta, tolmácsolta Pável Márta

KONKOLY ÉS A BÚZA

 KONKOLY ÉS A BÚZA.

Ma eszembe jutott mikor az emberiséget érintő ragályos betegségekről néztem filmet, hogy többen vallották és babonásan féltek is tőle, hogy egy fekete kaszás ember van a mezőn és valamit elszór. Vallották, ahol ez fekete kaszás valakiket (kaszás halálnak vették) látták ott kitört a járvány, és vélték, hogy az valami egy betegséget okozott.  Jellemző volt; amilyen villámgyorsan keletkezett ez a járvány, olyan villámgyorsan szűnt meg.

Erről a konkoly és a búza jut az eszembe, mert ezek a járványok megritkítják az emberiséget. Hogyan húzódik ki konkoly/ esetleg genetikailag gyengébb esetek? Ebben (a járványos) esetben gondolhatjuk  úgy, hogy még útközben meghal. Isten sokkal kegyesebb, megvárja a végét. Végig élteti az embereket, mindennel együtt; akár a rettentő rémtetteivel, sötétségeivel mérgezheti a többi ember életét.

Míg a filmbeli az esetben azt mondják, hogy lehet ez véletlen, kívülről irányított szelekció, hogy a gyengébb egyedek elhullanak, és ez egy fajtanemesítés, hogy aki belehal ebbe a járványba, az belehal, aki nem az megmarad és virulensebben folytatja az életét, nem beszélve arról, hogy a túlnépesedést is megakadályozza. Nem tudom mi lehet az igazság.

 A konkoly és a búzánál hasonlít a két eset egymáshoz, mégsem ugyanaz. Ott végig kínoztatik a „konkolytól” a búzacsalád, lehet, hogy egy családban egy konkoly van, kettő, három, vagy mindenki konkoly. Lehet, hogy egyik sem konkoly, csak a szomszéd az. Minden lehet. Nem tudjuk, hogy hosszú távon ettől a konkolyságtól, azzal hogy a legvégén iktatják ki mellőled, épülsz-e vagy nem. Megkeseredsz-e, vagy rosszabb, vagy jobb ember leszel-e? Mert minden benne van a kalapban. Tűrni kell, mert nem tudod, hogy ez neked hosszútávon mit használ. Isten  tudja (de Ő mindig jót akar), azért nem húzza ki, márpedig most úgy tűnik könnyebbség lenne, ha kigyomlálná.

Menjünk vissza ezekhez a járványokhoz, amik lényeges pusztítást okoztak az emberek között. A járványok így megtizedelték a népességet, most itt van ez a koronavírus járvánnyal, sajnos ez valós, csak a mértékével vannak kérdéseim, és miért ütötte ez fel a fejét? Miért ilyen kitartó? Miért jelentik ki, hogy nem fog elmúlni? Miért jelentik ki azt, hogy nem szerzel immunitást? Állítólag három hónap múlva elmúlik az immunitás. Akkor egy Damoklész kardja feszül folyamatosan a fejünk fölött? Van 7 milliárd ember és mikor fog kipusztulni? Ez is a gyomlálás művészete? Nem tartom valószínűnek, hogy Isten irányítja. Akkor honnan irányul, magától kitermeli a rendszer? Itt nagyon sok kérdést fel kellene tennünk, hogy mennyi minden veszélyezteti az életünket? Tehát nem csak egymást veszélyeztetjük, konkoly és a búza, hanem kívülről jövő, kiszámíthatatlan erejű és sűrűségű és mélységű csapások is. Mindig készen kell  lenni lelkileg, soha nem tudhatjuk, mikor jön el a számonkérésünk ideje.

Továbbra is azt tudom mondani, hogy bízzunk a Szent József erejébe és reménykedjünk csoport és Magyarország szintjén is, hogy megvédi az országunkat a súlyosabb járványtól, mivel most Neki ajánlottuk fel és kértük a védelmét.

Isten adta, közvetítette Pável Márta

AZ ÖKUMENIZMUS ÉS A KOALÍCIÓKÖTÉSEK

  Pável Márta

  AZ ÖKUMENIZMUS ÉS A KOALÍCIÓKÖTÉSEK

/SZERINTEM./

Mindegyik egyféle kompromisszum. Megfigyeltem, hogy amikor a pártok egymással bármilyen megállapodást kötnek, akkor mindig baj van náluk. Ugyanis szinte mindig érdekek mentén történik ez, s azok a pártok kötnek megállapodásokat, tömörülnek egybe, akik gyengék, amiknek nincs tömegbázisa, nem láthatóak, nem mérhetőek vagy nagyon kicsik/ törpék. Egy-egy koalíciókötés mindig megalkuvásokkal jár, ugyanúgy, ahogy az ökumenizmus is.

De vissza a pártokhoz. Már láthattuk, hogy például az MSZP-t tönkretette az SZDSZ koalíció. A koalíció megkötésekor ők jóval kevesebben voltak, de erőszakosabbak voltak, és így mind a kettő szétesik: előbb az SZDSZ (szétszivárogtak), majd az MSZP is már a sír szélén áll. (Hasonlatomban vehetjük a katolikus Egyházat mint MSZP, és a protestánsokat a másiknak.)

 Nos, ez a bajom a koalíciókötésekkel. Nem kéne megtenni! Ma az egyházunk nagyon erőszakosan, különösen Ferenc pápa, szorgalmazza (s ez nekem alapból is gyanús…) az ökumenizmust= koalíciókötést. Olvasgattam az egyházunk indokairól - persze nem győztek meg-, illetve egy erről szóló írássorozatot is olvastam, ahol egy teológus nagyon intelligensen, okosan, a kornak megfelelő érvek szintjén mutatja be, hogy miért kell az egység. Hivatkozik, hogy Isten is úgy akarja, s különböző részekből innen-onnan idéz. Azt mondom, hogy az idézetek jók, de az nem jó és nem fogadom el, hogy nekünk más vallásokkal ökumenében (más pártokkal koalícióban) kell lenni.

Először is, a kérdésem: miért nem fogadják be a nem keresztény vallásokat is (nekem ez is gyengeség), ha nagyon „ökumenikusok” vagyunk. Vagy ők nem emberek, rájuk nem vonatkoznak a hivatkozásaik: az isteni erő isteni egységet akar? Alkudjunk meg, de annyira, nehogy jól is járhassunk pl. a több élettel, a preegziszcenciával, hogy csak párat említsek, mert ezzel sok minden valóban megmagyarázható lenne, amit pillanatnyilag a keresztények csak elkennek. Ha ökumené, akkor terjedjen ki minden népre, még ha innentől nem is annak hívnánk! Én ismerek jó pár buddhista embert, akik igaz, máshonnan közelítik meg az egész létkérdést, de szerintem elfogadóbbak, sokkal rugalmasabbak és liberálisabbak abból a szempontból is, hogy nem megalkuvást, elhallgatást kérnének (pl. Szűz Anya szerepe stb.), hanem egymás mellett élést, egy irányba haladással. Ki mire érett meg, arra menjen, és mindenki szedje ki azt, ami neki hasznos. Ez így van, mi tudjuk, mi valahol ezt tesszük.

Nem tudom elfogadni, hogy a protestantizmussal, stb. kössünk koalíciót = ökumenét, vagy hogy egy ökumenikus misén már ne merjük a Szűzanyát dicsőíteni, ne merjük a szentjeinket kiemelni, példának hozni, hogy ne merjük az Oltáriszentség kiemelkedő fontosságát hangsúlyozni / megélni stb. Mi ez, ha nem az eddigi hitünk, elveink elárulása?! Nem! Ez nekem fájó árulás!

 Úgy gondolom, az ökumené a gyengeség jele, annak a jele, hogy tudják azt, hogy rosszul teszik a dolgaikat, és az utolsó lehetőség, hogy a rangjukat, a hierarchiát, a hatalmukat megtarthassák. Ezért belemennek olyanokba, amiket én megalkuvásnak tekintek.

Árulás az is, hogy elhallgatom azokat az értékeket, amelyeket Prohászka Ottokár vagy Avilai Szent Teréz stb. vallottak. Nem tudok ezen megalkuvások, gyengeség felett örvendezni. Nem tudom dicsőíteni, szorgalmazni, elfogadni, sem tanítani, hogy ez kell, nem kell! Nem így kell! (Az igaz, nem sokat számít az egyháznak, hogy én mibe megyek bele – egyelőre. )

Visszatérve az ökumenére. Mivel mi az AQUILA nevezetű keresztény párt is vagyunk – a gyülekezési jog miatt, és hogy elmondhassuk a véleményünket tartjuk fent a pártunk-, ezalatt a lassan 10 év alatt többször megkörnyékeztek bennünket, hogy különböző koalíciókötésekbe menjünk bele; azt gondolom, azért, hogy bejussanak a parlamentbe, hogy kapjunk pénz, stb. Igen, az ő érdekeik nem a mieink, de mi az alapszabályban is rögzítettük: nem alkuszunk. Egy koalícióban viszont le kellett volna adni az elveinkből, és az övékből beemelni stb. Lássunk tisztán. Az alkuszik, aki gyengének, erőtlennek érzi magát, de mi nem. Nekünk nem fontos sem a bejutás, sem a pénz, sem a hírnév, csak az, hogy nyugalomban legyünk és tisztíthassuk az embereket, hogy Istenhez jussanak. Aki becsületes , s olyan kemény ember, mint mi, csatlakozhasson hozzánk. Habár ezt nem sűrűn teszik, de ez érthető is, mert ma, ami nagyon komoly, ami nagyon kemény, aminél tisztesség dominál pénz nélkül, az nem vonzó, és nem kereshet vele semmit. Mi nem fogunk eltérni azoktól az isteni elvektől, ahogyan szeretnénk az országot vezetni, nem fogunk eltérni attól az isteni akarattól, hogy üdvözülni akarunk.  

 S ahogy az Ő vezetésével megyünk az utunkon, egyre jobban szigorítja. Nem lehet megalkuvás tárgya a misztika sem, ahogyan Isten szigorítja a matériától való elválásokat, és szubtilissé finomodni vágyó lényünket. Ezt nem sokan értik meg, nem is akarják megérteni. Hogy lehetne egy olyan egyházban fejlődni, ami nem mélyülni, hanem sekélyedni akar, elveti - érdekből- az évezredek mélyebb felismeréseit stb.! Aki nem áll ki, nem segíti, hanem inkább veszélyesnek érzi, és elnyomja a különböző magasabb szinten lévő hívőit!

Mi pedig semmiféle ok miatt nem fogunk megalkudni senkivel sem! 

 Ismétlem: a koalíció=ökumené – szemünkben- a gyengeség jele.

Ha magunkat nézem, mi biztosak vagyunk a dolgainkban, és tudjuk, hogy jó, amit Jézus Krisztustól kaptunk. Tudjuk, hogy Istentől való. Ha ezt TUDJUK, hogy Isten így akarja, akkor semmi szín alatt sem tehetnénk engedményt senkinek sem! Felmerül bennem most az a kérdés, hogy az egyház ezekben nem biztos? A katolikus egyház úgy gondolja, hogy úgy forgatja a köpönyeget, ahogy a politikai és az egyéb érdekek kívánják. Ami érték volt, „harcoltak” érte, küzdöttek a protestantizmus terjedése ellen a nagyjaink, szentjeink (A. Szt. Teréz, Prohászka, Pázmány stb.), mostanra már miért nem érdekes, miért devalválódott ?   Ki kit tévesztett meg? Ők minket, vagy most Önök minket? Ha eddig pár száz évig „harcoltunk” a szakadárok/eretnekek ellen, most keblünkre öleljük? (Olyan, mint a DK, meg a Jobbik…, s ezzel mindegyik hitelét vesztette!) Ha valaki/k biztosak abban amit, az egyházunk kétezer éve mond, megalkotott, hogy lehet mást vallani, elengedni a lényeg egy részét? Vagy ha nem voltak biztosak benne nem hitték , hogy Istentől valók… és porhintés volt, akkor mélyen el kell gondolkozni, hogy hogyan tovább? Főleg azon, kinek hogyan tovább, mert egyet mondhatok: az egyház, amit Krisztus alapított, a miénk is, s mi nem fogunk elmenni, és mi Krisztus és a Szentháromság folyamatos sugallata, igazsága mellett kiállunk. Az, hogy ők mit mondanak, és hogy századok alatt mit tettek hozzá különböző egyházatyák, akiket vagy elutasítottak, vagy elfogadtak, szentté avattak stb. ez most már teljesen mellékes.

Nekünk kikezdhetetlen forrásunk az Úristen. Krisztus elmélkedésben minden kérdésünkre válaszolva, az újszövetséget is sokkal mélyebben értette meg, olyan mélyen hogy elszörnyülködik az ember, hogy mi van leírva, amit addig fel sem fogott.    Avilai Szent Teréz: A tökéletesség útja XXII.f.  „Ne engedd, Uram, hogy bárki is megengedhetőnek tartsa azt, hogy kizárólag csupán a szájával beszéljen Hozzád! Hogyan gondolkozhatik így keresztény ember?! És ti, akik azt állítjátok, hogy nincs szükség elmélkedésre, vajon tudjátok-e, hogy mit beszéltek? Én meg vagyok róla győződve, hogy nem tudjátok. Fogalmatok sincs arról, hogy mi az elmélkedés; sem arról, hogy miképpen kell az ajakimát végezni; sem arról, hogy mi a szemlélődés. Mert ha megértenétek ezeket a dolgokat, nem ítélnétek el az egyik percben azt, amit a másik percben dicsértek s nem kívánnátok tőlünk, hogy veletek együtt esztelenül beszéljünk.”

Tehát, hogy merne bárki is engedményeket tenni - ha valaki az igazságot tudja-, hogy mer leadni belőle, csak azért, hogy mondvacsinált egység legyen?!

Kell, hogy minden néppel szeretetben legyünk, nem kell gyűlölködni, de mindenkinek fel kell nőni a megértési szintig a másik útjához, mélységeihez és elfogadásához: te úgy mész, én így, s mégsem vagyunk elleneségek. (Velem kb. 20 éve két órát üvöltött telefonban egy baptista, mert mertem mélyen Szűz Anyáról is írni, s a legnagyobb ellenségnek titulált.) Akik ezt nem értik meg, azokkal még nem jött el az idő a tárgyalásra.

Mi valami ilyesféle „ökumenét” képzelünk el. Nem kell haragban lenni semelyik vallással sem, mi sem vagyunk haragban, nem is foglalkozunk ezzel sem. A szint dönti el, mikor kell és miről beszélgetni, eszmét cserélni. Egy biztos, mindig tanulhatunk egymástól, ha mást nem, emberséget.

Tapasztalatom szerint nagyon józanul lehet a buddhistákkal kommunikálni. Igaz, nem szükséges velük együtt nyaralni, de meg lehet beszélni józanul dolgokat. Ha valamiben biztos vagyok, az a mi utunk, a Sas útja, ami a Krisztus útja, amit nekünk adott. S mivel TUDOM, kitől kaptam, hiszem, megélem naponta, így soha, de soha nem lehet engedni, és soha nem lehet semmiféle koalícióba/megalkuvásba/ökumenébe belemenni. 

Avilai Szent Teréz: A tökéletesség útja XXI f.

S gondoljátok csak meg, hogy milyen vak ez a világ! Azt természetesen nem veszi tekintetbe, hogy milliók és milliók estek eretnekségbe és egyéb súlyos bűnökbe és pedig olyanok, akik nem imádkoztak, sőt azt sem tudták, mi fán terem az imádság!

Varga Péterné/ Pável Márta, katolikus hittanár, az AQUILA Párt elnöke, 40 éve az AQUILA kat. közösség létrehozója és vezetője.

Két könyve jelent meg (Akinek füle van a hallásra, az hallja meg, valamint A misztikus teológia alapjai) és egy Hazafelé címmel folyamatban van. Publikációi megtekinthetőek a www.aqp.hu , AQUILA  Magazinban és a Túllépés n.é. lapban, valamint a  blogokban.

JÉZUS A MAGVETŐRŐL TANÍT

 JÉZUS  A MAGVETŐRŐL  TANÍT 

Jézus körül a parton sokan voltak, de Ő hajóba szállt. Miért nem maradt ott, miért nem mondta el ezt a példabeszédét mindenkinek?

Érdekes ez a jelenség, s talán Jézus azért hagyta ott a tömeget a parton, mert ez a magvetőről szóló példabeszéd nem egyből érthető mindenkinek, amit az evangélium végén meg is magyaráz. Valószínűleg a tömeg, akit a parton hagyott, annyira sem értette volna meg, mint a tanítványok. 

Jézus Krisztus tudja és figyelembe is veszi, nem egyformák az esélyeink, a felfogóképességünk. Tudom, katolikusok vagyunk (de nem tarom bűnnek, ha más magyarázataink is vannak…), vannak különbségek, amit sokkal jobban megmagyarázna a keleti karma felfogás (mint az, hogy Isten miért nem adott mindenkinek egyforma esélyeket …s a válasz holmi elmosás), miszerint előzőleg mindenki maga alkot sorsot (jót-rosszat), ami itt majd teljesedik rajta. S nem az Isten válogat, nem Ő igazságtalan, hanem mi hosszú idő alatt ássuk el magunkat, vagy emelkedünk magasabbra szabad akaratunkkal, az Ő segítségével.

Mikor az ember karma nélkül gondolkodik, hogy mondhatja azt, hogy téged úgy vetettünk, hogy a köves talajra hullottál, hiába kaptál egy kis vizet, már elkezdtél csírázni, amikor a Nap tüze a forró kövön kiéget. Majd a másik behullik a bogáncsok közé, nőni nem tud, napfényt nem kap, vizet elszívja a bogáncs, egyik viszont nagyon jó talajba hullik, harmincszoros, hatvanszoros termést hoz, de most ne menjünk végig mindegyiken.

Lehet sokféleképpen magyarázni, viszont ez az embernek karma nélkül igen igazságtalannak tűnik. Ha valaki materialista, mondhatja azt is, milyen dolog ez? Hogy van ez, milyen alapon tesz kivételt az Úr? Csak úgy fogja az Úr, és csak úgy kiszórja a lelkeket, hullik, ahova hullik és esik ahova esik. Megkérdezheti, hogy nem szeret egyformán minket az Isten? Miért nem ad egyforma lehetőséget? Miért nem tesz minket gyümölcsöző talajba? S a mai Istentől elforduló világban sajnos ezek jogos kérdések lennének.

Rögtön felmerülhetne Isten igazságtalansága, ha karma nélkül gondolkoznánk. Nem az Isten adja, hogy te kőre vagy bozótba hullasz, hanem a te sorsod, amit előzőleg kivívtál, amit most is vívsz ki, hogy legközelebb hova fogsz hullni. Lehet Istent hibáztatni, de nem érdemes, nem is jogos, mert ezt te rendezed el. Persze mindenki azt hiszi, hogy élhet bele a vakvilágba, /néha még köztünk is van ilyen…/, persze majd hiszem, ha látom –gondolják-, biztos lehetsz benne, nemsokára meglátod. Nem lehet az - hogy csak úgy…-, egyiket hülyének teremtette, a másikat meg okosnak. Az egyiket púposnak, a másikat gyönyörűnek. Ez megint milyen igazságtalanság lenne. Érdemes figyelembe venni, hogy te rendezed el, hogy legközelebb milyen esélyeid lesznek: az a kegyelem, az a lehetőség, hogy fog csírába szökkenni, hogy fog termést hozni, hogy fog téged kiszakítani, hogy fog kiemelni a forgásból, hogy fog téged feljebb vinni, az attól függ, hogy most és előzőleg mit kovácsoltál. Mindig mondom, hogy van egy kiút, aki Jézus Krisztus - ez a tény megsokszorozza azt, hogy Jézus Krisztushoz ezerrel kell csatlakozni!-, Őt kell követni (amit többször is kér), teljesen beleolvadni, belepusztulni az Isteni kohóba, és nincs további külön vándorlás, hazaérkezhetsz Hozzá és minden megszűnik. Ő az egyetlen, óriási lehetőség, aki folyamatosan ostromol minket a maga jóságos kegyelmével.   

Ezek után a tanítványok megkérdezik Jézustól, hogy miért beszél példabeszédekben?

Isten nagyon jól tudja, hogy nem vagyunk egyformák, és nagyon jól tudja, hogy nem egyforma a felfogóképességünk, ezért példabeszédekben beszél, hogy az egyszerűbb pásztor/ magvető ember is megértse, mert tapasztalatból tudja, hogy nem fogja a magot elvetni a köves útra, mert ott még sose aratott. Ilyen nagyon egyszerűen leszűkíti az Isteni okságot, beteszi a mindennapi munkás tapasztalatok közé. Ugye nem véletlenül gyomlálunk, mert ha paprikapalántát beültetem a szulák közé, akkor nem a paprika győz. A gaz a bűneink halmaza.

Sajnos nem vagyunk egyforma eséllyel, ez nekünk is megtapasztalható.

 Ahány embernek beszélek, pl. a könyvről, amit írtam, többen kifejtik, hogy képtelenek megérteni, mások meg sírnak rajta, annyira tetszik nekik. Rengeteg embernek mondom el az igazságot, és a reakciója szánalmas, mert úgy néz némelyik rám, mint egy keszeg, azt hiszed, hogy hall, de nem hallja meg. Jézus tudja, hogy az Ő igazságát le kell hozni arra szintre, ami megmozgatja begyepesedett ingerküszöbünket, hogy felajzzon minket, hogy meghalljuk az Ő szavát.

Ki lesz boldog, akik süket és vak, vagy aki hall, aki lát az a boldog.  A mai emberek ezt nem hiszik, azt hiszik te vagy a nem „kerek”, mert látsz… de mit… az nem érdekli őket.  Jézusnál, még talán elhitték, hogy másféle lét is van, persze ki tudja mennyien, de ma nem hiszik el, ma azt mondják, hogy mit kell nekem látni, mutasd meg. Hiába akarom megmutatni, ők csak azt látják, hogy mennyi a rúzs vagy a sör ára. Ha ebben te nem vagy partner, akkor te vagy a népszerűtlen, elszállt, a rossz, nagyon keveset fogsz olyat találni, aki megérti, mit akarsz mondani.

Fontos, hogy ne féljünk attól, hogy messze vagyunk attól, hogy a tucatot erősítsük.

Mi az AQUILA boldognak mondhatók vagyunk. Isten milyen jó létet adott nekünk azzal, hogy olyan emberek gyűltek össze itt a sas címszó alatt, akiknek Isten már megadta a lelki békét, a spirituális nevelést, megismerést. Itt nem tud megmaradni olyan, akinek a földje köves, vagy bozótos. Bozót benőheti, ha nem vigyáz, de köves talajú nincs köztünk. Útközben is mindent el lehet rontani -ahogyan Szt. Pál mondja; aki áll eleshet-. Vigyázzunk, ne engedjük meg, ne mondjuk azt, hogy gyere világ és hozd a tüskéidet, hozd a gazaidat, hadd pusztuljon ki a nemes növényem. Ha jó a talajod, ha nemes lelkű ember vagy, akkor a gaz is nagyon fog nőni, persze ha megengeded neki!  

Szerintem nekünk így együtt hálásnak kell lennünk, hogy ilyen talajú embereket rakott össze az Úristen, hogy egymást is erősíthessük.  Ezt becsüljétek meg. Ezért is kérek áldást azokra, akik együtt töltötték az idei szabadságot, mert ez a Sas csapat összetart.  

Kérem az Urat, hogy segítsen és áldjon meg mindenkit.  

Isten adta, közvetítette Pável Márta 2020.07.18.

NEM BÉKÉT, KARDOT…

 NEM BÉKÉT, KARDOT…

Máté 10, ³⁴„Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet hozzak a földre. Nem azért jöttem, hogy békességet hozzak, hanem hogy kardot. ³⁵Azért jöttem, hogy szembeállítsam az embert apjával, a leányt anyjával, a menyet anyósával, ³⁶és így az embernek ellensége lesz a háza népe. ³⁷Aki jobban szereti apját vagy anyját, mint engem, az nem méltó hozzám; aki jobban szereti fiát vagy leányát, mint engem, az nem méltó hozzám; ³⁸ és aki nem veszi fel keresztjét, és nem követ engem, nem méltó hozzám.  ³⁹ Aki megtalálja életét, az elveszti azt, aki pedig elveszti életét énértem, az megtalálja azt.”

 „Ne gondoljátok, hogy békét…..” Itt minden mondat nagyon fontos, az emberek azt gondolják, hogy az Úr maga a békesség, de Ő kijelenti, hogy nem békét hozott, hanem kardot. Ezzel a karddal gyakorlatilag el is vágta azt, amit a Földön képzelünk Róla, és ha használjuk, azt is elvágatja, ahogyan eddig éltünk.  Egy másfajta, egy szubtilisebb világban élhetünk tovább, Vele. Eddigi békésnek vélhető, de szenvedésekkel teli életünk volt, a viselkedésünkkel behálózhatunk mindent, mint a szulák, ahogy befonja és megfojtja az összes növényt, Ő pedig a kardot azért hozta, hogy kiszabadítson minket, illetve mi magunkat.

„Azért jöttem, hogy szembe állítsam az embert az…” Ezek nagyon kemény szavak. Miért mondja ezt Jézus? Ő ezzel a karddal le akarja vágni az összes emberi kötődést, azt akarja mondani, hogy ne vegyük figyelembe azokat – a sokszor üres - kötődéseket, amik csak a test miatt vannak. Kötődést minimalizálni kell, meg kell szüntetni: ha nem egy lelki úton vannak, ha nem egy irányba mennek, ha valaki teljesen másra erőlteti magát, ha manipulálni akarja stb.. Látni kell, minden ami nem az Isten útja, az a te lelki ellenséged.  Jézus semmiképpen nem akarja, hogy ezt így hagyjuk.

„Aki anyját vagy apját jobban szereti….” Én még hozzá tenném, hogy bárkit, akit jobban szeretsz, mint az Urat, „nem méltó hozzám”, mondja Jézus.

Gondold végig, mindenki Istentől kiszakadt lélek, hogy szerethetsz jobban egy parciális részt, mint azt, ahonnan eredsz, mint akinek a fennhatósága alatt vagy, mint akitől függ az életed? Jézus ezt semmi féle képpen nem akarja, hogy így éljünk.  Az emberek saját maguk miatti kivetettségükben viszont egymásba kapaszkodnak, hol kettesével, hol nagycsaládként, hol országként, és elfelejtenek mindent, ami stabil lenne, aki az Isten.

Mi ez a kép? FB-on láttam, egy madár „biztos” fészket rakott, fiókákat költött ki, egy levél belsejében. Elképedtem, micsoda példa. Mi is ilyen instabil világot építünk Isten nélkül, és csodálkozunk, ha összeomlik.

Amikor nemzetiségek háborúznak, vagy faji kérdések miatt egymásnak mennek, akkor nem Isten szerint való dolgot csinálnak, mert akkor ők kapaszkodtak össze, és nem eredetükhöz igyekeznek, a „levélen” való életet akarják fixálni maguknak.  Nem arról van szó, hogy ellenségeskedjünk egymással, hanem mindnyájan vegyük le a kezünket a másik görcsös markolászásáról, egy irányba nézzünk, és egy irányba menjünk Isten felé. Ha ezt megtesszük, akkor helyénvaló az életünk, ha ezt nem tettük meg, akkor eltévedtünk.

„Aki nem veszi vállára keresztjét….” Ez a legnehezebb résznek tűnhet a Bibliában, hogy ha nem veszed fel a keresztedet. De ki szeretné hurcolni a keresztjét? Hát nem sokan. Mi a kereszted? A saját magad ácsolta bűnök halmaza, keleti módon szólva: a karmád, amit magad alkottál hosszú életeken át magadnak. Azt nem hurcolhatja el más, azt nem viheti el más, csak te. Azt te csináltad, az hozzád nőtt, az veled van affinitásban, ha azt te leveted (de nem is tudod), vagy azt mondod, hogy nem tudod tovább hurcolni, és megölöd magad, akkor sem tűnik el, csak súlyosbodik a kereszted, és így újra visszakapod. S legközelebb is a nyakadba kerül, csak sokkal nehezebb lesz. A keresztedtől te megmenekülni nem tudsz soha. Gondold végig, akkor a legegyszerűbb lenne leszámolni vele, legegyszerűbb elhúzni, legegyszerűbb azt mondani, hogy most tüntetem el, mikor ilyen helyzetben vagyok, mikor SAS vagyok, mikor az Úr velem van, mikor világos a dolog, akkor megteszem /felveszem, különben nem bírom el.

„Aki meg akarja találni azt… ” érte elveszti az életét. Úgy tűnik, hogy az előzőek sokkal rosszabb mondatok voltak, szerintem meg ez az egyik legnehezebb mondat. „Mert aki elveszti az életét Értem”, aki mindent átad, aki nem riad vissza attól, hogy az Isten benne és Ő benne legyen, hogy őt uralja, hogy szabad akarata az Övé legyen, akkor veszti el a földi életét Érte. De ezt a legnehezebb megtenni, komoly szeretet és elhatározás nélkül nem megy, pedig nagyon jó dolog lenne. Akkor találod meg az életedet, ha ezt megtetted, ha nem tetted meg, akkor elvesztegetted az értékes lehetőségedet, az életedet. Ezt szó szerint értsed, mert elvesztetted az életedet - Platón, Órigenész, a keletiek szerint is-, akkor újat fogsz kapni. Nekem ez tetszik, mert ebből is Isten jósága látszik, ugyanis új lehetőségeket ad, ha amit kaptunk eljátszottuk. Gondolkodjunk, hátha igazuk van a hinduknak, a keleti vallásoknak, nem kell félni variálni a lehetőségeket, ez nem bűn…, nem ez a bűn!   Ha ez így igaz lenne, gondoljunk bele; ki akar újra és újra ebbe a világba, vagy még rosszabb világokba megszületni. Vissza lehet menni az ősemberi korba valahova, két bunkósbottal a kezedben, nem mindig van ilyen luxus. Gondold végig, hogy itt van egy nagy lehetőség -a végső hazamenetelre-, hogy átadd az életedet. Csak egyezzünk meg ma, hogy most megfogadod, hogy átadod az életedet az Úrnak, most indulhatunk, de csak 1 hétre. Igen Uram, komolyan gondolom - mondd ezt határozottan -, igen átadom, valóban minden egyes döntésem, pillanatom a Tied, mindent Neked adok. Egy hétig azt tehetsz velem, amit akarsz. Majd egy hét után ülj le elmélkedésben az Úrral. Nézd meg mit érzel, beszéld meg Vele, hogyan tovább, nézd meg mi történt, mit változtál.  Az ember fél örökre elhatározni magát, tudom, te is félsz, hogy nem tudod megtartani. Az ember tapasztalatból tudja, milyen a világ, és ez így sajnos már nem sima terep neki. Viszont meg kell próbálni. Ha ezeken a próbautakon átmegyünk, és látjuk milyen jó, akkor a további sorsunk nem kérdés.… Most eldöntheted, tudod-e így folytatni, kérhetsz magadnak, most még akár egy hónapot, és így tovább. Nincs lehetetlen, csak akarni kell. „Aki megtalálja életét, az elveszti azt, aki pedig elveszti életét énértem, az megtalálja azt.”

Isten adta, írásba öntötte Pável Márta,