AZ ÖKUMENIZMUS ÉS A KOALÍCIÓKÖTÉSEK

  Pável Márta

  AZ ÖKUMENIZMUS ÉS A KOALÍCIÓKÖTÉSEK

/SZERINTEM./

Mindegyik egyféle kompromisszum. Megfigyeltem, hogy amikor a pártok egymással bármilyen megállapodást kötnek, akkor mindig baj van náluk. Ugyanis szinte mindig érdekek mentén történik ez, s azok a pártok kötnek megállapodásokat, tömörülnek egybe, akik gyengék, amiknek nincs tömegbázisa, nem láthatóak, nem mérhetőek vagy nagyon kicsik/ törpék. Egy-egy koalíciókötés mindig megalkuvásokkal jár, ugyanúgy, ahogy az ökumenizmus is.

De vissza a pártokhoz. Már láthattuk, hogy például az MSZP-t tönkretette az SZDSZ koalíció. A koalíció megkötésekor ők jóval kevesebben voltak, de erőszakosabbak voltak, és így mind a kettő szétesik: előbb az SZDSZ (szétszivárogtak), majd az MSZP is már a sír szélén áll. (Hasonlatomban vehetjük a katolikus Egyházat mint MSZP, és a protestánsokat a másiknak.)

 Nos, ez a bajom a koalíciókötésekkel. Nem kéne megtenni! Ma az egyházunk nagyon erőszakosan, különösen Ferenc pápa, szorgalmazza (s ez nekem alapból is gyanús…) az ökumenizmust= koalíciókötést. Olvasgattam az egyházunk indokairól - persze nem győztek meg-, illetve egy erről szóló írássorozatot is olvastam, ahol egy teológus nagyon intelligensen, okosan, a kornak megfelelő érvek szintjén mutatja be, hogy miért kell az egység. Hivatkozik, hogy Isten is úgy akarja, s különböző részekből innen-onnan idéz. Azt mondom, hogy az idézetek jók, de az nem jó és nem fogadom el, hogy nekünk más vallásokkal ökumenében (más pártokkal koalícióban) kell lenni.

Először is, a kérdésem: miért nem fogadják be a nem keresztény vallásokat is (nekem ez is gyengeség), ha nagyon „ökumenikusok” vagyunk. Vagy ők nem emberek, rájuk nem vonatkoznak a hivatkozásaik: az isteni erő isteni egységet akar? Alkudjunk meg, de annyira, nehogy jól is járhassunk pl. a több élettel, a preegziszcenciával, hogy csak párat említsek, mert ezzel sok minden valóban megmagyarázható lenne, amit pillanatnyilag a keresztények csak elkennek. Ha ökumené, akkor terjedjen ki minden népre, még ha innentől nem is annak hívnánk! Én ismerek jó pár buddhista embert, akik igaz, máshonnan közelítik meg az egész létkérdést, de szerintem elfogadóbbak, sokkal rugalmasabbak és liberálisabbak abból a szempontból is, hogy nem megalkuvást, elhallgatást kérnének (pl. Szűz Anya szerepe stb.), hanem egymás mellett élést, egy irányba haladással. Ki mire érett meg, arra menjen, és mindenki szedje ki azt, ami neki hasznos. Ez így van, mi tudjuk, mi valahol ezt tesszük.

Nem tudom elfogadni, hogy a protestantizmussal, stb. kössünk koalíciót = ökumenét, vagy hogy egy ökumenikus misén már ne merjük a Szűzanyát dicsőíteni, ne merjük a szentjeinket kiemelni, példának hozni, hogy ne merjük az Oltáriszentség kiemelkedő fontosságát hangsúlyozni / megélni stb. Mi ez, ha nem az eddigi hitünk, elveink elárulása?! Nem! Ez nekem fájó árulás!

 Úgy gondolom, az ökumené a gyengeség jele, annak a jele, hogy tudják azt, hogy rosszul teszik a dolgaikat, és az utolsó lehetőség, hogy a rangjukat, a hierarchiát, a hatalmukat megtarthassák. Ezért belemennek olyanokba, amiket én megalkuvásnak tekintek.

Árulás az is, hogy elhallgatom azokat az értékeket, amelyeket Prohászka Ottokár vagy Avilai Szent Teréz stb. vallottak. Nem tudok ezen megalkuvások, gyengeség felett örvendezni. Nem tudom dicsőíteni, szorgalmazni, elfogadni, sem tanítani, hogy ez kell, nem kell! Nem így kell! (Az igaz, nem sokat számít az egyháznak, hogy én mibe megyek bele – egyelőre. )

Visszatérve az ökumenére. Mivel mi az AQUILA nevezetű keresztény párt is vagyunk – a gyülekezési jog miatt, és hogy elmondhassuk a véleményünket tartjuk fent a pártunk-, ezalatt a lassan 10 év alatt többször megkörnyékeztek bennünket, hogy különböző koalíciókötésekbe menjünk bele; azt gondolom, azért, hogy bejussanak a parlamentbe, hogy kapjunk pénz, stb. Igen, az ő érdekeik nem a mieink, de mi az alapszabályban is rögzítettük: nem alkuszunk. Egy koalícióban viszont le kellett volna adni az elveinkből, és az övékből beemelni stb. Lássunk tisztán. Az alkuszik, aki gyengének, erőtlennek érzi magát, de mi nem. Nekünk nem fontos sem a bejutás, sem a pénz, sem a hírnév, csak az, hogy nyugalomban legyünk és tisztíthassuk az embereket, hogy Istenhez jussanak. Aki becsületes , s olyan kemény ember, mint mi, csatlakozhasson hozzánk. Habár ezt nem sűrűn teszik, de ez érthető is, mert ma, ami nagyon komoly, ami nagyon kemény, aminél tisztesség dominál pénz nélkül, az nem vonzó, és nem kereshet vele semmit. Mi nem fogunk eltérni azoktól az isteni elvektől, ahogyan szeretnénk az országot vezetni, nem fogunk eltérni attól az isteni akarattól, hogy üdvözülni akarunk.  

 S ahogy az Ő vezetésével megyünk az utunkon, egyre jobban szigorítja. Nem lehet megalkuvás tárgya a misztika sem, ahogyan Isten szigorítja a matériától való elválásokat, és szubtilissé finomodni vágyó lényünket. Ezt nem sokan értik meg, nem is akarják megérteni. Hogy lehetne egy olyan egyházban fejlődni, ami nem mélyülni, hanem sekélyedni akar, elveti - érdekből- az évezredek mélyebb felismeréseit stb.! Aki nem áll ki, nem segíti, hanem inkább veszélyesnek érzi, és elnyomja a különböző magasabb szinten lévő hívőit!

Mi pedig semmiféle ok miatt nem fogunk megalkudni senkivel sem! 

 Ismétlem: a koalíció=ökumené – szemünkben- a gyengeség jele.

Ha magunkat nézem, mi biztosak vagyunk a dolgainkban, és tudjuk, hogy jó, amit Jézus Krisztustól kaptunk. Tudjuk, hogy Istentől való. Ha ezt TUDJUK, hogy Isten így akarja, akkor semmi szín alatt sem tehetnénk engedményt senkinek sem! Felmerül bennem most az a kérdés, hogy az egyház ezekben nem biztos? A katolikus egyház úgy gondolja, hogy úgy forgatja a köpönyeget, ahogy a politikai és az egyéb érdekek kívánják. Ami érték volt, „harcoltak” érte, küzdöttek a protestantizmus terjedése ellen a nagyjaink, szentjeink (A. Szt. Teréz, Prohászka, Pázmány stb.), mostanra már miért nem érdekes, miért devalválódott ?   Ki kit tévesztett meg? Ők minket, vagy most Önök minket? Ha eddig pár száz évig „harcoltunk” a szakadárok/eretnekek ellen, most keblünkre öleljük? (Olyan, mint a DK, meg a Jobbik…, s ezzel mindegyik hitelét vesztette!) Ha valaki/k biztosak abban amit, az egyházunk kétezer éve mond, megalkotott, hogy lehet mást vallani, elengedni a lényeg egy részét? Vagy ha nem voltak biztosak benne nem hitték , hogy Istentől valók… és porhintés volt, akkor mélyen el kell gondolkozni, hogy hogyan tovább? Főleg azon, kinek hogyan tovább, mert egyet mondhatok: az egyház, amit Krisztus alapított, a miénk is, s mi nem fogunk elmenni, és mi Krisztus és a Szentháromság folyamatos sugallata, igazsága mellett kiállunk. Az, hogy ők mit mondanak, és hogy századok alatt mit tettek hozzá különböző egyházatyák, akiket vagy elutasítottak, vagy elfogadtak, szentté avattak stb. ez most már teljesen mellékes.

Nekünk kikezdhetetlen forrásunk az Úristen. Krisztus elmélkedésben minden kérdésünkre válaszolva, az újszövetséget is sokkal mélyebben értette meg, olyan mélyen hogy elszörnyülködik az ember, hogy mi van leírva, amit addig fel sem fogott.    Avilai Szent Teréz: A tökéletesség útja XXII.f.  „Ne engedd, Uram, hogy bárki is megengedhetőnek tartsa azt, hogy kizárólag csupán a szájával beszéljen Hozzád! Hogyan gondolkozhatik így keresztény ember?! És ti, akik azt állítjátok, hogy nincs szükség elmélkedésre, vajon tudjátok-e, hogy mit beszéltek? Én meg vagyok róla győződve, hogy nem tudjátok. Fogalmatok sincs arról, hogy mi az elmélkedés; sem arról, hogy miképpen kell az ajakimát végezni; sem arról, hogy mi a szemlélődés. Mert ha megértenétek ezeket a dolgokat, nem ítélnétek el az egyik percben azt, amit a másik percben dicsértek s nem kívánnátok tőlünk, hogy veletek együtt esztelenül beszéljünk.”

Tehát, hogy merne bárki is engedményeket tenni - ha valaki az igazságot tudja-, hogy mer leadni belőle, csak azért, hogy mondvacsinált egység legyen?!

Kell, hogy minden néppel szeretetben legyünk, nem kell gyűlölködni, de mindenkinek fel kell nőni a megértési szintig a másik útjához, mélységeihez és elfogadásához: te úgy mész, én így, s mégsem vagyunk elleneségek. (Velem kb. 20 éve két órát üvöltött telefonban egy baptista, mert mertem mélyen Szűz Anyáról is írni, s a legnagyobb ellenségnek titulált.) Akik ezt nem értik meg, azokkal még nem jött el az idő a tárgyalásra.

Mi valami ilyesféle „ökumenét” képzelünk el. Nem kell haragban lenni semelyik vallással sem, mi sem vagyunk haragban, nem is foglalkozunk ezzel sem. A szint dönti el, mikor kell és miről beszélgetni, eszmét cserélni. Egy biztos, mindig tanulhatunk egymástól, ha mást nem, emberséget.

Tapasztalatom szerint nagyon józanul lehet a buddhistákkal kommunikálni. Igaz, nem szükséges velük együtt nyaralni, de meg lehet beszélni józanul dolgokat. Ha valamiben biztos vagyok, az a mi utunk, a Sas útja, ami a Krisztus útja, amit nekünk adott. S mivel TUDOM, kitől kaptam, hiszem, megélem naponta, így soha, de soha nem lehet engedni, és soha nem lehet semmiféle koalícióba/megalkuvásba/ökumenébe belemenni. 

Avilai Szent Teréz: A tökéletesség útja XXI f.

S gondoljátok csak meg, hogy milyen vak ez a világ! Azt természetesen nem veszi tekintetbe, hogy milliók és milliók estek eretnekségbe és egyéb súlyos bűnökbe és pedig olyanok, akik nem imádkoztak, sőt azt sem tudták, mi fán terem az imádság!

Varga Péterné/ Pável Márta, katolikus hittanár, az AQUILA Párt elnöke, 40 éve az AQUILA kat. közösség létrehozója és vezetője.

Két könyve jelent meg (Akinek füle van a hallásra, az hallja meg, valamint A misztikus teológia alapjai) és egy Hazafelé címmel folyamatban van. Publikációi megtekinthetőek a www.aqp.hu , AQUILA  Magazinban és a Túllépés n.é. lapban, valamint a  blogokban.