HIT ÉS TUDÁS

 HIT ÉS TUDÁS

 Pável Márta

Mai evangéliumi részben sokszor szerepel a hit szó/fogalom.  (Jn 3,16-)

Igaz, az egyházi tanítással szemben nem nagyon díjazom a hitet a tudás háttérbe szorítása miatt. A TUDOM  állapotot jobban szeretetem. Az a kérdés, hogy az embernél a hit megelőzi-e a tudás? Teológiában azt mondják, hogy igen, a hit nagyobb adomány, mint a tudás, mert ha hiszel, akkor még nem tudod, nagyobb odafigyelés, nagyobb szeretet, őszintébb tudattalan állapot, magadat Istennek odaadni. Azt gondolom, hogy ebben is lehet, hogy igazság van, de a hit bizonyos esetekben kicsorbulhat. Sokszor elhangzik, hogy azt hittem, és mégsem úgy volt. Ha a hitet nem követi bizonyos tudás Istenben, akkor szerintem, ha egy nagy katarzis él meg valaki, akkor nagyon könnyen az egész átfordulhat   nem hivésbe. Ebben a mai világban nem engedhetjük meg, hogy a hitünk átforduljon.

Mindig arra törekedtem a tanítványaimnál, hogy a meglévő, vagy a nem meglévő hit, tudássá legyen. Nálunk ez működik, mert tudás az, hogy elmélkedésben lelki szemeiddel látod Istent, tudod kivel beszéltél, tudod, hogy mit mondott, rengeteg csodát csinált az életünkben, ami kézzel fogható. Mennyi mindent megtudatott velünk a világegyetemről, a szerkezetekről, az írásokról, múlt életeinkről, az univerzumokról stb. Az Isten minket nem hiszegetési alapra állított rá, hanem egyfajta kemény tudásra.

Ismétlem, ez az Egyháznak nem kedves ez, nekik a hit az méltóságosabb, mint a tudás. A tudásból nem lesz hit, minek higgye, ha tudja.  A hitből viszont még lehet tudás. Így ha valamit megtudok, akkor azt már nem hiszem, s talán hozzásegített a hit, mert már tudom.  

Krisztus nem mondhatta a zsidóknak ott a hegyek között, a réten, hogy ti tudjátok ezeket. Nem tudják, nekik vadonatúj ez a kinyilatkoztatás. Ő nem mondhatta a tudást, csak azt, hogy ha elhiszitek, hogy Engem az Atya küldött? Elhiszitek, hogy csak Én mehetek fel a mennybe? Ott így végig kérdezi őket. Ő ott a pusztában a hit alapján próbálja megmagyarázni a zsidóknak, hogy mit akar az Isten. Tudatja, hogy világosságot akar, hogy haza akarja vinni, hogy ne vesszetek el, hogy nem büntetni jöttem, hanem szeretni benneteket stb.! Gyakorlatilag ez egy kinyilatkoztatott program, hogy miért jött ide Jézus, hogy mit akart, hogy az emberek elhiggyenek.

„Aki nem hisz ….” Egy igazán sötét ember nem hiszi Istent, tudni meg főleg nem akarja. El van telve magával, mindent kitalál, csak hogy ne kelljen hinni Istenben. Akikben világosságot gyújt az Isten világossága, ott már nem kell hinni, mert tudják. A hit egy kis ajtó a tudás felé. Szörnyű, hogy sok ember a hitnél megreked és nem is akar tudni. Sokkal egyszerűbb elfogadni azt, hogy hiszek, megvallani Őt.

 Mikor megkérdezed valakitől, hogy vagy az Istennel? Válasz sokszor: Hát hiszek valami erőbe, kozmoszba, univerzumba. (Ilyenkor én, amit gondolok róluk, az nem közlésképes.) Az ilyen emberek egy szóval sem mondják, hogy tudom, hogy van Isten. Ebben a lepusztult nihilista világban jobb az ő lelkének, ha elkeni az egészet, mint a sarat, mint  mikor az öregasszonyok vályoggal vakolták a földet. Ez fajta a „hiszegetek” nekem gyalázat és zavaró. De ha valakitől megkérdezed, hogy  áll Istennel és azt mondja, hogy tudom, hogy van Isten, akkor jó, már nincs is miről beszélni, mert mi egy oldalon állunk.

  Sok hitetlen azt mondja, hol van mutasd meg az Istent? Miért nem csönget be? Ha meg becsöngetne az lenne a baj. Miért nem szólt nekem, ha rosszat teszek? Hát igen, itt van hittan tanulás és tanítás hiányossága. Legnagyobb bűnök között van, hogy nem tanítjuk meg, sem felszínesen, sem mélységeiben  Istent a gyerekeiknek, rossz példát mutatnak, farizeusian viselkednek stb..

  Sajnos mi vándorúton lévő emberek  tudunk rosszak lenni, de mivel Ő annyira más, olyan hatalmas, megértő szeretettel bír, válaszul nem dob el minket.   Ő ha elesettek vagyunk, vagy nyomorultak nem hagy magunkra, csak kérni kell Őt, a végtelenül jóságos Istent. Nem lehet, hogy ne támogasson minket. Itt kell bekapcsolódni a hitünknek, ami még nem tudás, de azt már hisszük, hogy Isten mindenkor ott van nekünk, a lelkünk Tőle származik. Ő akkor is odanyújtja a kezét, ha addig  százszor is megtagadtad.   

Krisztus velünk él. Nekünk egy csodálatos Istenünk van!  

Békés, kegyelmekben gazdag HÚSVÉTOT kívánok 

JÉZUS TUDTA MI LAKIK AZ EMBERBEN

 

 2021.03.11.

JÉZUS TUDTA MI LAKIK AZ EMBERBEN…

Isten adta, közvetítette Pável Márta

Jn 2,13-25  Közel volt a zsidók Pászkája, és Jézus fölment Jeruzsálembe. 14 A templomban ökör-, juh- és galambkereskedôket talált, s az odatelepedett pénzváltókat. 15 Akkor kötelekbôl ostort font, és mindnyájukat kizavarta a templomból a juhokkal és az ökrökkel együtt, a pénzváltók pénzét szétszórta, az asztalaikat fölforgatta. 16 A galambárusoknak pedig azt mondta:Vigyétek el innen ezeket, ne tegyétek Atyám házát vásárcsarnokká! 17 Akkor tanítványai visszaemlékeztek arra, hogy írva van:  Emészt engem a buzgóság házadért  {Zsolt 69,10}. 18 A zsidók azonban

megszólították, és azt kérdezték tôle:  Milyen csodajelet mutatsz nekünk, hogy ezeket cselekszed?<< 19 Jézus azt felelte nekik: Bontsátok le ezt a templomot, és én három nap alatt fölépítem azt! 20 A zsidók erre így szóltak: >>Negyvenhat esztendeig épült ez atemplom, és te három nap alatt fölépítenéd?<< 21 De ô a saját testének templomáról mondta ezt. 22 Amikor föltámadt a halálból, tanítványai visszaemlékeztek, hogy ezt mondta, és hittek az Írásnak, és a szónak, amelyet Jézus mondott. Jézus Húsvétkor Jeruzsálemben 23 Amikor Jeruzsálemben volt Húsvét ünnepén, sokan hittek az ô nevében, mert látták csodajeleit, amelyeket művelt. 24 De Jézus nem bízta magát rájuk, mert ismerte mindnyájukat, s mert 25 nem szorult rá, hogy valaki tanúságot tegyen az emberrôl; jól tudta ugyanis, hogy mi lakik az emberben.

Az utolsó mondat a legmegrázóbb az egész evangéliumi részben. Jézus nem bízott az emberben, mert tudta, hogy mi lakik bennük. Gondoljatok bele, milyen nehéz nektek is, mikor valakiről megvan a véleményetek, és mégis muszáj vagy vele együtt élni, és újra és újra beléd vágják a kést, és te tudod, hogy holnap és holnap után is újra megteszi, és mégis egymás mellé vagytok rendelve. Krisztusnak nem is lett volna muszáj ezt tenni, hogy eltűrjön minket a megbízhatatlanokat, akik nem valljanak róla színt, mert nyomorúságos lelkületűek, de mégse adta fel, nem ment el. Nem vágta oda a dolgokat.

Igaz, hogy amikor vásárcsarnokot csináltak a templomból, akkor elhagyta a béketűrése. Milyen lelkülete volt, hogy Ő tudta egyedül a Földönt, hogy ki az Isten. Egyedül Ő tudta, hogy milyen hatalmasság hozzánk képest, és Ő annak a kimondhatatlan Istennek megnyilvánulásaként volt itt. Persze, hogy az Atyáért való buzgóság emésztette. Az utolsó csepp véréig felháborította, hogy az ember semmit sem tisztel. Mindenből vásárcsarnokot csinál, pénzt harácsol, mindent megszentségtelenít, s nem csak a zsidó templomot. A te tested a Szentlélek temploma, tehát a te testedben benne van a Szentlélek. A benned lévő Krisztus felháborodhatna naponta azon (s naponta megéletjük Vele…), hogy te hogyan szentségteleníted meg: Kétszínűséggel, ármánykodással, hazudozással, alkudozással, lustasággal, és hálátlansággal, a legnagyobb a szeretetlenséggel. Krisztusnál akár jelképesen értelmezhető zsidók templomának, bazárrá, vásárcsarnokká tevése, s az vonatkozik mindannyiunk testére. Képzeld el, pl. aki a testéből él, képzeld el, hogy az Úrnak mit kell naponta végig élnie. Képzeld el, aki csak azon töri a fejét, hogy hogyan gyalázza, bántsa a másikat, cigánykodik, az Istennek ez hányinger, s hogy Ő még mindig ott van benned és még mindig megbocsát. Mi sajnos a testünkben állandóan elképesztő módokon bántjuk az Istent. Állandóan újabb és újabb kihívások elé állítjuk. Nekünk nagyon jó a fantáziánk abban, hogy újabb bűnöket eszeljünk ki. Kifogyhatatlan. A jóság, a jó ötlet, a megváltozni akarás az nincs. De, hogy milyen cudar dolgokat találjon ki az ember, az van.  

„A templomot újra építem!” Lehet, hogy pl. 46 évet éltél eddig, ez alatt csináltál mindent, ami miatt megérdemled, hogy az ellenség lerombolja a templomodat, mert ha nem védi tovább az Úr, erre a sorsra is juthatsz.  Be tudja dobni az Úr neked a lapot, miért ne dobná be? Ha te semmit nem teszel meg felé, akkor megvan a módszere, hogy hogyan zárja be ezt az Istennek nem gyümölcsöző életet. Istent nem fogja érdekelni, hogy hány kocsid van, hány milliód van a bankban, nem fogja érdekelni, hogy mit halmoztál össze, az fogja érdekelni, hogy te mit tettél meg Neki. És akkor leromboltatik a templom, a tested temploma is. Krisztus eljött értünk, de mi mindenféle módon romboljuk a templomát.

Kicsit álljunk meg, kicsit ébredjünk fel, kicsit gondoljuk végig, hogy mi keresztények vagyunk. A bennünk élő, befogadott Krisztust minden nap ne gyalázzuk szét azzal, hogy mit kell neki néznie. Amikor valami olyat akarsz tenni, amit nem kéne, akkor figyelj picit befelé, hogy Te Uram ezt látod, így is megteszem? Így is hazudok? Így is gyűlölködők? Így is szeretetlen vagyok? De előveszem az Urat, amikor bajom van; hogy jaj Uram, segíts. Van min gondolkoznunk, van tisztulni valónk, főleg magunkkal szembenézés kellene, most Húsvét közeledtével.