ISTEN AKARATA, PARANCSA, ELKÉPZELÉSE, SOKSZOR MERŐBEN MÁS MINT A MIÉNK

 Isten adta, közvetítette Pável Márta

ISTEN AKARATA, PARANCSA, ELKÉPZELÉSE, SOKSZOR MERŐBEN MÁS MINT A MIÉNK

Az ember fél az ismeretlentől, a szellemektől, de többnyire főként az Istentől. Nem akarja az Istent közvetlenül érzékelni a /lelki/tűzben, fél Tőle. Ez a jelenség megvan az Újszövetségben is, az emberek inkább a szenteket imádják, mint az Urat, mert Ő sok nekik. Az Ószövetségben ugyanez történik. Isten erre azt mondja, hogy jó a te nemzedékedből fogok én prófétát támasztani, és én adom a szájába a szavakat. Ha te nem hallgatsz rá, aki a nevembe szól, akkor én bosszút állok. Valóság az, hogy egy igazi prófétát nehezebb felismerni, és vannak hamis próféták. Nehéz megkülönböztetni az igazat a hamistól. Krisztust is, aki nem próféta volt, hanem Isten, főleg sokat próbálgatták, hogy igazi-e vagy sem. Az Úr a Bibliában  azt mondja, hogy bosszút állok, de utána hozzá teszi, hogy aki mást mond, mint amit én mondtam neki, azt meg öljétek meg.  

A mi életünkben is van prófétaság, mert az Isten beszél - akár tetszik, akár nem -, mi meg elmondjuk akinek csak lehet, aki nem űz gúnyt belőle. Ez a „prófétaság” nem szűnik meg, a mai napig van. De aki mást mond - aki maga gondolatait mondja el az Uré helyett…-, azt öljék meg, így van  a Bibliában. Az emberek szeretik kiszínezni a dolgokat, és benne van a másikban, hogy amit te mondasz az  nem biztos, hogy úgy van, nem Isten mondta, ahhoz hozzá teszek, elveszek. Ha valóban Isten beszél, azt hagyjuk meg úgy, ahogy van. Ne tegyük érdekesebbé, szomorúbbá, tegyük olyanná, amilyennek Ő az Isten akarta. Minden szónak ereje van, minden tettnek ereje van, és helye van. Az ember, ha ezt meghamisítja, akkor komoly bajt csinál. Szeretnénk, hogy a dolgok másként történjenek az életünkben, mint ahogy történnek, de Isten akarata, parancsa, elképzelése, sokszor merőben más, mint a miénk. Mi szeretnénk az Isten akaratát, parancsát beigazgatni a mi szánk íze szerint. Ha nem megy, akkor mi fellázadunk, nyivákolunk, visítozunk, ahelyett, hogy az Úr akaratát akarnánk megkeresni, magunkra szeretnénk alkalmazni.

Viszont ma is  sajnos sokan elvárják, hogy úgy történjenek a dolgok, ahogy ő az ember kitalálta. Milyen Isten lenne, ha mindenki akarata szerint működne az Úr.  A gőgös embernek akár tetszik, akár nem…, tessék mindenkinek Hozzá igazodni, és Hozzá, kezei elé letenni az akaratát. Ez nagyon nehéz dolog, mert az ember nagyon makacs lény, nem szeretné a bűneit, a kényelmét feladni, az Isten meg hajthatatlan. Sok ember hajthatatlan, sok kívánsága van, ami ellenkezik az Úr akaratával; hogy szerelmes legyen, sok pénze legyen, rangja legyen, minőségi órája legyen stb..  Azt viszont nem akarja, hogy az Isten embere legyen. Az nem jut eszébe, ha az Isten, aki mindent tudó, téren időn kívüli, egybe látja dolgokat…, főként szeret minket, csak jót akarhat nekünk. Az ember alázatlan és lázadó - ennek az isteni jónak áll ellen-, saját vágyát dédelgeti, s ha nem teljesedik be, meg fog sértődni.  

Istentől eltávolodott világ, ez fizikai és lelki qualitási pusztulatot okoz. A pusztulat azt jelenti, hogy ellenkezésedben azt gondolod: jó lenne, ha elpusztulnál, de nem fogsz, mert a lélek hallhatatlan.

 Jézus nem úgy tanított, ahogy megszokták az írástudók, hanem úgy tanított, ahogy az Isten tanít. Nekünk kell ráfordulni Istenre, nem azt kell várni, hogy az Isten forduljon utánunk. 

„Uram, mint elkóborolt bárány, szorongva kerestelek magam körül, míg Te mindvégig bennem lakoztál. Vándoroltam városok utcáin, terein, sehol sem leltelek, mert nem találhatom meg kívül azt, aki mindig bennem lakozott”

Szent Ágoston

JÉZUS PÉTER ANYÓSÁT GYÓGYÍTJA

 Vasárnapi gondolat, Isten adta, közli Pável Márta

JÉZUS PÉTER ANYÓSÁT GYÓGYÍTJA.

Mikor Izraelben jártam és ott álltam Péter anyósának a háza előtt sok gondolat fordult meg a fejemben. Az anyósok többségükben nem igazán értik meg a vejüket, elgondoltam mit szólhatott az öregasszony, amikor Péter azt mondta, hogy én elmentem embereket halászni, Jézust követem. Addig ott volt a Genezáreti tónál és minden nap kifogta az napra szükséges betevőt a családjának. Péter innentől más lett, Isten ügyében lett elkötelezett.

 Azt nem tudjuk, hogy  mibe betegedett bele az anyósa,  igaz  akkoriban   mindenki beteg volt, mint ma is. Amikor Péter odamegy Jézussal, akkor érdekes jelenség zajlik le. Jézus megfogta a Péter anyósának kezét, isteni erőt ömlesztett át bele, az idős hölgy annyira "felderült", hogy egyből fel is szolgált. Ami Istennek nem lehetetlen, az nekünk igen nehezen megy. Haldokló beteget, vagy nagyon beteget feltámasszunk, vagy tíz perc múlva üzemképessé tegyük, ez csak Jézusnak sikerülhetett.  Akkoriban nem volt körzeti orvos meg semmi, s mikor az emberek hallották  a csodát, hogy meggyógyult, akkor az összes többi oda futott, hogy őt is, mert szükséges volt a gyógyulásuk.

Ne felejtsük el, hogy az evangéliumban inkább  Krisztusra érvényes, hogy gyógyít. Buddha  senkit nem gyógyított meg- legalább is nem szól róla ismert történet-,  mert Buddha inkább utat  mutatott, ösvényt jelölt ki, így élj, ez történik veled, juss el a megvilágosodásig. Többi keleti vallás is hasonlóan gondolkodott, ha nem csinálod, hát majd születhetsz újra, s ennyi. Buddha egy fényes lény, de nem úgy egy humánus lény, mint Jézus. Krisztus ott van a betegségeknél, meggyógyítja akit kéri, de Hozzá kell menni. Jézus soha nem hajtotta a betegeket, had gyógyítsalak meg. Akik oda mentek Péter anyósának a házához, és önként kérték a segítséget, őket meggyógyította, Jézus mindenkit meggyógyított, de ismétlem, a betegnek hittel kell kérni.

Mi tudunk-e más nevében kérni?

Mi egyfolytában imádkozunk,  csak nem biztos, hogy annyira hat, mintha a beteg is hittel kérné. Jézus azt mondja, hogy elmegyek, mert máshol is kell hirdetnem az evangéliumot. Az elsőség Jézusnál nem a gyógyítás volt, hanem, hogy azt értesse meg velünk, hogy ők miért vannak a Földön, akkor nem fognak annyira megbetegedni, cél kell. Azt láttam, hogy prevenciót csinált. El akarta magyarázni nekik, hogy működik az Isten, Ő főként nem a terápiával foglalkozott, és ezért mondta, hogy itt hagylak benneteket, és megyek tovább, mit tegyetek elmondtam... Ezt az isteni működést meg kell értenünk, nem úgy működik az Isten, ahogy én eldöntöm, hanem úgy működik, ahogyan Ő akar és nekem kell hozzá fordulnom, hogy ezt a működést élvezhessem, vagy megértsem, haszonélvezője legyek.