Szeibert Márton: Elszakadni önmagamtól, avagy rátalálni a valódi önmagamra

 Elgondolkoztam, vajon mit akar Jézus, mit akar Isten, mármint tőlünk, emberektől mit vár el, tőlem személy szerint mit vár el. Miért volt Jézusnak néha olyan erős kifakadása, mint: „Mit féltek, ti kicsinyhitűek!”^[1], „Hitetlen és romlott nemzedék! Meddig kell még veletek maradnom? Meddig tűrjelek titeket?”^[2] stb.

A Katolikus Egyházban is többféle filozófiai irányzat létezik, melyek különböző perspektívából, különböző létértelmezésből kiindulva értelmezik Krisztus tanítását. Az alábbi írás egy olyan irányzatra támaszkodik, mely az első századoktól kezdve mindvégig stabilan jelen volt és van az egyház életében. Ezernyi néven illették már ezeket a gondolatokat, ezernyi néven ítélték már el, és ezernyi néven magasztalták fel, függően attól, hogy az adott korban az adott földrajzi helyen az adott elöljárók mennyire értették meg. Ez a stabil jelenlét nem egy zseni által kitalált gondolatnak a fennmaradásából származik, hiszen egymástól teljesen függetlenül hol itt, hol ott jelentek meg, mint egy-egy próféta az ószövetségi korban. Joggal feltételezem tehát, hogy ez a jelenlét Isten kegyelmi működésének a következménye. Ebben az írásban nem fejtem ki, hogy miről is szól ez az irányzat. Erre a kitérőre csupán azért volt szükség, hogy az alábbi gondolatok filozófiai hátterét a katolicizmusba helyezhessem, és rámutassak arra, hogy ez nem egy New Age szagú jött-ment gondolat, hanem egy óriási hagyománnyal rendelkező, hiteles gondolatrendszer, aminek néhány elemét itt önkényesen kiemelem. Aki mélyebben szeretné ezt a hátteret megérteni, annak javaslom Pável Márta, „Akinek füle van a hallásra, az hallja meg!” című teológiai művét, mely jellemzően logikus érvrendszereket, elmélkedéseket, isteni közléseket tartalmaz, és így ez egy újabb prófétai megnyilvánulás a modern kor számára.

Arra jutottam a fenti, meglehetősen általános kérdésfelvetésből kiindulva, hogy Isten azt akarja, hogy szakadjak el a korszellemtől, hiedelmektől, félelmektől, sokaságtól, mert a sokaság határozza meg a maya fátylát, az feszíti ki a maya dimenzióit. A maya kifejezés arra utal, hogy a látható világ csak káprázat, és a lélek, Isten a valóságos. „A metafizikai tanítás igazi mondanivalója az, hogy egyetlen valóság van: a lélek; ami nem lélek, az varázslat, maya. Káprázat ez az egész anyagi világ is, keletkezik, elmúlik, változik nyugtalanul, mint az álom. Káprázat a sok szellem, kísértet, démon, mert mindegyik csak a lélek képzeletének szülötte. Káprázat még az istenek serege is. Egyetlen valóság van, egyetlen létező: a lélek.”^[3] Isten azt akarja, hogy egyedi legyek, pontosabban szólva, hogy BENNE legyek egyedi. Mit értek ez alatt?

Az ember csak azt képes látni, csak azzal képes kapcsolatba kerülni, ami önmagában is megtalálható (ez a filozófiai feltételezésem). Ez a feltevés amúgy nem új gondolat a filozófiában, már az ókori preszókratikus filozófia is ismerte. „Csak a hasonló ismerheti meg a hasonlót.”^[4] Ezt tovább gondolva tehát én például azért születtem ebbe a világba, és azért ismerem a környező embereket, mert mindenkiben megtalálható valami olyan közös, ami bennem is megvan. Tehát a körülöttem álló világban van egy csomó minden, ami bennem is jelen van, másképp nem találkozhattunk volna, nem lenne lehetséges, hogy lássam azt, amit látok, mert csak azt látom, ami bennem is jelen van. Két olyan szubsztancia, amikben nincs semmi közös, amik minden szempontból más minőségűek, azok nem fognak kapcsolatba kerülni egymással, hiszen teljesen másfajta érzékelésük van, más dimenziókban vannak, nincs közös pontjuk.

Isten azt akarja, hogy ne a sokaságot, ne a körülöttem álló világot kövessem, hanem azt, hogy mindentől elszakadva csak rá hallgassak. Ez a fentiek értelmében azt jelenti, hogy valójában önmagamtól kell elszakadnom, hiszen az a világ, amit én körülöttem állónak ismerek, az az önmagam hasonmása, kivetülése, amitől nekem el kell szakadnom, és egyedivé kell válnom Istenben. Ez azt jelenti, hogy elszakadok a maya fátylától, az illúzióktól, és hogy Isten azt fogja erősíteni bennem, ami belőlem hiányzik. Mert ha a világot követem, akkor a jelenvaló önmagamat követem, az egómat követem, azt erősítem, ami már eleve bennem van. És ezzel önmagam rabságát erősítem. Nem fogok tudni megváltozni, kiszabadulni. Nekem egyedivé kell válnom, ami azt jelenti – ismétlem –, hogy el kell szakadnom a korszellemtől, a hiedelmektől, a maya fátylától, attól, amiben mindenki hisz, és egyedül Istennek kell átadnom magamat, és ő olyat fog adni belém, ami ebben a világban nincsen meg, vagy pontosabban, amit én nem látok még ebben a világban, azaz ő meg fog engem változtatni, fejleszteni fog, a teljesség felé vezet, azt erősíti, ami bennem hiányzik. Ezzel pedig véget ér a komfortos élet, szembekerülök mindennel, amit eddig körülöttem álló világnak hittem, és ugyanakkor közben megismerek új világokat, mert amit Isten belém tölt, azt el fogom kezdeni látni körülöttem is. Tehát elkezdek megismerni új dolgokat, és közben szembe kerülök önmagammal, meg kell küzdenem az egómmal és látszólag az egész világgal, és így fogok tudni kiszabadulni, így fogok tudni továbblépni, fejlődni, a rabságtól megszabadulni.

Ezt akarja Isten, ezért fakadt ki Jézus, ahogy fent már idéztem, mert Isten nem sallangokat beszélt, ő azért használt néha ilyen erős szavakat, mert fel akar rázni minket, mert ő tudja, hogy ez lehetséges az ember számára, és nagyon bosszantó, amikor látjuk, hogy valaki mire lenne képes, de nem teszi, és ez főleg bosszantó, amikor ez a valaki a szerettünk, gyermekünk. Ezekből is látható, hogy Jézus ténylegesen ki akar minket szabadítani!

Jaj, de ki az, aki képes volt meghallani őt? Nagyon kevesen, vagy hát pontosabban nem nagyon tudjuk, hogy kik, reméljük, többen, mint ami látható.

Sajnos azonban már a Jézus előtt élő filozófus, Platón is leírta, hogy aki a rabokat ki akarja szabadítani, azt a rabok megtámadják és megölik. Mintegy megjósolja a Megváltó halálát: „S ha valaki aztán megpróbálná a többieket feloldozni s felvezetni, s ezt valamiképpen kézre keríthetnék és megölhetnék, nem ölnék-e meg?”^[5]

Persze – ahogy azt már feljebb jeleztem – a világi dolgoktól, avagy saját magamtól való elszakadás gondolata végig kíséri a kereszténység történetét is. Egy kiragadott példa erre Eckhart Mester írásai. „Én azonban úgy vélem, hogy még a szeretetnél is előbbrevaló, hogy leváljak a világról. Először is azért, mert a szeretetben a legfőbb jó éppen az, hogy arra kényszerít engem, hogy Istent szeressem, míg ha leválok a világról, Isten kényszerül szeretni engem. És annál, hogy Istenhez kényszerüljek, többre való, ha Istent kényszerítem magamhoz. Éspedig azért, mert Isten mélyebben tud áthatni engem és tökéletesebben tud egyesülni velem, mint ahogy én tudnék egyesülni Istennel. S hogy pedig a világról való leválás Istent énhozzám kényszeríti, ezt azzal bizonyítom: Minden létező a maga legsajátabb, természetes helyére törekszik. Isten legsajátabb, természetes helye pedig az egység, a színtisztaság: és ezek éppen abból adódnak, hogy leválok a világról. Így azután Istennek szükségképpen oda kell adnia magát a világról levált szívnek.”^[6]

Példaként hozhatom még az egyháztanító Avilai Szent Terézt, akitől sokat idézik a következő 3 szót: „Solo Dios basta”. Magyarul: „Isten egyedül elég”, legalábbis így szokták fordítani. Ez lényegében azt jelenti, hogy ha Isten a tiéd, a szívedbe fogadtad őt, az ő akarata szerint élsz, akkor minden a tiéd, semmid nem hiányzik, boldog vagy, tehát Isten egyedül elég. Azonban, ha ezt a három szót ugyanabban a sorrendben írom le, ahogy Teréz is írta: „egyedül Isten elég”, akkor az egyrészt jelenti ugyanazt, amit már az előbb leírtam, másrészt viszont többletjelentése is van, mert hangsúlyt kap a sor elejére kerülő „egyedül” szó, azaz kicsit olyan, mintha azt mondanám: „csak egyedül Isten elég, semmi más”. Teréz gondolatait ismerve ez is benne van ebben a pár szóban, azaz hiába jómódú valaki, és van meg mindene földi szemmel, mégsem lesz elég neki semmi, mert csak egyedül Isten elég, ő viszont valóban egyedül elég. Ennek a megélése pedig csak úgy lehetséges, ha kiüresítem a szívem, és hagyom, hogy Isten töltse azt tele. Ide illik Thomas Merton következő szavai: „(Isten) szeretete nem békélhet meg abban a lélekben, amelyik beéri a kevéssel. Mert aki kevéssel beéri, az továbbra is szükséget fog szenvedni.”^[7] Tehát ne békéljünk meg semmivel, ami nem egyedül Isten, mert Istenen kívül semmi nincs, ami ne lenne valamiképpen hiányos és szükséget szenvedő. Egyedül Isten elég.

A jelen írás címe, hogy elszakadni és rátalálni önmagamra, valójában nem teljesen helytálló, mert itt látszólagos ellentéteket lehet felfedezni, és a szavak nem megfelelőek ahhoz, hogy korrekten fejezzem ki magam. Egyrészt amint feljebb írtam, el kell szakadnom önmagamtól, ami a világtól való elszakadás párhuzama. Másrészt önmagamra kell találnom, ami az illúzióktól mentes önmagam, a tékozló fiú, úgy amint van, mindenféle sallangoktól mentesen. Ez az önmagamra találás csak akkor lehetséges, ha a homályt adó maya fátylát már elsodortam, a világtól már elszakadtam, és ebben az állapotban Isten végtelenjére kinyitottam magam. Rátalálni a valódi önmagamra párhuzamban áll az Istenre való rátalálással. Hiszen Isten gyermekei vagyunk, így hát nem ismerhetem magamat, ha nem ismerem meg őt. Tehát a paradoxon így oldható fel: el kell szakadnom a világi önmagamtól, és rá kell találnom az isteni önmagamra. Jézus szavaival: „Aki hozzám jön és nem gyűlöli atyját és anyját, feleségét és gyermekeit, testvéreit és nővéreit, sőt önmagát is, nem lehet az én tanítványom.”^[8] Illetve: „Legyenek mindnyájan egyek. Amint te, Atyám, bennem vagy és én tebenned, úgy legyenek egyek ők is mibennünk”^[9]

Segíts Istenem, hogy eljussak legalább addig, hogy a fent leírt gondolat ne csak egy távoli halvány elmélet legyen, hanem egy megvalósított tanúságtétel!

Irodalomjegyzék:

• Tibeti misztériumok, Hamvas Béla fordítása, Pesti Szalon Könyvkiadó, 1990
• Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás
• Füsti-Molnár Szilveszter: „Csak a hasonló ismerheti meg a hasonlót" - Ágoston illumináció tana mint a megismerés legmagasabb formája
• http://mmi.elte.hu/szabadbolcseszet/mmi.elte.hu/szabadbolcseszet/mediatar/bevezetes_a_gorog_bolcseletbe/platon_barlanghasonlat.html (Megtekintve: 2020.04.12.)
• http://www.tradicio.org/kaivalya.pdf
• http://sasgondolat.blogspot.com/2012/10/a-szel-ott-fuj-ahol-akar-ii.htm

---

[1] Mt8,26

[2] Mt17,17

[3] Tibeti misztériumok, Hamvas Béla fordítása, Pesti Szalon Könyvkiadó, 1990; – 6.o.

[4] Ez az antik ismeretelméleti elv első megfogalmazásban Empedoklésznál található meg. Alkalmazza azonban Platón is a Timaioszban és Arisztrotelész is [A lélekről I. 2. 404 B.]. – Forrás: [3]

[5] Platón: Állam, Hetedik könyv, Barlanghasonlat, II., Forrás: [4]

[6] Eckhart Mester, Leválni a világról, Forrás: [5]

[7] Thomas Merton: Senki sem sziget, 14. fejezet: A szél ott fúj, ahol akar, Forrás: [6]

[8] Lk14,26

[9] Jn17,21

AZ ÁJTATOS, FARIZEUSI KERESZTÉNYEK KIÁBRÁNDÍTÓAK

 Pável Márta

AZ ÁJTATOS, FARIZEUSI KERESZTÉNYEK KIÁBRÁNDÍTÓAK

Már több évtizede vagyok hittel kapcsolatos szakmában, és nagyon sok tapasztalatom gyűlt össze ezalatt, nyugodtan elmondhatom, hogy az életemben a legtöbb bánatot azok az emberek okozták, akiknek segítettem. Hitbélileg alig képzett divatkeresztény, aki farizeusi, ájtatos, viszont tele van gonoszsággal, előítéletekkel, még a segítő kézbe is beleharap. Az ilyenek – szerintem – sokkal rosszabbak, mint a hitetlen, de jó szándékú ember. Alapjában még mindig szeretem az embereket /habár néha nagyon nehéz…/, és mindig elfogadóan, újrakezdve fordulok feléjük, és az esetek 80%-ban súlyosan sérülhetnék – a tetteik miatt –, ha nem csak Istenre néznék, és elérhetnének a lelkemig, de ez eszelős luxus lenne, ha megengedném. Egy idő után olyanok lettek az ájtatosok, mint az inkvizítorok, akik ugyanolyan kegyetlenek. Minden pletykának, érdekükben sérült gáncsoskodóknak is bedőlnek, a rangos valakik szava szent, gondolkodás nélkül nekiesnek Isten emberének, még akkor is, ha látványosan jót tett velük, mert a hitük meg semmi. Ezek az ájtatos hívők – s nem csak katolikus lehet, hanem bármilyen fajta keresztény… – keményen, gátlás nélkül támadnak neki a másik embernek, s közben a fejükön látszik az a buta elégedettség. Nos, ez a látvány, ez a nézés, ez a jámborodó arc az egyik legnagyobb fájdalmas kétszínűség. 

A hitetlen emberek között valaki teljesen közömbös, van, aki ugyanilyen támadó, csak még a felfogása is nehézkes, de ezt nem tudja magáról /sőt…/, és intelligenciahiányos. De vannak olyan hitetlen emberek, akik alapjában véve nyitottak, még talán meg is tudják mondani, miért hitetlenek. Ők többnyire kiábrándultak, rosszul, illetve sehogyan sem fogták meg őket, nem idejében érkezett a nem megfelelő segítség, mikor az Istent keresték. Tehát nagyon sok oka van a hitetlenségnek, amit nagyon sajnálok.   

Az igaz, hogy az embertől, ha hívő, többet várnék el, mint a többitől, azt várnám el, hogy kevésbé rúgjon bele a másikba. De nem ez történik.

Megfigyeltem, hogy miután a mi utunk nagyon speciális, talán kicsit rebellis is, de őszintén, katolikus normák szerinti igaz hittel Istennek élünk, ez még több konfliktust generálhat. Mi azt nyugodtan elmondhatjuk, senkit nem bántunk, s ha védekezésre szorulunk, akkor amennyire lehet megtesszük, de kisebb rugdalózások már nem érnek el hozzánk.

 Így azt gondolom, hogy azok, akik most véresszájú keresztények, akik előtte kommunisták voltak, ugye most templomba járnak, és most úgy csodálják a papot, ahogyan annak idején a párttitkárt. Közben – számos ilyenről tudom –, volt szeretője, tudom, hogy milyen anyagiakért folyó csatát vívtak a többi emberrel, tudom a gyűlöletközpontjukat. Ismerem azt, hogy mennyire szeretnének egyre többnek látszani, rangkórságban szenvednek. DE AZ ISTENSZERETETET ÉS -FÉLELMET NEM ISMERIK. De ezek az emberek sokszor ítéletet mondanak, olyan embereket becsmérelnek, szektáznak, hülyének néznek, akik nem tradicionálisan, hanem bátran, Istent felvállalva élnek. Akik nem tévesztik össze az Istenimádatot a papimádattal.  Akik mélyen Istentől kiindulva élnek, Istent imádják és onnan lefelé érvényesül a világ, és nem fordítva, akik ki merik mondani azt, hogy mi az ember dolga a világban, nos azokat kikezdik.  Akik jó szándékkal hozzáfordulnak a másik emberhez, ha baj van, és a kezüket nyújtják, akkor jön az a fordulat, hogy a magát jónak hívő, ájtatos ember, a „hívő” … hálátlanul beleharap, megbántja. Teszik ezt az ájtatos, farizeusi, teológiailag abszolút nulla keresztények, valódi szektások, megtévesztett vallásúak, félig megbízhatatlan szekták, nagyon sokan.

Sok olyan emberről tudok; aki házasságtörő kapcsolatban él, de vallási lelkigyakorlatokra jár, meg minden vasárnap áldozik (?), vagy aki azt sem tudja, mi a Szentháromság, de másokat rágalmaz. Olyanokról is, akik végtelen egoisták, sznobok, hogy csak fenn tudják hordani az orrukat, és semmit sem látnak az emberből, hitük zagyva, de ítélkeznek, sőt letiltják másokat, mert ők tudják…! 

A tapasztalatom az – s lehet, hogy most egy újabb ilyen eset kapcsán kissé hányingerem támadt, s azért írom le ezeket –, hogy ezek az emberek szépen susognak mögöttünk, s – irányítottan – butaságokkal is rágalmaznak, nyilatkoznak rólunk. Például: nem is vagyunk keresztények, mert nem lehetne kör alakú a templomunk. Ugye magáért beszél a butaság, a legősibb magyar templomok közül sok kör alakú volt. Aztán úgy, hogy miért nem kereszt van a templom tetején? Azért, mert Jézus van a tetején kitárt karral, hogy várlak benneteket, ugyanakkor egy háromméteres aranyló kereszt van a templom előtt. De a sok gonosz ájtatosnak ez sem számít.  Volt olyan, aki azt mondta, hogy a d. p. … azt mondta, ne jöjjenek ide, mert mi krisnások vagyunk, azért nem mernek kijönni. Magáért beszél, hát tényleg ez a jellemző Krisnára…: Szt. Teréz nevén van, Krisztus áll a tetején, 3 méteres kereszttel, keresztúttal… Igen, ezek a dolgok erősen minősítik őket, és nekünk is üzenet. Hát, ha a butaság üvöltözni tudna, ezek egész nap vinnyognának. Na most ilyenkor az embernek elmegy a kedve attól, hogy harcoljon az igazságért, azt kellene mondani, hogy hagyom ott, ahol vannak, hulljanak pokolra. Sok ember, aki eleinte közelít hozzánk, de farizeusi hatásra… – barátilag – ilyen susogásra hisztérikussá válik, és minket is megsértve menekül a fénytől, a sötétségbe. Lehet, hogy oda is való. Ilyenkor mit tegyek, hagyjam, hogy hisztérikusan ne merjen meghallgatni minket, vagy ne merjen közénk jönni, és ezzel a túlvilági lehetőségeit veszti el? Persze szabad akarat van, hagyni kell, de fáj.

Az is fájdalmas, mikor van egy szép ünnepünk, sokan megígérik, hogy jönnek, és nem jönnek. Majd megtudjuk, azért, mert „hivatalosan lebeszélték őket” olyan emberek, akiknek az élete egy keresztény playback. Nemrég jöttek a damaszkuszi útról, s ezzel a leghangosabbak. Ők mondanak az emberről ítéletet, akik régen párttagok voltak, aztán mindenféle szervezetbe beléptek, aztán mikor divatba jött a kereszténység (mert kormányra került…), hát akkor gyorsan mindenkinek keresztények lettek, ez ilyen …!

A politika is sok-sok szemforgatást igényel, rendet tudnék tenni köztük. Én azt gondolom, hogy az embereknek nem másokat kéne megítélni, nem másoktól kéne félni, hanem magukba nézni, és attól, amit láttak, elborzadni. Isten mindenkit állandó magába nézésre inspirál, s mindig van kihúzandó gyom. Ez mindenkire áll.

Viszont egy baj van, hogy az Egyház a miénk is, és soha nem fogunk elmenni, sem megtagadni, és ezek az emberek azt hiszik, hogy csak az övék. Hisznek azoknak, akik hazugsággal, erkölcstelen élettel, érdekből forgatják a szemeiket, de Isten nagyon távol áll tőlük. Mi javítani, a jókkal együttműködni és életerőssé szeretnénk tenni. Mi nem fogunk liliomosok lenni, nem az emberi önbecsapás, hazudozás a lényeg, hanem amit az Úristen parancsol, elvár, követel.  

ISTEN NÉMASÁGA…, KORONAVÍRUS

Pável Márta

 A Némaság filmben elmentek a Jezsuiták Japánba téríteni, de nem sikerült, sőt ők lettek istentagadók a kínzások elszenvedése miatt. Szinte horrorisztikus filmben, fejjel lefelé csöpögtették ki a vérüket, és szinte mind megtagadta az Istent, de előtte hiába imádkoztak és hiába könyörögtek, akármit csináltak sorra haltak meg, mert az Úr nem segített és nem is válaszolt, néma maradt. Ez volt röviden a film lényege.

Miért hallgat az Isten? Néma-e az Isten? Hallgat-e? Tudomásom szerint előre nem kérdezték meg az Istent, hogy elmenjenek-e Japánba téríteni. A rend néhány tagja döntött úgy, hogy elmennek. Saját ötletből, nagy buzgalomból mentek Istent hirdetni, de nem beszélték meg az Úrral. S így az Úr meg nem mondhatta meg nekik, hogy NE menjetek, mindenesetre elbuktak.

Most nekem nagyon hasonló a helyzet a világgal.

  Pápa imaórákat tart közösen a világgal, a Mária szobrot már végig vitték Itálián helikopterrel, hogy segítsen. Mindenhol össznépi imádságra hívnak bennünket, és a Torinói Leplet is előszedték, hogy az Isten segítsen, és még láthatóan nem történik semmi, vagy kivár az Isten...?! Olyan mintha Isten néma lenne, mint a filmben.

Eddig nem mulasztotta el a járványt, nem hallgatta meg a pápa könyörgését, nem hatotta meg a Mária szobor végig vitele, a Torinói Lepel előtti össznépi ima sem. Ugyanannyi beteg van, sőt még növekszik, nem változott semmi. Miért néma az Isten? Miért? Valóban néma?

Megkérdezték-e a kutatók az Istent, amikor halálos vírusokat gyártanak, (lásd. lábjegyzetet) ki tudja miért, kísérleti célokból, vakcinának, vagy gyilkosságért. Megkérdezték-e az Istent készítsenek-e embert is megölő vírusokat? Én úgy tudom, hogy nem kérdezték meg. A HIV-ről is azt mondták, hogy gyártott vírus volt. Afrikai biológusnő, aki amikor Nobel díjat kapott kimondta. hogy ez egy gyártott vírus, hogy kinyírja Afrikát.

Nagy kérdés az, hogy ha nem kérdeztük meg Istent, hogy az emberiség pár személye/csoportja, kutatás címen, hogy mer ilyen vírust csinálni? (Persze…, nem hiszik Istent!) Azt hiszik mindent szabad és meg lehet tenni, minden következmény nélkül?  Hogyan szabadították ki a vírust? Direkt? Véletlenül? Vagy természet termelte ki?  ^[1] Ez ma sok embert érdekelne, de gondolom, soha nem fogjuk megtudni az igazságot, ahogyan eddig sem.

_{https://index.hu/kulfold/2020/04/20/usa_donald_trump_koronavirus_fertozesek_sajtotajekoztato/}”Donald Trump nyomozókat küldene a kínai Vuhan városába, hogy kivizsgálják azt a laboratóriumot”… állítása szerint kiszabadulhatott a koronavírus. A kínaiak egyelőre nem nyitottak a látogatásra.”

 Biztos, hogy nem kérdezték meg az Urat, játszhatnak-e Istent? A válasz ugyanis NEM lett volna.

A baj, ami az emberiséggel most történt, abból származott, hogy modern Bábel tornyát akarnak építeni; nem konzultáltunk az Istennel, hogy éljünk, mit tehetünk, vagy megcsináljuk-e komoly beavatkozást a természet menetébe. Vuhanban, ahol a vírust csinálták (?) sokan meghaltak, a város nagy részét érintette, de nem ők  csinálták. Nem Budapesten, nem Franciaországban  stb., nem mi csináltuk. Van-e kollektív felelősségünk? Szívesen mondanánk azt, hogy nincs, mert mi közöm ahhoz, hogy mit csinálnak egy biológiai laborban, ahogy az Istent nem kérdezték meg, úgy engem se. De akkor, akik nem tudtak róla miért azokat éri el a baj?  Miért szívunk mindnyájan? Igazságtalannak tűnik, de nem az. Olyan mértékig mocskos a világ, erkölcsileg olyan mértékig megsüllyedt és sötét, az összes bűnbe, ami a világon van, elmerültünk.

Nézzük meg; amikre a fiatalokat az iskolában tanítják, a sok mocsok, ami éri őket, erőszakos, manipulatív filmen nőnek fel. Szinte csak rombolni tud a média, az erkölcsiséget, a tízparancsolatot ne tartsd be, és kész örömmel partnerek a be nem tartásában. Kész örömmel partnerek az emberek abban, hogy legyünk szabadok (Istentől, a lelkiismeretünktől), mert ez nekem jár, mert én ezt megtehetem, mert nincs fölöttem senki, nekem nem parancsol senki. Sajnos -kevés kivétellel- ezt az emberiség kollektíven elfogadta. Aki nem fogadta el, az itt ül köztünk. Az emberiség többnyire – akár indirekten is, de - a bűnre  szavaztak.  Már talán nem is tudják mi a jó. Hát ha annyi minden rosszban partner az ember,  akkor azt „mondhatja” az Isten, hogy jól van, ti így akarjátok, szabad akarat van, akkor ebbe az egészbe ez is belefér, hogy csoportosan meghaljatok.

Mi az AQUILA, akik itt vagyunk egy kör alakú magán templomban, a sassal, meg a piramissal, a keresztúttal,  a kereszttel, láthatóan igyekszünk, engedelmeskedve mindent megteszünk az Úrnak. Mi is részesei vagyunk a kollektív elmerülésnek, mi lehetünk-e áldozatai ennek a koronavírusnak? Vagy mi kirívunk-e annyira, az össznépi mocsokból, hogy azt mondja az Isten, hogy föléd egy pajzsot teszek, rád egy burát teszek, mert te nem pusztulsz, te még kellesz. Tesz-e vagy nem? Mindenki elmondhatja – akár közülünk is…-, hogy szívből mindent megtett, engedelmeskedett az Úrnak? Ha mindenki elmondhatná, hogy valamiféle védelme van, vagy ha meg is kapja a vírust, akkor is könnyedén túl lesz rajta. / Itt sem beszélhetünk biztosra, mert nem tudhatjuk kinek, mikor befejeződik be az itteni pályafutása, és akár meg is halhat, mert így kellett lennie. / Viszont, ha  mocskosabb a lelke, mint gondolná  (vagy mi jobbnak hinnénk, tán félreismertünk…) és talán megkapja,  belehal valaki, akkor elmegy a csoport hite? Nem tudjuk pontosan, hogy kiben, mi lakik. Ez nagyon nehéz filozófiai kérdéseket vet fel bennünk.

Egy dolgot biztosan tudok mondani, amire nagyon figyelni kéne, 100%-ig függeszd az Úrra a szemedet, 100%-ig lángoljon a lelked, ha nagyon erős Fény van benned, nincsen az a vírus, ami téged meg tud ölni, maximum rossz napot okoz. De nem tud, mert újra fel kell lángoltatni az Istent. Ez a megoldás.

Mikor annyira beteg voltam (szerintem február elején én már elkaptam), utána leszúrt az Isten, számon kért, hogy mit csináltam egy hétig? Mit csináltam volna, haldokoltam. Nagyon rosszul esett, hogy leszúrt, pedig igaza volt, mert majdnem belehaltam. Mit kérdezett?  Azt, hogy mikor bajban vagyok és Ő bennem él, miért nem voltam ott Vele, Benne? Miért nem az Én fényemmel éltél - kérdezte. Miért nem azt érezted, hogy itt világítok benned? Miért hited el, hogy beteg vagy? Miért hitted el, hogy legyőzhet a gonosz? Most értettem meg, hogy mekkora kérdések voltak ezek. Ez vonatkozik mindenkire. Nem hiheted  el, hogy egy vírus legyőzhet, nem hiheted el, hogy nem Isten ég benned, nem hiheted el, hogy nem világítasz, mert akkor véged lesz.  Itt a hited próbája. Ezt vésd a szívedbe, mert ez rendkívül fontos, itt a kulcs, mit lehet tenni a világ koszának következményei ellen.

Isten így tanított, így vezetett rá a megoldásra. Az Ő szeretett, kiválasztott lényeinek, hogyan lehet túlélni. Itt a kulcs, igen Ő megadta a kulcsot. Köszönöm.

 

 

 

[2]

 

[1] https://infostart.hu/kulfold/2020/04/19/alaposan-kivizsgalnak-hogyan-torhetett-ki-a-jarvany-kinaban?utm_source=infostart&utm_medium=email&utm_campaign=hirlevel TRUMP- Az elnök Kínával kapcsolatban vasárnap azt mondta, amennyiben kiderülne, hogy Peking szándékosan hallgatott el információkat az új típusú koronavírus-járványról, és tudatában volt felelősségének a világjárvány kirobbanásáért, akkor ez nem maradhat következmények nélkül. Ám arra nem tért ki, hogy konkrétan mit is ért ezen.

[2] https://infostart.hu/tudositoink/2020/04/21/nobel-dijas-orvosprofesszor-allitja-hogy-ipari-baleset-termeke-a-koronavirus?utm_source=infostart&utm_medium=email&utm_campaign=hirlevel „Genetikailag manipulálták és az AIDS-t okozó HIV-vírus szekvenciáit tartalmazza a mostani világjárványt okozó koronavírus. Ezt állítja egy Nobel-díjas francia orvosprofesszor”

 

Pável Márta ISTEN NÉMASÁGA…, KORONAVÍRUS

 Pável Márta

ISTEN NÉMASÁGA…, KORONAVÍRUS

A Némaság filmben elmentek a Jezsuiták Japánba téríteni, de nem sikerült, sőt ők lettek istentagadók a kínzások elszenvedése miatt. Szinte horrorisztikus filmben, fejjel lefelé csöpögtették ki a vérüket, és szinte mind megtagadta az Istent, de előtte hiába imádkoztak és hiába könyörögtek, akármit csináltak sorra haltak meg, mert az Úr nem segített és nem is válaszolt, néma maradt. Ez volt röviden a film lényege.

Miért hallgat az Isten? Néma-e az Isten? Hallgat-e? Tudomásom szerint előre nem kérdezték meg az Istent, hogy elmenjenek-e Japánba téríteni. A rend néhány tagja döntött úgy, hogy elmennek. Saját ötletből, nagy buzgalomból mentek Istent hirdetni, de nem beszélték meg az Úrral. S így az Úr meg nem mondhatta meg nekik, hogy NE menjetek, mindenesetre elbuktak.

Most nekem nagyon hasonló a helyzet a világgal.

  Pápa imaórákat tart közösen a világgal, a Mária szobrot már végig vitték Itálián helikopterrel, hogy segítsen. Mindenhol össznépi imádságra hívnak bennünket, és a Torinói Leplet is előszedték, hogy az Isten segítsen, és még láthatóan nem történik semmi, vagy kivár az Isten...?! Olyan mintha Isten néma lenne, mint a filmben.

Eddig nem mulasztotta el a járványt, nem hallgatta meg a pápa könyörgését, nem hatotta meg a Mária szobor végig vitele, a Torinói Lepel előtti össznépi ima sem. Ugyanannyi beteg van, sőt még növekszik, nem változott semmi. Miért néma az Isten? Miért? Valóban néma?

Megkérdezték-e a kutatók az Istent, amikor halálos vírusokat gyártanak, (lásd. lábjegyzetet) ki tudja miért, kísérleti célokból, vakcinának, vagy gyilkosságért. Megkérdezték-e az Istent készítsenek-e embert is megölő vírusokat? Én úgy tudom, hogy nem kérdezték meg. A HIV-ről is azt mondták, hogy gyártott vírus volt. Afrikai biológusnő, aki amikor Nobel díjat kapott kimondta. hogy ez egy gyártott vírus, hogy kinyírja Afrikát.

Nagy kérdés az, hogy ha nem kérdeztük meg Istent, hogy az emberiség pár személye/csoportja, kutatás címen, hogy mer ilyen vírust csinálni? (Persze…, nem hiszik Istent!) Azt hiszik mindent szabad és meg lehet tenni, minden következmény nélkül?  Hogyan szabadították ki a vírust? Direkt? Véletlenül? Vagy természet termelte ki?  ^[1] Ez ma sok embert érdekelne, de gondolom, soha nem fogjuk megtudni az igazságot, ahogyan eddig sem.

_{https://index.hu/kulfold/2020/04/20/usa_donald_trump_koronavirus_fertozesek_sajtotajekoztato/}”Donald Trump nyomozókat küldene a kínai Vuhan városába, hogy kivizsgálják azt a laboratóriumot”… állítása szerint kiszabadulhatott a koronavírus. A kínaiak egyelőre nem nyitottak a látogatásra.”

 Biztos, hogy nem kérdezték meg az Urat, játszhatnak-e Istent? A válasz ugyanis NEM lett volna.

A baj, ami az emberiséggel most történt, abból származott, hogy modern Bábel tornyát akarnak építeni; nem konzultáltunk az Istennel, hogy éljünk, mit tehetünk, vagy megcsináljuk-e komoly beavatkozást a természet menetébe. Vuhanban, ahol a vírust csinálták (?) sokan meghaltak, a város nagy részét érintette, de nem ők  csinálták. Nem Budapesten, nem Franciaországban  stb., nem mi csináltuk. Van-e kollektív felelősségünk? Szívesen mondanánk azt, hogy nincs, mert mi közöm ahhoz, hogy mit csinálnak egy biológiai laborban, ahogy az Istent nem kérdezték meg, úgy engem se. De akkor, akik nem tudtak róla miért azokat éri el a baj?  Miért szívunk mindnyájan? Igazságtalannak tűnik, de nem az. Olyan mértékig mocskos a világ, erkölcsileg olyan mértékig megsüllyedt és sötét, az összes bűnbe, ami a világon van, elmerültünk.

Nézzük meg; amikre a fiatalokat az iskolában tanítják, a sok mocsok, ami éri őket, erőszakos, manipulatív filmen nőnek fel. Szinte csak rombolni tud a média, az erkölcsiséget, a tízparancsolatot ne tartsd be, és kész örömmel partnerek a be nem tartásában. Kész örömmel partnerek az emberek abban, hogy legyünk szabadok (Istentől, a lelkiismeretünktől), mert ez nekem jár, mert én ezt megtehetem, mert nincs fölöttem senki, nekem nem parancsol senki. Sajnos -kevés kivétellel- ezt az emberiség kollektíven elfogadta. Aki nem fogadta el, az itt ül köztünk. Az emberiség többnyire – akár indirekten is, de - a bűnre  szavaztak.  Már talán nem is tudják mi a jó. Hát ha annyi minden rosszban partner az ember,  akkor azt „mondhatja” az Isten, hogy jól van, ti így akarjátok, szabad akarat van, akkor ebbe az egészbe ez is belefér, hogy csoportosan meghaljatok.

Mi az AQUILA, akik itt vagyunk egy kör alakú magán templomban, a sassal, meg a piramissal, a keresztúttal,  a kereszttel, láthatóan igyekszünk, engedelmeskedve mindent megteszünk az Úrnak. Mi is részesei vagyunk a kollektív elmerülésnek, mi lehetünk-e áldozatai ennek a koronavírusnak? Vagy mi kirívunk-e annyira, az össznépi mocsokból, hogy azt mondja az Isten, hogy föléd egy pajzsot teszek, rád egy burát teszek, mert te nem pusztulsz, te még kellesz. Tesz-e vagy nem? Mindenki elmondhatja – akár közülünk is…-, hogy szívből mindent megtett, engedelmeskedett az Úrnak? Ha mindenki elmondhatná, hogy valamiféle védelme van, vagy ha meg is kapja a vírust, akkor is könnyedén túl lesz rajta. / Itt sem beszélhetünk biztosra, mert nem tudhatjuk kinek, mikor befejeződik be az itteni pályafutása, és akár meg is halhat, mert így kellett lennie. / Viszont, ha  mocskosabb a lelke, mint gondolná  (vagy mi jobbnak hinnénk, tán félreismertünk…) és talán megkapja,  belehal valaki, akkor elmegy a csoport hite? Nem tudjuk pontosan, hogy kiben, mi lakik. Ez nagyon nehéz filozófiai kérdéseket vet fel bennünk.

Egy dolgot biztosan tudok mondani, amire nagyon figyelni kéne, 100%-ig függeszd az Úrra a szemedet, 100%-ig lángoljon a lelked, ha nagyon erős Fény van benned, nincsen az a vírus, ami téged meg tud ölni, maximum rossz napot okoz. De nem tud, mert újra fel kell lángoltatni az Istent. Ez a megoldás.

Mikor annyira beteg voltam (szerintem február elején én már elkaptam), utána leszúrt az Isten, számon kért, hogy mit csináltam egy hétig? Mit csináltam volna, haldokoltam. Nagyon rosszul esett, hogy leszúrt, pedig igaza volt, mert majdnem belehaltam. Mit kérdezett?  Azt, hogy mikor bajban vagyok és Ő bennem él, miért nem voltam ott Vele, Benne? Miért nem az Én fényemmel éltél - kérdezte. Miért nem azt érezted, hogy itt világítok benned? Miért hited el, hogy beteg vagy? Miért hitted el, hogy legyőzhet a gonosz? Most értettem meg, hogy mekkora kérdések voltak ezek. Ez vonatkozik mindenkire. Nem hiheted  el, hogy egy vírus legyőzhet, nem hiheted el, hogy nem Isten ég benned, nem hiheted el, hogy nem világítasz, mert akkor véged lesz.  Itt a hited próbája. Ezt vésd a szívedbe, mert ez rendkívül fontos, itt a kulcs, mit lehet tenni a világ koszának következményei ellen.

Isten így tanított, így vezetett rá a megoldásra. Az Ő szeretett, kiválasztott lényeinek, hogyan lehet túlélni. Itt a kulcs, igen Ő megadta a kulcsot. Köszönöm.

[2]

---

[1] https://infostart.hu/kulfold/2020/04/19/alaposan-kivizsgalnak-hogyan-torhetett-ki-a-jarvany-kinaban?utm_source=infostart&utm_medium=email&utm_campaign=hirlevel TRUMP- Az elnök Kínával kapcsolatban vasárnap azt mondta, amennyiben kiderülne, hogy Peking szándékosan hallgatott el információkat az új típusú koronavírus-járványról, és tudatában volt felelősségének a világjárvány kirobbanásáért, akkor ez nem maradhat következmények nélkül. Ám arra nem tért ki, hogy konkrétan mit is ért ezen.

[2] https://infostart.hu/tudositoink/2020/04/21/nobel-dijas-orvosprofesszor-allitja-hogy-ipari-baleset-termeke-a-koronavirus?utm_source=infostart&utm_medium=email&utm_campaign=hirlevel „Genetikailag manipulálták és az AIDS-t okozó HIV-vírus szekvenciáit tartalmazza a mostani világjárványt okozó koronavírus. Ezt állítja egy Nobel-díjas francia orvosprofesszor”

Pável Márta KIVÁLASZTOTTSÁG

 Pável Márta

KIVÁLASZTOTTSÁG

Sokféle lehet: népek, emberek vagy maga a Föld stb.

A kiválasztottságot nem olyan egyszerű értelmezni, mint elsőre gondolnánk. Túl sok mindenre érthetjük, és eredet szerint is más-más lehet. Isten segítségével rájöttem, hogy vonatkozhat a Földre is, aztán az egész emberiség egy részére, és a hagyományos felfogás szerint a zsidó népre. Kiválasztott a magyar nép is, legalább is egy rétege azt gondolja magáról, hogy kiválasztott, s lehet, hogy jó okkal. Ha megnézzük bármelyik más nép történetét, hiedelmét, szinte mindegyik azt gondolja magáról, hogy ő valami szinten kiválasztott, és lehet, hogy mindenkinek van némi igazsága.

 Mi is a kiválasztottság? Az nem, hogy esetleg kitűnik a tömegből. Az sem, hogy egyedi valamiben, pl. valami fontos vagy valami plusz feladatot kap, amit csak Ő tud elvégezni - habár ilyen alig van -, ezek inkább a tehetség kategóriába sorolandók.

 Hogy miért, és kit vagy mit választ ki Isten, azt nem láthatjuk be, ebben a 3 dimenziós világban biztosan nem, vagy csak nagyon nagy időtávlatból.

 Szerintem a kiválasztottságnak az alapja, hogy természetellenes, meglepő tettekre képes egy magas szellem megbízásából, aki az Isten. Ez nem nemzetiségi, nem faji, nem családi örökség. A kiválasztottság „testre szabott”, ismétlem, nem örökölhető! Nem mi döntjük el, teljesen független attól, hogy ki és mit akar, tud és fog megtenni. Igazi kiválasztottság Istentől jön  és szerintem, a tények ismereté­ben kiválasztottá tenni senki más nem tud.  

 Az, hogy a főnök kiválasztja egyik beosztottját valamire, annak lehet sok pozitív és negatív oldala, ezzel inkább ne foglalkozzunk, többnyire nem teljesen objektív a dolog.  De ki lehet választani embereket, igen kiváló tulajdonságaik alapján is, de az nem az a kiválasztottság, amiről írok, az kiválasztás. Viszont az ész sem minden, a tulajdonságok összessége (az ördög nagyon is okos lehet), sem a különleges tehetség, sem a kivételes ügyesség.  Az igazi kiválasztottságnak valószínűsíthető alapja az, hogy Isten ismer bennünket, Ő tudja, hogy mire vagyunk képesek, és aszerint választ ki minket.

 A kiválasztottság nem a saját döntésünk, sőt több kiválasztott - látható a szentek életéből - eleinte tiltakozik, és nem is tartja méltónak magát az isteni kiválasztásra. Isten gyengéd marad, várja, míg a kiválasztottnak a tudatában beérik a tény, aki aztán nagyon lassan rájön, hogy mégis ez van, nem képzelődik, és akkor viszont becsülettel teszi a dolgát.

 De sokszor nem is emberek vannak csak kiválasztva egy-egy nagy horderejű feladatra, hanem például a Földünk kiválasztása nagyon elgondolkoztató, hogy Isten miért választhatott ki minket. Igaz, nem tudhatjuk, hogy a Földünk mellett hány bolygón van élet, és milyen szintű stb. Hogy miből választott ki minket, talán jobb is, ha nem tudjuk. Amit elmélkedésekből és különböző módokon lehet tudni /ami már sci-fi kategória is lehetne/, hogy a Földünkön velünk együtt, de nekünk láthatatlanul mennyi más élet lehet együtt, és mennyien látogatnak ide. Ez is egy oka lehet a Földünk kiválasztásának, de nem hiszem, hogy végső ok. A Föld kiválasztásának egyik bizonyítéka, hogy itt testesül meg az Isten Jézus Krisztusként.

Lehet kiválasztott egy nép is. Híresen kiválasztottnak vallják magukat a zsidók[1], de többek közt a magyarok is. A hiedelem szerint, a magyaroknak különleges és több ezer évre visszanyúló spirituális feladatuk, küldetésük van (szerintem ezt, ha van is, nem teljesítették mindeddig). Melyik nép - ha kiválasztott is lenne - tette meg a feladatát, mivel nem látom, hogy működne. Akkor elvesztették a kiválasztásukat vagy csak egy szűk csoport kapta meg? Súlyos és mindeddig megválaszolatlan kérdések...
 A kiválasztottak személye, „szerepe” nincs bebetonozva, és a kiválasztottságot tapasztalataink szerint el lehet veszíteni, ha nem megfelelően viselkedik, vagy nem teszi meg azt, amire kiválasztották. Akkor az Isten választ mást, nézzük meg a Bibliában[2] többször kikel Isten a kiválasztottságot meg nem tevők ellen, sőt megbüntette őket. Ugyanez áll mindenféle isteni kiválasztottra, tehát leválthatók.  Ezt nagyon figyelmébe kéne ajánlani mindenkinek, annak is, akit csak kisebb feladatra választottak ki, pl. pap legyen /persze, ha Isten választotta ki, és nem a maga határozata alapján lett az, mert ezt sajnos pillanatnyilag egyik egyház/vallási csoport sem tudja autentikusan ellenőrizni. / Olyan módszer kellene, és úgy kéne élni, hogy ezt a kiválasztást megszüntető isteni határozatot meghallják. Ez csak akkor működne, ha kommunikációban lennének Istennel. Persze megkérdeznék Istent, vagy ha meg tudnák kérdezni, hogy eléggé megteszem-e azt Uram, amire és amiért engem kiválasztottál.  Sajnos ma még nem történik meg, csak a hatásában látszik: jól vagy rosszul működik a kiválasztott.

 A kiválasztottak védelmére több történelmi adat is van, hogy bizonyos kiválasztottat véd az Isten. Pl. csoda történik a védelmükben.[3] A kiválasztottak időnként, de nem mindig, védelmet élveznek, tehát Isten védi a kiválasztottjait. A nagyobb szentek életében sok csoda történik, különleges dolgokkal védi meg a kiválasztottjait az Úr. Földi szinten nem teljesen magyarázható meg, de van olyan, amikor nem védi meg, hanem belehal a szolgálatának következményeibe, mert nagyon irritálja a világot. Lásd Szt. Péter, Szt. Pál stb. Ilyenkor az ember elgondolkodik, hogy ha elfogadja - és elfogadja - a kiválasztottságot, megvédi-e Isten, vagy nem védi meg.  Szerintem attól is függhet, hogy befejezte-e a kiválasztásával járó feladatokat, vagy nem. Ha befejezte, akkor minek szenvedjen itt tovább, ha nem fejezte be, akkor meg megmenti, hogy hadd fejezze be, igaz, ez erősen szimplicizált variáció, de nekem ez is elképzelhető. 

 Főleg a zsidóság hatásra elterjedt, hogy Isten bosszúálló.  Ez így nem igaz, szerintem nem bosszúálló, de az ő dolgában tevékenykedő ember körül szinte egy védőháló lesz, nagyon sok kicsi vagy nagyobb csodát tesz, nagyon különböző szintű és minőségű segítséget ad, amit különben nem remélhetne. Ezt a kiválasztott érzi különös erővel, mégis lágyan érzi az Úr kezét, mert Ő dédelget, és kettőjük között zajlik le olyan fajta gyengédség, plusz hatalom, erő, amit semmi, de semmi sem pótolhat. 

 Végezetül, a kiválasztottnál nem biztos, hogy rögtön a születésénél látszik, de ritkán igen. Az idő teltével, valamikor később lesznek nyilvánvalóvá ezen dolgok.

A Föld kiválasztása valószínűleg igaz, mivel itt született meg Isten. Azt nem tudom, hogy a földi emberek képesek-e élni ezzel, vagy elveszítik.  Félek, hogy értetlenség, butaság, hitetlenség van; erősen úgy látszik, nagyon igyekeznek semmibe venni a kegyelmet. S mivel nem is tudnak, meg nem is akarnak róla tudni, megpróbálják ezt semmissé tenni, gúnnyal, lejáratással, tudománytalansággal vádolva stb. Itt az a kérdés, hogy Isten nézi-e azokat, akik viszonylag jobbak, akik ennek a kiválasztásnak földi, aktív cselekvői. Kérdés, Isten szemével megfelelünk-e ennek a kiválasztottságnak, elég–e, hogy ne szüntesse meg a különleges kegyelmet? Illetve ne engedje meg, hogy elpusztuljunk, és az is lehet, hogy csak a Föld, mint maga egy objektum van védve, és a rajta lévő folyamatosan változó élő-haló lények, ha nem megfelelően, nem a célnak megfelelően viselkednek, akkor a Föld egyszerűen le fogja rázni magáról Őket.

Félő, most hasonló dolog játszódik le - s erősen remélem, tévedek -, mert rengeteg módja van annak, hogyan vigye véghez: földrengések, tűzvészek, különböző lehűlések, jégkorszak, kisbolygó becsapódás, satöbbi. S ha a gátló lények elhunytak, akkor egy újraindulás lesz, mint vélhetően már többször is volt. Tehát nem tudjuk, hogy pontosan mi zajlik le és hogyan, de nagyon alázatosan figyelni kell az Istenre, mert előbb utóbb nyilvánvalóvá válik számukra, hogy nem csak véletlenül élünk, és nem tehetünk úgy, hogy semmiért sem felelünk, és elpocsékoljuk drága életünket. 

---

[1] Izajás 41,8 ⁸És te, Izrael, én szolgám, Jákob, akit kiválasztottam barátomnak, Ábrahám ivadéka. ⁹Te, akit a föld határairól hoztalak elő, és a világ végéről hívtalak meg; te, akihez így szóltam: Szolgám vagy, kiválasztottalak, ezért nem vetlek el: ¹⁰Ne félj, mert veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok a te Istened!

[2] Ezékiel 34,10 Így szól az én Uram, az Úr: Én most a pásztorok ellen fordulok, és számon kérem tőlük a nyájamat. Gondoskodom róla, hogy ne ők legeltessék a nyájat, magukat sem fogják többé legeltetni a pásztorok. Kiragadom szájukból juhaimat, és többé nem esznek belőlük. Jer 23,1-4

A jó pásztor uralkodása

11 Mert így szól az én Uram, az Úr: Majd én magam keresem meg juhaimat, és én viselem gondjukat. 

12 Ahogyan a pásztor gondját viseli a nyájnak, amikor ott áll juhai között, amelyek szét voltak szóródva, úgy viselem gondját juhaimnak. Kiszabadítom őket mindenünnen, ahová csak szétszóródtak egy felhős, borús napon. Lk 15,4 

13 Kivezetem őket a népek közül, és összegyűjtöm az országokból, azután beviszem őket a saját földjükre; Izráel hegyein, a völgyekben és az ország minden lakóhelyén fogom legeltetni őket. 

14 Jó legelőn fogom legeltetni őket, és Izráel magas hegyein fognak majd tanyázni. Jó tanyájuk lesz, ott heverésznek, és kövér legelőn legelésznek Izráel hegyein. Zsolt 23,2 

15 Én legeltetem juhaimat, és én keresek nekik pihenőhelyet – így szól az én Uram, az Úr. 

16 Az elveszettet megkeresem, az eltévedtet visszaterelem, a sérültet bekötözöm, a gyengét erősítem, a kövérre és az erősre vigyázok; úgy legeltetem őket, ahogy kell

[3] Dániel 6, 17 Ekkor a király parancsára előhozták Dánielt, és az oroszlánok vermébe dobták. De a király ezt mondta Dánielnek: A te Istened, akit állhatatosan tisztelsz, szabadítson meg téged! Dán 3,15 

18 Odavittek egy követ, és a verem szájára tették; a király pedig lepecsételte azt a maga és a főrangú embereinek a gyűrűjével, hogy Dániel sorsán ne lehessen változtatni. 

19 Azután a király bement a palotájába, és böjtölve töltötte az éjszakát; nőt sem engedett be magához, és kerülte őt az álom. 

20 Pirkadatkor aztán fölkelt gyorsan a király, és az oroszlánok verméhez sietett. 

21 Amikor odaért a veremhez, szomorú hangon kiáltott Dánielnek. Így szólt Dánielhez a király: Dániel, aki az élő Isten szolgája vagy! A te Istened, akit olyan állhatatosan tisztelsz, meg tudott-e menteni az oroszlánoktól? 

22 Dániel így felelt a királynak: Király, örökké élj! Dán 3,9 

23 Az én Istenem elküldte angyalát, és az bezárta az oroszlánok száját, úgyhogy nem bántottak engem. Mert ő ártatlannak talált engem, és téged sem bántottalak meg, ó, király, semmivel. Dán 3,28 ; Zsid 11,33 

24 Erre a király nagyon megörült, és megparancsolta, hogy húzzák ki Dánielt a veremből. Ki is húzták Dánielt a veremből, és egyetlen sérülést sem találtak rajta, mert hitt Istenében.