A FÖLD SÓJA

 

 kép FB.

Vasárnapi gondolat

A FÖLD SÓJA

Ez egy nagyon kedves evangéliumi rész ez, Istennél a langyosság egybevág a sótlansággal, s egyik tulajdonsággal bíró emberrel sem lehet semmit sem kezdeni. Gyakorlatilag plusz mínusz nulla az ilyen, szinte mozdíthatatlan. Amikor Isten azt mondja, ti vagytok a föld sója, akit az Ő keze szór le az emberek közé, hogy ízt, éberséget, erőt, fényt, magára eszmélést adjon, mi ennek a cselekvői vagyunk és az Isten kezéből kiszórt sóval működjünk az emberekért. Ez egy nagyon nagy elvárásnak is tűnik, ha nem is gondoljuk át.

Aztán az evangélium folytatja, hogy mi vagyunk a láng, a fény, amit Ő gyújtott és azt nem lehet véka alá tenni. Nagyon sokszor előfordul az embereknél, meg nálatok is, hogy hisztek, de félősen hallgattok. Félősen hallgatni, mert diszkomfortos, mert jaj, mit szólnak hozzá, mert jaj még többet kérdeznek, és folytathatnám. Meg esetleg hülyének néznek, és ezért inkább félősen hallgatni célszerűbb(?) Isten azt mondja, hogy világosságot gyújtottam belétek, azt nem tehetitek az ágy alá, meg a véka alá sem. Azt nem lehet lefedni, annak látszódni kell, ezért gyújtottam a Fényt bennetek, hogy mindenki, az általam gyújtott Fényeteket lássa.   Én adtam nektek világosságot mondja Jézus, hogy akik Istentől közvetlen nem észlelik, azok is így kapjanak valamit. Vigaszra leljenek, még az is vigaszt leljen, aki nem is hívő, nem is tudja igazából, hogy mi történt, de a tudat alatt mégis csak megkönnyebbül. 

Jézus azt mondja, hogy világítson át a világosság az emberek előtt, mely Istentől kapott világosságotok. Ehhez, hogy világítani tudjatok, ehhez állandóan mindenkinek szinten kellene magát tartania, tehát az a jelenség nem játszódhat le, hogy kimentek innen és a kapuban már mindet elfeledtek és nem világítotok. Akik Isten emberei vagytok, nektek világítani kell non stop, tehát nem lehettek olyanok, mint a napelemes lámpa az udvaron, hogy nem kapott elég fényt és reggelre már nem világít. Az, hogy ti nem kaptok elég fényt annak nem az Isten oka, hanem a ti magatok, nem imádkoztatok eleget, nem hittetek abban, hogy az Isten a fényével töltötté tesz. Nem fogadtátok be kellő alázattal, tisztelettel, és a világ elvihette a világosságot, tehát úgy viselkedtek, mint egy napelemes de selejtes lámpa. De ezt nem tehetjük meg, annak a lámpának, amit Isten gyújtott belénk, annak reggeltől estig világítani kell, és látszódnia kell. Tehát Jézus folyamatos parancsot mondott ezzel a világítani kell, nem azt mondja, hogy tegnap világíts, holnap világíts, és ma világíts egy órát, hanem folyamatosan.

Ez egy gyönyörű dolog, mindig az Úristen azt kéri tőlünk, hogy legyünk toppon, csináljuk meg a feladatát és segítsük az összes többi embert. Az igaz, hogy nagyon sokszor, hallom a világba, hogy megkérdezik tőlem, hogy mi a fenének tőröm magam, mikor annyi hülye és gonosz ember van. Mindig azt szoktam válaszolni, hogy ha én meghalok, nem téged kérnek számon, hanem engem, hogy törtem-e magam. És nem azt kérik számon, nem azt kérdezi meg az Isten, hány gonosz, buta, érthetetlen ember volt melletted, ez nem kerül szóba, azt kérdezi meg, hogy te milyen voltál, te mit tettél. Nem védekezhetünk semmivel, mert a feladatot nekünk rótták ki, a világítást, a sózást, és a tündöklést, nem másnak és teljesen mindegy, hogy neked a világ mit mond, téged hogy ítél meg, neked toppon kell állni. Ott kell állni a bércen, láttatni kell magad, mert akkor szolgálod igazán az Úristent. Itt megalkuvásnak helye nincs. Gyávaságnak hely nincs. Azért, mert szól neked valaki, vagy megpróbál romba dönteni, vagy valamit csinálni, az nem engedhető meg. Bennünk erő van, és ezt az erőt sugározni kell, mert ezt az erőt az Úristen adta.       

Isten adta, tolmácsolja Pável Márta