Nagyböjti előzetes

 BŰN ÉS LEPRA

 (Pável Márta)

Lk 5, ¹²Amikor Jézus az egyik városban tartózkodott, egy leprával borított férfi meglátta, elé borult és kérte: „Uram, ha akarod, megtisztíthatsz!” ¹³Erre kinyújtotta kezét, megérintette, és így szólt hozzá: „Akarom, tisztulj meg!” És azonnal megtisztult a leprától. ¹⁴Meghagyta neki, hogy ne mondja el senkinek: „Hanem menj el, mutasd meg magad a papnak, és ajánld fel tisztulásodért a Mózes által előírt áldozatot bizonyságul nekik.” ¹⁵A dolog híre mégis egyre jobban elterjedt. Nagy tömeg gyűlt egybe, hogy hallgassa, és ki-ki meggyógyuljon betegségéből. ¹⁶Ő azonban elvonult a pusztába, és imádkozott.

Nem véletlen nagyböjt előtt ez az evangéliumi rész,  mert ha jól belegondolunk lélekben mindannyian leprások vagyunk.

Ha valakin foltok , vagy a jellegzetes tünetei voltak, akkor meg kellett mutatni magát a  papnak, aki  döntött  - nem az orvos, más világ volt…-, hogy el kell zárni a tömegtől.

Milyen világ volt ez? Gyógyszer nem volt a leprára, ma már van. Egyetlen módszer volt, hogy az egész nép ki ne pusztuljon, hogy elzárják, szeparálják. Képzeld el, hogy egy ember, aki amúgy is beteg,  külön zárják, nem mehetett be a faluba, csak azt ehetett, amit a rokonok, vagy akik megszánták messziről letettek neki ételt. Ha vittek neki vittek..., ha nem vittek neki akkor nem evett. Ha már levált a keze, a végtagjai, nem volt aki felöltöztesse, akár hideg volt, akár nem, de nem volt aki gyógyítsa, beszéljen vele, simogassa, mert nem mehettek a közelébe. Ez mennyire embertelen dolog volt. A közösség védelme, és a személy teljes kivetettsége. A mi korunkban ilyen volt a covid.   Megtanítottak félni minket. Tudjuk, hogy nekünk mi esik a legrosszabbul, ha betegségben, bajunkban magunkra hagynak. Ez a szívtelen modor, az egyén részéről ez nagyon rossz dolog volt, embertelen, lélektelen. Nem elég, hogy ott kellett hagynia a családját, mindenkit és még az étel is esetleges volt, mikor már nem tudott semmit csinálni, ott halt meg kínok, keservek között.

Ilyenkor, mikor egy leprás oda mer menni Jézushoz, hogy gyógyíts meg, ez egy hatalmas dolog, hogy Jézus meggyógyítja, hozzá mer nyúlni, mert a pap sem nyúlt hozzá, ránézett és azt mondta, hogy menj. Jézus pontosan tudta a  saját isteni erejét, így nem is félt tőle.

Ha akarod meg tudsz tisztítani engem, mondja a leprás Jézus Krisztusnak. Ha ez az ember eljutott arra a szintre, hogy az isteni kegyelem ilyen szinten megvalósuljon rajta. Ha lejárt neki a szenvedésének az ideje. Meg tudsz tisztítani engem, itt nem az van, hogy feltételezte, hogy Jézus nem tudja megtisztítani, hanem az, hogy én megadtam magam, megengedem neked, hogy megtisztíthatsz engem. Nem ragaszkodom a bűnös voltomhoz, nyomoromhoz, halálos betegségemhez, átadom magam neked.

Megtisztíthatsz, persze ha akarod. Jézus azt mondja, hogy akarom, hozzányúlt, és a beteg egyből meggyógyult.

Sokszor  elhangzik Jézus idejében, hogy senkinek nem mondjátok el…! S szinte a nagy örömükben mindig elmondják.  Jézus isteni jelen időben élt/ gondolkodott, tudta, hogy el fogja mondani. Így is lett, s ez az ember örömében fűnek fának elkiabálta. Ennek következtében Jézus nem mehetett nyilvánosan a városba, mert miért? Többek közt előbb felkeltette volna a farizeusok figyelmét, előrébb hozta volna a megfeszítését/ kivégzését. Nem mintha  Jézus félt volna a zsidóktól, a leprásoktól, betegektől, de biztos, hogy tömegesen megtámadták volna; ellenségeskedéssel, másik pedig gyógyulás akarásával. 

Miért lett volna ez baj? Mert nem mindegyik volt abban a helyzetben, hogy kapitulál Isten előtt. A többi leprás nem érte el azt a fokot, hogy ezt kimondja, azt várta volna, hogy grátisz gyógyítsa meg. Nem hajolt meg előtte, hogy meggyógyíthatsz, elengedem a bűnöm akarását. Jézus nem akart idő előtt nagy feltűnést okozni,  egy meghatározott menetrendje volt, ha csúnyán tudom csak kifejezni magamat.   

Ha nekünk bajunk van és kérjük az Istent, azt kell mondani, én föladom magam, befejezem az ellenállást, mert a betegséget saját maga  szülte  meg magának. Bajainkat a saját  engedetlenkedésünk, térbeliségünk  okozza, hogy beengedtük a sötétséget, hogy bennünk lakjon. Ha  eldöntötted, hogy meg akarok szabadulni a magam sötétségétől, és azt mondom, hogy jöhetsz meggyógyíthatsz, s valóban visszavonhatatlanul így is gondolja az ember, Jézus nem gondolkozna azon, hogy meggyógyítson-e. Ő csak arra vár, hogy kapitulálj. Ezt a kapitulációt kéne megcsinálni hamvazó szerdán, s mindennap. 

Isten előtt kapitulálni, mindenkinek jobb lenne az élete, teljesülhetne a cél  amiért itt vannak a földön.