Szeretet, Istentől kapott gondolataim.  

Pável Márta

Amikor az ember meghallgatja ezt, hogy a szeretettől  kell beszélni vagy századszor, akkor egy kicsit ideges lesz, mi újat mondhatnék?   Aztán   kértem az Istent is segítsen, megtette.. A szeretettel lehet gyógyítani, akár állatot, akár embert, akár növényt is lehet. Lehet  isteni fénnyel sugározni a növényt föltámad, az állat meggyógyul, de legjobban az ember reagálhat.  

Erre van nekem egy példám -amit már egyszer vagy többször meséltem nektek-, vagy 35 éves a történet, de lehet, hogy régebbi.   Volt vendégségbe egy ember a szomszédságban, s Ő mondta el: Ott volt a szeretett hölggyel, aki átétes rákos volt, és mondták, hogy van neki két hete.

 Iszonyatosan nézett ki a nő, alig tudott menni, kb. 30 kg, és a férfi meg egy nagy darab erőteljes, határozott, vidám ember volt. Nekem elmesélte a  férfi, hogy hát a hölgy egy nagyon rossz házasságból lépett ki, és hogy ő állt mellé, hogy el is veszi feleségül, ahogy tudja, és hogy ő annyira szereti ezt a nőt, hogy meg fogja menteni. Én arra gondoltam, hogy nem, nem fogod tudni megmenteni, ennek sajnos vége van, szegény ember mekkorát fogsz csalódni. Ennek a nőnek emberi számítás szerint vége van. A  férfi azt mondta, hogy higgyem már el, hogy meg fogja menteni, mert benne akkora szeretett ,   amit nem tudok elképzelni,  hogy mit érez a nő iránt.

 Majd elmentek, és hát nagyon sokat eszembe jutott ez a dolog, hogy mi történhetett. Majd kb. 8-10 év múlva találkoztam a férfival meg a nővel, és azt hittem, hogy egy másik nő. Egy kövérkés, vidám, vigyorgó nő volt  - és most is borsozok-, és a férfi odajött hozzám, és azt mondja, hogy hát emlékszem-e rá. Mondom, igen, őrá  emlékszem. Azt mondja, hát a hölgyre is emlékszem. Mondom, ő a hölgy? Igen Ő, válaszolta. Azt mondta, hogy megmondta, hogy megmenti szeretetével, és megmentette… Ez olyan hihetetlen volt, hogy ő ezt meg tudja csinálni, mert tényleg a végét járta. Akkor éreztem azt, hogy ritkán látni ilyen iszonyatos nagy szeretetet, jó, ebbe belejátszathatott a karma is, meg valami más dolguk lehettek egymással…, szóval, de   sikerült  nekik. Nagyon büszke volt rá, hogy ő megmondta, és hogy így van. Azt viszont tudom, ha egy pillanatig is megingott volna, nem sikerül.

Na, szóval visszatérve a szeretetre. A szeretet az a legnagyobb, legmagasabb, felmérhetetlen magasságú rezgés állapota. Ez az abszolút rezgése, az Isten rezgése. Az Isten az abszolút szeretet. Tehát,  Isten feltétel nélküli szeretet. Mi itt a Földön, többnyire azért vagyunk betegek, nyomorultak, mert nem szeretnek minket. 

Az a baj, hogy az ember szeretné, hogy szeressék, csakhogy sokszor úgy érezzük, hogy nincs miért, se magunkat, se mást…. Itt tartunk…! Ugyanakkor belénk van oltva, hogy Istentől jöttünk, aki a végtelen, határtalan, feltétel nélküli szeretet. A tudatalattinkban benne van, hogy nekünk ez a szeretet járna. De ugyanakkor elgonoszodtak, burok van rajtuk, önzők lettek, egoisták lettek az emberek. A szeretet mára annyira ellaposodott, hogy feltételhez kötik, ha jó leszel szeretlek, ha valamit megcsinálok neked, akkor adjál valamit stb. Sokaknál ilyen barterüzlet lett a szeretet. És az, hogy a feltétel nélkül(?)… talán még az igazi anyák tudják szeretni a gyereküket, akármit csinálnak akkor is. De az sem tökéletes, csak az közelíti meg legjobban ezt a szeretetet.

Na most, a szeretetre, tehát, még egyszer mondom, a tudatalattink miatt vágyunk. A szeretetlen ember, az gyűlölködik, megkeseredik, megbetegszik, emészti magát, nem szereti magát, és főleg először nem szereti magát, és akkor kisugározza, hogy nem szeretem magamat, nem vagyok szerethető, és az antennát a másik veszi, hát, ha magát sem szereti, akkor én mit szeressek rajta. És ez egy nagyon nagy probléma. 

Na most a kérdés, hogy tudunk-e adni szeretetet? Tudunk-e olyan szeretetet adni, amilyet mi szeretnénk, hogy nekünk is adjanak? Szerintem többnyire nem tudunk. Ha Istenbe gyökerezünk, és Istenért vagyunk, akkor vagyunk hajlandók jobban megvalósítani a szeretetet, s nem nézni azt, hogyan akarnánk kijelölni a feltételeket.   Nem vagyunk egyformák, és a szeretetünk fellángolhat hol jobban, hol rosszabbul, de nem tökéletes ez a szeretet.   Visszatérve még egyszer, a szeretet az biztos, hogy gyógyít. Ezt többször megpróbáltam, amikor valamelyik növény bóbiskol, vagy a fának hullik nyáron a levele, akkor oda megyek, meg simogatom, beszélgetek vele, még jó, hogy nem hallják a szomszédok-😊. A vigasztalandó élőlénynek akkor elmondom, hogy mennyire szeretlek, és akkor simogatom pl. a fát,  vagy a szobanövényt is átfogom, és akkor sugározom Isten Fényével, sokszor  annyit adok neki, hogy a világban is kell már, vagy félek, hogy felrobban. Aztán a macskának is, amikor így adom, hogy a Fényt akarja, látod, hogy a szeme ragyog elérzékenyül, és szinte kéjeleg benned, de nem bírja sokáig. Tehát ő nem bírja sokáig, hanem egy idő után elugrik.

Le lehet ezeket a körülöttünk lévő dolgokat odaadó szeretettel szeretni. Embereket nehezebb, mert látok egy embert búsulni, akkor nem kaphatom el már a fejét, hogy két kezembe fogjam, és elmondjam neki, hogy szeretlek, félek azt hiszi, hogy akarok tőle valamit. De azért lehet küldeni   néma  jelzéseket. Mondjuk felhívod, vagy éppen összeveszel vele -:), hogy érezze , hogy foglalkozol vele... Mert különben  nekem az is a szeretetet jelenti, mert ha nem foglalkoznék vele, azt mondhatnám, hogy mindegy mit történik veled, kit érdekel... De ha látom, hogy rosszat csinál, akkor összeszidom, mert nem akarom elveszteni. Ezt nem veszik szeretetnek, pedig ez is a szeretetem jele .

Visszatérve, hogy mit jelent az, hogy szeretünk. Még egyszer mondom, tökéletesen nem tudunk szeretni. Törekedni kell rá. De azt mondják a pszichológusok, a gyerekek, naponta 1x -3x minimum meg kellene ölelni…. ja… a házastársat is. Egy kedves szó, egy simogatás, az is csodákat tesz. Egy olyan figyelmesség, amit a másikkal gyakorolsz, hogy megteszel neki valamit, amire Ő nem vár, ezek mind reményt adnak neki, hogy hát én számítok.., tehetjük azzal   sugárzom a szeretetet. Vagy egy emberrel, ha találkozol a boltban - tényleg olyan szép kisgyerekek vannak-, megdicséred, és látod, hogy milyen szép az a gyerek, akkor a mama így kivirágzik, és a gyerek mosolyog rád,   egy ilyen szereted gombóc lesz az egészben. Tehát nem kerül ez nekünk semmibe, maguk vándorok vagyunk, szeretetre éhesen koldulunk, ismerjük fel a közös eredetünket, hogy hova tartozunk.

Na most legvégezetül ne  keverjük össze a sajnálatot a szeretettel. Mert előbb sajnálunk, mint szeretünk.  S ha látsz egy igazán nyomorultat, akkor valld be őszintén, nem az jut eszedbe  mennyire szereted, hanem  az… sajnálom.  Nagy bajnál sokszor az emberek nem  az szeretetet érzik,  hanem a döbbenetet, meg a sajnálatot, hogy Atya Úr Isten, milyen világban élünk. De ne keverjük össze a sajnálatot a szeretettel,  nem egyformák.  A sajnálatot valami kiváltja, ha jó szívű vagy, a szeretetet nem váltja ki semmi, mert egy alapállapotnak kéne lenni. Annak az állapotnak, hogy az Isten a szeretet és a te lelkedbe van, ill. ott kellene aktívan élnie.   A szeretetnek tökéletesen működni kéne, ha nem rongálták volna el évezredek során. Ha nem burkolod be, nem teszel rá minden más. Tehát neked vissza kéne nyerni azt a szereteted, amit Istentől hoztál. Akkor nem válogatsz, akkor nem szabsz feltételeket, hanem megpróbálod a jót megkeresni a másikban, és azt felnagyítani neki, nem a magad szemébe, hanem neki, hogy tudjál jobb lenni, mert van benned jobb is. Ettől a jótól tudnánk jobbá tenni az emberiséget.   Nagyon fontos lenne, ha belegondolok, az  egész univerzumban domináns lenne   a szeretet. De ha azt halljuk, hogy különböző, - most igaz, vagy nem igaz-, hogy különböző civilizációk harcolnak egymással. Hogy a Földön is harcoltak egymással, meg az emberek is ezt teszik folyamatosan. 

Ha betartaná mindenki a szeretet parancsát Kánaán lenne mindenütt.    Isten nem csak azért parancsolja a szeretetet, mert olyan tőle való, hanem azért, mert a szeretetlenség, az nyomorban dönt minket. Az teszi pusztulattá az egészet. A szeretet a legfontosabb dolog.