Templom megtisztítása

 JÉZUS MEGTISZTÍTJA A TEMPLOMOT

Ez az evangéliumi rész talán az, amit a legtöbben kiforgatnak (János evangélium 2,13-17[1]), s már hallottam olyat is, hogy azt mondták: Jézus egy agresszív lény volt. Ha valakinek kb. negyven éve alatt, fél kezemen megszámlálható jogos düh kitörése volt, akkor az, mindennek mondható, csak nem agresszívnek. Amikor az ember ezt a részt figyelmesen elolvassa, egészen elképed, hogy a zsidók képesek voltak még ökröt is bevinni a templomba, a juhokkal együtt.

Eddig, ez a most felismert tényállás, valahogy az én tudatomba   nem esett le. Gondold el, hogy egy templomban… az ökör nem szobatiszta állat, nem  pelenkával van és a kecskék is megtehették a magukét, meg szóval minden fizikai koszolás is volt. Magyarán szólva egy kis trágyadomb is kialakult, és senki ne csodálkozzon azon, hogy ennyi mocsok, pénzéhség, pénzváltók és galamb árusok kereskedtek stb. zsibvásárcsarnokká tették. El tudom képzelni Jézusnak az elkeseredett haragját, amivel ez Neki, az isteni léleknek és az emberek tiszteletlen tettei közötti szakadék miatt fájt...,  „kötélből ostort font” és azzal üldözte ki őket és összedöntötte az asztalaikat. 

Azért, ezt a képet egy picit jobban is nézzük meg. Jézus - mint köztudott nem volt két méteres (akárhogy is állítja a X diakónus)-, szóval a zsidó faj általában nem magas. Jézus termetre – s nem a feltámadás utána, mert akkor ugye más arca lett-, tipikus zsidó ember volt, aki olyan 170 körül  /± 10 cm/ körül lehetett és nem is volt kisportolt,  nem  növesztett plusz izmokat. Mégis megáll a templom közepében, mint egy Herkules ellenállhatatlan erővel közölte, márpedig innen eltűntök. Mindenkinek átment az a felháborodás, amit az Ő Atyja házáért érzett, hogy ezek mit mernek csinálni benne. Olyan fellépéssel, olyan határozottsággal reagált a zsibvásár okozóira, hogy egy szó nem esik arról, hogy bármelyik is visszaszólt volna, meg merte volna ütni, vagy meg merte volna kérdezni, hogy Te mit csinálsz, vagy azt mondja, hogy én nem megyek.

Jézusban amilyen tökéletes volt a szeretet, olyan tökéletes volt a templomában az elkeseredett tisztogatási akcióhoz az erő is.

Fordítsunk, most ezt vigyük át egy másik vonzatra, a mi házunk, a mi lelkünk, a mi templomunkba van Isten lelke.  1Kor 6,19. ¹⁹Nem tudjátok, hogy testetek a bennetek lakó Szentlélek temploma, akit Istentől kaptatok? Nem tudjátok, hogy nem vagytok a magatokéi?  Jézus ugyanezt a tisztogatást végzi minden alkalommal, mikor gyónunk, vagy mikor úgy érzi visszaéltünk az ígéreteinkkel mi, akik elkötelezett emberei vagyunk, például papok, megszenteltek, sasok, stb. A mi lelkünk háza, a testünk. Akik fogadalmat tettek, Istennek önként, szabad akartból odaadták magunkat, aki innentől jogot formálhatott, hogy ebbe a házba /ami a mi testünk/ nem tűr el megalkuvásokat, zsibvásárt, hazudozást, ego dühöngését, a különböző manipulációkat, hogy variáljuk az életet, hogy tisztességtelenül kijöjjünk belőle. Ez pontosan ugyan olyan, mint a templom zsibvásárrá való tétele.

  Istenről egyszer nem hallottuk, vagy nem tapasztaltuk, hogy annál cselekedett volna, hogy felrúgta volna a szabad akarat betartását, aki nem adta oda magát Istennek, hogy az Isten kirugdalta volna belőle a bűnöket. A mi házunk, az pont olyan templom, mint az Ő temploma Jeruzsálemben. Ő szelíden, türelmesen meghagyja nekünk azt, hogy mi megengedjük Neki, hogy rávezessen minket arra, hogy mennyi ocsmányságot tartunk a templomunkba. De segít is, amikor lelkiismeret furdalásunk van, amikor álmunk van, vagy amikor nagy csapások érnek. Ezek jelzések, akkor oda kell fordítani az arcunkat és meg kérdezni Tőle; hogy mit tettem,  mit nem vettem észre, hogy ezek érnek engem?  Ő meg fogja neked mondani, nem korbáccsal fog szétverni, de rá fog mutatni, milyen rútságokat cselekedtél. Ennek a felismerése fog fájni annyira, mintha megkorbácsolták volna a lelkedet, mert egy olyan bűnöket szakíthat ki, amit addig fel se fedeztél.

Így, ha a templom megtisztításról hallasz, mindig arra gondolj, te is a Szentlélek temploma vagy, hogy Krisztusnak egyik főbb célja, hogy ne tegyük zsibvásárrá az Atya házát. Ne koszoljuk be, hogy ne vigyük be a mocskokat, hogy megszentelt legyen/maradjon az Ő temploma, a mi testünk. Azt gondolom, hogy ez a mai napnak a legfőbb üzenete.   

Tolmácsolta: Pável Márta

---

[1] Jn2,13-17
¹³A zsidók húsvétjának közeledtével Jézus fölment Jeruzsálembe. ¹⁴A templomban kalmárokat talált, akik ökröt, juhot és galambot árultak, valamint pénzváltókat, akik ott telepedtek le. ¹⁵Kötélből ostort font, és mind kiűzte őket a templomból, juhaikkal és ökreikkel együtt, a pénzváltók pénzét szétszórta, asztalaikat felforgatta, ¹⁶a galambárusoknak meg azt mondta: „Vigyétek innét ezeket, ne tegyétek Atyám házát vásárcsarnokká!” ¹⁷Tanítványainak eszükbe jutott az Írás szava: „Emészt a házadért való buzgalom.”