KEDVES OLVASÓ.
EZENTÚL -2020.01.01-től kezdve- MINDEN HÉTEN - szerda körül -KITESSZÜK AZ ELMÚLT VASÁRNAPI GONDOLATAINKAT, MELYET ISTEN ADOTT. KÉRJÜK, HA TETSZETT OSSZA MEG. KÖSZÖNJÜK.
A gondolatokat közli Pável Márta kat. hittanár, beírják az AQUILA Közösség tagjai.
2020.01.01. ÚJÉV NAPJÁN János evangéliuma 1,1-14 alapján[1]
Az év első napját elönti az az érzés és az az öröm, hogy az Ige, az Abszolútum, a Fény kimondja magát, megrezegteti a világot és belesüllyed az Ő teremtményeket elpusztító létébe. Olyan értelembe teszi ezt, hogy visszavonul, belemondja magát, rezgés a szó, majd addig rezegteti, míg bejön egy emberi formába. Ez fantasztikus ajándék az embereknek, akik ezt föl se fogják.
Itt Jézust nem lehet tagadni, vagy csak emberi szintre lehúzni, hogy próféta, meg rendes ember stb.. Ő egyszerűen egy isteni megnyilvánulás a mi életünkben és ez egészen fantasztikus dolog. Ha mélyen végig gondoljuk, újra és újra rá kell csodálkoznunk, hogy mekkora nagy kegyelem, hogy az Isten addig üresítette ki magát, míg Jézus formájában elénk kerül. Teszi ezt, hogy majd utána Jézus formájában fölemeljen. Tehát Jézus egy égi lift, ami a végtelenből, időtlenségből leereszkedik, majd beszállunk és visszavisz minket Magához.
Ez egy olyan csoda, hogyha ezt megérti valaki és beszáll az égi liftbe, az valami fantasztikus, a legtöbb amit megtehet. A legszomorúbb az, hogy a liftajtó itt áll kinyitva és azt se látják, hogy van lift. Nem hiszik el, hogy Jézus tárt lélekkel, tárt szívvel ajtót alkot, hogy szálljál be: „nem is kell megnyomnod a gombot, én már viszlek föl, az égi hazába”. Ez a fantasztikus, hogy minden év első napján, ha erre emlékezünk, ha minden év első pillanataiban ez jut eszünkbe, hogy itt áll értünk, leereszkedett az égi lift. Tudjátok mennyit kellett neki jönni, ha időhöz meg helyhez lett volna kötve? De szerencsére nem. Hanem nekünk láthatóvá vált, kimondta magát: formába, szóba, az evangéliumába. Állandóan beszél bennünk, állandóan belénk költözött. Ez valami csoda.
Ez az újév legnagyobb csodája. Ez egy csodálatos dolog. Ha visszatérünk, az evangéliumban le is van írva: „A világosság világít a sötétben, de a sötétség nem fogta fel.” Akinek a lelkében sötétség van, annak ott állhat a nyitott ajtó, annak ott állhat a megtestesült Isten, bambán néz, s semmit sem lát. Nem fogja fel, hogy mi történik.
Az emberi létnek, a nagybetűs emberi létnek nem az a lényege, hogy szórakozom, hogy bulizok, hogy iszok, hogy szexelek – nem, az! Lényeg, hogy tudjad, hol a lift. Tudjad, hol áll az Úr, tudjad, hogy Ő jött érted és be kell lépned. Ha nem akarsz magaddal kiszúrni, mielőbb megteszed. Nem akarok fenyegetőzni, de mindenki tudja, hogy az életnek vannak árnyoldalai is, és véges.
Nem csak ilyen szépségből áll, amit mi itt megélünk, hogy most itt ülünk, a sasnak világít az arany a csőrén, szemben velem…, föl van írva, hogy János Sasfejedelmünk, és mindenütt a mi kedves szentjeink vannak. 
Ez egy csoda. Mi itt egy szigetben ülünk, ami egy csoda sziget. De a világ iszonyúan fájdalmas is lehet– főleg, ha elhagyod az isteni utat, kiüresedsz, mert te vered ki Urat, nem ő megy el magától. Akkor meglátod a szorongattatásokat, meglátod a nyomorúságokat, a reménytelenséget. Én ezt nem kívánom senkinek. Mindenkinek azt szeretném mondani, maradjatok ebben a fényben, legyetek az isteni liftajtó közelében.
El lehetne „játszani ”azt – remélem, hogy az Úr nem haragszik meg –, hogy úgy csinálj, mint aki, hát kissé, kacérkodik: itt élek, de fogom a kezét, hogy bármikor bemehessek. Ott állunk Vele, tudom, hogy még nem visz haza, mert még nem kell, de nagyon közel állok, nehogy elfelejtsek bemenni. Ne engedd el a kezét! Mindig legyél közel az ajtóhoz, hogy be tudj slisszolni. Ne távolodj el! Hiába mész a világ dolgaiba, Ő veled jön. A lift nem helyhez kötött, hanem hozzád. Csak az akarat, az akarat a lényeg, hogy te tudjad, hogy mindig ott állsz és be akarsz bemenni. Addig nem fogsz, míg a földön még van dolgod. A dolgodat Jézus Krisztus nyilvánvalóvá teszi, kéri. Ő kéri, hogy a többit is tereld be a liftbe!
Ha nem tereled be, nem tetted meg a dolgodat. Nem szabad önzőnek lenni, mert az nem Istentől való. Nem szabad szeretetlennek lenni, mert az Isten annyira szeretett, hogy idejött, annyira szeretett, hogy eddig kinullázta magát, ilyen alakig, mint mi vagyunk. Ez egy olyan végtelen szeretet, hogy te ember, vízszintes irányban tized részét nem teszed meg, pedig neked aztán nem nagy áldozat. Jézus annyira szeretett, hogy tudott sírni is, megsiratta Lázárt. Jézus annyira szeretett, hogy tudott mérges lenni az emberért; kiverte a kufárokat a templomból. De annyira szeretett, hogy meghalt a kereszten. Ez az ajtó mindig nyitva van a szeretete miatt. Na, ezt ne felejtsd el!
De még valami. Itt van egy ilyen szörnyű rész, hogy „a világba jött, a világban volt” – világos, mert az Övé a világ – „ mégsem ismerte föl a világ”. Ugye, ma ez zajlik, nem ismeri fel a világ, eladják a templomokat, diszkókat csinálnak belőlük vagy mohamedán palotákat. A világ nem ismeri föl! Miért nem? Mert a világnak a matériával, a földdel van teletömve a szája, meg a szíve. Ne várjon az a világ semmit, az az ember semmit ne várjon, aki földre cseréli el Istent! Valamit nagyon figyelmébe ajánlok mindenkinek: én tudva lévő, hány éves vagyok – ti kb. a fele – egyrészt, meg kell ennyit élni, ami nem biztos, hogy mindenkinek megadatik. Az Isten miért (is) szokott elvinni; amikor teljesen haszontalan valakinek az élete, amikor fölösleges itt tovább aszalnia, vagy a kapott feladatot nem csinálja meg, vagy nem dolgozik érte. Ez az élet nincs kitűzve neked se, hogy pontosan meddig tart. Te nem érsz rá! Akár fiatal vagy akár öreg, nem érsz rá, és ezt ne felejtsd el! A gyertyádat, mikor megszülettél, meggyújtották, remélhetőleg te nem gyújtsz rá a másik oldalon is, mert akkor igen rövid lesz az életed. Azt, hogy milyen hosszú a gyertyád és milyen vastag, azt senki se tudja. De a gyercsa csonkig ég és nincs elpocsékolni való időd. És amikor a Világ Világossága érted jön, Róla, Belőle éghetsz! A gyertyád is lassabban ég, mert neki dolgozol, ő adja a világosságot. De nélküle, elveszed a kezed a transzformátorról, és egyedül pusztítod le magad a végsőkig. Ne tedd ki magad ennek. Ez a nagyon fontos emberi élet nem ezért van, hogy elpocsékold. Ez egy méltóságos élet. Tedd azzá! Tedd azzá, hogy a szeretet beszéljen belőled és ez a méltóság.
Majd, itt még egy van: „akik befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek” (úgyis azok vagyunk). Kell nekünk a hatalom? Nem. Akkor azt mondjuk, hogy visszautasítjuk az Isteni hatalmat? Nem. Hát akkor? Hát az a hatalom, hogy nem tud legyűrni a föld. Lehet, hogy kapsz egy maflást, lehet, hogy megfogod a földdel az arcodat, aztán az Isten megszólal: Mit fekszel ott? Állj föl!’ Nos, ez a hatalom. Nem lehet leverni a földig. Amikor azt hitték, hogy győztek, tévedtek! Krisztusnál is azt hitték, hogy győztek, amikor keresztre feszítették, hát meg is halt. Aztán kirobbant, a teste nem fedte tovább a végtelen Fényt, az Urat, Krisztus mindent elöntött és a sötétség nem győzött menekülni. Ez a hatalom. Nem lehet legyőzni minket, mert ott világít bennünket az Úr. Hatalmat adott és ezzel a hatalommal akár gyógyíthatsz, akár bármi más csodát is csinálhatsz, amit nem muszáj csinálni, ez csak egy melléktermék, mint a rizshez a zacskó. De nagyon fontos dolog, hogy ezt is megkaptuk - az Úron kívül[2] -senkitől sem kell félni, a legnagyobb van velünk!
Valamint: mi Istentől születtünk. Mindenki Istentől született, de aki ezt nem fogja föl és megtagadja és úgy él, hogy inkább a testnek a vágyának él, aki úgy él, hogy már inkább ilyen materiális működést csinál, így azt nem mondhatjuk annak, hogy őbenne az Isteni születés domináns. Ezt a tudatot el lehet veszteni. Ez a tudat pedig fönn tartana a víz tetején, fenntartana az élet tetején. Ez a tudat egy hatalom. Ha akarnál, több méter magasan végig lebeghetnél a Fürj utcán vagy itt az oszlop csúcsában mászkálhatnál. Ha ez az Isteni hatalom, a lelked könnyű, hogy már nem a föld húz, hanem szállsz az ég felé, s ezt okozná. Ez még odébb van, de jövőkép. Nem ez a cél. Az a cél, hogy a lelked megkönnyebbüljön a földtől és ez az Isteni lift, ami leereszkedett, világossá váljon, ott maradj közelben, hogy le ne maradj, ott maradj, állandóan figyeld és az összes többi más az életben mellékes.
[1] „1Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige, 2ő volt kezdetben Istennél. 3Minden általa lett, nélküle semmi sem lett, ami lett. 4Benne az élet volt, s az élet volt az emberek világossága. 5A világosság világít a sötétségben, de a sötétség nem fogta fel. 6Föllépett egy ember, az Isten küldte, s János volt a neve. 7Azért jött, hogy tanúságot tegyen, tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa. 8Nem ő volt a világosság, csak tanúságot kellett tennie a világosságról. 9(Az Ige) volt az igazi világosság, amely minden embert megvilágosít. 10A világba jött, a világban volt, általa lett a világ, mégsem ismerte föl a világ. 11A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. 12Ám akik befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek. Azoknak, akik hisznek nevében, 13akik nem a vérnek vagy a testnek a vágyából s nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. 14S az Ige testté lett, és közöttünk élt. Láttuk dicsőségét, az Atya Egyszülöttének dicsőségét, akit kegyelem és igazság tölt be.”
[2] De ez sem olyan félelem hanem inkább magunktól való félelem, nehogy olyat tegyünk amivel lehántjuk magunkról az Úr szeretetét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése