VÍZKERESZT

 VASÁRNAPI GONDOLATOK…  VÍZKERESZT 2020.01.12.

KEDVES OLVASÓ. EZENTÚL -2020.01.01-től kezdve- HETENTE - szerda körül -KITESSZÜK AZ ELMÚLT VASÁRNAPI GONDOLATAINKAT, MELYET ISTEN ADOTT.  KÉRJÜK, HA TETSZETT OSSZA MEG. KÖSZÖNJÜK. A gondolatokat közli Pável Márta kat. hittanár, beírják az AQUILA Közösség tagjai.

Máté 3.13 Jézus megkeresztelkedése.

13 Akkor Jézus Galileából elment Jánoshoz a Jordán mellé, hogy megkeresztelkedjék. 14 János igyekezett visszatartani: „Nekem van szükségem a te keresztségedre – mondta –, s te jössz hozzám?” 15 Jézus ezt mondta: „Hagyd ezt most! Illő, hogy mindent megtegyünk, ami elő van írva.” Erre engedett neki. 16 Megkeresztelkedése után Jézus nyomban feljött a vízből. Akkor megnyílt az ég, és látta, hogy az Isten Lelke mint galamb leszállt és föléje ereszkedett. 17 Az égből szózat hallatszott: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik.”

   Ma Vízkereszt van, Jézus megkeresztelkedésének ünnepe van. Az előbb azon gondolkoztam, hogy jól tudjuk nagyon egyszerű tanítást, hogy élő vízben lehet csak keresztelkedni, amiben a hal megél, tehát döglött vízben nem. A Jordán mellett, amibe Jézus megkeresztelkedett, annyi hal volt, hogy áprilisban a part mellett a küszök ezresével zajongtak, már amennyire a halak tudnak. Ez nagyon is bizonyította, hogy ez tényleg élővíz.  

    Viszont amikor az embereket megkeresztelik, nem lehet tudni, hogy meddig fog tartani nekik ez a lendület. Ha kiskorában viszik keresztelni a szülei és nem úgy nevelik, akkor ez viselkedésére nem hat. Ha nagyobb korában megy, akkor 18 éves korában vagy 19, egy szerelem simán kiütheti. Kinél gyümölcsöző a megkeresztelkedés? Felnőttnél se biztos, mert lehet, hogy valamiért csak meg akart keresztelkedni, azután eddig tartott. Legszomorúbbnak azt találom, amit saját magam is tapasztaltam, hogy megkeresztelt emberek Istenhez csalfák, pl. gond nélkül elmennek Buddhához menedéket kérni. Nem is tudom, mit gondolnak, tényleg nem tudom ..., vagy elmennek baptistákhoz bemerítkezni. Azért valamit meg kéne jegyezni, hogy a keresztség letörölhetetlen ontológiai szentség. Az más dolog, hogy ha valaki nem él vele, de az akkor is ott van. Nagyon szomorú, hogy az emberek szemében minden devalválódik, még a keresztelkedés is. Ilyenkor az Úristennek, az Ő nevére, az Atya-Fiú-Szentlélek nevére „megkeresztellek Téged”…,   az Ő nevére keresztelték meg, így emberként az Öve,  de sokakról mintha fújna a szél és lefújja ezt a tudatot,  nem érzi azt, hogy ő keresztény lenne, hogy  neki már így kéne élnie. Ilyenkor vízkeresztkor ez az egyik szomorú dolog, ami eszembe jutott.

Viszont az evangéliumban benne van, hogy lemerül a vízbe és felemelkedik, ez két fontos szó. Ha az ember a keresztségét megéli, akkor belemerül Istenbe és szinte elhagyja régi önmagát, felemelkedik egy újfajta ember, akin rajta van a keresztség jele, aki egy megmásult emberként kerül ki ebből az aktusból, ettől a szentségi eseménytől.  Az evangéliumból olvashattuk, hogy János és Jézus egy pár szót vált a keresztelkedés előtt, mindkettő nagyon jól tudja/mondja. Jézus azt mondja Jánosnak, hogy: Hagyd ezt most! Illő, hogy mindent megtegyünk, ami elő van írva.”   Ez nem azt jelenti, hogy ez egy színház volt, hanem azt jelenti, hogy nem Jézusnak volt erre szüksége, hanem nekünk! Jézus keresztség nélkül is ugyanaz volt aki… ISTEN. Úgy illik, hogy mi mindenben kövessük az Urat, kövessük Őt ebben is, hogy Ő megkeresztelkedik. Ő nagyon jól tudta, hogy ez évezredeken keresztül működni fog, ez egy beavató aktus lesz, egy bevezetés, hogy azután kinyíljon és a keresztény hitét megélje.  

 A megkeresztelkedés után tudjuk, Jézus elvonul a pusztába. ez is mutatja az embereknek, hogy a megkeresztelkedés, egy kezdet. Egy kezdet, a keresztségnek a fölvállalása jelenti, hogy más lettél, nem vagy ördög cimborája, mert te keresztény vagy. Ennek a megvallása kell, de ezt már nem akarják az emberek tudomásul venni. Helyette sokaknál valami népünneppé torzult. Mára tapasztalható egyes népeknél nagyon divat lett, hogy még kocsit is vesznek a gyereknek, meg kilós láncokkal, meg világra szóló lakodalom van a megkeresztelkedéskor. De csak remélni tudom, hogy így is nevelik őket és utána nem ezekből kerülnek ki pl. Isten ellen ágálók, vagy éppen a nőfuttatók.  Azt még nem kifogásolnám, hogy vesznek egy aranyos kis fülbevalót a kisgyereknek, de nem akkorát, hogy utána akkora füle nőjön, mint Buddhának. Vagy kap egy aranyos kis láncot egy kereszttel, de ne horpassza be a mellkasát, mint elrettenve egyes népeknél ezt látom, hanem szolidan jelképezze ezt a kezdetet, hogy hordhassa fiatal korában is. Sajnos  s ez ellen is küzdeni kell, lassan olyan lesz a keresztelés is, mint a Karácsony … Jézus elveszik és marad a külcsín, meg az ajándékozás – persze nem Jézusnak, hanem magunknak. A megkeresztelkedés is átment ilyen össznépi dínom-dánomba. Mindig azt érzem, hogy oda szeretnék menni és megrázni őket és megkérdezni, hogy meghívtok engem majd 10, meg 20 év múlva is, hogy láthassam mi is van ezzel a keresztséggel. Látszani fog majd a gyümölcse? Úgy fogtok élni? Mert úgy nem érdemes megkeresztelkedni, hogy hazudni járunk Isten elé, persze nem a kisgyermek hazudik. De ki hazudik? A szülője és a keresztszülője, aki vállalja keresztény nevelést?  Vagy talán azért, hogyha nem bírna a gyerekkel, legyen még valaki, aki rászól. Azután elég gyakran olyan is van, a gyerek felnő és kineveti mind a kettőt és egyikre sem fog hallgatni és azt csinál, amit ő akar. És ott marad két pár ember, a szülők meg a keresztszülők, lelkiismeret furdalással, hogy mit tudtam én tenni? Ha jól emlékszem kétszer lettem bérmaszülő, mind a kétszer mind a kettő más útra tért. Felnőtt embernél nem tudtam mit csinálni, sajnos szabad-akarat van.

Őszintén azt tudom nektek mondani, hogy nagyon nehéz dolog, hogy ezt az első beavató szentséget, úgy vegyük magunkhoz, úgy éljük meg, hogy hathatós legyen az életükbe, s ha nem magyaráztuk el a gyereknek, mikor csecsemő korában odavittük, de még mindig nincs késő. Még mindig nincs késő,  nekünk is megújítani… Hiszek egy …, a gyertya, meg vízszentelés, meg minden van ilyenkor, azért, hogy a megkereszteltet emlékeztesse arra: hogy  figyelj jól, ott voltál gyertyával fölötted, fehér ingecskét, meg gyertyácskát, meg lapocskát kaptál, hogy te keresztény vagy. Nem azt mondom, hogy kereteztesd be, de belül be kellene keretezni és megélni azt, hogy tényleg kihez tartozunk, hogy tényleg az Úristenhez tartozunk.

Végezetül nem tartozik ide, de ma reggel azon gondolkoztam, tévedés nem essék, nem voltam depressziós, mikor megint láttam az ausztrál képeket, ahogy minden leégett, hogy legszívesebben sírnék. Azok az állatok is, amik megmaradtak … füvet sem találnak. Azon gondolkodtam, hogy ezen el lehetne szomorkodnom naphosszat, mert ez valami tragédia. Azután  elgondolkodtam azon, hogy a kórházban láthatjuk nap, mint nap, a rákban vergődő, sokszor a székletükben fekvő betegeket. Azután láthatjuk az emberi mulasztás miatt megvakult embertársainkat. És láthatjuk, hogy mennyi nyomorúság van a Földön és tulajdonképpen, ha a szívünkre vennék …. Vagy a lezúgott repülő, látod a zokogó hozzátartozókat. Olvasom, hogy a nő a repülőről írt egy sms-t a férjének, hogy úgy érzi, hogy baj lesz, és baj lett. Ha csak ezeket néznénk, naphosszat sírhatnánk, de senkinek nem javaslom. A részvétet, azt, hogy a Föld nem egy örömtanya, azt azért ne felejtsd el.  Elgondolkodtam azon, hogy mennyi baj van a földön és ahhoz képest Magyarország milyen jó helyen van, mintha Isten tenyerén üldögélnénk. Az egyik oldalon itt van a világban nagyon sok természeti csapás- amiből mi nagyrészt kimaradtunk…-! A másik oldalon pedig ott vagyunk mi, a lelki nyugalmunk, amit az élvez, aki kinyitotta Istennek a szívét, annak békéje van. Sajnos azt nem mondhatom, hogy minden magyar kinyitotta. De mi megtettük, imáink szállnak az országért is, szenvedőkért is, lehet Istennek számít, mert mi egy csoportként ezt tesszük, még mindig jobb helyzetben vagyunk, mint a többi nép. Én azt gondolom, hogy fölöttünk Isten keze van. Nekünk mindenféleképpen az Istent áldani kell, és örvendezni, nem a mások baja fölött, azért pedig mélyen imádkozni kell, részvéttel kell lenni. Ma elküldtem nektek a földrengés térképet, láttátok, hogy Magyarország milyen védett terület? Láttátok hova vezényelték az őseinek minket? Veszitek az adást? Veszitek, hogy a szíveteknek hálával kellene tele lennie? Ha már az Isten így magához vett minket, ha már az Istenek a sasai vagyunk, akkor minden nap örvendezve ébredjünk, és hálás szívvel feküdjünk és az egész napunk a köszönet jegyében teljen, hogy mi rosszabbul nem járjunk.  

 Mindenkinek nagyon ajánlom a hála érzetét, … nyitott kézbe lehet adni, zártba soha. A nyitott kéz a hálás kéz, nyitott szív a hálás szív, ha összecsukod, abba senki nem tesz semmit, és a szívedbe sem. Ezt ne felejtsd el!