ISTEN ÉS AZ ELMÉLKEDÉSEK IGAZSÁGA…
Bármily furcsa is az, hogy engem (a kis – anno – falusi nőt), minket Isten megszólított és évek óta közli magát velünk, mi tudjuk, hogy igaz, amit lelkünkben szavak nélkül „mond”. Látható ez a Bibliával való összhangból, az életünk javulásából és az Isten kegyelméből, a folyamatos felfelé tartásunkból is.
Aztán elgondolkozom, milyen nehéz ezt azoknak elfogadni, akiknél nem működik ez a kegyelem, mert ellökik maguktól.
Elgondolkoztam azon is, miért éppen velem/velünk teszi ezt a közlést az Isten? A nagy, végtelen Fény, aki a szívembe, az életembe közli magát megfoghatatlanul, mégis abszolút valóságosan. Mi biztos benne? Nekem minden objektíven valóságos, de nem megfogható módon. Ő MINDIG meghagyja nekem, hogy kételkedjek, ha akarok. /Persze már nagyon rég nem akarok./ Mégis, ez benne a szörnyű, minden pillanatban meghagyja a szabad akaratú döntésemet, kételkedhetek..., szinte kivet a másik oldalnak, s ha gyenge vagyok, el is dőlhetnék.
Megvallom, vagy 30 éve még néha azt éreztem az isteni közlések nagy súlya alatt, hogy egy-egy alkalomnál „szívesen lennék amnéziás Uram”. Utána rögtön az jött, de tehetem-e? Ha csak egyet is, amitől megrettentem, azt megtagadnám, nem lenne-e ez kezdete minden megtagadásának? Rájöttem, hogy az lenne, s a lejtő megindulhatna. „Még soha semmit sem tagadtam meg, amit közöltél velem Uram.” Hogy ez nekem hogy változtatta meg az életemet, milyen lettem? Nagyon más, de ez most itt nem érdekes…
Most is itt állok, s elfogadom, ha miattad Uram arcul vernek, megaláznak, lebolondoznak, vagy elárulnak, mert sok-sok ember erősen kétszínű. Abnormálisnak tartják, kimondják: hogy nem lehet Veled úgy beszélgetni, mert pl. a neuroteológia megírta, az ilyen eset patológiás.
De tudod jól, Isten, ez semennyire sem érdekel, nem is befolyásolnak, ezek földi, hitetlen agyalgások. Ezekkel nekem semmi dolgom sincs. Tudom, ha nem állnék ki a közölt igazságaid mellett, nem lenne folytatása a kommunikációdnak velem. Ezt pedig, nincs annyi kincs a Földön, amiért kihagynám, ez nekem a legfontosabb, e-nélkül – miután megismertelek – valóságos szenvedés, halál lenne Nélküled ez életem.
" Isten túlságosan szeret téged ahhoz, hogy valamit túl korán, vagy túl későn engedjen meg az életedben. Ő mindenről gondoskodik a maga idejében. " Lynn Cowell
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése