Pável Márta Nyílt válasz a szép magyar nyelvért aggódónak

 Pável Márta

Nyílt válasz a szép magyar nyelvért aggódónak

Egy szelíd dörgedelmet olvastam a FB-on, ahol az író kifogásolta az ott megjelenő írások minőségét, magyartalanságát stb. Sok szempontból igazat is adok a nyelvünket védő írónak.

Lehet, hogy kissé üldözési mániám van, de helyenként úgy éreztem, hogy egy része személy szerint nekem is lett adresszálva. Igen szép a magyar nyelv, valóban, amennyire lehet, küzdeni kell érte. Igaz, hogy én sokszor magyartalanul fogalmazok, de amiről írok, az az, ami lehetővé teszi, hogy 50 év múlva is magyarul beszéljünk, amiért kritizálok, az az, hogy 50 év múlva is lehessenek valós és ájtatos (mondjuk, utóbbiak nekem nem hiányoznának) keresztények is, mert ha csak szép magyar nyelven írnak, de nincs valós üzenete, sehova sem jutunk! Nem lesz, aki beszélhesse! Én ezt ismertem fel, s bocsánat, ha nem hagyok fel az Istenhit és a magyarság védelmével sem.

 Igen, a lehetőségekhez képest küzdeni kell a magyaros kifejezésért, az esztétikus és válogatott nyelvi megfogalmazásért, valós az aggodalom.  Amit magamra vettem, s elismerem, hogy nem tudok olyan jól magyarul, mint amennyit írok. Viszont ez nem szépirodalom, erre nem is pályáznék. A szépirodalom, ami előfordul – nekem – magáért való, kérdés, jobbítja-e az emberiséget. Azok az írások, amiket írok, még ha nem is hiánytalan magyarsággal íródtak, de kritikusak, jobbítóak, társadalmunknak feltétlenül hasznosak. Én nem dicsekszem, hanem javítani akarok. Senkit sem kritizálnék, ha az embereknek lenne igazi, jó hitük, s erre hathatósan vezetnék őket, de nem így van. Én nem vagyok magamtól elszállva – senki vagyok –, de Isten munkás gyermekeként Neki dolgozom. Miért engem választott, és nem a szépen, választékosan írogató, beszélő kritikust, azt meg kellene Tőle kérdezni.

  Igen, más vádat nem, vagy nehezen lehetett volna felhozni ellenem, csak ezt. Amit írok igaz, amire figyelmeztetek, hogy baj lesz, bejön, amit írok, segíti az emberiséget, új szempontokat láttatok, és semmiben nem hazudok.

Megértem, ha a kritika talán külső indíttatásra, olyan irányból érkezett, akiknek a rossz tanítását kifogásolom, illetve az életüket jobbá tenném, s követelem a valós Krisztus megismertetését, tanításának átadását. Míg a lelkipásztorok (egy része) nem úgy látják el az embereket, ahogyan Krisztus akarja, bírálni, reklamálni, üzenni fogok, s az én számat csakis Isten foghatja be. Valóban, lehet, hogy esetleg Grétsy László vagy egy magyartanár megbuktatna, de az emberek felé való szolgálatomat nem fogom abbahagyni, még akkor sem, ha a cikk íróját ezzel zavarom. Kérem Őt, hogy a továbbiakban ne olvasson. Nem mindig jön össze a tökéletes magyarság és a fontos, embereket jobbá tevő mondandó, jó lenne, de ritkán van így.  

Részemről csak a mondandó érdekes, abszolút szándékoztam nem szépirodalmi művet írni. Célom az emberek lelki, erkölcsi, humánus felemelése, keresztény hitük megőrzése, növelése, helyes politikai gondolkodás kialakítása stb. Hazánkat, nemzetünket, családunkat, helyes Istenhitet védő írásokat írtam. Nem is vagyok rá képes, de nekem nem elsődleges az író által megfogalmazott cizellált, mindenben hibátlan magyar nyelv használata. Kevesek birtokolják ezt a tudást.   

Istentől ilyen képességet kaptam — de mindenki   döntse el, hogy kinek mi a fontosabb –, ez az én szolgálatom, ezzel fogok élni/szolgálni.

Tudom a hibám, és számíthatok a továbbiakban főleg indirekt támadásra, mert merek és tudok önállóan gondolkozni, elmélkedni, meghallgatni, hogy Isten mit akar tőlem. Tudom, ez nem megszokott és a hatalmasságoknak idegesítő is, volt ez már így többször is a történelemben. Senkit sem tudok úgy elfogadni, hogy felnézzek rá, sem dicsérgetni, aki teljes lelkével, teljes erejével nem az Isten dolgát teszi.  

A napokban azon gondolkoztam, szeretném Ferenc pápát is szeretni, ahogy életem során már volt pár pápa és szerettem őket, kivéve a mostanit; a tettei, a beszédei, a javaslatai miatt nem megy, mert Istent jobban szeretem, és a kettő nem korrelál egymással.

Innentől nem érdekelhet az, hogy kinek tetszik, vagy nem a magyarságom. Csak megmarad az a kb. 500 ember, aki naponta – 3 felületen – olvassa az írásaimat.  Úgy vélem, segítek Istennek tetsző módon élni, azt hiszem, hogy meglátásaimmal adok, lelkeket rázok fel, különben nem olvasnák, s ekkor már szolgáltam. Számszerűleg és mélységében így talán  szolgálok annyit, mint pl. egy falusi pap kb. 220 aktív főnek.

Teszem a dolgom lelkiismeretem szerint, ahogy az Úr diktálja, és próbálom vezetni a többi embert. Elnézést kérek a cikk írójától, ha úgy gondolja, nem kellene tennem. Azért én nem haragszom rá, de nem hagyom abba, szeretnék sokkal, de sokkal többet szolgálni az Úrnak, szeretnék sokkal, de sokkal több emberhez elérni.  

Köszönöm mindenki figyelmét és megértését.