Jézus Krisztus beszélgethet is velünk, valóban él!

 Jézus Krisztus beszélgethet is velünk, valóban él!

A napokban eljutott hozzám egy levél, amely a Püspöki karnak, ezen belül személy szerint egyesével minden püspöknek címzett levél volt. Feladója – nem jegyeztem meg pontosan, mert hamarabb töröltem, mint kellett volna… –, magyarországi (stílusuk után idősebb), nemzeti vagy valami hasonló szövetség volt. Nem nekem címezték a levelet, de továbbítva elküldték hozzám is. Nem vagyok illetékes a válaszra, habár az a véleményem  – ismerve az egyházi hierarchiát –, ők erre sem fognak válaszolni. Amúgy lehet, helyükben én sem válaszolnék rá, mert hát nem egy összeszedett levél, és  – már bocsánat mindenki felé, szerintem – a levélnek nem sok értelme volt, s amit ki tudtam belőle hámozni az annyi, hogy Jézus él.  

 Ezzel egyetértek, de ezek után már semmi mással.

Ugyanis az, hogy a halott Jézus van a kereszten, az egy mementó kéne hogy legyen, nem dísznek tettük ki, hanem felmutathatjuk, ilyen barbár az ember! Az, hogy közénk jön a végtelen Isten, az ember ilyen barbár, hogy felszegeli a fára és ezt a lelki felszegelést a bűnei miatt az ember mindennap megteszi, erre emlékeztetni kell. Nem is veszik észre, hogy mit tesznek az Isten megtagadásával, a parancsolatok megszegésével, a gyengéd szeretetének semmibevételével. Mindennap kiűzik az életünkből azt, Aki miatt vannak, Aki felettük van, s egy darabig szabad akaratból az ember minden rosszat megtehet, próbálja megsemmisíteni (nihilizmus, tagadás) magához lehúzni (nős volt, gyerekei voltak stb.), vagy egyéb módokon (kiforgatni a kinyilatkoztatást, személyét természeti jelenségre alázni stb.) megalázóan viselkedni Istennel.

A kereszten függő halott Jézus Krisztus igencsak aktuális, így láthatóan a keresztút nem csak Krisztus szenvedését célozza.  Nem csak erre kéne gondolni,  hanem hogy ez az emberi barbárság mementója. Sajnálom, ha nem értik az emberek, mi miért van, annak ellenére, hogy Jézus Krisztus ÉL. Jelzem, nálunk több olyan kereszt is van a falon, ami ilyen (lásd a képet), amit az olaszoktól hoztunk.  

 Krisztus él, az egyértelmű és ezzel egyetértek, de úgy kellene tanítani, prédikálni és a dogmákat úgy kellett volna alakítani, hogy Jézus Krisztusba nem forrasztjuk bele a szót, hanem a megfelelően megvizsgált egyéneken keresztül, ha akar, üzenhessen. Mert hát ÉL és ÉLNI is fog.

Tudom, sokan, akik nem teljesen hívők, felkaphatják a fejüket, hogyan él, ha meghalt a kereszten? Röviden: Jézus Krisztus = Isten, csak a testünket vette fel és vetette le, mikor itt befejezte, de Ő a Végtelen Lélek, aki halhatatlan és nem is hagyott el minket, csak a szemnek láthatatlan/transzcendens dimenzióban van. Viszont – így kellene tanítani is…–, ha mi emberek elcsendesedünk, kizárjuk a zavaró 3 dimenziót, akkor abban a csöndben megszólal Krisztus, segít, tanít, dorgál, vezet, velünk van, egyszóval nagyon is ÉL. Aki ezt tagadja, az nem hívő, halott Isten nem Isten! Isten azt akarja, hogy egyre finomodjunk, hogy ismét közeli kapcsolatban lehessünk Vele.

Igaz, ezt az Egyháznak mindig is így kellett volna tanítania, figyelembe kellett volna vennie azokat az üzeneteket is, amiket nem papoknak adott/ad az Úr, igaz, nagy munka lett volna az autentikus kiszűrése, de ez is feladat. Talán kevesebbet tudnának a papok magukkal, meg rossz irányba gyerekekkel foglalkozni, hiúsági dolgokkal törődni, helyette lenne idő a szolgálatot növelni. Tapasztalatunk szerint az Isten folyamatosan korrigálja azokat a hibákat, amik a mi életünken előfordulnak és nem jó irányba visznek, de hallgatni kell RÁ és nem azt mondani; vége a kinyilatkoztatásnak. Nem értem, ha ÉL Krisztus, hogyan lehetne befogni egyházilag a száját, már mindent elmondtál, s ne tovább… micsoda durva hitetlenség, gőg ez. Nem akarják meghallgatni, akit hirdetnek? Azt elhiszem, zavaró, mert Jézus Krisztus nagyon kemény, de ha Isten élő hallgatói lennének, nem itt tartanánk, mohamedán veszély sem lenne, mert ők is érzenék azt az erőt, amit ez a tény sugall, nem próbálkoznának a keresztényekkel. Igen, kívülről valóban úgy látszik, mintha nem sok keresztényben élne az Isten/Jézus Krisztus!
  Nálunk AQUILA = Isten SASAINÁL erről szól a keresztény hitünk, Isten beszélő viszonyban van velünk, s mi a hallgatói vagyunk, tehát tud szólni, ha valami nem tetszik Neki, korrigál minket. Nem én vezetem a csoportot, hanem az ÉLŐ KRISZTUS, magam csak egy kis halló csatorna vagyok, aki közvetítek, vezetek, végrehajtatok, és majd összekapcsolom az embert Istennel, kiszállok, teszem a többi dolgom. Hát igen, Isten él!

Igazuk van a levélíróknak, de ahogyan tették, abban nem. Remélem, a címzetteknek annyit hat, hogy elgondolkoznak azon (is), hogy másképpen, sokkal mélyebben, az élő Krisztussal kéne megéletni a Krisztus követők hitét. Élőben kommunikálni Istennel és e szerint vezetni az Egyházát.

Prohászka Ottokár: Naplójegyzetek III 1924

„ Jan. 1. Uram, mutasd meg arcodat! Látni akarlak s többet venni tôled s meríteni belôled, mint eddig. Aki csak a maga fogalmaihoz ragaszkodik s nem fogadja el a másét, az olyan, mint akinek a nap hátulról süt, s így mindig saját árnyékába lép. Nem lelkünk s énünk vetületeit akarjuk, hanem a közvetlen fényt! Ezt add, Úr Jézus!”