KÉTSZÍNŰ FELFOGÁS

 

Pável Márta Isten segítségével

KÉTSZÍNŰ FELFOGÁS

Zsidó nem engedi ábrázolni az Urat, nevét csak titokban lehetett kimondani, és így sokféle neve volt az Istennek. Ábrázolni nem lehet, de imádni Jeruzsálembe lehet. Mi az, hogy szívben imádni …, hát azt elfelejtették, erre Jézus világít rá, hogy nemcsak áldozati helyen, zsinagógában lehetséges, vagy minden évben fel kellett menni imádni Jeruzsálembe. Kép ábrázolás tilalma mellett, helyiséghez kötötték az Isten imádást. Ha az Isten bennünk van, velünk van, ez egy zsidó elképzelés, hogy imádkozni igazán templomban lehet. Ez nem igaz, ennek az oka, hogy a rabbi/pap találkozzon a hívővel, és kontaktusba legyen vele, ne ürüljön ki a zsinagóga/templom, legyen egy hely, ahol lehet kommunikálni. Az igaz, s ember gyengesége miatt kell is, de nem kizárólagos, mert Isten itt van a lelkünkben, és akár az akácfa alatt is lehet Vele kommunikálni.

Eljön az óra, amikor sem itt, sem Jeruzsálembe nem fogják imádni az Urat,. … figyelmeztetett Jézus. Azt nem tudjuk megmondani, hogy mikor jött el, de eljött ez az óra. Ma aki imádja az Urat, az egy furcsa lénynek tűnik, ha meg is vallja, sokan nem értik, hogy van még ilyen (hóbortosa, megszállott, szent örült?...), hogy imádja az Atyát?

Eljön az óra, hogy az igazi imádás lélekben és igazságban is történhet. A mi csoportunknál eljött ez az óra. Jézus bennünk, körülöttünk van, mindenhol ott van. Nem kell hozzá semmi, hogy imádhassunk az Istent, bárhol megállunk, velünk, belül is ott van. Jézus Krisztus jelzi; hogy sehol sem fogják imádni…, vagy /teszem én hozzá…/ kevés helyen fogják imádni, ez egy szomorú dolog, sokkal nagyobb baj, mint gondolnák. Az Atya olyan módon keres magának embereket, akik lélekben imádják, velük sokkal hathatósabban tud működni.  Olyan végtelen öröm, hogy bárhol vagyok, bármit teszek az Isten jelen van, velem közlekedik, állandó jelenlétet lehet érezni, de sajnos tömeg ezt nem érzi, már nem…,  s ha így sem imádják, akkor mi van? Mi lesz az emberi lelkekkel? Egyre inkább elveszítik a végtelen Istennel való kapcsolatukat, de még az emlékét is.

Isten földi szinten nem tolta arrébb a követelését, nem Jeruzsálemben, zsinagógában, templomban kell imádni Őt, hanem határokat kitágította, tudtatta; - ami addig is úgy volt, csak nem tudták -, mindenütt ott vagyok , veled vagyok, csak akard a lelkedben. Mindig is ez volt a lényeg, csak a szívek durvasága miatt volt helyhez kötve.

Miért olyan nehéz ez? Hova lett a lélekben imádás (akarása is..)? A legfontosabb, hogy működjen ez az egész, egyszerű…  szerelmesnek kellene lenni Istenbe. Ha  Belé szerelmes vagy, akkor minden elintéződött, ez az égi szerelem, ami mindig is volt Vele. Ezt legbelül minden lény tudja, ezért mindig a stabilitásra vágytunk, hogy ne legyenek durvák velünk, ne bántsanak, ne csaljanak meg, egyszóval az isteni végtelen szeretetre korrektségre vágyunk. De ezek a tulajdonságok csak Istennél vannak meg, vagy csökkentve Isten szent embereinél, de ott is lehetnek hibák. Ergo amikor mi erre vágyunk, akkor mi tudatt alatt Istenre vágyakozunk. Ha mi Istenre vágyakozunk és Ő meg ránk, akkor hol van az az akarat, amivel eltaszítjuk Őt, s ezt a vágyat kivetítjük egy-egy emberre (ugye a szerelmünk tárgyára, s sokszor szegény nem is tudja milyen tökéletességet várnának el tőle…), s az emberben mindig csalódni fogunk. Az hazudik, aki azt mondja, hogy még nem csalódott emberben, legfeljebb nem vallja be, megalkudott. Természetesen nem kell elválni pl. egy házasságnál), mert a gyerekek miatt (is) a kompromisszumot meg kell kötni, mégis csak jobb, persze ha nem életveszélyes az együttlét állapota.

Az igazi szeretet amire vágyódsz, aki soha nem fog becsapni, elhagyni, az Isten. Nekünk semmi okunk másba szerelmesnek lenni, mint Istenbe. Fiatalság, fészket kell rakjon. Ok tegye. Viszont állandóan ott a kérdés, de van-e idő  mindenre? Elég rossz idők járnak. Számíts arra, hogy a fiatalság hevében az ösztönödnek engedelmeskedsz, biztos a csalódás, a sírás, a könnyek mindig be lesznek  iktatva. Itt mindegy, hogy hetero, homo, biszexuális valaki ez mindig bekövetkezik, akárhogyan ideologizálják is. Ha valaki nem akarja elszúrni az életét, akkor egyes egyedül Istenbe lehetne igazán szerelmes, de attól még ha nagyon akar, férjhez mehet, megnősülhet, de úgy, hogy figyelje az Istent, hogy első helyen álljon, együtt nézzenek rá, kövessék, mert az Isten féltékeny, nem fog osztozkodni.