Pável Márta Isten segítségével
PRÉDIKÁCIÓ SÍRÁK KÖNYVE … pár gondolat
Ha nem az Úrba öltekezel, és ha nem az
Úrral vagy, akkor összedől a házad, bármit is csinálsz elveszett.
Ez most nagyon aktuális mondat, láthatjuk a menekülőknél, rózsafüzért
imádkoztak, talán előbb kellett volna.
Kemencében teszik próbára az edényt, hogy mit bír
ki, s ez a kemence lesz egy félelem a háborútól, vagy ha megússzuk, az is egy
próba lesz, hogy utána hogyan viselkedünk. Jelenleg humorizálni még nagyon
könnyű, de amikor majd az látszik, hogy ki eszik el a másik elől és mit, vagy
kinek jut kevesebb, vagy több, ki fekszik melegebb helyen, vagy ki nem, akkor mikor
majd igen nyomorúságos idők jönnek ( lásd. Ukrajna), ki fog mutatkozni, hogy
kiben mi van, a katarzis mit hoz elő, kiben van a sötétség vagy a fény…
Jó emberből jót hoz elő, mivel akkor a színházasdi
véget ért. Lehet szemeket forgatni, meg lehet jó képet vágni, lehet jó
kedvünkben jókat mondani, amikor meg fáradtak vagyunk akkor meg kiadjuk a sarat,
de a pusztulás szele levetteti komédiás ruhákat. A
katarzis is kihozza az ember mélyén lévő rossz, vagy jó tulajdonságokat. Nem akkor
kellett volna dolgozni a jóért vagy a rosszért, amikor baj van. Hogy a benti rosszat adjuk át a Fénynek, hogy
komolyan gondolják az isteni úton levést, ne időtöltés, bandázás legyen az
együttlét, s ne színházat játszanak, mint az elmenők. S sajnos mindig lesznek a
csoportból elmenők, bejövők kevesebben, mert ez az út nagyon nehéz, kevesen
vállalják fel. Fontos, legyünk valóban
tiszták, Isten emberei, mert mindent el lehet tőlünk venni, csak Istent nem.
Minden elhagyhat téged, csak Isten nem. Hogy Isten milyen módon nem hagy el
minket, az az Ő dolga. De ha haszontalanok vagyunk, akkor nem lesz
privilégiumunk, nem lesz különleges elbánásunk, mert a testünknek, a
hormonjainknak, az egonknak, a pénzünknek, a rossz természetünknek,
hazugságaitoknak éltek. Tapasztalatom szerint ennek nincs értelme, ez nem a
jövő útja. Isten nagyon rég óta könyörög, hogy változzunk meg, tisztítsuk ki
önmagunkat. Én meg azt látom, hogy aki jó volt, az jó maradt, aki rossz volt az
rossz maradt, maximum a kívánságnak megfelelően, színházat játszott. Lehet,
hogy maximalista vagyok, de tőlem is ezt várja el az Úr. Lanyhának, langyosnak,
hazugnak nem terem isteni babér. Ezzel
nem fogsz eljutni sehova. Nem tudok vigasztalót mondani. Át kellene végre lépni
magadon, hogy mennyi időd van rá, azt nem tudom. Egy napod, egy órád, egy heted,
éveid…? Pl. nem tudod, hogy mikor gőzöl be a háborús az agyuk, mikor nyírjak ki
a világot, milyen erők mozgatják az egészet, semmit sem tudsz. Lehet, hogy
egy hét múlva a csoporttal már ott állunk Isten előtt. Mindenki bemutathatja a
földi vágyait, tetteit, pénzét, egyebeket, amivel semmire sem fog menni. A
megszegett parancsolatok sorát, érdemes lesz elgondolkoznotok. Nem tudjuk mikor
jön el a számonkérés órája.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése