Adventi kezdet

 

Adventi kezdet

 (Pável Márta)

Az új egyháziév adventtel úgy kezdődik, hogy egy kis fenyegetés van a liturgikus szövegben.  Legyetek jók, gondolkozzatok, mert eljön az Úr, s ha nem talál készen benneteket, „ráfáztok”. Az emberek nem szeretik, főleg ilyen háborús helyzetben, hogy fenyegetik, a végidőkre figyelmeztetik őket.

A Máté evangéliumban elhangzik (Mt 24,40-41): Akkor, ha ketten lesznek a mezőn, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. Ha két asszony őröl a malomban, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. Ez komoly figyelmeztetésnek tűnik, de a többség vállat von, nem kell komolyan venni. A többség már annyi mindent nem vesz komolyan a Bibliából, a hitünkből, azt hiszik, hogy ez már nagyon sok.

Isten sugalmazott szavai nem hazudnak, maximum az időt és módot nem teljesen értjük meg. Nem tudják a XXI. századi gondolkodással, képletesen sem elképzelni, hogy ott az orruk előtt történik valami válogatás. Az egyik égbe száll, a másik kapál, míg meg nem pusztul. Nem tudjuk elképzelni, hogy ez a szétosztás, hogy lesz. Mennyi idő alatt zajlik le, ez egy szimbolikus szöveg-e, vagy véres valóság, sajnos ezt mi sem tudjuk. Sokan nem is hiszik, nem is gondolják, hogy ez így van.

Állandóan elhangzik: Legyetek éberek, előtettek fog elválni az ocsú a búzától, ki az, akit ott hagynak kapálni, a másik meg elmehet. De hogy mehet el, kivel, mikor, hogyan, milyen formában, nos ezek megválaszolatlan kérdések maradnak egyelőre. Egy biztos, ennek megélésre senki sem vágyik, ezt senki nem szeretné megélni. Mikor erről van szó, hogy a végidőben szétválogatnak minket, hirtelen mindenki liliomosan gondolkodik, főleg magára nézve... (velem nem lesz semmi rossz), sajnos ilyenek vagyunk.

Itt megígérni nem tudjuk, mikor jön el a tolvaj/megmentő, aki elrabol minket, vagy átvisz minket egy másik létformába. A racionális ember azt kérdezi, hogy mi a fenét csinálnak velem odaát? Hogy visznek el, testben? Nincs is élhető bolygó a közelben, mondja a XXI sz. felvilágosult lénye.  

Nem tudhatjuk, hogy ez hogyan lesz, fel sem fogja a cinikus ember, mert végig sem gondolja..., hát egyik elviteli variáció sem lenne jó neki.

Mi nem szó szerint értjük a dolgokat, hanem lelkileg és kérdezzük, hogy felkészültek vagyunk-e erre a változásra, az „utazásra”, mert lehet, hogy ketten ott állnak a mezőn, az egyiknek kész a lelke – most egy hipotézist mondok csak –, s fénnyé válik, elmegy, a másik meg nézi, húú..., hogy mi lett a szomszédommal, világos lett és eltűnt. Ez a variáció is lehetséges.

Elhangzik az adventi figyelmeztetés, hogy legyünk készen, ezen az ünnepen felszólít az egyház, legyél készen, gondolkozzál el egy kicsit, mert ez így a továbbiakban nem lesz jó. Én nem azt kérem, hogy menjetek el rorátéra /persze az sem bűn😊/, de azt gondolom, hogy bármikor egy kis időre meg kell állni az életben és elgondolkozni, hogy jól csináltam-e eddig, hogy kész vagyok-e a győztes távozásra, ha most azt mondják az „égiek”, hogy itt a vége és bezárul a kapu. Ember, végig gondoltad-e, hogy te a „kapun” átkerülve hova jutsz, az nagyon komoly dolog. Kizárnak a matériába, és folytathatod a nyomorúságos életeket, vagy átmész a kapun, és megfoszthatod a testedet a matériától s már látod  Isten vár, tán kiderül nem hiába éltél. Ezt meg kellene tenni, önmagunkba nézni. Ezt nem muszáj adventkor, de próbálkozzál most is, beszéld meg magaddal, hogy ez az időszak, amit megéltél, felfogtál, amiben fölébredtél, mennyire hasznos, mennyire tudod megcsinálni, hogy sikeres legyél a lelkek birodalmában is.

 

Leonardo da Vinci: Minden példabeszéd            

  Amikor a követ megütötte a tűzsugár, az nagyon csodálkozott és

szigorú hangon így szólt hozzá: ,,Milyen őrület ösztönöz arra, hogy

kínozz? Ne okozz több fájdalmat nekem, mert tévedsz: én senkinek nem

okoztam soha fájdalmat.''

  Így felelt erre a tűzsugár: ,,Légy türelemmel, s akkor meglátod,

milyen csodálatos dolog támad majd belőled.''

  Ezekre a szavakra megnyugodott a kő, türelmesen tűrte a csapásokat,

és meglátta, hogyan pattant ki belőle a csodálatos tűz.

  Isten is így pattantja ki belőlünk sokszor, a sors csapásai által, a

Szeret Lángot!  Minden lélek a napból való.

  Az Úr, minden dolgok világossága, lesz oly kegyelmes hozzám, hogy

engem, aki a fényt kutatom, szintén megvilágosít.