ISTEN ÉLŐ VIZE

 Vasárnapi gondolat: ISTEN ÉLŐ VIZE

[1] János evangéliuma 4.4-14

Ismert és nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy Júdea többi részéhez viszonyítva a Szamáriaiak háttérben voltak a zsidókkal szemben. mert a Szamáriait olyanfajta másodrangú zsidónak vették. Jézus itt tehát két dolgot is tett, leül Szamáriából való asszonnyal beszélgetni. Csak két dolgot szeg meg a zsidó szokásokból, de Jézust nem érdekli, hogy mit mondanak, mert Ő az Isten, neki lényegtelen, hogy a zsidók ezt, hogyan fogadják.

A zsidóknál  a nő – akkoriban- asszonyállat címszó alatt futott, plusz még Szamáriai is. Szegény nő milyen kisebbségi érzéssel rendelkezhetett, és Jézus milyen mélyről emelte fel őt. Jézus tudta, hogy ez a nő, hogy éli meg a mindennapjait, és azzal, hogy megszólította, gyakorlatilag a nőnek erőt adott,  visszahelyezte abba rendbe, életminőségbe, ami neki járt volna, sőt még jobba.  Jézus megszólította „Adj innom!”.  

Élő vizet adok neked…   Az Isten  maga valójában a forrás. Ezt az ember megérzi. Tegnap mikor bent voltam a tószegi templomunkban Jézus utalt K. Rahner-re, akinek egyik írásáról pénteken beszélgettünk: „…látod te testbe vagy, testbe kaptalak el benneteket. Abba a formában vagytok, amit miattatok felvettem, hogy kiragadjalak benneteket, hogy elvigyelek magammal, hogy felrepítselek.” Tudjuk, hogy így van, de volt benne egy játékosság, egy  felszabadultság is, szinte sugározta, hogy ne aggódjatok.  Az Istenből csobogott a Fény, a megváltásunkat hirdető evangéliumi örömhír. Isten az összes kiutat megmutatta és még egy csomó minden benne van az evangéliumban, amit még nem értettünk meg.

Nem feltétlenül a húsvéti eseményeket akarom most mondani, hanem azt, hogy Ő belőle egy hamisítatlan örök élet csobogott. Ember, ha te a földi élvezetek  helyett az Ő csobogó Fényéhez járulsz, akkor a világon neked semmire nincs szükséged. HA az Ő éltető Fényét, az élő vizet, ami Belőle csobog, építed be az éltedbe, az teljesen elég, egy jóllakottságot okoz, így már nem keresgeted a hamis földi dolgokat, vágyakat.

Jézust úton, útfélen kérdezgették, tán piszkálták is… ki vagy te, milyen hatalommal teszed ezt? Hogy mered ezeket tenni, mikor az embereknek a régi nagyok Mózes, Illés, Jákob mind nagyobb a szemükben, mint Jézus.

 Egyrészt nem lehet rájuk haragudni, mert igazából Jézus feltámadása után jöttek rá, hogy az Istennel voltak együtt Izraelben. Szóval az ember süket és vak, tehát az asszonynak sem lehet ezt a szemére hányni a per pillanatnyi fel nem ismerését. Valljuk be a mai napig is benne van az emberekben, hogy amikor akár A.Terézt, PIO Atyát, látták, a kérdés, nem csaló-e, hogy meri tenni? Pl. A. Szt. Terézről kijelentették; nyughatatlan nőszemély, mit képzel magáról stb., pedig hát CSAK Isten szentje volt. Tehát az emberek közül főleg a farizeusi, butább lelkületű emberek kérdőjelezik meg a szentséget, de sokszor hát a cizelláltabb is, mert az meg irigy és alázatlan.

Az örök élet forrás Isten=Jézus Krisztus, Ő az örök életre szökellő vízforrása.  Igazán nagy probléma ezzel az, hogy  az emberek nem akarják elfogadni. Ma egyre kevésbé akarják elfogadni, hogy az ember nem független az Úrtól, hiszen lelkünk miatt is Istenben élünk. Aki viszont megéli ezt és tudatosítja magában, sokszor olyan ”halleluja” érése van, legyőzhetetlennek érzi magát Istennel. Erre mondja A. Szt. Teréz: Jézus és én mi vagyunk a többség! Ha ez az igazi (nem önbecsapásos) érzés megvan, akkor úgy éli bajokat is, hogy ide nekem az oroszlánt is. Hatalmas dolog ez; ha tudom, én már iszom az Isten fényét, már belém költözött, már szót fogadok Neki, nem fogok ellenszegülni, te meg világ azt csinálsz, amit akarsz, mert az Urral vagyok.

Tehát az, amit Teréz mond, hogy Jézus és én mi vagyunk a többség, ezt szó szerint kell venni. Gondoljuk végig: ha te vagy a többség, akkor ugyan már mit lehet veled csinálni. Tudtai befolyásolások, rémisztgetések, lelki, szellemi leépítési kisérletek lesiklanak rólunk, mi Krisztus olajával vagyunk megkenve, senki sem tapadhat ránk. Ha az örök élet forrásából „iszol”, merítkezel;  akkor már te nem szomjazol a földi, mulandó dolgok után sem.  Nem szomjazol más ember dicsérete, tetszése, szerelme, szeretete után, s talán ilyenek  miatt sem alázod meg magadat. Nem nyomulsz dicsfény után, koporsóval úgyis elmúlik, a különböző pénzt, értéket senki nem viheti magával, tehát itt minden hiábavalóság, és amikor itt átmész ebbe az Isteni Fénybe, beköltözteted a lelkedbe, akkor tényleg nem hiányzik semmi. Már végre itt a földön megközelítetted azt az állapotot, ami majd a túlvilágon kiteljesedik.

Isten adta, közvetítette Pável Márta   

---

1  BIBLIA JÁNOS EVANGÉLIUMA

4. 4 -14

4 Samárián kellett pedig átmennie, 5 és így jutott el Samária egyik városához, amelynek Sikár volt a neve. Ez közel volt ahhoz a birtokhoz, amelyet Jákób adott fiának, Józsefnek. 1Móz 33,18-20 ; Józs 24,32 6 Ott volt Jákób forrása. Jézus az úttól elfáradva leült a forrásnál; az idő délfelé járt. 7 Egy samáriai asszony jött vizet meríteni. Jézus így szólt hozzá: Adj innom! 

8 Tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek. 9 A samáriai asszony ezt mondta: Hogyan? Te zsidó létedre tőlem kérsz inni, mikor én samáriai vagyok? Mert a zsidók nem érintkeztek a samáriaiakkal. Ezsd 4,1-3 

10 Jézus így válaszolt: Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki így szól hozzád: Adj innom! – te kértél volna tőle, és ő adott volna neked élő vizet. Jn 7,37-38 ; Jel 21,6 11 Az asszony így szólt hozzá: Uram, merítőedényed sincs, a kút is mély, honnan vennéd az élő vizet? 12 Talán nagyobb vagy te atyánknál, Jákóbnál, aki ezt a kutat adta nekünk, és aki maga is ebből ivott, sőt fiai és jószágai is? 13 Jézus így válaszolt neki: Aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik, 14 de aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne. Jn 7,37-39 ; Ézs 49,10 ; 55,1