JÉZUS KRISZTUS SZÍNEVÁLTOZÁSA

 Vasárnapi gondolat

JÉZUS KRISZTUS SZÍNEVÁLTOZÁSA

Mt 17,1-9 Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, a testvérét, és fölvitte őket külön egy magas hegyre, és színében elváltozott előttük. Ragyogott az arca, mint a nap, a ruhái pedig fehérek lettek, mint a napsugár. És íme, megjelent nekik Mózes és Illés, s beszélgettek vele. Péter ekkor azt mondta Jézusnak: ,,Uram, jó nekünk itt lenni! Ha akarod, csinálok itt három sátrat, neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet.’’ Amíg beszélt, íme, fényes felhő árnyékolta be őket, s íme, a felhőből egy hang szólt:,,Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik, őt hallgassátok’’. Ennek hallatán a tanítványok arcra borultak és igen megijedtek.  Jézus odament, megérintette őket és azt mondta:,,Keljetek föl, és ne féljetek!’’ Amikor fölemelték a szemüket, senkit sem láttak, csak Jézust egymagát. Amint lejöttek a hegyről, Jézus megparancsolta nekik: ,,Senkinek se beszéljetek a látomásról, amíg az Emberfia a halottak közül föl nem támad.”
       Az evangéliumot olvasva ma azon gondolkoztam, hogy milyen fontos a magasság, nem azért, mintha az Alföld hátrányban lenne, ugyanis itt elsősorban nem fizikai magasságot értünk, hanem lelki magasságot. Fontos, hogy emelkedett legyen valakinek a lelke. Ha nem emelkedett egy lélek, akkor viheti Isten, ahova akarja, semmit sem fog megérteni, sem megélni az isteni közlésből. Nyíri professzor szokta mondogatni:

„hajókötéllel nem lehet hegedülni”, s ez nagy igazság, ha a vonó ilyen, akkor ennyi. Az emberen messze látszik, látszik az emelkedettség, abból is, ahogy viselkedik.  Aki pl. elveszik az apróságokban, állandóan fél az újdonságtól, az élettől is, nem mer magasra nézni, sem törni, akkor sem, ha Isten húzná, az a lélek nem emelkedett. Aki lélekben nem jár magaslatokon, az nem lesz lelkileg sem alakítható.

Menjünk vissza az evangéliumhoz. Jézus amikor felvitte őket a hegyre – megjegyzem Izraelben azon a részen nagyon nehéz igazi síkságot találni –, az valóban egy hegy volt, de ismétlem, itt inkább az emelkedettségről van szó. Jézus Krisztus uo.” …elváltozott előttük. Ragyogott az arca, mint a nap, a ruhái pedig fehérek lettek, mint a napsugár.”

     Gondoljatok bele, hogy a kétezer évvel ezelőtti embernek milyen félelmetes volt az, hogy a kedvenc mestere egyszerre csak elváltozik előtte. Igaz, a három legjobbat vitte magával, de minden bizonnyal nekik is sokkoló lehetett. Tanítványai látják, ahogy szinte vibrál, látják, ahogy olyanná lesz, mint ahogyan még embert nem láttak. De itt messze nincs vége az isteni közlésnek, mert utána megjelenik közöttük - ugye mindenki zsidó volt - a két fő zsidó: Mózes és Illés. Majd uo. „…fényes felhő árnyékolta be őket, s íme, a felhőből egy hang szólt: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik, őt hallgassátok’” 

Nos, itt elkövetkezik a megrendülésük csúcspontja, hogy még az Úr hangját is hallják. Gondoljunk bele, milyen felforgató érzés lehetett ez az egész jelenség nekik.  Ők hárman egy égi jelenséget látnak/hallanak, amire Jézus hívta meg őket. Elhiszem, hogy egyből elkezdtek volna sátrat építeni, Nos nem azért, hogy ne lássák a jelenséget, hanem azért, mert annyira megrendültek a lelkükben, hogy azt érezték, ezt ott kell tartani, ezt stabilizálni kell ebben a mulandó világban, hát legyen sátruk. Milyen emberi gondolat, ha valami szépséget, különlegességet látunk, marasztalni akarjuk, vagy legalább visszanézhetőnek. A mai legjobb stabilizálás az, hogy lefotózom, de nekik akkor még nem volt fényképezőgépük, ami „kéznél” lett volna, így gyorsan sátrat akartak volna építeni, hogy oda beköltöztessék őket, hogy el ne múljon ez a szent idő, ami szétrázta a lelküket, mert ez a szent pillanat. Tudták, hogy Uram, jó nekünk itt lenni, nem akarták, hogy vége legyen ennek a megrázó és végtelen jó időnek.   

A három kiválasztott Péter, Jakab és János, az utóbbiak a „sasfiak”, ha valamit nem felejtettek el, ezt biztos nem, mert itt már a lelkük teljesen megrendült.

Feltehetjük a kérdést, miért volt erre szüksége Istennek, hogy ezt a színeváltozást bemutassa nekik? Erre sok ötlet lehetne, a legvalószínűbb; mivel Isten nagyon jól tudta, hogy mi következik, előkészítette őket, megacélozta a másik/transzcendens lét valósága felé. Jézus Krisztus tudta, hogy azt csak úgy bírják ki ép ésszel, azt, ami bekövetkezik, ha valamit megmutat nekik a kicsit kendőzetlen Istenségéből. Előkészíti őket, hogy ne félj, remélj, bízz bennem, akkor is, amikor keresztre feszítenek. Amikor átszúrnak, mikor meghalok, láthatjátok, nem kellene hagynom, ha képes vagyok így fényleni, ha Mózes, Illés is meglátogat, és az Úr is igazol, láthattátok, képes vagyok bármire, de hagyom őket megfeszíteni engem. Egy előkészítő képet kaptak, hogy itt tényleg Isten van, hogy ezt könnyebben viseljék el, meg azután a feltámadás tényét is.

Igen, ilyen az Isten; előrelátó, pedagógus, pszichiáter, a legnagyobb emberismerő. Ez egy igen jó felkészítés volt az Úrtól, hogy ezzel kezdte. Aztán hagy mindig egy kis időt - nem túl sokat… -, hogy a maga isteni világát közölje. Az apostoloknak szükségük volt erre, jellemző módon a végén mondja a hallgatási parancsot. Nyugodjatok meg, nem hallgattak, ők egymásnak ezt bőven elmondták. Tehát előkészítő művelet volt, hogy fénybe látták, hogy még látni is fogják. A tanítványok arcra borultak uo. „…a tanítványok arcra borultak és igen megijedtek. Jézus odament, megérintette őket és azt mondta: ,,Keljetek föl, és ne féljetek!’” Jézus megérintette őket, amikor felemelték a szemüket, senkit sem láttak, csak Jézust. Jogosnak tűnő kérdés merül fel bennem – hogy amilyen cserfes vagyok… –, lehet, hogy amikor lefelé mentünk volna együtt a hegyről – mert ugye Illés és Mózes már sehol –, azért biztos megkérdeztem volna Jézustól, hogy mi lett velük, hogy lehetett ez. Sajnos ilyen részek nem derülnek ki az evangéliumból, lehet, hogy lényegtelennek tartották ezeket a kis kérdezősködéseket leírni. Vagy megtartották maguknak, János ott volt, tehát ő azért azt leírhatta volna, ha ez is cél lett volna.

A mi századunkban még jobban kellenének részletek az isteni közlésből. A mai világ igyekszik az összes misztikumot, isteni közlést a maga szintjére levinni, lecsupaszítani. Az embernek nagy szüksége lenne rá, ez olyan, mint a virágillat, megfoghatatlan, mégis gyönyörű, s az illattal teljes a virág.  A mai média, világ igyekszik ezeket a csodálatos részeket nem kifejteni, Jézus Krisztus istenségét letagadni.

Nekünk is fel kell menni és ott maradni az Istennel a lelki emelkedettség hegyén.  Közelebb kell vinni a hívőket, hogy megismerjék a valós Istent, akkor talán ezt a Húsvétot is jobban, mélyebben megélhetnék. Csak emelkedett lélekkel lehet megérteni, hogy Jézus Krisztus ki volt, és hogyan, miként történt a megváltásunk.  

Prohászka Ottokár :” Aki a hitet csak mint az ész aktusát nézi, az mindezt nem érti; az értelmi elem nem magyarázza meg az erôt. A vallás ereje az odaadás a hitben, hogy Jézus az Isten fia, aki megváltott s isteni erőkkel lát el.”

Isten adta, közvetítette Pável Márta