Kis segítség, mi legyen az ÚJÉVI változásod…

2024.12.29. ISTEN DOLGA AZ ELSŐ

Isten sugalmazta, leírta Pável Márta

 Az Ószövetségből, Sámuel könyvéből olvasok fel egy részt. „²²Anna nem ment fel. Azt mondta a férjének: »Nem megyek fel, amíg el nem választom a gyermeket. Akkor majd felviszem, hogy jelenjen meg az Úr színe előtt, és végleg ott is maradjon.«

²⁴Amikor aztán elválasztotta, felvitte magával, három fiatal bikával, három véka liszttel és egy korsó borral együtt, és elvitte az Úr házába, Silóba. A gyermek még kicsinyke volt.

²⁵Amikor levágták a fiatal bikát, odavitték a gyermeket Hélihez. (a főpap – szerk.)

²⁶Anna ekkor így szólt: »Kérlek, uram! Életedre mondom, uram, hogy én vagyok az az asszony, aki előtted álltam, amikor itt az Úrhoz imádkoztam.

²⁷Ezért a gyermekért imádkoztam, és az Úr teljesítette kérésemet, amelyet hozzá intéztem.

²⁸Ezért én is kölcsönbe adom őt az Úrnak arra az egész időre, amely alatt kölcsönben kell lennie az Úrnál.«
Ezután imádták ott az Urat.”

Ebből az ószövetségi részből szeretnék pár gondolatot megosztani. Itt ezt Anna cselekedte, aki Héli főpaphoz ment,  ahogy fent olvasható. Ez eléggé megható, mert ugye könyörög a gyerekért, hogy neki is szülessen…, majd meglesz a gyerek, utána elviszi Héli főpap elé azzal, hogy én visszaadom az Úrnak. Mekkora nagy lélek az ilyen! Egyet téved azért, mert azt mondja, hogy kölcsönbe adom, mely idő alatt kölcsönben kell lennie. Csakhogy azt felejtette el, hogy az Úr neki is kölcsönbe adta a gyereket. Tehát ő a kölcsönt kölcsönbe adta, mert a gyerek nem az övé. De amikor valaki annyira szeretne egy gyereket, hogy biztos éjjel-nappal azért imádkozik, meg ki tudja, hány állat vérét szórták szét ez ügyben, akkor mégis mekkora hite van, hogy leteszi a Héli főpaphoz a gyerekét, hogy bánjon vele, hogy az Úré legyen, és nem mond időt. És nem mondja azt, hogy mi történik közben a gyerekkel. Lehet, hogy soha az életben nem akar hozzá visszamenni, mert Isten „elvarázsolja”, és marad a főpapnál, papnak. Ő nem arra mondja, hogy egész időre kölcsön adom az Úrnak, hanem azt, hogy mely alatt kölcsönbe kell lennie az Úrnál. Ez másra is érthető, az emberek itt egymásnak ki vannak osztva, anya a gyereknek, a gyerek, az unoka a nagyszülőnek, az anyjának, az apjának, egymással kölcsönösen átható hálózatban vagyunk.

Mindenkit kiosztott az Úr valakinek, s nem azért osztotta ki, hogy a pokolba taszítsa, hanem azért osztotta ki, hogy hazavigye ahhoz, akitől jött: az Úrhoz. Minél lelkibb az az ember (a szülő), lehet, hogy nem érti meg a gyerek, lehet, hogy átkozza, lehet, hogy mindenfélét mond rá (az érezhető hite miatt…), de az, ha igaz szülő és istenhívő, akkor tudja, hogy őneki az Istenhez kell szállítania, mert csak munkálkodásra kapta kölcsönbe.

S lám itt van, ahogy mondja az Anna, hogy ő addig kölcsönbe adja, ameddig neki (az Úrnak) kell. Ha az Úr azt mondja neki, hogy énnekem végleg kell, akkor visszaadja a kölcsönt, amit kapott, és belenyugszik, mert soha nem is volt az övé, minden lélek Istené. Tehát ez az, hogy csak abban téved Anna, hogy nem az övé, hanem az Úré, ő kapta kölcsön, és ő csak a kölcsönt adja vissza. Egy olyan alázatot takar ez a rész, amely az embert tényleg megindítja, és azt látja, hogy a zsidóknak is mély hite volt helyenként. Ezt nekünk tisztelni kell.

A másik, ami ma elhangzik a Lukács evangéliumából, (amikor ma a Szent Család ünnepe volt, én ezt egy kicsit furcsának érzem, hogy Szent Család ünnepén beteszik ezt a részt, hogy a 12 éves Jézus elveszik a templomban. ) Ezt nem is részletezném, hanem azt, amikor kérdezi Jézus - ami az embert kissé gyomron vágja -, hogy miért kerestetek engem, nem tudjátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell lennem. Ez a mondat egy 12 éves gyerek szájából, ha elhangzik, az már mindent elmond, hogy ez a gyerek nem ember. Egy gyerek 12 évesen ilyet nem mond. Ez égi hatalom, amikor  nem érdekli, hogy ott anyja van, meg apja van, hanem csak az Isten dolga érdekli. Jézuson annyira látszik, hogy föntről éppen megérinti a Földet, nem tapad senkihez, és nem érdekli, hogy szemrehányást tesz az anyja, apja, bárki, hanem neki egy fontos: az Isten dolga.  Ez is megrendítő, hogy ő tudja, mert egyértelmű, hogy Istenember, hogy mi az Isten dolga. Ő tudja /az emberek közt egyedül Ő tudja…/, hogy miért jött ide. Ő mindenkivel ellentétben megrendíthetetlenül tudja a dolgát.   

Egy kérdést fel kéne hozzátok tenni. Mikor Jézus felteszi a kérdést, miért kerestek engem a földi dolgok között? Miért kerestek engem ott, ahol én nem lehetek? Miért vártok el tőlem olyan dolgokat, ami nem az Atyám dolga? Ti, akik papok vagytok, meg sasok, meg sasjelölek, megkérdeztétek-e ezt a világtól, tudattátok-e velük, amikor tőletek mást kértek /ami ellenkezik az isteni feladatoddal/, hogy tegyél meg, hogy elsősorban neked az Atyád dolgaival van dolgod? Leállítottad magad? Esetleg egy vásárlás, vitatkozás, szeretetlenség, vagy bűnös tettek közben ez eszetekbe jutott, mint Krisztus követőknek? Tudatosan úgy éltek, hogy Nekem az a dolgom, azért vagyok itt a Földön, hogy hazamenjek, és az Atyám tetteit kell képviselnem a Földön.  Főleg, ha pap vagy. Megfogadtad, felszenteltek, Atyád dolgait kell cselekedned! S ez valami szinten mindenkire vonatkozik, mindnyájan apostoli munkára küldhettünk.  Ez a mai részből kiemelendő, és magadra fordítandó, hogy van-e benned annyi erő, van-e benned annyi tisztesség, van-e benned annyi akarat, hogy ha el is pártoltál, visszaállítod magad. Visszaállítod

magad, mivel Krisztus követők vagyunk, 12 éves Krisztus ezt mondja bele a szívedbe, bele a fejedbe, bele a tudatodba, akkor neked, az Istent hívőnek/követőnek, ezt kell csinálnod, hogy az ő dolgával kell elsősorban foglalkozni. Nem mondta senki, hogy ne tanuljál, ne szerezz jó jegyeket, ne legyen családod, ne legyen

rendes öltözéked, ne legyen rendes lakásod. De ne legyen luxus, ne legyen sznobság!  Semmi ne legyen benned, ami bűnös. Isten jól ismer minden embert, tudja mi van szívedben, a gondolataidban, meg lehet minden, ha leveszed a kezed az anyagról / a világi dolgokról, akkor sem lesz semmiben sem hiányod, mert utánad fogja szórni az Úristen azt, ami neked szánt.

De szenvedni fogsz, nem fogod elkerülni, ha nem Rá nézel, ha kapaszkodsz bármibe, amit nem neked szántak, csak felesleges küzdés lesz az életed. Mindig vedd figyelembe, hogy az Úristen dolga az első, s ez a mai nap üzenete, zárd így az évet, hogy ezt gondold végig, és kezd úgy az ÚJ ÉVET, hogy lélekkel, ésszel és szívvel rakd össze: ki az első, a második, és az összes többi utána.   

Isten áldjon meg mindenkit a 2025-ös évben!

2024.12.24. PRÉDIKÁCIÓ KARÁCSONY, -KIVÁLASZTOTTSÁG, -HÁLA

 

2024.12.24. PRÉDIKÁCIÓ KARÁCSONY, -KIVÁLASZTOTTSÁG, -HÁLA

/ Isten segítségével:Pável Márta/

Ma gondolkoztam, hogy mi szépet lehetne,  karácsonyi megközelítésként adni. 

Jézus oldaláról, hogy lehetne jobban megközelíteni, amikor nem is értjük azt, mi igazából a jelentősége, hogy milliárdnyi, sokszoros milliárdnyi lény közül, hogy minket kiválasztott. Most nem hiszem, hogy rontana az, hogy még másokat is kiválasztott, de az, hogy minket kiválasztott, hogy közénk jön, fölveszi ezt a formát, ez gyanúm szerint valami különleges megbízás ez nekünk.

Valami különleges jelzés, hogy ezt az egész történelmi tényt felfogjuk, mert Krisztus születése léte, itt léte  tény. Az, hogy feltámad, az is történelmi tény, mert kb. 800 embert tanuja volt rá. Tehát a föltámadni meg csak Krisztus tud, aki Istenember. Tehát az, hogy Isten közénk jön, ezt ma ünnepeljük - most mindegy,  nem fontosan az, hogy pontosan mikor született-, de ez a mai ünnep azt is jelenti, hogy jelzés felénk, hogy ennyire kellünk Neki.

Nem is bírjuk felfogni aggyal, hogy az Isten kicsoda, meg sem értjük, hogy mi a végtelen Fény, és mi itt vagyunk lassan, kb. 40 éve, mindig érezzük, hogy még mindig tud a Fényéből olyat mutatni, ami megpusztít, amit addig nem ismerünk.  Ő Fénye az minden energián, minden anyagon, mindenen túlmenő Fény.    Ő ebből a végtelen hatalomból lejön, és belepréseli magát egy emberi formába, csak azért, mert itt vagyunk mi, emberként.

Az ember elgondolkodik ezen, hogy mi lehet rajtunk az, amért ő ezt megtette értünk. Azt tudjuk, hogy Isten mindenkit szeret, mert mindenki az ő lelkéből van. De ez egy, hogy kiválik, a mindenhatóságából, hogy ebbe az igazán fájdalmas létformába 40 évet körülbelül itt eltöltsön, miattunk.  Meg kéne keresni az okot magunkba, vagy Istenben, hogy mi ez az ok? Talán az, hogy nagyon sokrétű lelket adott nekünk,  érzünk mély lelket tépő fájdalmakat, vagy érzünk olyan összetételű/mélységű gondolkodást, amivel túl tudnánk lépni mindenen.

Attól, hogy Ő tudja, hogy mi van bennünk, milyen potencia, de mi ezt nem tudjuk, tán csak néha kicsit sejtjük.   Azon is el kéne gondolkozni, hogy miért vonz minket, embereket…, szerintem mi alábecsüljük magunkat és sokan ezért viselkednek állati módon. Minden mással foglalkozunk, mint kéne. Nem fogjuk fel, hogy ez egy milyen végtelen tett volt, hogy Ő eljött hozzánk.    

Még folytathatom azzal is, amikor megölték, akkor nem azt mondja, hogy felejtsetek el, hanem itt hagyja az Oltáriszentséget, itt felhívja a figyelmet a Szentlélekre, és akivel minden pillanatban ostromból minket, hogy belénk költözhessen. Isten nem egoista, nem konok, nem gőgös, nem sértődik meg /pedig millió okot adott erre eddig az emberiség…/, Neki semeddig sem tartana az az egészet megsemmisíteni. De Ő nem akar minket megsemmisíteni, hanem annak ellenére, hogy cudarul bánt vele az emberiség, még mindig a lehető legtöbbet adja, és minden pillanatban megpróbálja elérni azt, hogy a lelket visszavigye a végtelen hazába, az öröklétbe.

Az emberek ezt -szerintem -nem fogják fel. Helyette „elbárányozzák, elbirkázzák”, elnyálazzák, „eltélapózzák” ezt az ünnepet. Sajnos a többség nem fogja fel azt, hogy ezzel is, hogy közénk jött felemelte az ember tudatát, mert ki akar bennünket rázni az anyagba szorult világunkból, meg akarja mutatni, hogy mi mik vagyunk, hogy Neki ez miért volt érdemes, hogy miért kellett megtennie.  Azt gondolom, hogy utolsóként megemlítve a szeretet egy nem átlagos formáját is megtapasztalhattátok ezzel is.

Mi nem tudunk így szeretni, és el sem bírjuk képzelni azt a szeretetet, amikor jót teszek, megölnek, és akkor se hagyom ott, hanem folyamatosan ostromlom ezeket a lényeket. Ekkora szeretetet egy ember nem bír el képzelni, és az ő szeretete még ettől is nagyobb. Mert ha picit, ha egy morzsányit mész Hozzá, akkor ő egy kenyérnyit rád önt. Ha egy kenyérnyit mész hozzá, ezerannyit  önt rád. Tehát csak egy picit kell lépned felé, és Ő mindig rád ömleszti magát, mert a szeretettel az Ő lelkét vissza akarja tenni a végtelenbe, ahonnan eljöttél.

Ez a karácsony éjjel a születés ünneplésének az éjjele, erre hívja fel a figyelmet, hogy te egy nagyon kiváltságos helyzetben vagy.

Ezt kéne hálásan megköszönni az Úristennek, hogy mindig velünk van. Megköszönni a tizenketteket, megköszönni a papságunkat, és megköszönni, hogy itt vagyunk egymásnak. A templomunkat, és ezt az egész felemelt életünket.

Ha megnézem az embereket, annyira nyomorultak tudnak lenni, és érhet minket bánat, tragédia, akármi, Vele fel tudunk állni. Akkor is tudjuk, még ha alig   ismerjük Isten dolgait, hogy akkor is Ő ott van, soha nem hagy el, érezzük a szeretetét. Jó, hogy az ő tetteit nem tudjuk/nem is bírjuk  felfogni,  de a szeretetét, amivel minket állandóan megkörnyékez, az tapasztalható.

Nem tudok róla, tán nem létezik olyan Magyarországon, hogy egy kisebb közösségnek olyan parancsot ad, hogy építsen egy templomot, a közösség 2 év alatt saját kezével, minden  állami, egyházi stb. támogatás nélkül is fel tudja építeni a templomot  . Mi ezt a templomot minden percben szépítjük, és tényleg Isten gyermekeiként ezzel kaptunk egy zárt, égi csatornát, hogy beleülhessünk az „égbe menő liftbe”..

AQUILA az ő földre jövetelét, elfogadását, lelkünkbe szálást adva Neki, Ő ezzel így megpecsételte, még plusz ajándékot adott nekünk, hogy pluszba beemelt minket ebben a kegyelemben. Úgy érzem, hogy mai éjszaka ennek a hálája, a köszönete legyen a szívünkben, hogy ő mi ezt megteszi értünk. Amen.

KARÁCSONY előtti gondolatok

 

 

Isten kegyelméből Pável Márta

KARÁCSONY előtti gondolatok

Isten közel van hozzád, veled van, benned van.

A szentlélek lakozik bennünk, a jó és rossz

cselekedeteinek állandó tanúja és ahogy mi viselkedünk

vele szemben, úgy viselkedik velünk szemben ő.

Az ember nem lehet meg jó Isten nélkül.

Cicero

A U.Gy.püspök   elment a rabokhoz a börtönbe, szép karácsonyi tett. Ott lelkibeszédet, misét tartott nekik.  Elkezdtem ezen gondolkozni, hogy végül is szép dolog, hogy kimennek ilyenkor a börtönbe, mert ezek a nyomorult rabok tulajdonképpen, mind rabszolgák -a saját a bűneik rabszolgája- akik felszabadításra várnak.  

Azt mondjuk, hogy karácsonykor megélhetjük, Krisztusban a szabadság eljött, hogy kirángasson minket a földi süppedésből, hogy bemutassa, hogy Ő van, létezik. Ővele lehet menni, hogy Ő a kapu, hogy elmondjon nekünk mindent. Valóban nagyon szép tett, hogyha elmennek a börtönbe, és elmondják nekik a lelki lehetőséget is. Teszik ezt pont akkor, amikor ilyenkor jogos büntetésük miatt még jobban egyedül vannak, és jó alkalom arra, még magába is szállhasson bármelyik. Tehát ez egy különös kegyelmi cselekedet.

Gondolkoztam … akkor is azt kell belátni, hogy a földi élet rabszolgája vagyunk mi is, minden. Amikor az ember sokszor elkeseredik, és azt gondolja, hogy - ilyen szokásos szöveggel-, hogy állítsátok meg a földet, le akarok szállni. Ez  kiskoromban jutott  először eszembe, meg az is, hogy innentől nem mész sehova a Föld rabja vagy csak hosszabb pórázon, mint a bebörtönzött.

Mi megoldás lenne a menekülésre?  Az öngyilkosság…, de ugye ez tilos, meg úgyis visszaküldenek, sokkal rosszabb lesz neked. Ez nem jó…, az út egyirányú, valójában te különben meg nem mész sehova. Menekülni földrészek, országok közt, szerintem balga dolog, mert hiába mész el bármelyik földrészre, a saját eső felhőidet mindenhova magaddal viszed. Nem lesz jó. Bárhova mész, mindenütt kitörhet egy polgárháború, földrengés, hatalomváltás, bármi. Egyszerűen tehetetlen vagy, nem tudsz kibújni a bőrödből. Próbálkozhattok különböző liberális dolgokkal, de nem tudod megváltoztatni magadat, jó, átoperáltathatod, lesz melled vagy nem lesz melled, de az semmit nem változtat- még ha soha nem is ismernék el-, belül az maradtál, aki voltál, az elégedetlenkedő lélek.

Egyszerűen „születésed előtt” eldöntött végrehajtó vagy, s  ezt akárhogy is nézem, te végig viszed, tán ez is a kereszted. Aztán azon kívül még te tetézed a rabszolgaságaidat, a kötöttségeiddel, az érzelmeiddel, a makacsságaiddal, stb. Kijelentesz valamit, és ha belehalsz, és tudod is…, nem jó, akkor sem változtatod, ez is rabság. Ha akkor is megcsinálsz valamit, hogyha ég föl leszakad, pedig már mindenki mondja, s te is tudod, hogy nem lesz jó vége. Sok ilyen van: Pl. egy kapcsolatban, vagy egy munkahelyen, vagy egy bármiben, amihez ragaszkodsz, de te szinte rabszolgája vagy ennek a valaminek, amit nem tudsz otthagyni, s nem tudod elengedni. Ez is egy rabság.

Aztán másik, hogy a félelmeinknek és a szokásainknak a rabszolgái vagyunk. Tehát félnek az emberek, és gerjesztik is a félelmet, azért szeretik a krimit, mert szeretnek félni. Ha nincs elég félnivaló, krimit néz, tehát az ember állandóan félni akar. A félelem mellett, és ott van még a babona. A babona az egy édesded félelem. Tehát kitalálja, hogy ez így szokott történni, és akkor az úgy fog történni. Miért történik meg? Bevonzza. Szokták mondani, hogy fekete macskát megy az úton, és akkor mi van? Semmi! De ha babonás, akkor annyira fél, hogy utána tényleg nekimegy valaminek, és akkor azt fogja mondani a tényleg babonás, na ugye igaz… Tehát a babonáink szerintem még a szokásainktól is rosszabbak, mert a szokásainkon esetleg változtathatunk, persze attól függ, ki mennyire babonás.   

Visszatérve a félelmekhez. Az embereknek a rabságban tartása működik – valahol ez sulykolva is van…-,   fél a holnaptól, fél a ma estétől, fél az emberektől, nem bízik senkiben, az egész élete egy olyan gyanakvás, mintha settenkedve járna a világba várja, hogy ki mikor ugrik rá. Na most hogyha ezt a félelmet is le tudná vetni az ember, a babonákkal együtt, a konoksággal meg a rossz szokásokkal együtt, akkor egy felszabadultabb lény lehetne.   A börtönben, akik vannak, azoknak tetteik miatt is volt okuk félni, mert előbb-utóbb tudják, hogy elkapják őket. Ha nem kapják el, akkor is szoronghat, mert nem tudja, mikor zárják el, tehát ő megcsinálta úgy a bűnt, hogy még be is csukják érte.  A tízparancsolati bűnért általában, s ha nem kapnak el, nem szoktak becsukni. Csak akkor, ha már jogszabály dönti el, hogy olyan fokon követed el a tízparancsolati bűnt, mert a szomszédot százszor is megölheted gondolatban, még nem zártak be, de egyszer fizikailag megölöd, akkor jön a jogkövetkezmény. Tehát itt ez a lényeg, hogy magadnak csinálod meg a bűnt és elkezdhetsz félni.

Az emberi szabad akarat ok a szabadságra, mert idézőjelben szabadon eldönthetted, hogy mit akarsz. Igen ám, de most egy eszesebb lényként -az egész után- megkérdezhetnéd tőlem, hogy milyen szabad akarat az, amikor azzal kezdem az egészet, hogy nem tudsz a földről leszállni.

Nem tudod megváltoztatni a külsőd sem, időt sem. Nem tudod megváltoztatni a rendszert, nem tudsz visszamenni az ókorba, vagy nem tudsz előre menni ezer évvel. Semmit nem tudsz megcsinálni, tehát kvázi   rabságban vagy. Mégis így is azt merem mondani, hogy szabad akaratod van. Van, mert ezt régen – tudom egyház szerint nincs preegzisztencia - eldöntötted, hogy idejössz, s mit vállalsz fel, ez anno egy szabad akarati tett volt. Na most a sok rablánc közül, amit hosszú időn át magadra raktál, nagyon nehéz kikeveredni, hogy azt mondhassad, hogy a Te szabad akaratod érvényesülhet. Vélem, hogy a szabad akaratunk itt a Földön részlegesen érvényesül, csak akkor érvényesül teljesen, ha az előzményeket nézve és a feladataimat vállalva, annak a tükrében nézem a mai szabad akaratomat, akkor van, különben nem mondhatom/ nem érezhetik úgy, hogy van.  

Mi történik…,  ezeket az emberi játszmákat Jézus végig látja.  Tószegen is mindig arról beszéltünk, minden   tele van lényekkel, a templom is. Tudjuk, hogy lények milliárdjai vannak, és minden mindenben van.  Ez a film (https://intercontactnews.com/2024/12/17/25419/) pontosan jól rávilágít, hogy így van.  Jézus azt mondja, hogy kiválaszt minket, az Isten személyeként közénk leszületik. (Azt persze mi nem tudjuk, hogy kiket választott még ki.) De azt tudjuk, hogy minket kiválasztott. Na most ez, amiért kiválasztott - lehet, hogy mindenkit kiválasztott-, akkor örülhetünk neki, hogy beleestünk…, hozzánk is eljött. Ha meg külön minket kiválasztott, akkor meg bajba vagyunk, mert akkor valami nagy oka van, és nekünk ezt a nagy okot teljesíteni kellene. Csak az ember ezt szereti elsikálni, süketet és vakot játszani, s ezzel nem szeret szembenézni, hogy mi lehet ez a nagy ok.

Isten, a világ világossága, akkor a fényével megmutatja neked (élesíti a lelki látásodat) kívülről, hogy te valóban rab vagy. Ebben a fenti filmben a vége felé azt mondja, hogy akkor látnád meg igazából, mi vagy, ha a másik lény szemével látnád. Jézus százszor megmutatta nekünk, hogy gyere, gyere belém, és nézz magadra. Hányszor megkért minket arra, hogy nézzünk kívülről magunkra, mert belülről magunkat nem látjuk, hogy milyenek vagyunk. De az ő szemével látjuk, hogy milyen bűneink vannak, mitől vagyunk rabok.  

Ő karácsonykor idejön közénk, vállalja ezt az emberi formát. Mikor láthatod, hogy sok milliárd,  kifejezhetetlen mennyiségű forma van, Ő fölveszi ezt a cseppet sem menő formát, és csak azért, egyrészt szeretetből, másrészt a hazavezetésből, valamint  hogy megvilágosítson, hogy felismerd a bűnös  rabságodat… hagyd abba. Az embereknek karácsonykor, már nem jut eszükbe, hogy ők abbahagyják a rabságot (azt hiszik így élni természetes), s sokan a világosságot sem fogadják be, amit Isten gyújtott magából, nekünk.   Cél, abban a világosságban lássa meg a lény a saját tetteit, lássa meg az ő saját haszontalanságait, az ő önzését, hogy ő inkább szórakozni akar, mint üdvözülni, hogy ő inkább paráználkodni akar, mint hazamenni. Sok ember inkább csak érzékszerveit kielégíteni pl. zabálni akar ahelyett, hogy Isten felé menjen, nem ismeri a mérsékletességet, nem ismeri a jóságot, nem ismeri mi az, hogy a micsoda öröm másik embernek önzetlenül adni, hanem fanyalogva teszi. Tehát az Isten azt a világosságot akarta gyújtani bennünk, amikor meglátjuk az Ő szemével, hogy milyen haszontalan sorozatot csinálsz, te, ember.   Ezzel a haszontalan sorozattal soha nem fogsz égi hazádba hazamenni. Így életről életre mész rabnak, újra és újra és szenvedsz. Ebben a jó kis formában, amiben vagyunk, ahol a betegség, halál, földrengés, hideg, meleg, munka, akármi, sorolhatnám szenvedtet minket, ezt akarod ismételni vagy még rosszabb életformákat azért, mert nem vagy hajlandó felismerni, hogy az Isten világosságot gyújtott, meg akarja mutatni, hogy mi a te szabadságod, és az kizárólag Benne van.

Nem az Isten a rabság, a te vagy a rabság. Ő a szabadságot adja, hogy azt mondja, hogy menj magadból ki, gyere hozzám a Fénybe, legyél velem együtt. A testedet majd meglesz, abban cselekszel, de segítelek, és utána végleg kiszabadulsz, és végleg szabad vagy. Ő ezt a világosságot adja, a világ világossága megérkezik ilyenkor karácsonykor.

Krisztus születésével maradjon köztünk, kér minket, hogy csatlakozzunk a szabadsághoz, csatlakozzunk Hozzá. Ő a szeretetből teszi ezt,  minden lényben, amit ebben a filmben is látunk, mindegyikben kell, hogy legyen lélek. Különben nem élne. Ezt a sokféleséget, amit mondtam, többször megértük, hogy tele van a templom, és érezzük azt, hogy mindenki benne van. De ez is sokakban, sajnos egy olyan múló hangulat; hogy jaj, de szép volt, tényleg érzem, hogy ott nyüzsög, és akkor úgy, ahogy volt el is felejted.

Ha mélyen belegondolsz, hogy az Úristen abból a végtelen, kifejezhetetlen, elképzelhetetlen örök valóságából lejön - körülbelül 40 évre közénk-, hogy beszéljen velünk, hogy maradjon nyoma, hogy az Isten törődik velünk, hogy megkér minket, hogy fogadjuk be, ahogy a tószegiek énekelték, hogy eljössz a jászolhoz és befogadod magadba. Megteszed-e? Megteszed-e karácsonykor? Vagy a saját magad kis játszadozásait csinálod továbbiakban, és amikor meghalsz, akkor már nem tudsz mit csinálni. Hacsak nincs egy különleges lény, aki segítsen, vagy aki csoportban imádkozzon, különben 99,9%-ában úgy zuhan meg a lélek, ahogy kell.

Ezt akarja az Úristen nekünk karácsonykor megmagyarázni, hogy ő hozza a világosságot, hogy meglásd a rabságodat, amiből kiszabadít, ha észhez térsz, hogy értelem az értelemmel működjön.   Nem véletlenül akarja azt, hogy ne emóció legyen, mert az elmúlik, hanem értelemmel akarja, hogy csatlakozz az Ő értelmébe, hogy lásd be, hogy mit ne csinálj meg, hogy mikor fogsz kiszabadulni a rabságból, hogy mikor leszel a szabad. Na most ez a karácsony lényege, megszületik a Fény, a szabadságod! 

 Isten a világ világossága. Ő emberformába idejön. Ő mindig fénylik. És a fény, ha befogadod, benned lesz. Ha benned lesz a Fény, akkor nem fogsz sötét dolgokat csinálni, mert minden tettre belülről, a szívedből rávilágít, és te látni fogod, akkor egy isteni gyermekként mész a világba.

Hát kérlek benneteket, hogy most KARÁCSONYKOR,  vegyétek azt, -hogy ez az ünnep mindegy, hogy nem ekkor van az igazi születési idő-, de ez most lényegtelen, tér-idő nincs. A tényt nézzük, hogy a Krisztus közénk jött, azért, hogy a rabságból kivigyen a Fénybe minket.  A hálád ne az legyen, hogy azt nézd, hogy te mit kaptál, hanem hálád legyen az, hogy Isten neked adta magát, te meg hálából befogadod és a kapott Fény szétszórod mindenki felé, hogy nekik is örömük legyen.  Ezt kell tenni a szeretetből.   

 

... az emberi lélek mindig növekszik, mindinkább

tudatára jut a saját szellemiségének,

mindinkább közeledik az Istenhez és tökéletesedik.

Akár tudjuk, akár nem, ez a folyamat folyton

 előrehalad. Ha azonban tudod és akarod azt

amit az Isten akar, akkor az életed szabad és örömteljes lesz.

Tolsztoj