KARÁCSONY előtti gondolatok

 

 

Isten kegyelméből Pável Márta

KARÁCSONY előtti gondolatok

Isten közel van hozzád, veled van, benned van.

A szentlélek lakozik bennünk, a jó és rossz

cselekedeteinek állandó tanúja és ahogy mi viselkedünk

vele szemben, úgy viselkedik velünk szemben ő.

Az ember nem lehet meg jó Isten nélkül.

Cicero

A U.Gy.püspök   elment a rabokhoz a börtönbe, szép karácsonyi tett. Ott lelkibeszédet, misét tartott nekik.  Elkezdtem ezen gondolkozni, hogy végül is szép dolog, hogy kimennek ilyenkor a börtönbe, mert ezek a nyomorult rabok tulajdonképpen, mind rabszolgák -a saját a bűneik rabszolgája- akik felszabadításra várnak.  

Azt mondjuk, hogy karácsonykor megélhetjük, Krisztusban a szabadság eljött, hogy kirángasson minket a földi süppedésből, hogy bemutassa, hogy Ő van, létezik. Ővele lehet menni, hogy Ő a kapu, hogy elmondjon nekünk mindent. Valóban nagyon szép tett, hogyha elmennek a börtönbe, és elmondják nekik a lelki lehetőséget is. Teszik ezt pont akkor, amikor ilyenkor jogos büntetésük miatt még jobban egyedül vannak, és jó alkalom arra, még magába is szállhasson bármelyik. Tehát ez egy különös kegyelmi cselekedet.

Gondolkoztam … akkor is azt kell belátni, hogy a földi élet rabszolgája vagyunk mi is, minden. Amikor az ember sokszor elkeseredik, és azt gondolja, hogy - ilyen szokásos szöveggel-, hogy állítsátok meg a földet, le akarok szállni. Ez  kiskoromban jutott  először eszembe, meg az is, hogy innentől nem mész sehova a Föld rabja vagy csak hosszabb pórázon, mint a bebörtönzött.

Mi megoldás lenne a menekülésre?  Az öngyilkosság…, de ugye ez tilos, meg úgyis visszaküldenek, sokkal rosszabb lesz neked. Ez nem jó…, az út egyirányú, valójában te különben meg nem mész sehova. Menekülni földrészek, országok közt, szerintem balga dolog, mert hiába mész el bármelyik földrészre, a saját eső felhőidet mindenhova magaddal viszed. Nem lesz jó. Bárhova mész, mindenütt kitörhet egy polgárháború, földrengés, hatalomváltás, bármi. Egyszerűen tehetetlen vagy, nem tudsz kibújni a bőrödből. Próbálkozhattok különböző liberális dolgokkal, de nem tudod megváltoztatni magadat, jó, átoperáltathatod, lesz melled vagy nem lesz melled, de az semmit nem változtat- még ha soha nem is ismernék el-, belül az maradtál, aki voltál, az elégedetlenkedő lélek.

Egyszerűen „születésed előtt” eldöntött végrehajtó vagy, s  ezt akárhogy is nézem, te végig viszed, tán ez is a kereszted. Aztán azon kívül még te tetézed a rabszolgaságaidat, a kötöttségeiddel, az érzelmeiddel, a makacsságaiddal, stb. Kijelentesz valamit, és ha belehalsz, és tudod is…, nem jó, akkor sem változtatod, ez is rabság. Ha akkor is megcsinálsz valamit, hogyha ég föl leszakad, pedig már mindenki mondja, s te is tudod, hogy nem lesz jó vége. Sok ilyen van: Pl. egy kapcsolatban, vagy egy munkahelyen, vagy egy bármiben, amihez ragaszkodsz, de te szinte rabszolgája vagy ennek a valaminek, amit nem tudsz otthagyni, s nem tudod elengedni. Ez is egy rabság.

Aztán másik, hogy a félelmeinknek és a szokásainknak a rabszolgái vagyunk. Tehát félnek az emberek, és gerjesztik is a félelmet, azért szeretik a krimit, mert szeretnek félni. Ha nincs elég félnivaló, krimit néz, tehát az ember állandóan félni akar. A félelem mellett, és ott van még a babona. A babona az egy édesded félelem. Tehát kitalálja, hogy ez így szokott történni, és akkor az úgy fog történni. Miért történik meg? Bevonzza. Szokták mondani, hogy fekete macskát megy az úton, és akkor mi van? Semmi! De ha babonás, akkor annyira fél, hogy utána tényleg nekimegy valaminek, és akkor azt fogja mondani a tényleg babonás, na ugye igaz… Tehát a babonáink szerintem még a szokásainktól is rosszabbak, mert a szokásainkon esetleg változtathatunk, persze attól függ, ki mennyire babonás.   

Visszatérve a félelmekhez. Az embereknek a rabságban tartása működik – valahol ez sulykolva is van…-,   fél a holnaptól, fél a ma estétől, fél az emberektől, nem bízik senkiben, az egész élete egy olyan gyanakvás, mintha settenkedve járna a világba várja, hogy ki mikor ugrik rá. Na most hogyha ezt a félelmet is le tudná vetni az ember, a babonákkal együtt, a konoksággal meg a rossz szokásokkal együtt, akkor egy felszabadultabb lény lehetne.   A börtönben, akik vannak, azoknak tetteik miatt is volt okuk félni, mert előbb-utóbb tudják, hogy elkapják őket. Ha nem kapják el, akkor is szoronghat, mert nem tudja, mikor zárják el, tehát ő megcsinálta úgy a bűnt, hogy még be is csukják érte.  A tízparancsolati bűnért általában, s ha nem kapnak el, nem szoktak becsukni. Csak akkor, ha már jogszabály dönti el, hogy olyan fokon követed el a tízparancsolati bűnt, mert a szomszédot százszor is megölheted gondolatban, még nem zártak be, de egyszer fizikailag megölöd, akkor jön a jogkövetkezmény. Tehát itt ez a lényeg, hogy magadnak csinálod meg a bűnt és elkezdhetsz félni.

Az emberi szabad akarat ok a szabadságra, mert idézőjelben szabadon eldönthetted, hogy mit akarsz. Igen ám, de most egy eszesebb lényként -az egész után- megkérdezhetnéd tőlem, hogy milyen szabad akarat az, amikor azzal kezdem az egészet, hogy nem tudsz a földről leszállni.

Nem tudod megváltoztatni a külsőd sem, időt sem. Nem tudod megváltoztatni a rendszert, nem tudsz visszamenni az ókorba, vagy nem tudsz előre menni ezer évvel. Semmit nem tudsz megcsinálni, tehát kvázi   rabságban vagy. Mégis így is azt merem mondani, hogy szabad akaratod van. Van, mert ezt régen – tudom egyház szerint nincs preegzisztencia - eldöntötted, hogy idejössz, s mit vállalsz fel, ez anno egy szabad akarati tett volt. Na most a sok rablánc közül, amit hosszú időn át magadra raktál, nagyon nehéz kikeveredni, hogy azt mondhassad, hogy a Te szabad akaratod érvényesülhet. Vélem, hogy a szabad akaratunk itt a Földön részlegesen érvényesül, csak akkor érvényesül teljesen, ha az előzményeket nézve és a feladataimat vállalva, annak a tükrében nézem a mai szabad akaratomat, akkor van, különben nem mondhatom/ nem érezhetik úgy, hogy van.  

Mi történik…,  ezeket az emberi játszmákat Jézus végig látja.  Tószegen is mindig arról beszéltünk, minden   tele van lényekkel, a templom is. Tudjuk, hogy lények milliárdjai vannak, és minden mindenben van.  Ez a film (https://intercontactnews.com/2024/12/17/25419/) pontosan jól rávilágít, hogy így van.  Jézus azt mondja, hogy kiválaszt minket, az Isten személyeként közénk leszületik. (Azt persze mi nem tudjuk, hogy kiket választott még ki.) De azt tudjuk, hogy minket kiválasztott. Na most ez, amiért kiválasztott - lehet, hogy mindenkit kiválasztott-, akkor örülhetünk neki, hogy beleestünk…, hozzánk is eljött. Ha meg külön minket kiválasztott, akkor meg bajba vagyunk, mert akkor valami nagy oka van, és nekünk ezt a nagy okot teljesíteni kellene. Csak az ember ezt szereti elsikálni, süketet és vakot játszani, s ezzel nem szeret szembenézni, hogy mi lehet ez a nagy ok.

Isten, a világ világossága, akkor a fényével megmutatja neked (élesíti a lelki látásodat) kívülről, hogy te valóban rab vagy. Ebben a fenti filmben a vége felé azt mondja, hogy akkor látnád meg igazából, mi vagy, ha a másik lény szemével látnád. Jézus százszor megmutatta nekünk, hogy gyere, gyere belém, és nézz magadra. Hányszor megkért minket arra, hogy nézzünk kívülről magunkra, mert belülről magunkat nem látjuk, hogy milyenek vagyunk. De az ő szemével látjuk, hogy milyen bűneink vannak, mitől vagyunk rabok.  

Ő karácsonykor idejön közénk, vállalja ezt az emberi formát. Mikor láthatod, hogy sok milliárd,  kifejezhetetlen mennyiségű forma van, Ő fölveszi ezt a cseppet sem menő formát, és csak azért, egyrészt szeretetből, másrészt a hazavezetésből, valamint  hogy megvilágosítson, hogy felismerd a bűnös  rabságodat… hagyd abba. Az embereknek karácsonykor, már nem jut eszükbe, hogy ők abbahagyják a rabságot (azt hiszik így élni természetes), s sokan a világosságot sem fogadják be, amit Isten gyújtott magából, nekünk.   Cél, abban a világosságban lássa meg a lény a saját tetteit, lássa meg az ő saját haszontalanságait, az ő önzését, hogy ő inkább szórakozni akar, mint üdvözülni, hogy ő inkább paráználkodni akar, mint hazamenni. Sok ember inkább csak érzékszerveit kielégíteni pl. zabálni akar ahelyett, hogy Isten felé menjen, nem ismeri a mérsékletességet, nem ismeri a jóságot, nem ismeri mi az, hogy a micsoda öröm másik embernek önzetlenül adni, hanem fanyalogva teszi. Tehát az Isten azt a világosságot akarta gyújtani bennünk, amikor meglátjuk az Ő szemével, hogy milyen haszontalan sorozatot csinálsz, te, ember.   Ezzel a haszontalan sorozattal soha nem fogsz égi hazádba hazamenni. Így életről életre mész rabnak, újra és újra és szenvedsz. Ebben a jó kis formában, amiben vagyunk, ahol a betegség, halál, földrengés, hideg, meleg, munka, akármi, sorolhatnám szenvedtet minket, ezt akarod ismételni vagy még rosszabb életformákat azért, mert nem vagy hajlandó felismerni, hogy az Isten világosságot gyújtott, meg akarja mutatni, hogy mi a te szabadságod, és az kizárólag Benne van.

Nem az Isten a rabság, a te vagy a rabság. Ő a szabadságot adja, hogy azt mondja, hogy menj magadból ki, gyere hozzám a Fénybe, legyél velem együtt. A testedet majd meglesz, abban cselekszel, de segítelek, és utána végleg kiszabadulsz, és végleg szabad vagy. Ő ezt a világosságot adja, a világ világossága megérkezik ilyenkor karácsonykor.

Krisztus születésével maradjon köztünk, kér minket, hogy csatlakozzunk a szabadsághoz, csatlakozzunk Hozzá. Ő a szeretetből teszi ezt,  minden lényben, amit ebben a filmben is látunk, mindegyikben kell, hogy legyen lélek. Különben nem élne. Ezt a sokféleséget, amit mondtam, többször megértük, hogy tele van a templom, és érezzük azt, hogy mindenki benne van. De ez is sokakban, sajnos egy olyan múló hangulat; hogy jaj, de szép volt, tényleg érzem, hogy ott nyüzsög, és akkor úgy, ahogy volt el is felejted.

Ha mélyen belegondolsz, hogy az Úristen abból a végtelen, kifejezhetetlen, elképzelhetetlen örök valóságából lejön - körülbelül 40 évre közénk-, hogy beszéljen velünk, hogy maradjon nyoma, hogy az Isten törődik velünk, hogy megkér minket, hogy fogadjuk be, ahogy a tószegiek énekelték, hogy eljössz a jászolhoz és befogadod magadba. Megteszed-e? Megteszed-e karácsonykor? Vagy a saját magad kis játszadozásait csinálod továbbiakban, és amikor meghalsz, akkor már nem tudsz mit csinálni. Hacsak nincs egy különleges lény, aki segítsen, vagy aki csoportban imádkozzon, különben 99,9%-ában úgy zuhan meg a lélek, ahogy kell.

Ezt akarja az Úristen nekünk karácsonykor megmagyarázni, hogy ő hozza a világosságot, hogy meglásd a rabságodat, amiből kiszabadít, ha észhez térsz, hogy értelem az értelemmel működjön.   Nem véletlenül akarja azt, hogy ne emóció legyen, mert az elmúlik, hanem értelemmel akarja, hogy csatlakozz az Ő értelmébe, hogy lásd be, hogy mit ne csinálj meg, hogy mikor fogsz kiszabadulni a rabságból, hogy mikor leszel a szabad. Na most ez a karácsony lényege, megszületik a Fény, a szabadságod! 

 Isten a világ világossága. Ő emberformába idejön. Ő mindig fénylik. És a fény, ha befogadod, benned lesz. Ha benned lesz a Fény, akkor nem fogsz sötét dolgokat csinálni, mert minden tettre belülről, a szívedből rávilágít, és te látni fogod, akkor egy isteni gyermekként mész a világba.

Hát kérlek benneteket, hogy most KARÁCSONYKOR,  vegyétek azt, -hogy ez az ünnep mindegy, hogy nem ekkor van az igazi születési idő-, de ez most lényegtelen, tér-idő nincs. A tényt nézzük, hogy a Krisztus közénk jött, azért, hogy a rabságból kivigyen a Fénybe minket.  A hálád ne az legyen, hogy azt nézd, hogy te mit kaptál, hanem hálád legyen az, hogy Isten neked adta magát, te meg hálából befogadod és a kapott Fény szétszórod mindenki felé, hogy nekik is örömük legyen.  Ezt kell tenni a szeretetből.   

 

... az emberi lélek mindig növekszik, mindinkább

tudatára jut a saját szellemiségének,

mindinkább közeledik az Istenhez és tökéletesedik.

Akár tudjuk, akár nem, ez a folyamat folyton

 előrehalad. Ha azonban tudod és akarod azt

amit az Isten akar, akkor az életed szabad és örömteljes lesz.

Tolsztoj