Vasárnapi gondolat
AZ ISTENI KAPU…
János 10,1-[1]
Ma azon gondolkoztam, hogy az ember látja az anyja, vagy a nagyanyja képét fiatal korában, aztán, látja öregen, aztán lát egy színészt milyen jól nézett ki, majd látja 70-80 évesen, öregen, kissé melankolikus lesz. Aztán az ember magára néz, de tudatában az van, hogy 18 év körüli az arcom, aztán a tükörből visszanéz egy öregember, az már keményen gondolkodásra késztet. Ritkán lát az ember így ilyen távolságból, ahogy most én, el kell gondolkoznia azon, hogy miért van a mi tudatunkba az, hogy nem akarjuk tudomásul venni az elváltozásunkat, az elmúlásunkat, minden elvesztését.
Nekem ez az 50. anyák napja, így különösen végig gondoltam, először anyámat, nagyanyámat, mind a kettőt, és rájöttem, hogy mindenkinek boldogtalan volt az élete. Aztán mentem feljebb a Szűz Anyához, nem mondhatni, hogy Szűz Anya repesett az örömtől, hogy a halott Fiát foghatta. Szt. Terézt sem mondhatjuk, mint lelki anyánkat boldognak, mert nagyon sokszor bántották, menekült, és lelkileg kínozták. Ha összeszedem az engem érintő öt földi/égi anyát, akkor azt kell, hogy mondja, hogy mindegyiknél bebizonyosodott, hogy a Föld az nem jó hely. Inkább csak kivezető, célra vezető hely. Ezek az anyák mindegyike megtette a magáét. Mindegyik alkotott valami olyat, hogy mi emberi lelkek itt ülhessünk, talán akiknek a célra vezetés megtörtént. Ezért teljes szívünkből hálásnak kell lenni és megköszönni az Úrnak, mindenkit tiszta szívből, akár élő, akár halott anyánknak, vagy nagyanyáinknak. Megköszönni a folyamatosan velünk lévő égi segítő Szűz Anyának, A. Szt. Teréznek is. Boldogok lehetünk, sok anyával vagyunk ellátva, s minket ezek az anyák nagyon vigyáznak, ezért legyünk nagyon hálásak.
Ez a jó pásztor ünnepe egy nagyon kedves vasárnap. Elgondolkoztam ezen is, hogy van, aki ismeri az Úr hangját, valaki nem, viszont mindenkiben az Úr lelke van. Miért lehet az, hogy vannak, akik nem hallgatnak az isteni hangra? Olyan régóta léteztek Isten nélkül, hogy elvesztették a hallásukat Istenre? Akik hallgatnak, valószínűleg visszafelé, az égi haza felé haladnak, vagy éppen nem zuhannak akkorát. A másik fele pedig, aki nem követi a hangját, meg föl se ismeri, lehetséges, hogy olyan rég elvadult, régóta süket lett, lelkileg/ hallásilag teljesen eldurvult. Jézus tudja, hogy az emberek akkor sem mind értették, hogy mit akart ezzel mondani, ahogy ma sem értetik.
Úr elmélkedésben egy hasonlatot mutat, az agy felfokozott működéséről, mikor kívülre kerül a fizikailag mérhető tartományból, de akkor is létezik ilyen állapot…, ez is lehet egy kapu. Buddhistáknál is van kapu, van kapuőr is, Krisztus is azt mondja, Én vagyok az ajtó, a kapu. Ez a „kapu” egy nagyon érdekes dolog, mert a keleti emberek tudják, hogy vannak kapuőrök, akik ijesztgetik azt, akinek nem kell, vagy még nem jutott el addig, hogy bemenjen. Ez a kapu valahonnan, valahova visz, de eddig senki nem mondhatta - Jézuson kívül-, hogy Rajtam keresztül megy be üdvözül, ki-be jár, és legelőre talál. Tudomásom szerint, a katolikus vallás az egyetlen, és azért is egyetlen, mert az Isten személyesen emberi formát felvéve csak ebben az egy vallásban jött el. Egyik sem mondja: „Én vagyok az ajtó: aki rajtam keresztül megy be, az üdvözül, ki- és bejár …” . Ezt, ha jól meggondoljuk, olyan hatalmat sugall, ami sehol másutt nem fordulhat elő. Ezen is meditálni kéne, hogy jó-e ez nekünk, vagy nem, mert bűnt tudva és akarva lehet elkövetni, itt pedig Jézus Krisztus elmondta és ezzel tudjuk! Isten szemével ez nekünk jó. De ha az ember -aki esetleg azt mondja-, hogy fáradt vagyok, elegem volt ezekből az életből és elegem volt ebből az egészből, én be akarom fejezni, nem akarom, semmit sem akarok, az már nem jó! Az Úr pedig biztat, lehetőséget mutat, amit meg sem akarnak az emberek látni, pl. mikor azt mondja, ki-be jár stb.. Megadja nekünk azt a lehetőséget, hogy tudatosan „ki-be járkálhassunk”, hogy nem fog félni attól, hogy kint ragadunk, és nem fél attól sem, hogy ellustulunk, hogy nem fogunk „kimenni” segíteni. Ez egy – sokaknak szinte az értelmetlenségig - felemelt dolog. Ez egy olyan ismeretlen feladat, egy olyan magas szintű megéltetése az isteni dolgoknak, amit eddig nem is értettünk, hogy ez mit jelent. Amikor az Úr mondja, hogy Ő nyitott egy ajtót a Mindenségre, ha te ismered a hangját, utána mész, akkor bevezet az örök élet kapuján. De ha nem ismered a hangját, mert elvadultál, mert nem az Istenre vagy ráállítva, akkor soha az életedben nem mész át a kapun, mert nem követed, így még azt sem fogod tudni, hogy hol a kapu.
A jó Pásztor velünk marad, az is benne van, hogy nem fut el, ha jön a farkas, hanem védi, tereli, óvja, vezeti a juhait. A mai világban nagyon nagy szükségünk van, hogy nekünk egy olyan szerető Pásztorunk legyen, aki követhető, aki után merjünk menni. A Földön minden instabil, minden megkérdőjelezhető, hogy hihetek-e, nem vernek-e át, mert a mai világ átverések sorozatáról szól.
S akkor mindig van stabil pont, Jézust lehet követni, Ő az a jó Pásztor, aki az életével bizonyította be, hogy egyrészt idejött - tudta mi lesz, hogy megöljük-, mégis megmutatta milyen a végtelen szeretet, hogy Benne van további élet. Igen, lehet Őt követni, Ő nem fog minket becsapni, itt nem kell megzongorázni, hogy igaz-e vagy nem, mehetünk-e utána vagy nem /erre csak a sötét lelkek biztatnak, akik egy rossz „kapuőrök” , akik nem szűrni, hanem minden szinten akadályozni akarnak, hogy üdvösségbe ne jussunk/.
Nekünk egy olyan bizodalmas Istenünk van, aki eljött értünk, előttünk jár és haza terelget minket az Ő kapuján át.
[1] Jn 10,1-10 „Abban az időben így szólt Jézus: „Bizony, bizony, mondom nektek: Aki nem a kapun megy be a juhok aklába, hanem máshol, az tolvaj és rabló. Aki viszont az ajtón megy be, az a juhok pásztora. Az őr ajtót nyit neki, a juhok pedig hallgatnak szavára. Nevükön szólítja juhait, és kivezeti őket. Miután mind kivezette, előttük halad, és a juhok követik, mert ismerik a hangját. Az idegent nem követik, sőt elfutnak tőle, mert az idegen hangját nem ismerik.”
Jézus ezt a hasonlatot mondta nekik, de ők nem értették meg, hogy miről beszél. Jézus ezért így folytatta: „Bizony, bizony, mondom nektek: Én vagyok az ajtó a juhok számára. Akik előttem jöttek, azok tolvajok és rablók. Nem is hallgattak rájuk a juhok. Én vagyok az ajtó: aki rajtam keresztül megy be, az üdvözül, ki- és bejár, s legelőre talál. A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen, és bőségben legyen.”
Isten adta, tolmácsolta Pável Márta
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése