Pável Márta
JÉZUS KRISZTUS A FÖLDRE 2027 ÉVE SZÜLETETT.
Jn 21,15-19 Miután ettek, Jézus megkérdezte Simon Pétert: ,,Simon, János fia, jobban szeretsz-e engem, mint ezek?’’ Ő azt felelte: ,,Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek!’’ Erre azt mondta neki: ,,Legeltesd bárányaimat!’’ Majd másodszor is megkérdezte: ,,Simon, János fia, szeretsz-e engem?’’ Azt felelte: ,,Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek!’’ Erre azt mondta neki: ,,Legeltesd juhaimat!’’ Aztán harmadszor is megkérdezte: ,,Simon, János fia, szeretsz-e engem? Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte őt: ,,Szeretsz-e engem?’’, és azt felelte: ,,Uram, te mindent tudsz, te tudod, hogy szeretlek!’’ Ekkor így szólt: ,,Legeltesd juhaimat! Bizony, bizony mondom neked: amikor fiatalabb voltál, felövezted magadat, és oda mentél, ahova akartál. Ha azonban megöregszel, kiterjeszted kezeidet; más övez fel téged, és oda visz, ahova nem akarod.’’ Ezt pedig azért mondta, hogy jelezze, milyen halállal fogja megdicsőíteni az Istent. Miután ezt mondta, így szólt hozzá: ,,Kövess engem!’’
Ma, Jézus születésnapján ez az evangéliumi rész van kiosztva. Jézus minden szinten azt kérdezi Pétertől, hogy „szeretsz-e engem?” Nagyon fontos ez Jézusnak, hogy sokszor, sőt állandóan kimondjuk, igen Uram, szeretlek. Többször el kell mondani, ismételgetni, hogy szeretjük őt, nem azért mintha Ő süket vagy amnéziás lenne, hanem azért, mert nekünk kell ismételgetni, el ne feledjük, hogy mindenek felett szeretjük. Ez a szeretet feltétele, hogy ő megbízzon minket azzal, ahogy az evangélium mondja; legeltesd az enyéimet, a bárányaimat (bárányok a keresztények, akik ismerik Jézus hangját, vagy áldozati állat) és kétszer mondja: juhaimat (egy évesnél fiatalabb →juh. Az ártatlanság, szelídség, a kiszolgáltatottságot megadóan viselő magatartás jelképe). A pásztorkodásunknak ez a feltétele, mert Jézus szeretete nélkül mit fogunk tanítani? Hogy fogjuk táplálékkal ellátni az embereket, azokat az embereket, akik vágyakoznak Isten után, ha nem a szeretet ereje hajt? Szeretet nélkül nincs senki, aki átadja, nincs, aki prezentálja, nincs aki, őszintén megmondja, hogy mit vár el Isteni az életünk dolgaiban.
Ebben a részben azt mondja, hogy mikor fiatal voltál, oda mentél ahova akartál… Ez nem csak a fiatalságra vonatkozik, meg az öregedésre, hanem arra, amit utána mond: ha azonban megöregszel, kiterjeszted kezed (kitárod a kezed Isten felé = átadod magadat), más övez fel téged, oda visz, ahova nem akarod. Ez a „nem akarod” azt jelenti, hogy egynek érezzük magunkat Istennel, és azt mondjuk, hogy szeretünk, felvállalunk Téged, pásztorkodunk a Nevedben. Ez a „megöregszel” lélekben való megöregedés, kiteljesedés, beérés. Így akkor megérthetjük azt, hogy kiterjesztik a kezünket Isten nevében. Ő rakja ránk a palástját, az övét, és onnantól kezdve az az erő ural, ami a lelkünket, testünket átjárja, elszállít oda is, ahova nem is gondoljuk. Eleinte nem is akarjuk, vagy nem is hisszük, hogy minket el lehet valahova szállítani. Ez a valahova a másik lét, a felemelő lét, aminek a kezdete a szeretet, a szolgálat elvállalása, és utána a teljes isteni működés megengedése, ezek fantasztikus dolgok!
Jézus azzal folytatja ezt a részt, hogy „kövess engem”. Ez a felszólítás Istentől többször előfordul az életünkben. Emlékszem, mikor Horányban Jézus mutatott egy sast egy ágon, és azt mondta, hogy „szakadj már el, hogy repülj, indulj!” Ez ugyanazt jelenti mint, hogy kövess engem. Kövess engem a dolgaimban, amit mondok, ahova vezetlek, ahova akarok menni veled, hogy neked adtam a köpenyemet, hogy felruházzalak. Ő kiterjesztette MAGÁT ránk, és oda visz, ahova eleinte nem akarunk menni. Majd akarunk, mert átadjuk magunkat. Látod Őt, tartod magad a végtelen szeretethez, ez minden szinten követéssé válik. Legyen ez a követés egy alap, egy életstílus. Krisztust követjük, ránézünk, s az összes többi olyan, mint mikor ülsz a vonaton, és csak a végállomás van az eszedben, az üdvözülés, a Krisztushoz menetelés. Míg robog a vonat, futnak el melletted a fák, futnak el melletted a házak, a világ, a világ dolgai, nem állsz meg, nem szállsz ki, hanem a végcélra nézel . Mikor követed/átadod neki magadat, egyre jobban fut el melletted a világ, az életed azért, hogy berohanj az örök életbe.
Jézus Krisztusnak ez lesz a legnagyobb ajándék, amit tőled kaphat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése