AVILAI SZENT TERÉZ, EGYHÁZDOKTOR, KRISZTUS SZERELMESE, S AQUILA LELKI ANYJA

 Pável Márta

HÓNAP SZENTJE:

AVILAI SZENT TERÉZ, EGYHÁZDOKTOR, KRISZTUS SZERELMESE, S AQUILA LELKI ANYJA

 1515 – március 28: megszületik Avilában

1582 szeptember 19.: Az éppen Medinában tartózkodó Antonio de Heredia késedelem nélkül Alba de Tormesbe küldi a súlyos beteg Terézt, hogy az a jelenlétével biztosítsa a hercegnő unokájának szerencsés megszületését.

           – október 4. Terézt  este kilenckor Isten  magához veszi.

1583 – Megjelenik Teréz első könyve, A tökéletesség útja.
           – július 4.: Kinyitják Teréz koporsóját, hogy a testét Avilába szállíthassák és romlatlannak találták a testét.

Szent Teréz: Önéletrajzából
„Nagyon  megesett a szíve rajtam; s azt mondta, hogy a földi szenvedéseknek egyik legnagyobbika éppen az, amely reám nehezült, tudniillik a jó embereknek elítélő véleménye. Szerinte még sok szenvedés vár reám, mert nekem állandó vezetésre volna szükségem, ebben a városban pedig senki sincs, aki engem megértene. …

Ezen lelki küzdelem és háborúság közepette gondolataim olyan irányba kalandoztak, amely ellenkezett a tökéletességgel, s a mindenről való lemondás sem volt meg bennem úgy, amint szokott lenni. Ilyen nyomorultnak érezve magamat, megijedtem, hogy hátha mégis képzelődés volt mindaz a kegyelem, amelyet az Úrtól kaptam. Egy szóval nagy volt lelkemben a sötétség. Mialatt így kínlódtam, egyszer csak elkezdett hozzám beszélni az Úr, s azt mondta, hogy ne szomorkodjam. Tanuljam meg ebből, hogy mennyire nyomorult vagyok, mihelyt Ő magamra hagy; s hogy nincs számunkra biztosság, amíg ebben a testben élünk…. s úgy láttam, hogy az Úr nagyon sajnál bennünket, akik ebben a világban élünk. Azt is mondta, ne gondoljam, hogy megfeledkezett rólam; Ő soha sem fog engem elhagyni; másrészt azonban nekem is meg kell tennem a magamét. Mindezt az Úr igen gyöngéden és kedvesen mondta, s még egyéb szavakat is fűzött hozzá, amelyekkel nagy kegyelemben részesített; azonban nem volna célja, hogy leírjam. Igen sokszor intézi hozzám Ő Szent Felsége nagy szeretettel ezeket a szavakat: „Te most már az enyém vagy, én pedig a tied." Az én megszokott mondásom pedig, amelyben, azt hiszem, színigazság van kifejezve, ez: „Mit bánom én önmagamat Uram? Engem csak Te érdekelsz."