ISTENI HATALOM A HETVENKETTŐ TANÍTVÁNYNAK IS
(Lukács 10.17.)
Ritkán esik szó a hetvenkét tanítványról, mindig csak tizenkettőről. Tudjuk, hogy Jézus körül a legbelső kör volt a tizenkettő, utána a hetvenkettő, meg volt egy kb. „1. Korintus 15:6 Azután megjelent több, mint ötszáz testvérnek egyszerre, akik közül a legtöbben még mindig élnek, néhányan azonban elhunytak” kör is, amiről még kevesebbet tudunk. Mint az evangéliumból is kitűnik, hogy ennek a nagyobb körnek (72) is parancsot adott, hogy a nevedben gonosz lelkeket távolítsanak el és engedelmeskedtek is nekik a gonosz lelkek. Azt nem írja, hogyan működnek, milyen típusú gonosz lelkek engedelmeskedtek nekik. Jézus azt mondta, hogy láttam a sátánt, mind a villám úgy bukott le az égből.
Van-e nekünk olyan öntudatunk Istenben, hogy így elbánjunk a kísértő erővel, s mi ezt el hisszük-e ezt magunkról, hogy képesek vagyunk rá? A hetvenkét embernek sikerült a gonosz lelken uralkodni, és valószínűleg nem voltak úgy felkentek, mint a 12-ek. Nem voltak - legalább is nem tudjuk…-, meghívva apostolnak. Az apostoloktól sehol sem olvasható, hogy így dicsekedtek volna ”sikereikkel”, mint a hetvenkettek.
Adott-e nekünk, vagy mindenkinek Jézus Krisztus olyan erőt, hogy az ellenséges erőn úrrá legyünk, tudjuk-e nem fog ártani nekünk semmi. Félek, hogy nem. Nincs meg bennünk az a „hatalom érzet” amit Istentől kaptunk, hogy én legyőzőm a világot, velem nem lehet kikezdeni, rajtam nem fogtok uralkodni, nekem nem fog ártani semmi sem. Egyrészt Szent József hatására van a koronavírus miatt bennünk, hogy rajtunk ez nem foghat, mert ott van József és imádkozik értünk. Tehát ezt is „kiadtuk bérbe” Józsefnek, mert tudjuk a gyengeségeinket. Ami nem baj, mert a gyenge ember mankókat keres, aki nem tud menni annak, mankó kell. De az Isten ezt saját magunknak is „kiutalta”, főleg, hogy elköteleztük magunkat Vele.
Itt a hetvenkettőnek adta meg, nem is az apostoloknak, akik olyanok voltak, mint a sasok, függetlenül attól, hogy felkentek-e vagy nem. A legnagyobb ellenségen is uralkodhattok.
Ha odaállnál és hathatósan tudnál küzdeni, támadni, ha hathatósan győzni tudnál, de mi nem tudunk győzni, a papság között sem jellemző, hogy így lenne. Miért is? Gyengék vagyunk. Az Isten adta ezt az erőt és sajnos az látszik, hogy hétről hétre nem hisszük el. Ránk áll, hogy ha mustármagnyi lenne a hited és azt mondanád a hegynek, hogy ugorj, a tengerbe, akkor beleugrana. Az ember azt hiszi, hogy van hite, mindenki azt hiszi, hogy ez működik, de nem elégséges! Így mindenkinek magában kellene roskadni és azt kell önkritikusan mondani, hogy még mindig kevés vagyok. Valamit nem csinálok jól. Valamit mélyen nem hiszek el, hogy működne. Valamit a világgal kioltok. Annyi felé futok, hogy nem tudok koncentrálni arra a pontra, amit az Isten mond. Szétszakadok. Olyan vagyok, mint a kocsinak a lámpája, ami nem olyan mint a lézerfény, amivel égetni lehet. Ebbe a szétszakadásban, szétszóródásban vagyunk mi képtelenek azt megtenni, amit az Úr mondana.
Jézus Krisztus azt mondja, hogy nem fog ártani nektek semmi. Ezt mindenki nagyon szeretné hinni. Ezt talán jobban elhiszed, hogy nem fog neked semmi ártani, mint azt, hogy te skorpiókon, kígyókon ugrálj. Mi lenne, ha azt mondanánk, hogy a második mondattal indítunk. Nem fog ártani nekünk senki, mert bennünk van Krisztus. Krisztusnak, hogy nem tud ártani senki, mert Ő az Isten? Mi hordozzuk ezt a szentélyt, befogadtuk Őt magunkba, hogy lehet nekünk ártani? Ha ezzel a tudattal élünk, hogy nekünk nem tud ártani semmi, de sok olyan skorpió és kígyó ember van, akire vigyázni kell. Így visszafelé fordítva lehetne erőnk.
Nevetek fel van írva a mennyekben. Mi Isten kitartunk az úton. Ma hogy éltünk? Eddig hogy éltünk? Mindennap teszel-e valamit, hogy ez az úton megmaradj?
Isten adta, leírta Pável Márta
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése