Sajnos van olyan eset is, amikor az ember annyira szegény, hogy rájön nincs tovább, hiába spórol, gyűjtöget. Belátja, hogy vége, nincs több erő, lehetőség…, feladja, akkor itt meghal, mert nincs több élelem, hiába küzdött.
Mennyire kell hinni, mikor Illés azt mondja az ószövetségi részben a szegény asszonynak, hogy: „add nekem az utolsó lisztecskédet”. Az emberekben – mint az evangéliumoknál a szegény asszony két fillérjénél is – kérdésként merülhet fel, hogy miért adja oda az utolsót is, de aztán végül azt is odaadja, mindegy neki, hiszen tudja, hogy utána úgyis éhen hal, mert nincs több lehetősége.
Több félét is gondolhat az asszony: „nekem mindegy legalább nem szenvedek”, vagy „oda adom, mert hátha erőszakkal veszi el” stb., vagy nem gondolkodik semmin, ha kérik, akkor oda is adja. Mindkettő ugyanazon az elven működik, a szegény asszony két fillérje, illetve Illés próféta és az asszony közti történet is, mert egyik asszonynak sem volt többje és vége volt. Egyik az Ószövetségi, a másik az Újszövetségi felfogás, de a mondandó ugyanaz.
Az ószövetségi rész nekem szebb, hosszabb, Illés úgy kezdi, hogy: „ne félj”. Kérdés, hogy kellett-e a nőnek Illés szavaiban hinni. Akkor is voltak hitetlenek, de ez a nő hitt. Ez a szegény asszony nem gondolkodott semmin, nem kételkedett, valahogy érezhette Isten emberének a kisugárzását, hogy Illés nem össze-vissza beszél, nem fogja becsapni. Ahogyan Illés kérte, úgy cselekedett, elkészítette a kis cipót, s vitte Illés prófétának. Egyszer csak hirtelen, Napként felcsillant a fény, a remény, elcsodálkozott, hogy aki kért, annak adott a cipóból, de az mégsem fogyott el, többen jöttek, nem fogyott el. A csodát Illés által az Úr vitte véghez.
Isten csodákat csinál, amikor akar valamit az ember lelkülete miatt, azért, mert az embereknek szüksége van erre, mert sajnos a csodákon keresztül kapható meg az ember szíve. A szegény asszony két fillérjénél nem tett csodát, ott példabeszédet mondott. A Királyok könyvében leírtak szerint csodát tett, s a zsidó felfogás szerint azonnal látszik is a jó cselekedetek haszna. Az Újszövetségben nem látszik azonnal a tett gyümölcse, mert itt már erősebben átjön a lélek halhatatlanságának, az odaáti életének a valósága. A Krisztus által közölt mondandó finomabb, intelligensebb.
Melyik a könnyebb? Amikor jót cselekszünk és rögtön látjuk a hasznát, vagy amikor csak később. Amikor a szegény asszony továbbra is szegény marad és nem írja le a Biblia, hogy vele a továbbiakban mi történik, hogy megoldódott-e az élethelyzete. Ez az újszövetségi mondandó, az „eredmény” nem prompt jön, hanem később, és ehhez nagyobb hit kell. Az ember ott áll, kitéve az Istenbe vetett bizalmának, hogy Isten előbb vagy utóbb megsegíti. Ehhez sokkal nagyobb hit kell, mert Isten nem mindig úgy működik, ahogyan mi akarjuk, vagy elképzeljük.
Isten adta, közvetítte Pável Márta
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése