Avilai Szent Teréz Templom

Avilai Szent Teréz Templom
Avilai Szent Teréz Templom
Ennek a felületnek felelős kezelője Varga Péterné/ Pável Márta katolikus hittanár. Célunk őskeresztény módon élni és az evangéliumot, a Bibliát, Isten szavát nem elferdítve, hanem Jézus Krisztus tetszésének megfelelően tovább adni. A Biblia örökéletű, szavaihoz tolmácsolni fogjuk a mélyebb megértést is. A legfrissebb írások alább érhetőek el.

2021. július 21., szerda

FERENC PÁPA ÚJABB KIAKASZTÓ TETTE

 Pável Márta

FERENC PÁPA ÚJABB KIAKASZTÓ TETTE


Nem tudom, hogy mennyire mondható el Ferenc pápáról, hogy autentikus pápa, jószándékú pápa, a tradicionális értékeket képviselő pápa…

Magyar Kurír:„Traditionis custodes – Ferenc pápa újraszabályozta a régi rítus használatát… A Szentszék július 16-án tette közzé a Szentatya „Traditionis custodes” kezdetű apostoli levelét, amely hatályon kívül helyez minden korábbi szabályozást az 1970-es reform előtti római liturgia használatáról, és teljesen új, szigorúbb szabályokat vezet be.”

Mik vannak leírva? Csak pár példa:2. § ki kell jelölnie egy vagy több helyet, ahol az ezekhez a csoportokhoz tartozó hívők összegyűlhetnek az eucharisztia ünneplésére (de ez nem lehet plébániatemplom, és e célból új személyi plébániákat sem lehet létesíteni.” Vagy, ami önmagában nem lenne rossz, sőt… „A papnak alkalmasnak kell lennie erre a feladatra, jártasnak kell lennie az 1970-es reform előtti Missale Romanum használatában, olyan jó latin nyelvtudással kell rendelkeznie, hogy teljesen megértse a rubrikák szövegét és a liturgikus szövegeket, valamint buzgó lelkipásztori szeretetnek és egyházi közösségi érzésnek kell betöltenie.”

„6. § figyelnie kell arra, hogy ne engedélyezze új csoportok létrehozását.

4. cikk. A jelen motu proprio közzététele után felszentelt papoknak, akik az 1962-es Missale Romanummal kívánnak misézni, hivatalos kérelmet kell benyújtaniuk a megyéspüspökhöz, akinek az engedély megadása előtt konzultálnia kell az Apostoli Szentszékkel.

5. cikk. Azoknak a papoknak, akik már az 1962-es Missale Romanum szerint miséznek, engedélyt kell kérniük a megyéspüspöktől, hogy továbbra is élhessenek ezzel a felhatalmazással.”

A pápának ez a legújabb „alkotása” egy kicsit megdöbbentő volt számomra, és gondolom nagyon sok ember számára is. 18 éves koromig latin liturgián nőttem fel, és később a gimnáziumban lelkendeztem, hogy én már tudom latinul a Miatyánkot meg a Hiszekegyet is. Nagyon jó érzés volt később is, pl. Olaszországban, hogy az ember szinte értette, hogy mit beszélnek, és ha bárhova mentünk misére, mindenütt ugyanazt a liturgikus szöveget hallgattuk. Nagyon-nagyon szép volt, egységbe kovácsolt minket, keresztényeket, nagyon jó érzés volt.

Majd amikor bevezették a II. Vatikáni Zsinat döntése nyomán a szerintem hitélményen sokat rontó új miseliturgiát, ez meghökkentő és elkeserítő volt. Ez az, amit a pápa most kizárólagossá tett. Mi is ez népnyelvén zanzásítva? Háttal áll a pap az Oltáriszentségnek…, szemben a hívőkkel. Mintha félnének, hogy közben elmennek a hívők… vagy mitől? Népi nyelven kell a misét mondani, ja, és mindenféle kókler zene is jöhet, pl. fél hónapos tanulás utáni gitározgatás, a fiatalok szerepeltetése. Számomra az újfajta miserend anno kerek szemeket okozott, nem értettem, mire jó, akkor még nem voltam otthon egyházi ügyekben. Ugyanis a szememben egy csomó dolgot megsértett az egyház. De csak egyet említenék: ha valaki — például megfelelési kényszer miatt — túl mélyre ereszkedik a plebszhez, ha valaki a leereszkedett színvonalát sem tudja méltósággal képviselni, akkor annak a hitele fokról fokra, napról napra elvész. Ez, akár tetszik, akár nem, így van. Hogy érthetőbb legyek, ha egy neves orvosprofesszor esténként lemegy a kocsmába és ott részegen üvöltözve énekel, akkor arra már később nem tudnak úgy felnézni azok, akikkel együtt ivott. Nehéz magas szinten lévő embernek, sőt papnak lenni. Úgy vélem, egy tartást adott a nép és a pap közötti kapcsolatnak az, hogy a pap latinul mondta a misét, és mert hátat fordítani nekik, és alázattal elöl hajtott térdet az Úr előtt stb.. Mindez adott neki egyfajta emelkedettséget, az egésznek egyfajta tiszteletet — kilépés a hétköznapokból —, egyfajta jó értelemben vett „különállást”, mert jelezte, hogy ő is ugyanolyan szolga, ugyanolyan ember, ugyanolyan vándor, mint a nép. A pásztor elől megy és meghajol az Úr felé, az Oltáriszentség felé és együtt hajlik meg a néppel.

Mindezt most döfte halálra a pápa. A Szent X. Piusz Társaság vissza akarta állítani a régi rendet — jó dolog volt —, de Ferenc pápa nemhogy nem békült ki velük, hanem ezzel a döntéssel úgy érezte, rendet tett. Csakhogy szerény véleményem szerint éppen hogy NEM! Ahogy szokták mondani, alea iacta est. Igen, most nagyon áll, hogy a kocka el van vetve, de sajnos nem veszi észre az egyház. Nem veszik észre, hogy mi a Krisztus által adott hit mélysége, milyen spirituális magasságokba vezethetne Isten. Helyette megy a végtelen nihilképzés, a hígítás. A gregorián zene helyett nem a gitározás, a könnyedebb, megalkuvó módszerek felé kell menni, hanem keményen a tradicionális irányba, még ha nem is mindenkinek érthető, és pont ezért tisztelendő dolgot kellene is előtérbe helyezni. A régi latin rítus sokaknak talán egyfajta érthetetlenség volt, de rákényszerített valami elszállásra, a nem megfogható felé menésre, egy emelkedett varázsa volt. (Nagyon is jól láttam kérges kezű parasztembereken, milyen lágyan néztek egy-egy mise után.) S pont ez kellene ma, nagyon is ez kellene, a misztikus érzés elősegítése, ezt sugalló liturgia, a latin nyelv, hogy együtt hajlunk meg az Úr felé, a gregorián zene (és nem a gitárzene). Mindezek egy olyan tartást adtak, ami kiigazította az emberi gyengeséget. Ezt tudnia kéne az egyháznak, rá kellene éreznie, hogy ezt a dolgot pontosan még jobban megengedni, elősegíteni kéne, hogy mindenki végezze azt a liturgiát, ami a szíve szerint hasznosabb neki. S nem megerősíteni kéne a II. Vatikáni Zsinat döntését.

Látom, hogy a dokumentum megtiltotta, hogy a latin liturgia plébániatemplomban végezhető lehessen, még püspöki engedéllyel sem. Emiatt nem építhető plébániatemplom, és nem hozható létre új közösség sem, ezen egyenesen sírni lenne kedvem, ez nekem tragikus.

Mi, Isten SASai előállunk a segítségünkkel, ami a krisztusi életünk sugallata. Az egyház püspöke nem szentelte fel a mi kis templomunkat, mondván, hogy nem szereti a magán akciókat, a magán templomokat. Így mivel minket Jézus Krisztus vezet, aki él, Ő kérte a templomot is, Ő is szentelte fel, csak neki van beleszólása abba, kit engedünk be. Ezt a kis vidéki, gyönyörűen szép magán templomot felajánljuk minden latin liturgiát végző papnak, ha akarnak, keressenek meg, és akkor a templomunk nyitva áll a latin liturgia végzésére. Jelentkezni a martatsas@gmail.com e-mail címen lehet.

Ez a legkevesebb, amit megtehetünk a tradicionális egyház érdekében.

Ez az egész felfogás nekem Jézus Krisztus tettének a meggyalázása. S nem érdekel, mit gondol a hierarchikus egyház, ez az ő dolguk. Az meg, hogy Isten akaratát, szavát közvetítsem, az meg az enyém/miénk!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

EGY MISZTIKUS CSOPORTBÓL KIKERÜLŐ ÁRULÓK TETTEI

   Ez a csoport, amit sasnak=Aquilának hívnak, kb. 40 éve működik. Amikor a teológiára jártam, akkor a professzor mondta, ez a csoport rövid...