A szív bősége

Szeibert Márton gondolatai

Mt12,34-37 Viperák fajzata! Hogy beszélhetnétek jót, mikor gonoszak vagytok? A száj ugyanis a szív bőségéből szól. A jó ember jó kincséből jót hoz elő, a rossz ember rossz kincséből rosszat hoz elő. Mondom nektek: az emberek az ítélet napján minden fölösleges szóról számot adnak, amit kiejtenek a szájukon. Szavaid alapján igazulsz meg, és szavaid alapján vonsz magadra ítéletet.

A fenti rész kapcsán 3 gondolatot hoztam:

1. „A szív bőségéből szól a száj”

Ahogy már pár hete is említettem, és ezt szeretném most jobban kifejteni, hogy csak akkor tudunk jól prédikálni, ha ott van mögötte egy Istennek adott élet. E nélkül hiteltelen, amit mondunk, e nélkül sosem fogunk úgy beszélni, „mint akinek hatalma van”.

“Viperák fajzata!” – mondja Jézus a beszédében. Közülünk melyikünk venné a bátorságot, hogy így beszéljünk? Persze, Jézus belelátott az emberekbe, de nem csak erről van szó, hanem arról is, hogy mi komfortosak vagyunk.

Nem tudom, hogy pontosan mi hiányzik, de valami apróság még hiányzik belőlünk. Mintha egy mérleg nyelve lennénk, és még valami kell, hogy teljesen átbillenjünk Istenbe. Közben Márta megadta a választ: a bátorság hiányzik. Mert jelenleg még úgy próbáljuk szervezni az életünket, hogy elférjen benne Krisztus is, ahelyett, hogy Krisztus lenne a középpont, és hidegen hagyna, hogy mennyi világ fér köré.

Ezért a prédikációra való felkészülés végülis nem más, mint hogy magunkat még őszintébben, még áthatóbban, még teljesebben átadjuk Istennek. Akkor majd Isten kibővíti a szívünket, és akkor a Szentlélek fog belőlünk beszélni.

Kb 15 éve vagyok a sas úton. Ennyi idő alatt azt vettem észre, hogy az Istennek való önátadásunkat mindig a lehető legkülönfélébb eszközökkel próbálja Isten egyre teljesebbé, őszintébbé tenni. Rengeteg lépcsőfokot, szintet éltem/éltünk meg ez idő alatt, és ahogy Rahnertől is hallottuk, folyamatosan megállás nélkül kell haladni az Isten titkai felé, és mostanában megint volt egy ilyen szint, amit talán még csak emésztünk, de Isten minden bizonnyal már készíti nekünk a következőt.

És most a prédikációk is itt vannak, ami látszólag nem nagy ügy, ki ne tudna beszélni valamiről 10 percig, de ha megnézzük ezt az evangéliumi szakaszt, meg ha meghallgatjuk magunkat, akkor rá kell döbbennünk, hogy ez egyáltalán nem egyszerű, mert a jó prédikáció gyökere az Istennek adott élet. És ez már nem vicc.

Tudjuk a teológiai tanulmányainkból, hogy az ősegyház hite szóbeli igehirdetés formájában terjedt, ugye ez volt a kérügma, és ez azért működött, mert a feltámadás fényében a tanítványoknak (nem csak a 12-nek) minden kétsége szétfoszlott, és teljes szívvel áldozták magukat Jézus örömhírének a terjesztésére.

2. „Viperák fajzata!”

Jézus többször él ilyen kemény megszólítással. Sőt, azt is mondja máshol, hogy „Senki sem jó, csak egyedül Isten”. Tehát csak annyira vagyunk jók, amennyire Isten működik bennünk. Ahonnan kiszorítottuk a fényt, ott ugye sötétség van. A földünkön kb 50-50% a fény-sötétség aránya az egyik halottaskönyv szerint. Az a baj, hogy a sötétség egyik bevált módszere a rejtőzködés. Úgy tenni, mintha nem lenne sötétség, mintha minden jó lenne, mindenki jó lenne, és a világban levő szörnyűségek csak valami külső környezeti tényező hatása lenne. Valójában tudatosítanunk kell azt, hogy az ember – hiába Isten lelke van benne – nem csak jó, mert már sok koszt rápakolt.

A politikai hatások, reklámok, gyógyszerek stb, mind-mind emberi sötét érdekek mozgatják, és keresztény emberként ennek tudatában kell lennünk, részben, hogy célzottan tudjunk kardozni (imádkozni), részben pedig, hogy ne tudjanak minket megvezetni.

Ezt azért akartam elmondani, mert úgy látom, hogy a mai korban az ördög egyik nagy lépéselőnye, hogy szinte mindenki tagadja a létezését. Még keresztény körökben is divatos ez a nézet. Nagyon ébereknek kell lennünk, és terézi lelkülettel folyton Istenben kell lennünk, ez az egyetlen működőképes módszer.

3. „Szavaid alapján igazulsz meg, és szavaid alapján vonsz magadra ítéletet.”

Utolsó rövid gondolat: Ebben a mondatban a SZÓ vagy SZAVAK az, ami belőled kiáramlik. Ezek lehetnek magasabb dimenziós szavak is, ha nem egy-egy emberi szót mondasz, hanem mondjuk egy érzelmi hullámot löksz ki magadból. Az emberek talán nem veszik észre, de más lények igen. De ha nem adok magasabb értelmet ennek a SZÓ-nak, tehát ha szó szerint értelmezem, akkor is igaz, mert egy tiszta lélek nem fog gusztustalanságokat beszélni, nem fog feleslegesen beszélni csak azért, hogy ő legyen a középpontban. A tiszta lélek Istenről fog beszélni, ahogyan azt Teréz házában is művelték. A vicc és a jókedv például tetszik Istennek, azzal sincs baj, hiszen Isten Jó és jót akar. A mi jókedvünk Istenben gyökerezik, és akkor nincs vele baj. Más csoport esetén, ahol mondjuk mindig csak az alkoholban gyökerezik a jókedv, az már sajnálatra méltó.