Pável Márta    Isten adta…

  LEGYETEK ÉBEREK…

Mi az olaj, ami fényben tartja a lámpát. Ennél az evangéliumi résznél az egyház nagyon sok mindent mond, de most  nem feltétlen azt követem.

Az olaj egy muníció. Amikor az ember megszületik, a hinduk azt mondják, hogy megfelelő számú lélegzettel születik. Azért mondják, hogy ne pihegj, mert ellélegzed az idődet. Ezért tanítanak a jógik lélegezni.

A muníció a lélek energiája, fénye. Mit csinálnak a balgák, ostobák? Meggondolatlanul tékozolnak. Azt gondolják, hogy az utolsó pillanatban  adni fog nekik valaki a saját  muníciójából?

Kérdés: El tudsz-e menni valahova szerezni olajat, anélkül, hogy ki ne csúsz az időből? Egy adott fény tartalmát, muníciót meg lehet-e növelni, vagy csak csökkenteni lehet? Azt gondolom, hogy időben végzett elmélkedéssel, Istennel való együttléttel, fény kéréssel az olajadat, muníciódat növelni lehet.  Ezt mutatja az is, mikor egy embert „fényezünk”, hogy nem ebből a munícióból adunk,  hanem amit közben pluszban Istentől imával kérünk. De nem úgy, hogy ostoba volt egész életében, semmit sem csinált, utána oda jön, bajba vagyok, mert „hirtelen” jön az Úr és akkor most adjál nekem.   Nem így működik a rendszer, mindenki azt gondolja, hogy elég lesz, ha az élete utolsó pillanatában megtér (sokan akkor sem…). Nincs idő játszadozni, nem lesz képes odáig eljutni. Lehet, hogy előbb meghal, mert elfogyott az a fénye, ami addig életben tartotta. Lehet, hogy kéne neki nyolcvan év, ahhoz hogy éljen, megtérjen, üdvözüljön, hogy az Istent magába fogadja, de elszórta a lehetőségeit, nem imádkozott, elmélkedett, nem tette az Istenhez a lelkét, nem töltögette fel magát, lehet, hogy csak negyven évig lesz elég, akkor elkezd haldokolni, és lassan, fájdalmasan meghal. Boltban nem tud venni muníciót, ugyanis ezért meg kell küzdeni.

Az emberek általában nincsenek tisztában magukkal, hogy mit csinálnak az életükkel. Nincsenek tisztában a „fényviszonyokkal”. Az egyház erre azt mondja, előrelátó-e vagy nem. Ha valaki belátja, hogy hogyan működik ez a rendszer, ez a világ, akkor belátja, hogy én ezt a kegyelmet el is tudom szórni, és a maradék  kevés lesz, célhoz nem futok be.

Érdemszerzés ideje az itteni életünk. Igaza van az egyháznak, mert ez időt lehet a muníciónak a növelése is felhasználhatnám, nem csak az elfecsérlésre.  Akit nem tud megragadni az egyház, belső hiánypótlásuk miatt megkeresik a szektákat, a pránanadit stb., mert az Isten a levegőben kicsi fénycseppecskéket/pránát  juttat , ha jól lélegzel, akkor egy kicsit tudod növelni vagy megtartani a muníciót. De így nem lehetséges annyit összeszedni, amennyi egy nagy szent, hazajuttató élethez szükséges.   Az érdemszerzés ideje sokszor előbb le fog járni, mint számítanak rá, mint kényelmes élete folytán kéne, ezért kellene fokozottan ébernek lenni. 

Ez a muníció a látáshoz is szükséges. Lásd, hogy közeleg az Úr, megérkezett és meglátni/ észre venni, hogy a te életed mire megy ki. Ebbe sok minden belefér; pl.  egy rendesen megélt házasság, gyerekek, állás, kocsi, de semmi luxus. Nem fér bele perverzió, olyan dolog, ami erkölcsileg kilengeti a világból. Az utolsó pillanatban nem adhatsz másnak, vezetheted, kikíséred, de ha sötétség várja, jobb ha elmész mellöle. Benne van a Szentírásban, hogy aki az utolsó órában dolgozott is annyit kapott, mint aki végig dolgozta a napot. De ez nem azt jelenti, hogy úgy üdvözült mint a nagy lelkiedényű szentek, de a lehetőséget megkapja, de érmeket nem szerzett, most nem zuhan meg egyből, hanem várják és „elintézik” vele amúgy a dolgokat.

Biblia azt mondja, hogy ostoba, aki elfecsérli az idejét, lehetőségeit, olaját. Az ember nagyon sokszor találkozik olyan emberekkel, akire nem azt mondom, hogy szimplán ostoba, hanem ennek a hússzorosát. Úgy érzem, hogy beforr a szám, minek beszéljek, ez annyira ostoba, hogy erre nincsenek szavak. A koskafeje, gőgje, egoja megakadályozza az előrelátást. Az ilyen az utolsó percben hiba rohan olajért. Elszúrta, konok, hitetlen lett, tagadásban élt. Ezekkel mit lehet kezdeni? Semmit.

Az adventi várakozás kapujába van ez a bibliai rész, hogy mindenki gondolkozzon el azon, hogy a meglévő fény készlete, muníciója milyen üzemben van, tele van, kitart-e addig míg számonkérésre megy? Elég lesz-e ahhoz, hogy fölfelé szálljon, vagy éppen haldoklik benne a lélek és megélheti az időtlennek érzett szétesést?  A betegségek rendszerint akkor jönnek amikor a lélek muníció/fény hiányában haldoklik.

Próbálkozzatok elgondolkozni azon - tudom ez a csoport (AQUILA) nagyon sokat töltekeztek, de elég hamar elengeditek, de szerencsére nem mindet, csak részben-, megvan-e a készség mindegyikötökben, hogy rendszeresen jöjjön és újra és újra feltöltse magát. Kérdés, ez egy nagy katarzis, betegség, háború kitörésekor elég lesz-e a mai „töltöttség”? Nekünk úgy kell megszilárdítani magunkat, hogy mi mindig világítsunk, akármi hullik az égből, nem szabad hagyni kihunyni a fényünket, ezt nekünk tenni kell. Ha megtesszük, akkor mi az isteni szót megfogadtuk, és nem az ostobák közé tartozunk, hanem az okosak közé.