SZERETET, ELLENSÉG szeretete….

„Prédikáció „

Pável Márta

 

Ez a mai evangélium rész minden nem hívő embert kiborítana, és azon gondolkozna, hogy mit szeressek az ellenségemen,  hogy tartsam oda a másik orcámat is, és a nem hívő meg van győződve, hogy a katolikusok nem normálisok. Szóval ez   így összefoglalná. De ezt lehetne másképp is értelmezni.

A másik értelmezése meg nekem az, hogy amikor az Olimposz hegyen egyszer elmélkedtem, és Jézus a legmagasabb fenyőfánál felül nőtt, tehát olyan 20 méteres lehetett, és a kereszten volt,  a fenyőfa helyett kereszt volt. Ő nézett le, és kérdeztem Tőle, hogy haragszol-e azokra, akik megfeszítettek?  Azt mondta, hogy nem, mert óvodások.

  Engem egy örök életre megrázott, mert ez az óvodások szebb, mintha én azt gondolnám, hogy ökörre se lehet haragudni, ha megrúgott. De hát az óvodásra sem, mert azt se tudja, hogy mit cselekszik. Nem lehet számon kérni azt, aki nincs azon a szellemi szinten, hogy mit csinál a másikkal. Végig se gondolja, hogy esetleg Isten emberét üti, vagy azt gyalázza meg, vagy annak hazudik, ez nem jut el a tudatáig. De gyakorlatilag, ha buddhistásan nézem, ökör szinten van.   Ezt már annyiszor mondtam, hogyha én felolvasnám a Bibliát vagy Origenész az ökörnek, és helyébe hozzám vágja a fejét, vagy belém rúg, akkor nem az ökör a hibás, hanem én.

 Ezt kell meggondolnom, hogy az ellenség az ellenség-e? Ha annak fogom fel, hogy velem egy síkon van, és  megrúg, akkor vagy egy síkon van velem, vagy én vagyok a hibás, hogy így kezelem, és nem azt nézem, hogy karmikusan hol tart, a különböző nemességi fokokban hol tart. Ugye a medvével se állsz oda vívni, meg az ilyennel se, mert úgyis ő győzne. Az egyik a hülyeségével, a másik az erejével. Vagy mind a kettővel, nem?

Tehát tudnom kéne, hogy hol a határ. Itt nem feltétlenül arról van szó, hogy pofoztasd magad egy szerencsétlennel halálra, hanem arról, hogy el se kezd az akciót, mert nem érdemes. Na most ugye ez áll a számítókra, a hazudozókra, a két színűekre, mindenkire, hogy nem kell nekünk arra a síkra lemenni, óvodások ahhoz képest, ahol mi vagyunk, és a mi lelkünknek igazából nem is szabadna emiatt fájni.

De a bajok… azok vannak…, hogy az a baj a bajokkal, hogy az ember sokszor nem tudja megfelelően helyére tenni a dolgokat. Tehát valaki megsértett, valaki megbántott, vagy esetleg valaki meghalt, vagy valaki nagyon beteg. Az valóban  baj, mi még nem tudjuk olyan magas szinten kezelni a megbántást, vagy akár a halált, ami egyenes folytatása tovább az életnek,  hogy ne érintsen minket ezek a dolgok, amelyek így történtek.

Szeretet.

Először is a szeretet, az ellenség szeretete, előbb megbeszéltük, hogy nincs is ellenség, mert   aki egy szinten van, az nem lesz ellenséges. Ha pedig nincs egy szinten, akkor nem lehet ellenséges, csak sokan úgy vélik, ha rosszul szemlélik az életed, hanem egy elmaradt lény. A  kutya is megharaphat, de azt nem mondod, hogy ellenségednek, hanem hát ilyen. …   

A másik az, hogy irgalmazni kell, meg megbocsátani a másiknak. Hát az emberek azt elvárják, hogy Isten bocsásson meg nekik, de van, aki évekig tárolja a haragját, meg évekig beteszi a másikat jogtalanul egy skatulyába, meg duzzog valami miatt. Na most ha Isten is duzzogna ránk évekig a tetteid miatt, nagyon rosszul járnál, tehát ezt is el kell felejteni, ez az evangéliumi részben  így mind benne van, hogy ezt is felejtsük el.  

Nekem ami a fő mondata  a mai evangéliumnak; amilyen mértékkel mértek, olyannal fognak nektek is mérni.  

Visszataszító, ha valaki tudja mit kellene csinálni, csak hogy éppen nem azt csinálja. De én mindenkit óvok ettől, hogy bárkinek eljátszd az eszedet, hogy mekkora „szent vagy”, és nem úgy élsz. Ez iszonyatos ronda dolog, hogyha forgatod a szemedet, és közben kiderül, hogy teljesen mást csinálsz. Ez nekem Istenkáromlás. Ez az Isten tettének a meggyalázása, ez az utunknak a megtiprása. Tehát ilyet nem szabad csinálni, hogy valaki  mindenkit megszól, mindenkit bekategorizál, és ő nem úgy él . Akkor kussoljon!  

 A szeretetet…, az Isteni szeretetet nem bírjuk elképzelni, hogy milyen. Gondolkoztam már rajta, sokat mert Isten nem emocionális szeretettel szeret.

Azt se mondhatom, hogy igazságos szeretettel szeret, mert akkor együnket se kéne szeretnie,   hát akkor, hogy szeret? Valóban, lehet, hogy kicsit úgy is szeret, mint egy nő  szereti a hülye gyerekét. Hogy ha bedobja az ablakot, nem vágja agyon, megcsináltatja az ablakot és megkéri, hogy máskor ne dobd be. Ha valami nagy rossz dolgot csinál, lehet, hogy rövid időre bezárja valahova, de utána megint szóba áll vele, és ha elcseszi az életét, új életet kap.

Akkor Isten lehetőséget ad … visszatapsolja, hogy lehetőséget ad ezt elszúrtad, kapsz egy másikat. Ez nem, hogy nem keresztényi, hanem nagyon is isteni irgalmas segítséget jelent. Hogy az Isten újra enged próbálkozni. Na most azt a szeretetet, amit ember gyakorol,  abban viszont van egy kis hamisság.

Egyrészt van benne vérségi, mert a genetika az valahol még a testeken keresztül is átugrik,.. annak a rezgése… Másrészt van benne egyfajta önzés is, mert hogy hát azért jó lesz szót fogadni anyámnak, apámnak…, nem fog adni nekem zsebpénzt. Vagy pl. 14 éves korodban ez előfordulhat, vagy nem veszi meg azt a cipőt, amit akarsz, hát … szeretetet mutatok. Vannak őszinte szeretetek is, ritkán, de az nem az,  mikor  valamiért összevesztek, és magadban esetleg eltemeted, vagy rondákat gondolsz rá, akkor az nem őszinte szeretet volt. Mert ha föl tud bosszantani egy mondat vagy valami, akkor az nem volt őszinte szeretet, megértés hol van?   Például házastársak között, van a szerelem, aztán utána van (??? lesz???) a szeretet?  Főleg, ha van két-3  gyerek,   kénytelen vagyok szeretetet mutatni, vagy szeretni, hogy ott ne hagyjon, vagy szét ne essen a család, vagy ne legyenek árvák a gyerekek. Azt akarom ezzel mondani, hogy a szeretet a Földön sokszor megalkuvás. Érdek. Netalántán önző érdek. A  szeretetnek feltétel nélküli szeretetnek kéne lenni, én meg azt gondolom, hogy többnyire feltételhez fűzzük a szeretetet. Rendesen viselkedik velem, törődik velem, rendesen beszél velem, számíthatok rá, hogy valami barter üzletbe szeretünk.

Nézd meg, hogy a kutyát, azt barter üzletben szereted-e? Azt kell mondanom, nagyrészt igen. Olyan aranyos, olyan cuki, meg tudom gyömöszölni, na meg ugat is, mikor kell. Ha egyiket se csinálná, csupa szerény lenne, nem ugatna, néha megharapna, kérdezem, szeretnéd-e úgy. Én biztos vagyok benne, hogy nem. Ugyanez áll mindenre, hogy a szeretetünk az nagyon messze van az Isten-i meg nem értett szeretettől, mert fogalmunk nincs, hogy még mire képes az isteni szeretet. Azt mondjuk… látjuk, hogy még eddig nem pusztította el az emberiséget, tehát ez egy hősies tett tőle. De hogy még mire képes, azt nem tudjuk. Azt sem tudjuk, hogy bennünk fellángol-e valaha olyan szeretet, amikor tudom úgy szeretni a sas társamat, hogy utána nem szedem a batyumat és szó hang nélkül otthagyom. Tudom-e úgy szeretni a családtagjaimat, s mindenkit, hogy azt érezzem, hogy nekem nagyon fájna, hogyha nem lennének. Mert valahol összeköt ez az isteni lélek, ami közös bennünk. Ott van benne egy olyan potenciál, amit esetleg még fel lehet virágoztatni, ha még esetleg ránk hallgatna, így esetleg hazamehetne. Tehát ez a szeretet, ez mindenkire vonatkozna.

 Végezetül az ellenség. Ugye mondtam az előbb, hogy ne vegyük úgy, hogy ellenség. Hanem úgy vesszük, hogy fejletlenebb lélek, nem megvalósult karmával, vagy éppen rossz sorsa teljesedik rajta. Ha arra gondolsz, hogy milyen rossz lesz neki hosszú időkön keresztül. Hogy mennyi haragot, durvaságot, téveszmét hordoz magában, egy állandó gyűlölködő, szavainkat kiforgató, ellenségeskedő, mindig megsértődő valaki, akkor neked azt látni kell azt, hogy ez lélekben beteg. Az nem ellenséged. Az egy hiányos, beteg ember.  Most tök mindegy, hogy ki. Milyen távolságra van Tőled? Nem veheted ellenségnek, hanem azt veheted, hogy segítségre szorul.

Nem azt mondom, hogy mindig lehet rajta segíteni, nem… csak ritkán. Isten sem futkározott földi életében senki után, nem kapta el a vérző asszonyt hogy erőszakkal meggyógyítsa, hanem Ő fogta meg Istent. Tehát segíteni az ilyeneket úgy lehet, hogy békén hagyod, és amikor látod, hogy segítségre szorul, akkor halványan megemlíted, hogy segítesz, de persze nem engeded magad szétrúgni. Azzal együtt a segítséggel mindig nyitva kell lenni az ajtónak, még akkor is, ha úgy érzed, hogy úgy viselkedett, ahogy nem kéne.

 Igen, most sokakban fölmerül, hogy mi van a tőlünk elmentekkel? A lelkünkben   ne tápláljunk haragot, mert nem azon a szinten vannak, még ha itt voltak se értették egészen az egyre szigorodó utat, mert akkor itt lennének. Tehát ne egy síkon kezeld az öklöt, meg a kocsma előtt üldögélőt, meg az utcasarkon álldogálót, meg az egotól megőrültet, meg a rangkórságtól szenvedőt. Nem vagyunk egyformák. Te fölfelé mész az ég felé, te átrezegteted magad, te fénnyé akarsz válni, ő meg itt vízszintes irányba akar boldog lenni pl. férfit, vagy nőt, rangot, pénzt akar , s ennyi.

Ha valaki vízszintes irányba akar boldog lenni, nem fogja Isten úgy segíteni, ugyanis nem Isten, hanem a maga dolgát akarja tenni, minek segítené? Nem ezért született a világra, hogy  elpocsékolja a talentumait.  Azért született a világra, hogy üdvözüljön, hogy felismerje, hogy a lelke egyre fényesebb, ha haza kell menni. Aki földi dolgokat akar. Hacsak nem ha pl. 2 milliméteres a lélekedénye, hogy azt mondja az Isten, jól van, még egy milliószor születsz,   akkor nem fog neki grátisz segíteni. Mert miért segítene? Az Isten egy szuper lény, aki tudja, mit miért csinál, ok-okozati törvények vannak, akár tetszik, akár nem, ezek vannak.   Ő az életet azért adja, hogy ezzel te előbbre juss. Tehát itt az isteni szeretet nem az, hogy nem szeret, hanem tudja, hogy mikor fordítod rossz irányba, mikor elég, mikor süllyedsz már annyira meg, hogy baj lesz, akkor azt mondja, hogy jó, akkor fordítsunk, akkor befejezzük, kezdjük elölről. Tehát ezt az isteni szeretetet nem értheted. Sokkal logikusabb, sokkal emberibb, és sokkal istenibb, mint gondolnánk.

A mi szeretetünkkel csak próbálnánk utánozni az Istenét, amit most már elmondtam, ez se csöpög az Isten szeretettől. Ha visszatekintek a ma elmondottakra, akkor azt mondom,  az emberiség egy részére azt mondhatom, hogy azért nem ellenség, mert nincs egy síkon velem. Ez nem ugyan isteni szeretet, de muszáj vagyok így gondolkozni, ha túl akarom élni az emberiséget, ha nem akarok kétségek, bánatok és könnyek között élni, akkor azt kell mondanom, hogy mégis így gondolkozom, mert azért ez nem bűn, de így mégsem az igazi isteni szeretet jegyében zajlok le, ezt értsétek meg.

- Ámen.