Pável Márta BIZONYTALANSÁGI FAKTOROK: vulkán, s istenhit …

 Pável Márta

BIZONYTALANSÁGI FAKTOROK: vulkán, s istenhit … 

Vulkánokról és Istenről, a sámánisztikus szertartásokról sokat lehet hallani és tudni.  Azt gondolom, hogy az istentagadóknak segít, hogy igazolva lássák tagadásukat, mert valóban, XXI. századi szemmel kissé mosolyogtató szertartásban kérni a vulkánt, ne törjön ki, vagy ne arra folyjék.

Illetve nehezíti az Isten valós elfogadását az, amit tesznek, pl. látni, hogy hawaii vagy észak-európai bennszülöttek milyen szertartásokat végeznek vulkános vidékeken. Az őslakosok a vulkánnak tisztelegve áldozatokat mutatnak be, a jóindulatát kérik stb..

Ezt is el kell fogadni, mert minden népnek joga van azt és úgy imádni, akit akar. Azt is el kell fogadni, hogy megfelelő természetismeret nélkül, könnyen bálványos istenhit alakulhat ki, a felvilágosulatlan embereket megrémíti, s ámulatba ejti a nagy erővel kitörő vulkán, ami elég  nagy fény- és hangjátékkal tör ki. Valóban megremegtetheti a bennszülött népek gondolatait, s imára serkenetheti őket. Főleg, hogy a túlélők tapasztalatában benne van, hogy ez az ima segítette őket, akinek meg nem, mert belehaltak, azok úgysem mondanak semmit sem.

Nálunk, akiknél nem sok vulkánkitörés fordul elő, hála Istennek, mégis rendet kéne tenni ebben a témában is, hogy mi lehet itt az igazság. Tudjuk a bevett istentelen szövegeket - amit sajnos ez a vulkán körüli imádat csak erősít is…-, hogy az istenhitre a természeti erők és egyéb bizonytalansági faktorok miatt került sor, hogy az ember lekenyerezze a természetet és sorsát jobbra fordítsa. Ismétlem, ez bizonyos népeknél igaz.

Sőt, igaz olyan keresztényeknél is, akik kívánságos ládának veszik az Istent, s ha sikerül, még meg sem köszönik. Sokan, akik már kissé fejlettebbek, csereüzletet kötnek Istennel: ha ezt megteszi, akkor ők teljesítik az igért fogadalmat. Amit egy darabig meg is tesznek, majd ha ismét bajban lesznek elölről kezdik az alkudozást Isten felé, akit ugyan meghallgatni nem tudnak, hogy mit szól ehhez (is). Ez is nagy baj, mert Isten nem ilyen!    

Ilyen és hasonló emberi huncutságok miatt nem mondhatunk le a valós istenhitről, nem dobhatjuk ki a legnagyobb értéket, amit ember megkaphatott.

A vulkános istenhit alól nagyon egyszerűen ki lehet húzni a talajt, ha felismertetjük velük a népszerű hasonlatot, mi szerint: ha egy focilabda nagyságúnak vesszük a Földet, akkor a levegő és a szilárd kéreg mindössze egy itatóspapír vastagságú, alatta pedig gomolyog a tűz/láva! Így van, tűzgolyón élünk, miért ne törne ki időnként. Sőt, természetes, hogy kitör, így van a Földünk megalkotva, helyezkednek a lemezek, megnyílnak rések stb. Hibás az, ha beleegyezünk ebbe a „vulkános istenhitbe”, mert a természettudomány ezt bőven meg tudja magyarázni, és még sok mást is.

Mivel a természettudomány nagyon sok mindenre választ tud adni, ami folyamatosan kilövi az Isten ilyen módon való hitét, erről beszélni kell. Talán azon kéne imádkozni, hogy ez a tűzgolyó ne pusztítsa el a fölötte lévő szilárd kérget, hordozzon még minket egy darabig és be kellene bizonyítani, hogy érdemes az emberi fajt életben tartani, mert még sok jó is lehet belőle. Csak az a kérdés, hogy ez igaz-e? Utóbbi időkben erre sem vennék mérget.  

Mégis legyünk megértők a természeti vallások iránt is. Van a GAIA elmélet, amit részemről nagyon is valósnak tartok. (többet itt tudhatnak meg róla: https://delikronika.webnode.hu/news/gaia-elmelet-foldanya-elmelet-james-lovelock1/ )   elgondolkoztató ez a GAIA-ELMÉLET, FÖLDANYA-ELMÉLET - JAMES LOVELOCK, mert a „ Gaia-teória ökológiai elméletének lényege, hogy a Föld bolygó egy élőlény, egy élő szervezet. A Föld összes élő és élettelen része egy szorosan összefüggő rendszert alkot, amely egy élő és érző rendszer. A Föld homeosztatikus működésű, tehát önállóan is képes fenntartani a létezését..”  https://delikronika.webnode.hu/news/gaia-elmelet-foldanya-elmelet-james-lovelock1/ Ez nagyon érdekes és logikusnak tűnő elmélet, senkinek sem ártana, ha hinne benne, sokkal jobban vigyázna a Földre.

Bocsánat, hogy elvarázsol ez az elmélet, még ha nem is szorosan a tárgyhoz tartozik, de még ezt beidézem: ”James Lovelock definíciója szerint a Gaia: A föld bioszféráját, atmoszféráját, vizeit és földjeit magába foglaló komplex egység; kibernetikai rendszer, mely maga képes a földi élethez szükséges optimális fizikai és kémiai környezetet kialakítani/fenntartani.”
Ebből is látható, mereven nem zárok ki semmit sem, és lehet, hogy erre a GAIA elméletre ráérezve fohászkodnak a bennszülött törzsek a természeti isteneikhez. Valami fajta párhuzam, illetve megértési vonal húzható, józan és félelem nélküli istenhit és a vulkanikus és egyéb természeti jelenségeket felruházó istenhit között.

Nekem célom azt a félelem nélküli, babonáktól mentes, közvetlen istenhitet megerősíteni, ami közvetlen veszély nélkül is van/él az emberekben.

Nem sokan vannak, de történelemi tény, hogy pár ember józan ésszel, isteni kegylem folytán rájön, hogy VAN Isten, kommunikációba lép Vele, és ez azt jelenti, hogy független attól, hogy fúj vagy nem fúj, esik vagy nem esik, de neki az Isten ugyanaz marad. A fejlettebb istenhivő kikerüli közvetlen az érdek hitet, már nem fog egy kis esőért áldozatokat bemutatni, hogy az Istent így befolyásolja. Ettől függetlenül, ha sír a Földünk, nyöszörögnek a növények egy kis vízért, még galamb-égetés nélkül imádkozhat érte.   

Ha visszatérünk arra, hogy a GAIA a Földanya, ahogy a mítoszokban is van, a fent jelzett írás sok bizonyítékot is tár elénk, úgy tűnik mintha a Föld, mint valamifajta élőlény lenne, aki  szeretettel hordoz minket a hátán.  Viszont az érzékeléseink durvák, így azt nem tudhatjuk, hogy a számunkra ismeretlen működések hordoznak-e valami tudatos elmeformát.

Nem mondhatjuk azt, hogy mindenki téved, aki esetleg olyan dolgokat ruház fel lélekkel -amit ugye panteistának is hívnak-, amiről eddig hallgatni kellett.  Ne tagadjuk arról a „tárgyról” sem,  amit mi nem fogunk fel, hogy lélekkel rendelkezhet. Bár az utóbbi évtizedek kutatása azért bemutatta, hogy a növények is éreznek, és meg is ismerik az embert. Az állatokhoz még közelebb áll ez a kapocs, és nem lehet azt mondani, hogy biztosak lehetünk abban, mindent tudunk, meg hogy rajtunk kívül nincs valamiféle másfajta értelem is. 

 Azt valóban el kell fogadnunk, hogy igen nagy bizonytalanságban élünk, miután ez a világ tele van számunkra ismeretlen tényezővel, még ha ez nem is feltétlenül Isten felé hajt.

De ilyen ismeretlen tényezők többek közt; hogy mikor halunk meg, mikor betegszik meg valaki, vagy megbetegszik egyáltalán? Nem tudhatjuk, hogy alattunk a vulkán kitör-e, vagy jön egy meteor (amiről többnyire akkor értesülünk ma is, mikor elment…). Bizonytalan mi vár ránk. Ismeretlen az is, mikor adja fel a Föld, és mikor lesz olyan időjárás, amiben kivitelezhetetlen számunkra az élet. Itt a rengeteg kérdés, de mi okos balgaságban homokba dugott fejjel vidáman élünk, s ez a jobb, mert ha állandóan reszketnénk, azt sem lehetne kibírni.

De nem a bizonytalansági faktorok miatt kellene az istenhit, inkább azt kellene felismerni, hogy ez egész bizonytalan létünk miért van?

Mi a földi létünk célja? Azt már láthatjuk, ingatag minden, de arra úgy tűnik van elég idő, amire kaptuk (ha közben másra nem pocsékolják el; pl. szórakozás, divat, foci stb.). De az emberek vajon tudják-e mire kaptak lehetőséget? Megismertette-e velük ezt a saját vallásuk? Pillanatnyi tűzoltás semmit sem ér! Vagy csak elpocsékolják a létüket, mert tudatlanok. Ez egy hasonlattal olyan, mintha kapnék egy doboz gyufát, hogy hírt adjak magamról egy szigeten, hogy egy óriási máglyát gyújtsak. Helyette kis kirakósokat csinálok belőle, vagy mindenhol kis tüzeket gyújtok, és a végére idő elött elfogy a gyufám.

Ha őszintén rákérdezünk mi az életünk célja, ez ügyben keresgélünk, gondolkozunk, imádkozunk, a válasz meg fog érkezni. Isten segítségével olyan emberek/küldöttei érkeznek, akik rávezetnek az igazságra, de ez nem szekta, nem pénzért teszik, viszont teljesen Istennek követelik az embert! S ez nem szokott tetszetős lenni. Egyedül a létünknek csak ez lenne az értelme, hazatalálni a valós, egyEtelen Istenhez!