MIÉRT FÉL AZ EMBER?

 MIÉRT FÉL AZ EMBER?

Mai evangélium mottója, hogy ne féljetek.  "Ne félj " értelmű mondat kb. 350 x fordul elő a Bibliában. Ennek az az oka, hogy az ember a földi kivetettségében, amit magának köszönhet valóban fél, s nem légből kapottan, mert itt szinte -Isten kívül -minden kiszámíthatatlan.

Istennél nyugalom, béke, öröklét volt, s mennyire látszik, érződik az eltávozás hatása, amely félelemben is megnyilvánul, mert mindez odaveszett.  Az emberi lények a gőgös nemzedék. Anno a lények kiszakadtak Belőle és kiderült visszájára fordultak dolgok, akár elismerik, akár nem, de a félelem ott van.  Bevallhatjuk,  mindenki valamilyen szinten,  - időben vagy- módon, de fél; az elvesztett biztonság miatt, a jövő miatt, az instabilitás miatt, még saját magunktól is félhetünk, mert emócióink bármibe belerángathatnak.  

Krisztus   a feltámadás után többször is megjelent, mindig azzal kezdte, hogy „ne féljetek”. Többször elhangzott az életében is,  mert Ő nagyon is jól tudta, hogy ez egy jellemző  ránk.  Sokan belebetegednek/belepusztulnak a kilátástalanságba, félelembe, depressziósak lesznek, különböző korképeik lesznek, van aki attól reszketnek, hogy mi lesz vele holnap, vagy mikor hal meg. Létért való küzdelem,    jogos félelem.  Jézus Krisztus vigasztal minket: „Még a fejeteken a hajszálakat is mind számon tartja. Ne féljetek hát! Sokkal többet értek ti, mint a verebek.” (Lk 12,7)  

  Az ember elgondolkodik azon, hogy kik vagyunk mi, hogy az Atya tudta nélkül nem lehet bajunk. Előzőleg sok és súlyos terheket raktunk magunkra, sok mindent összegyűjtöttünk, ami teljesedni fog rajtunk. A saját életünk elrontói mi magunk vagyunk, az emberek ma is önsors rontást művelnek, az ember elképed, hogy hogyan lehet valaki saját maga ellensége. Ha figyelmezteted rá a lényt, még ő mondja; hogy nem így van, te látod rosszul. Isten minket magunktól megvédeni nem fog és nem is akar, mert a szabad akaratunk működött. Ezen el kell gondolkodni: sokkal kevésbé kellene félni, ha a szabad akaratunkat átadnánk Istennek, így már ha magadtól nem kell tartani, a szabad akarat felhasználásától sem kell félni, akkor valóban nem kell aggódni. Míg az ember dönt, addig Isten nem avatkozik bele, itt ebben az életünkben nem…! Lássuk be,  a háborúban sem ugrott oda az Úr a golyók elé, nem zuhantatta le a repülőgépeket, nem lép közbe, s  így félni kellett egymástól, a gonoszságtól, a rosszaságtól kell. Látható, Ő direktbe nem hárítja el felőlünk a tetteink, döntéseink hatását. Erre nincs oka, nem avatkozik be, ismétlem jelszó: szabad akarat van.   A nem kell félni vigasztalást  csak akkor  lehet 100%- nak venni, ha a te életed az Úrba leledzik, ha az Ő törvényei szerint cselekszel, akkor nyugodt lehetsz, főleg ha becsülettel is  állsz Isten mellett.

Lk 12, 8-9 „Mondom pedig néktek: Valaki vallást tesz én rólam az emberek előtt, az embernek Fia is vallást tesz arról az Isten angyalai előtt; Aki pedig megtagad engem az emberek előtt, megtagadtatik az Isten angyalai előtt.” Ez a megvallás nekünk napi parancs lenne, senki sem tagadhatja meg az Urat. Pedig ez napjában többször is megtörténik egy -egy ember részéről.  Abban sem vagyok biztos, hogy az ember fut a lehetőség elé, hogy hogyan vallja meg az Urat, mert fél, vagy gyáva. Igyekszik kikerülni a helyzeteket, ha sarokba szorítják, akkor tán megvallja. A langyos hitek nem sokra visznek, a lagymatag hitű nem fog kiállni az Úr mellett. Ha meghal az ember ez a langyos hit – ami a mai hívók körében jellemző, de van pár kivétel is - , nem lesz elég.

Végezetül: Fel kell tenni a kérdést maguknak, mit akarunk a halálunk után. Állni és várni a „jószerencsét” ami nem fog jönni, mert semmit sem tettünk érte. Csak az lesz a testünk levételekor velünk, amit magunkkal tudtunk vinni, az Isten szeretetét, a Fény szeretetét, akibe bele fogunk rohanni és Ő elfogad. Másik szélsőséges  lehetőség –közte sok variációval…-, a feneketlen, Isten nélküli sötétség, mely minden percben szublimálni, szétoszlatni akar, de nem tud, de az őrjítő félelem állandóan jelen lesz, marad. Embertársaim én szóltam, s ez az  igazság, döntsetek, mit akartok. Most döntsetek, és úgy is életek, nehogy későn legyen, és a halállal kifussatok az időből. Lk 12. 20-21”  Monda pedig néki az Isten: Bolond, ez éjjel elkérik a te lelkedet te tőled; a miket pedig készítettél, kiéi lesznek? Így van dolga annak, a ki kincset takar magának, és nem az Istenben gazdag.”