MI VAN A KATOLIKUS EGYHÁZZAL…

 Pável Márta MI VAN A KATOLIKUS EGYHÁZZAL…

Az utóbbi időkben, akár hívőkkel, akár egyházi bennfentes személyekkel, vagy papokkal beszélek, mindenkitől azt hallom, az igazi egyháznak vége, a valódi némaságban, vagy „föld alá” kényszerült.

Mi van, miről beszélnek? Eddig is láttam, baj van, nagy baj van, különben nem tudnának erősödni a mohamedánok, meg különböző szekták stb. Láttam, fogy az erő az igazi hitéletből.

Hallom azokat is, akik kiugranak, elmennek, mert az Egyház sokféle okból nem felel meg nekik. Ha az egyháztörténelmet végig nézem, soha nem volt olyan, hogy ne lett volna baj, mert az ördög nem alszik. Már ha csak az 1300-as évek közepét nézem, Sziénai Szt. Katain is az egyház miatt aggódott, 3 pápa is volt egyszerre, mit panaszkodjunk, most csak 2 van J, persze ez is nagy baj. Hogy ez a mai nem ugyanaz az Egyház, az igaz, mennek el a papok is, a hívek is, úgy érzem, mint amikor a süllyedő hajóról menekülnek a patkányok.

Én nem akarom elhinni és nem akarok beleállni abba, sem elfogadni azt, hogy az Egyháznak vége. Többen hivatalos egyházi személyek közül is azt mondják, hogy az Egyházban az ördög uralkodik, Ez felháborító lenne, szívesen tiltakoznék is, de sokszor úgy tűnik, így van, ha belegondolok pl. – amiről rövidesen cikkem jelenik meg – a Jánoshidai síró Szűzanya körüli dolgokról. De sok más is van, a papok közérzete, a hívőkkel való viszony, a hierarchikus egyház kommunikációs képtelensége, hatalmi megoldásai: ma a XXI. században senkire sem hallgatnak. (Pl. ha egy hívő polgármester elmegy a püspökhöz kérni, könyörögni, ne vigyék el a papjukat, mert nagyon jót tesz a közösségnek, csaknem kivágják, úgy zavarják el, és elviszik a papot.) Ha jó pár dologba belegondolok, akkor azt kell mondanom, hogy valóban sátáni dolgok működnek itt, de azt mégsem akarom elfogadni, hogy az egész egyház a Ferenc pápa vezetésével az. Habár az is elég érdekes, amiket tesz, nyilatkozik…!

Én azt gondolom, hogy csak akkor veheti át az ördög a hatalmat, ha mi, Isten emberei megengedjük, de mi nem engedhetjük meg! Mi valódi hívők, olyan emberek vagyunk, akik kiállunk Isten mellett. Az Egyház részei vagyunk mi is, Isten SAS-ai, az AQUILA, akik soha nem fognak meghátrálni. Tudom, nagyon nehéz papnak lenni, ezért van az, hogy például az egyik megyében 130-ból már csak 90 pap maradt, de sajnos fentről mindent meg is tesznek, hogy ne maradjanak meg. Hogy lehet tartós közösséget létrehozni, ha pár évente lecserélik a vezető papokat, minek, kinek jó ez? M. Kurírban lehet olvasni az összpontosítást, amiről tudni lehet, hogy pár országban már nem jött be. Itthon miért kell erőltetni, nem lesz jó, de ez kit érdekel? Egyszerűen nem a papok javát szolgálja, ha egy pap eddig egy plébánián élt, most meg bekényszerítenék egy öt-hat fős papi komplexumba, ahol kap egy szobát, ők nem szerzetesek, ők ezt nem szokták ezt. Nekik kellene a szabadság egymás között is. A távolság ellenére is konfliktusok, furkálódások vannak egymás közt is – tudok olyat, ahol még a diakónus is fúrja a papot…–, bevallhatjuk, mindenki tudja, mi lesz, összezárva a vezetővel is, egymással is vívnának. Mert most is vívnak egymással, a feszültség nem szül békét. Egyre több pap fog kilépni, ez lesz… Cél ez? Nem szabad tovább bántani az Egyházban lévő papokat sem és a híveket sem. Ugyanott olvasom; el kell hát fogadni, hogy lesz olyan templom, ahol nem lesz minden vasárnap mise. Akkor mi van a kötelező misére járással? Meg hogy szervezzék meg a hívek saját maguknak a hitéletet stb. Nem gyanús ez, mintha a farka csóválná a kutyát? Én nem értem, elhagyta az egyház a híveket, kivonult az emberek életéből?

Mindennek ellenére azt mondom, hogy az Egyház nem szűnhet meg, hogy ezt nem lehet elfogadni. Nekünk, Isten embereinek semmivel sem törődve, csak rá nézve, újra fel kell állítani, ha a régi koncepció nem működik, újat kell  alkotni. Istenre kell nézni, a segítségét kell kérni.

Mi mindenkinek, aki esetleg hozzánk akar fordulni, kezet nyújtunk, szeretettel várjuk. Akár csoportokat alkotunk, vagy helybe megyünk, jelezzék, ha van igényük arra, hogy mélyebb lelki életet éljenek. Mi és sokan mások is azért vagyunk és még küzdünk az Egyházért, mert az Egyház mi is vagyunk, az Egyház részei vagyunk, és ez a rész, aki Istennek dolgozik, nem fog megszűnni.