MEGBOCSÁTANI ….70X7-szer?

 MEGBOCSÁTANI MENNYISZER KELL….70X7-szer?

Mt 18,21-35
   Akkor Péter odament hozzá és azt mondta neki: ,,Uram! Hányszor vétkezhet ellenem a testvérem, hányszor kell megbocsátanom neki? Talán    hétszer?’’ Jézus azt felelte neki: ,,Nem azt mondom, hogy hétszer,   hanem hogy hetvenszer hétszer [Ter 4,24]. Hasonlít a mennyek országa   egy királyhoz, aki el akart számolni szolgáival. Amikor elkezdte az   elszámolást, odavitték hozzá az egyiket, aki tízezer talentummal   tartozott. Mivel nem volt miből megadnia, az úr megparancsolta, hogy  adják el őt és a feleségét, a gyerekeit, és mindent, amije csak van, és  úgy fizessen. A szolga erre a földig hajolt, és leborulva kérte: ,,Légy  türelemmel irántam, és mindent megadok neked.'' Megesett a szíve az   úrnak a szolgán, elbocsátotta hát őt, és még az adósságot is elengedte neki. Ez a szolga azonban, mihelyt kiment, találkozott egyik szolgatársával, aki tartozott neki száz dénárral. Megragadta őt,  fojtogatta és követelte: ,,Add meg, amivel tartozol.'' A szolgatársa a földig hajolt, és kérlelte: ,,Légy türelemmel irántam, és megadom neked.'' Az azonban nem engedett, hanem elvitte és börtönbe vetette őt, amíg megadja a tartozását. Amikor a szolga társai látták a történteket, nagyon elszomorodtak. Elmentek és elbeszéltek uruknak mindent, ami történt. Akkor az úr magához hívta őt és azt mondta neki: ,,Te gonosz  szolga! Én az egész tartozást elengedtem neked, mert kértél engem. Nem  kellett volna neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, ahogy én is megkönyörültem rajtad?'' És az úr haragjában átadta őt a kínzóknak,  amíg csak meg nem adja egész tartozását. Így tesz majd mennyei Atyám is veletek, ha mindegyiktek szívből meg nem bocsát a testvérének.’’
_______________________________________________

A hetvenszer hétszert mindig kifogásoltam, mert én ezt túl soknak találtam. Viszont ha magam felé fordítom a dolgot, akkor meg már lehet, hogy kimerítettem ezt a keretet. Azért van e rész után a szolgai hasonlat…. Az Úr nekem csomó mindent elenged, mi meg mindenkitől követelünk mindent.

De legfőképpen nem is a pénzzel vagyunk így, hanem a sértésekkel, a pletykálkodásokkal, a gonoszsággal, a rosszindulattal. Ezek azok a dolgok, amikben sokszor igazság is van, s azt nem szeretjük szembe jönni magunkkal, látni a gyarlóságainkat. Ha ezeket halljuk, nem esik jól, pont azért egykönnyen nem bocsátjuk meg a másiknak. Az ego és a rosszindulat nagyon hosszú ideig csúnya haragot tudnak tartani. De ha azt nézzük, hogy az Úr nem hiú, nem egoista, viszont megbántod? Igen, meg! Ellene mondasz? Igen. Ő konkrétan elmondja, hogy mit akar? Igen. Te megszeged? Igen. Több millió bűnös tett van mögötted, Ő akár egybe az egészet összecsomagolná, és kidobná, csak te is akard, kérd! Menj Hozzá, tedd a kezed a „kezébe”, és égj el Benne. Ez egy fantasztikus dolog, hogy nekünk ez a része is megadatik. Ha nekünk ez megadatik, akkor viszont ne húzzuk ki magunkat abból a listából, ahol a magam sötétsége letudható, az isteni megbocsátásból. Azt nem tehetem, nekem megbocsátott az Úr, akkor heuréka, s én most bosszút állok a másikon, minden sérelmemet tárolom, még keverek egyet a dolgokon. Sok ember azzal foglalkozik, hogy állandóan kevereg, pletykálkodik, saját zavaros feje után kiforgatja az igazságot, az elhangzottakat átvariálja a saját sértettsége szerint stb., de elvárja, hogy Isten neki megbocsásson.

Nekünk az ilyen dolgokat is meg kéne bocsátani, pedig ez nagyon nehéz, és erősen igazságtalannak érezzük. Aki nem tud estére a másiknak megbocsátani, az nagy baj, az nagy bajban van. Aki tárolja a haragot, azzal nem tudunk mit kezdeni. Az Isten azt mondja, hogy ne nyugodjék le az éjszaka a haragoddal, ez egy tipikus egyházi szöveg, és nagyon igaz! Tehát amikor a Miatyánkot mondod, hogy bocsásd meg a mi vétkeinket……., és mi is a másiknak, nos  ott a pont. Onnantól remélhetőleg nyugodtan alszol, mert már senkire nem haragudhatsz. Ha haraggal fekszel le – de azt hiszed imádkoztál, és az Úrral kibékültél… —, akkor farizeus vagy, és te sem várhatod, hogy a mondat első része, hogy bocsásd meg a vétkeinket, álljon, mert az Isten fölvonhatja a vállát, és azt mondhatja, hogy miről beszélünk, gyerekem?

Sajnos következetesnek kéne lennünk, ez nagyon fáj az emberi nemnek, ez a következetesség olyan messze áll az emberiségtől, hogy azt elmondani sem lehet. Logikahiányosak, nem rakják egymásra a tényeket, következetlenek, ugyanakkor szeretetlenek is. Ismert: minél jobban meghal benned a szeretet, annál több hibát akarsz felfedni a másikban. Ha elkezded a másikat piszkálni, akkor elment a szereteted. Mert mindenkiben van hiba, mindenkit lehet okolni, csak szerintem nem érdemes. De ha valóban rosszat tesz, akkor szólni kell neki, ha nem fordul meg, akkor le kell szúrni. De szeretni akkor is kell. Hetvenszer hétszer, ez egy borzalmas nagy szám. Jézus biztos azt is mondta (csak nem írták le…), hogy ezt ismételd, mert ahogy én Őt ismerem, azt mondja, csak gyakorold a megbocsátást, én is ezt teszem feléd.  

Milyen időintervallumon belül bocsássunk meg? Nem mondta, hogy egy napon belül, egy héten belül, egy életen belül, szerintem ennek a hetvenszer hétszernek nagyon rövid időt adott, … estig.

S egy gyakorlat: nehéz a megbocsátás, mert sok igazán sötét ember van. Ha másként nem megy, este ima közben az illetőt vagy az eseményt vizualizálva beleteszem Jézus Krisztus kezeibe, s kérem, vedd el tőlem Uram, mert nekem sok, nem tudok vele mit kezdeni. Ő elveszi, én meg ekkor törlöm az egészet a memóriámból, megnyugszom. Úgy gondolom, nem az én dolgom a bosszúállás, az Úr tegye vele azt, amit Ő jónak lát.

A gondolatokat Isten adta, szövegbe öntötte Pável Márta